Parajd után újabb csapást kaphat Székelyföld turizmusa: bajba került a Madarasi Hargita síközpontja

Augusztusban a Madarasi Hargitán még nem a hó foglalkoztatja a látogatókat. Magyarországi és erdélyi turisták mennek fel a keresztek és kopjafák borította csúcsra, a panziókban viszont ilyenkor már közeledik a tél: hamarosan indulnak a szilveszteri és téli szünetre szóló foglalások, és rövidesen a sípályákat is fel kell készíteni a következő szezonra. Csakhogy most még azt sem lehet biztosan megmondani, ki fogja ezt megcsinálni.

„Senki se tudja, hogy mi lesz akkor, ha nem a mostaniak fogják működtetni a sípályákat” – mondta a Transtelexnek az egyik helyi panzió alkalmazottja a helyszínen. Egy másik ott dolgozó már a munkahelye miatt aggódik: „Ha van sípálya, akkor vannak vendégeink. Ha nincs sípálya, a foglalások is visszaesnek, és ennyi alkalmazottra sem lesz szükség.”

Másnak adnák az üzemeltetést, de a síközpont nem jár automatikusan hozzá

A sípályákat a közbeszédben sokan egyszerűen a Súgó Panzióhoz kötik, amit részben a Súgó pálya, részben az üzemeltető és panzió tulajdonosi háttér közötti átfedések és panziónál is elérhető síbérlet eladása okoz. De ez jogilag pontatlan. A panzió és a felvonók üzemeltetése külön vállalkozásokhoz tartozik. Magát a sírendszert a 2003-ban Székelyudvarhelyen bejegyzett Bagolykő Kft. működteti, elsősorban a Kápolnásfalusi Közbirtokosságtól bérelt területeken.

Mint azonban megtudtuk, a Bagolykővel kötött hosszú távú bérleti szerződés 2026 végén lejár. Both Lajos, a Kápolnásfalusi Közbirtokosság elnöke a több mint húsz éve kialakított szerződéses rendszert ma már „méltánytalannak, aránytalannak és egyoldalúnak” tartja a közbirtokosság szempontjából. A Bagolykő kérte a hosszú távú szerződés folytatását, a közbirtokosság közgyűlése azonban másik pályázó mellett döntött. Ez azért is érdekes, mert a közbirtokosság régi vezetése egy mintegy 50 éves bérleti szerződést kötött a Bagolykővel, amit idő közben már egyszer átszabtak, lerövidítettek.

Csakhogy egy új bérlő kiválasztása önmagában még nem oldja meg a sípályák jövőjét. A Bagolykő társtulajdonosai szerint 2003 óta ők építették ki a négy felvonót, fejlesztették a hóágyúrendszert és a beléptetést, vásároltak pályakarbantartó és úttakarító gépeket, és több mint két évtizede ők működtetik a rendszert. A föld és a rajta működő síközpont infrastruktúrája tehát nem ugyanannak a szereplőnek a kezében van. Vagyis a meglévő rendszer lebontása semmit nem oldana meg: előállhatna az a helyzet, hogy a régi felvonók már nincsenek, újak pedig még évekig nem épülhetnek.

A Bagolykő társtulajdonosai, akiket a Transtelex szintén megkeresett, azt mondják, ők nem ragaszkodnak mindenáron ahhoz, hogy ők maradjanak az üzemeltetők. Megfelelő feltételek mellett az egész rendszer átadásáról is tárgyalnának, és állításuk szerint korábban olyan konstrukciót is felajánlottak, amelyben a közbirtokosság tulajdonosként kapcsolódott volna be a működtetésbe. Konkrét vételi ajánlatot viszont elmondásuk szerint mindeddig nem kaptak a felvonókra és a gépparkra.

Ez azért fontos, mert a Madarasi Hargitán nem feltétlenül lehet egyszerűen lebontani a régi rendszert, majd rövid idő alatt újat építeni a helyére. Egy, az ügyre közigazgatásilag is rálátó forrásunk szerint, ha a meglévő felvonókat leszerelnék, és egy új üzemeltető a nulláról akarna saját rendszert létrehozni, az akár évekig tartó engedélyezési és területrendezési folyamatot indíthatna el. A Madarasi Hargita Natura 2000-es terület, erdő- és gyepterületek is érintettek, ehhez pedig bonyolult tulajdonviszonyok és részben még rendezés alatt álló telekkönyvi állapotok társulnak.

Kiderítettük, kik vennék át a sípályákat

Forrásaink és a Bagolykő társtulajdonosai is annyit tudtak a közbirtokosságtól kapott tájékoztatás alapján, hogy az új üzemeltetői csoportban a közbirtokosság vezetőségének tagjai, más közbirtokossági tagok és egy székelyudvarhelyi vállalkozó vannak. Tudomásuk szerint pedig az üzemeltetésre külön cég sem jött egyelőre létre, ami elég különös egy ilyen sokak megélhetését és kiszolgálását érintő helyzetben.

A Transtelex több, egymástól független forrásból azonban azonosítani tudta a csoport egyes tagjait. Információink szerint öt ember társulásáról van szó: Lőrincz Zsolt, Both István, Benedek Elek, Ferencz László és Bodó Jenő vennének részt a későbbi működtetésben. Az öt embert külön-külön is megkerestük. Lőrincz Zsolt RMDSZ-es helyi tanácsos saját elmondása szerint is a sípályák területének egyik bérlője, és egyben a Kápolnásfalusi Közbirtokosság vezetőségi tagja. A csoport összetételéről, a mögötte álló vállalkozásról és a terveikről azonban már nem tudtunk vele érdemben beszélni.

Both István egyértelműen megerősítette, hogy részt vesz a csoportban. Saját szerepét társtulajdonosként határozta meg, és azt is elmondta, hogy ő maga a Kápolnásfalusi Közbirtokosság tagja. A csoport jogi hátteréről ugyanakkor nem adott pontos választ. Amikor megkérdeztük, létrejött-e már a működtetéshez szükséges cég vagy más jogi személy, azt válaszolta: „persze, minden megvan, ami kell”. A vállalkozás nevét, tulajdonosi szerkezetét vagy azt azonban nem mondta meg, hogy pontosan milyen konstrukcióra gondol.

Both a terveikről már konkrétabban beszélt. Azt mondta, a jelenlegi szerződés lejárta után szeretnék átvenni a sípályák működtetését, és első körben a már meglévő felvonók és gépek átvételével próbálnák biztosítani, hogy ne szakadjon meg a síszezon. Azt mondta, az eszközök áráról már beszéltek a jelenlegi üzemeltetővel, de túl magasnak találták, konkrét vételi ajánlatot így még valóban nem tettek. Arra viszont nem kívánt válaszolni, hogy mi történne, ha nem sikerülne – áron alul – megegyezni a jelenlegi felvonók és gépek átvételéről.

Van a csoportban a működtetéshez szükséges szakértelem, de arra nem nevezett meg senkit, hogy ki rendelkezik sípálya- vagy sífelvonó-üzemeltetési, esetleg turisztikai tapasztalattal. „Azért vagyunk többen benne, hogy egyik ehhez ért, a másik ahhoz” – fogalmazott, majd