Bíróságra került a Madarasi Hargita sípályáinak ügye, a közbirtokosság elnöke monopolhelyzetét féltő üzemeltetőről beszél

Most már nemcsak kilátásba helyezett jogi lépésről van szó a Madarasi Hargita sípályái körüli konfliktusban, amelyről elsőként a Transtelex írt. A Hargita Népe írta meg, hogy az igazságszolgáltatási portál adatai szerint augusztus 31-én iktatták a Bagolykő Kft. és a Kápolnásfalusi Közbirtokosság közötti pert a Székelyudvarhelyi Bíróságon. Az első tárgyalás időpontját még nem tűzték ki.

A sípályákat 23 éve működtető Bagolykő most pedig újabb állásfoglalást tett közzé a témában, amelyben már azt is leírja, pontosan mit akar elérni a perrel: azt kéri a bíróságtól, hogy kötelezze a közbirtokosságot a 2027-től kiválasztott másik csoport konkrét ajánlatának közlésére. A cég szerint csak ennek ismeretében tudná eldönteni, hogy él-e a jelenlegi szerződésében szereplő előbérleti jogával.

Ez ugyanaz a kérdés, amelyről szeptember eleji cikkünkben részletesen írtunk: a Bagolykő nem fogadja el a 2026–2027-es télre felajánlott, nagyjából száznapos átmeneti szerződést, mert álláspontja szerint annak aláírásával lemondana a jelenlegi előbérleti jogáról, miközben az eszközpark további sorsa sincs rendezve. Megállapodás hiányában decemberben lejár a mostani bérlet, miközben a közbirtokosság 2027-től egy másik helyi csoportnak adná át a pályák működtetését.

„Nekik az fáj, hogy megszűnik a monopolhelyzetük”

Both Lajos közbirtokossági elnök a Hargita Népének azt mondta, remélte, hogy bíróság nélkül sikerül rendezni a konfliktust, de ez nem történt meg. Azt is állította, hogy levelet küldtek a Bagolykőnek, amelyre nem kaptak választ, majd úgy fogalmazott: „nekik az fáj, hogy megszűnik a monopolhelyzetük”. Hozzátette, a közgyűlés már meghozta a döntését, és ezen nem kívánnak változtatni.

A Bagolykő ezúttal a pénzügyi vitára is számokkal válaszolt. Saját kimutatásuk szerint a 2003-as alapszerződésben hektáronként évi 207 eurós bérleti díj szerepelt, a 2016-os szerződésmódosítás után ez 600 euróra, 2023-ra pedig nagyjából 2700–2800 euróra emelkedett hektáronként és évente. A cég ezzel azt akarja cáfolni, hogy korábban kirívóan kedvező feltételekkel bérelte volna a területet. Azt is állítják, hogy a díj már a kezdetektől meghaladta a térségben szokásos erdő- és legelőbérleti árakat. Utóbbi összehasonlítás azonban a Bagolykő saját számítása, azt önállóan nem ellenőriztük.

A Bagolykő Both másik állítására, vagyis arra is reagált, hogy nem válaszoltak a közbirtokosság levelére. A cég nem tagadja, hogy az utolsó, augusztusban átvett levélre már nem küldött újabb választ, de azt állítja, ezt hónapokon át tartó levélváltás előzte meg.

A saját kronológiájuk szerint június 8-án kapták meg a száznapos szerződéstervezetet, amelyre június 22-én részletesen válaszoltak. Július 6-án a közbirtokosság elutasította az észrevételeiket, július 28-án pedig személyesen is tárgyaltak. A Bagolykő állítása szerint ezen a találkozón azt közölték velük, hogy a szerződés feltételeiről már nem kívánnak tovább egyezkedni. Augusztus 18-án aztán postán átvették a változatlan szerződéstervezetet, amelynek elfogadására tíz napot kaptak.

A Bagolykő szerint ezért az utolsó levélre már nem egy újabb levéllel válaszoltak. Mint fogalmaznak:

„Érdemi válaszunk a bírósági per megindítása.”

A monopolhelyzetre vonatkozó állítást is visszautasítják. A cég szerint nem azt akarják elérni, hogy mindenképpen ők maradjanak a sípályák üzemeltetői, hanem a szerződésben szerintük biztosított előbérleti jogukat akarják érvényesíteni, és rendezni szeretnék az általuk kiépített infrastruktúra sorsát. Korábban azt is közölték, hogy megfelelő feltételek mellett az üzemeltetés és az eszközök átadásáról is hajlandók tárgyalni.

Abban sincs egyetértés, volt-e már szó a felvonók áráról

Az új közlemény a Transtelex korábbi cikkében megszólaló Both Istvánnak is ellentmond.

Az üzemeltetést 2027-től átvenni készülő csoport egyik tagja augusztusi riportunkban azt mondta, első körben a meglévő felvonókat és gépeket használnák tovább, hogy ne szakadjon meg a síelés. Azt is mondta, az eszközök áráról már beszéltek a Bagolykővel, de azt túl magasnak találták, ezért konkrét vételi ajánlatot még nem tettek.

A Bagolykő ezt most egyértelműen vitatja. Azt állítja, az új csoportból soha senki nem kért tőlük eladási ajánlatot, és vételi ajánlatot sem tett. Szerintük az az összeg, amelyre Both István utalhatott, egy februárban elkészített eszközérték-becslés lehetett. Ezt nem az új üzemeltetői csoportnak, hanem a közbirtokosság vezetőségének adták át, amikor még egy lehetséges együttműködésről egyeztettek.

Vagyis ezen a ponton két egymásnak ellentmondó állítás áll egymással szemben: Both István szerint az árról már beszéltek, a Bagolykő szerint viszont eladási árat soha nem közöltek vele vagy a csoport más tagjával.

Ez azért több egyszerű szóvitánál, mert a Madarasi Hargitán továbbra is ugyanaz az alapvető probléma:

a pályákhoz használt föld jelentős része a közbirtokosságé, a működő felvonók, hóágyúk és gépek viszont a jelenlegi üzemeltetőhöz kötődnek.

Az új csoport maga is ezek továbbhasználásával számolna, miközben az átvételről továbbra sincs megállapodás.

Közben egy, az ügyhöz kapcsolódónak tűnő mellékszálnak is utánajártunk

Egy olvasónk jelezte, hogy Homoródfürdőn, a Lobogó Resort környékén székes felvonóhoz tartozó berendezések jelentek meg, ami felvetette, hogy esetleg a Madarasi Hargitára szánhatják őket. Erre azonban nem találtunk bizonyítékot. Mint utána jártunk, a felvonót a Lobogó saját, mintegy 400–450 méteresre tervezett sípályájához szerezték be, a beruházás azonban a szentegyházi önkormányzattal kialakult akadályok miatt nem valósult meg. Benedek Lukács, a Lobogó Resort képviseletében a konkrét kérdéseinkre nem válaszolt érdemben, azt írta, hogy a témáról e-mailben nem kíván nyilatkozni, csak személyes beszélgetésben.

Az ügyet augusztusban helyszíni riportban mutattuk be, szeptember elején pedig már arról írtunk, hogy megfeneklettek a következő télről szóló tárgyalások. Az álláspontok eközben nem közeledtek, hanem láthatóan tovább távolodtak egymástól. Közben egyre kevesebb idő marad arra a megállapodásra, amely nemcsak az idei szezont menthetné meg, hanem a Bagolykő becslése szerint azt is megakadályozhatná, hogy a következő öt-hat évben leálljon a síelés a Madarasi Hargitán.