Megfeneklettek a tárgyalások a Madarasi Hargita sípályáiról, az üzemeltető szerint akár 5–6 évre leállhat a síelés

Néhány hete még az volt a kérdés, sikerül-e őszig megegyezni a Madarasi Hargita sípályáinak jövőjéről. Szeptember elejére ennél rosszabb lett a helyzet: a síközpontot 23 éve működtető Bagolykő Kft. közölte, hogy jelenlegi formájában nem fogadja el a következő télre felajánlott, nagyjából száz napra szóló átmeneti szerződést.

Ha nem születik más megállapodás, a Bagolykő a jelenlegi bérleti szerződés december 22-i lejárta után felfüggesztené a síközpont működtetését. Ez éppen a karácsonyi-szilveszteri időszak előtt történne. A cég ugyanakkor azt mondja, továbbra is készen áll a teljes 2026–2027-es szezon végigvitelére, ha ehhez elfogadható szerződéses feltételek születnek.

A Bagolykő szeptember 1-jén kilencoldalas állásfoglalásban részletezte, miért akadtak el az egyeztetések a Kápolnásfalusi Közbirtokossággal. Külön nyílt levelet is írtak a közbirtokosság tagjainak és Kápolnásfalu lakóinak. A dokumentumokat Starmüller Csaba és Bartók Béla tulajdonosok, valamint Sipos Zoltán ügyvezető írták alá.

A konfliktus előzményeit augusztusi helyszíni riportunkban részletesen bemutattuk. A közbirtokosság – vagyis a helyi tagok közös erdő- és legelővagyonát kezelő tulajdonosi közösség – úgy döntött, hogy 2027-től másnak adná a sípályákhoz használt területek bérleti jogát. Az új üzemeltetésre egy ötfős csoport jelentkezett, a következő telet azonban még a Bagolykővel vinnék végig. Both Lajos közbirtokossági elnök augusztusban úgy számolt, szeptember végéig, legkésőbb október közepéig meg kellene állapodniuk, mert utána már túl közel kerül a tél.

Most már az is világos, hogy éppen ezt az átmeneti megállapodást nem hajlandó jelenlegi formájában elfogadni a Bagolykő.

Tizenöt nap alatt kellene leszerelni a felvonókat

A Madarasi Hargitán egy üzemeltetőváltás azért nem oldható meg egyszerűen azzal, hogy más kapja meg a földet. A terület és a rajta működő sírendszer nincs ugyanannak a szereplőnek a kezében.

A pályákhoz használt föld jelentős részét a Kápolnásfalusi Közbirtokosság adja bérbe, de a hegy tulajdonilag ennél jóval széttagoltabb: más tulajdonosok területei is érintettek, a Bagolykő szerint például a pályák és felvonók egy része Székelyudvarhely város területén fekszik. A négy felvonót, a hóágyúrendszert, a beléptetést és a pályák fenntartásához szükséges géppark jelentős részét viszont a Bagolykő építette ki, illetve vásárolta meg az elmúlt két évtizedben.

A vállalkozás 2025-ös nyilvános mérlegében mintegy 234 millió forintnak megfelelő, 3,36 millió lej könyv szerinti értékű befektetett eszköz szerepelt. Ez nem azonos a felvonók és gépek piaci értékével vagy azzal az árral, amelyért a tulajdonosok hajlandók lennének eladni őket, de jól mutatja, hogy nem néhány használt síliftről folyik a vita.

Augusztusban a folyamatban lévő tárgyalásokra hivatkozva egyik oldal sem ismertette az átmeneti szerződés részleteit. A Bagolykő most először írta le, miért tartja elfogadhatatlannak.

Fontos, hogy a Transtelexhez eljuttatott dokumentumok között maga a közbirtokosság által elkészített szerződéstervezet nincs ott, így annak feltételeit egyelőre a Bagolykő ismertetéséből ismerjük.

A cég szerint a tervezet kimondja, hogy az új szerződés teljesen felváltaná a 2016-ban megkötött jelenlegi megállapodást. A Bagolykő ezt úgy értelmezi, hogy az aláírással elveszítené az abban biztosított jogait, köztük az előbérleti jogát is.

A szerződéstervezet a cég ismertetése szerint már abból indul ki, hogy a 2027–2028-as szezont más üzemeltető viszi tovább. Ha a Bagolykő és az új csoport nem tud megállapodni a felvonók, gépek és egyéb beruházások átvételéről, a jelenlegi üzemeltetőnek el kellene hagynia a területet. Megállapodás hiányában pedig a március 31-én lejáró átmeneti szerződés után 15 napon belül teljesen el kellene bontania és el kellene szállítania a felvonókat, a hóágyúrendszert, a gépeket és más berendezéseket.

A Bagolykő szerint ezt a határidőt eleve lehetetlen lenne tartani. A Madarasi Hargita Natura 2000-es védett terület, ahol erdő- és gyepterületek is érintettek, a cég szerint pedig már a bontási munkákhoz is hatósági engedélyekre lehet szükség.

Van a tervezetnek egy kevésbé látványos, de a Bagolykő számára szintén fontos pontja. A cég szerint az új megállapodással visszavonhatatlanul le kellene mondania annak a bérleti díjnak a későbbi visszaköveteléséről is, amelyet olyan földterületek után fizetett, amelyek tulajdonjoga még jogvita tárgya, abban az esetben, ha a közbirtokosság ezeket egy perben elveszítené.

A Bagolykő ezeket együtt olyan helyzetnek tartja, amelyben előbb lemondana jelenlegi szerződéses jogairól, majd úgy kellene tárgyalnia a saját eszközei eladásáról az új üzemeltetővel, hogy ha nem születik megállapodás, nagyon rövid idő alatt mindent el kellene vinnie a hegyről.

„A 100 napos szerződéstervezet a legvégső határ, amelyet már nem léphetünk át” – írják az állásfoglalásban.

Ha eltűnik a mostani rendszer, nem biztos, hogy a következő télre lesz másik

Innen ered a Bagolykő öt-hat éves becslése is. A cég szerint egy új üzemeltetőnek új felvonóknál már a tervezés előtt környezetvédelmi, erdészeti és más hozzájárulásokat kellene beszereznie. Ezt követné az építési engedélyezés, majd maga a kivitelezés. Négy sífelvonó megépítése a meredek, nehezen megközelíthető terepen komoly alapozást igényelne, a hóágyúzáshoz pedig víztározóra, gátra és kapcsolódó infrastruktúrára is szükség lenne. A Bagolykő szerint maga a kivitelezés is két-három évet vehetne igénybe, az engedélyezéssel együtt pedig legalább öt-hat évre vagy még hosszabb időre is kieshetne a síelés.

Az alapvető kockázatot azonban nem most vetették fel először. Augusztusi riportunk készítésekor egy, az ügyre közigazgatásilag is rálátó forrásunk ugyancsak arra figyelmeztetett, hogy ha leszerelik a meglévő felvonókat, és egy új üzemeltető a nulláról akar saját rendszert építeni, az akár évekig tartó engedélyezési és területrendezési folyamatot indíthat el. A hegy tulajdonviszonyai széttagoltak, és a hivatalos nyilvántartások sem mindenhol tükrözik pontosan a terepen kialakult állapotot.

Az új üzemeltetői csoport terve is azt mutatja, hogy a meglévő rendszer megtartása lenne a legegyszerűbb. Both István, a csoport egyik tagja augusztusban azt mondta a Transtelexnek, első körben ők is a már meglévő felvonókat és gépeket vennék át, éppen azért, hogy ne szakadjon meg a síszezon. Az árról már beszéltek a Bagolykővel, de túl magasnak tartották, ezért konkrét vételi ajánlatot még nem tettek.

Vagyis jelenleg lényegében mindkét fél abból indul ki, hogy a működő rendszer továbbvitele lenne a legegyszerűbb út. Egyelőre éppen annak feltételeiről nincs megállapodás.

A Bagolykő most is azt írja, hogy nem ragaszkodik mindenáron a hosszú távú üzemeltetéshez: megfelelő feltételekkel kész lenne a felvonók, a hóágyúrendszer és a géppark átadásáról is tárgyalni. Azt viszont nem fogadja el, hogy előbb mondjon le a jelenlegi jogairól, és csak utána kezdődjenek érdemi tárgyalások arról, mi lesz a több mint húsz év alatt felépített rendszerrel.

Az előbérleti jogból is jogvita lehet

A konfliktus másik kulcskérdése az úgynevezett előbérleti jog. A Bagolykő eredetileg 2003-ban ötven évre, 2053-ig kötött bérleti szerződést. A közbirtokosságnál történt vezetőváltás után 2016-ban komoly vita alakult ki, amelynek végén új megállapodást kötöttek: a bérleti időt 2026. december 22-re rövidítették. A Bagolykő szerint ekkor került a szerződésbe az előbérleti jog, amelyet a rövidebb futamidő egyik garanciájaként fogadtak el.

A cég azt állítja, emiatt a közbirtokosságnak részletesen közölnie kellett volna velük a 2027-től jelentkező másik csoport ajánlatát, hogy eldönthessék, hajlandók-e ugyanazokat a feltételeket vállalni. Szerintük többszöri kérésre is csak azt a választ kapták, hogy a másik ajánlat „jobb”, a pontos feltételeket nem ismertették velük.

A Bagolykő jogértelmezése szerint ha vállalják a másik ajánlat feltételeit, előbérleti joguk alapján velük kellene megkötni az új szerződést. Hogy ez a konkrét szerződésre és a kialakult helyzetre valóban így alkalmazható-e, arról nincs bírósági döntés. A cég azt írja, ha nem sikerül megegyezni, bírósági úton próbál érvényt szerezni a szerinte fennálló jogainak.

A Bagolykő külön nyílt levélben a közbirtokosság tagságát is megszólította. Azt állítják, éveken át szerettek volna közvetlenül beszámolni a tagoknak a fejlesztéseikről és a terveikről, de erre nem kaptak lehetőséget. A cég szerint a 2026. április 12-i közgyűlésre sem engedték be őket, holott az ülésen éppen a Madarasi Hargita bérleti szerződése volt az egyik fontos téma. Ezt az állítást a rendelkezésünkre álló dokumentumok alapján önállóan nem tudjuk megerősíteni.

Az új üzemeltetői csoport összetétele miatt is felmerültek kérdések. A Bagolykő szerint az öt jelentkező, Lőrincz Zsolt, Benedek Elek, Both István, Ferencz László és Bodó Jenő közül ketten a közbirtokosság vezetőtanácsának is tagjai, ezért a cég érdekellentétet emleget.

Ezt nem lehet kész tényként átvenni. A Transtelex korábbi adatgyűjtése alapján azt tudtuk egyértelműen megerősíteni, hogy Lőrincz Zsolt RMDSZ-es helyi tanácsos egyszerre tagja az új csoportnak és a Kápolnásfalusi Közbirtokosság vezetőségének. Both István szintén megerősítette, hogy részt vesz a csoportban, magát azonban közbirtokossági tagként mutatta be. A Bagolykő mostani közleménye nem nevezi meg, kit tart a második vezetőtanácsi tagnak.

Az új csoport jogi háttere sem vált világosabbá. A Bagolykő most azt állítja, tudomása szerint nincs működő cégük, engedélyük és megfelelő szakmai hátterük. Both István augusztusban ezzel szemben azt mondta nekünk, hogy „persze, minden megvan, ami kell”, de a vállalkozás nevét, tulajdonosi szerkezetét és azt már nem mondta meg, pontosan ki rendelkezik a sífelvonók üzemeltetéséhez szükséges tapasztalattal.

Egy 2,35 millió eurós magyar támogatásnál már összeütközött a két fél

A mostani vita nem néhány hónap alatt alakult ki. A Bagolykő állásfoglalása szerint 2019-ben 2,35 millió eurós támogatást nyertek a Kisfaludy 2030 Turisztikai Fejlesztő Nonprofit Zrt.-től egy ülőszékes felvonó megépítésére, a hóágyúrendszer bővítésére és hótaposó gép beszerzésére. A cég azt állítja, a lehetőségről már a pályázat beadása előtt tájékoztatta a közbirtokosságot, és előzetes hozzájárulást is kapott, a vezetőség később mégsem járult hozzá a felvonó megépítéséhez.

A projektet ezért jelentősen visszavágták. A Bagolykő szerint végül 855 ezer eurónyi, földtulajdonosi hozzájárulást nem igénylő eszközbeszerzés maradt: hótaposót, hóágyúkat, beléptetőrendszert, traktort, markolót és hószánt vásároltak. A vállalkozás most azt is állítja, hogy 2021-ben felajánlotta: a közbirtokosság vegye át a támogatási dokumentumokkal rendelkező Bagolykő Kft.-t, és maga valósítsa meg a fejlesztést, de ezt sem fogadták el.

Both Lajos korábbi interjúnkban másként értékelte a felvonó történetét. Szerinte a beruházást nem megfelelően készítették elő és kommunikálták a földtulajdonossal. Általában is vitatja azt az elképzelést, hogy a Madarasi Hargita fejlesztése minél több felvonót és turisztikai létesítményt jelentsen. A Natura 2000-es területen szerinte a turizmust össze kell hangolni a természetvédelemmel, a hagyományos gazdálkodással, illetve az egyre kiszámíthatatlanabb hó- és vízviszonyokkal.

A Bagolykő ezzel szemben azt mondja, éppen a fejlesztések elmaradása gyengítette a síközpont versenyképességét. A cég szerint 2023-ban a közbirtokosság a korábbi összeg több mint négyszeresére emelte a bérleti díjat. Ezt végül elfogadták, a Súgó-pálya alsó, meredek szakaszának kiszélesítését és lankásabbá tételét viszont már csak hosszabb bérleti szerződés mellett vállalták volna. Mivel a szerződéshosszabbításról nem sikerült tárgyalniuk, ez a fejlesztés is elmaradt.

Both a jelenlegi szerződéses rendszert korábban „méltánytalannak, aránytalannak és egyoldalúnak” nevezte a közbirtokosság szempontjából. Álláspontja szerint nem egy szűk vezetőség akarata áll az üzemeltetőváltás mögött, hanem a több mint hatszáz tagot számláló közbirtokosság közgyűlésének döntése.

A Bagolykő szeptember 1-jei részletes állításaira adott új közbirtokossági válasz egyelőre nincs a birtokunkban.

Arról sincs egyetértés, merre kellene fejlődnie a hegynek

A vita mögött tehát nemcsak az húzódik meg, hogy ki működtesse a sípályákat 2027-től, hanem az is, milyen turizmust szeretnének a Madarasi Hargitán.

Both Lajos visszafogott korszerűsítésben gondolkodik, és a természetvédelmi, legeltetési, vízgazdálkodási szempontokat is hangsúlyozza. A hegyen további szálláshelyek építését nem támogatná, a sírendszert pedig csak mérsékelten bővítené.

Ezzel szemben Jeszenszky Géza volt magyar külügyminiszter és vizsgázott síoktató a Transtelexen megjelent véleménycikkében éppen a nagyobb fejlesztés mellett érvelt. Szerinte a klímaváltozás önmagában nem teszi értelmetlenné a székelyföldi síterepek fejlesztését: hókészítéssel, új székes felvonókkal, valamint a Madarasi Hargita és Hargitafürdő összekapcsolásával akár négy évszakos turisztikai régiót is ki lehetne alakítani. Ez Jeszenszky álláspontja, amely élesen eltér a közbirtokossági elnök óvatosabb elképzelésétől.

A hosszú távú fejlesztési vita azonban most másodlagossá vált ahhoz képest, hogy mi történik néhány hónapon belül.

A következő szezon előkészítésének már el kellene kezdődnie: ősszel kaszálni és rendezni kell a pályákat, ellenőrizni a felvonókat és a drótköteleket, felkészíteni a hóágyúkat, a pályagépeket és a hegyre vezető út téli takarítását. A környék szálláshelyein eközben már érkeznek a szilveszteri és téli foglalások.

Augusztusi riportunkban az egyik ott dolgozó még feltételes módban fogalmazta meg, mi forog kockán:

„Ha van sípálya, akkor vannak vendégeink. Ha nincs sípálya, a foglalások is visszaesnek, és ennyi alkalmazottra sem lesz szükség.”

Szeptember elejére a helyzet egyszerre lett egyszerűbb és súlyosabb: a föld jelentős része a közbirtokosságé, a Bagolykőé a működő sírendszer, a 2027-től érkező csoport pedig első körben éppen ezt a rendszert szeretné tovább használni. Megállapodás viszont egyelőre nincs.

Ha ez nem változik, már nemcsak az lesz kérdés, ki működteti 2027-től a Madarasi Hargita sípályáit, hanem az is, mi történik december 22. után, amikor a mostani szerződés lejár, a tél pedig éppen csak elkezdődött.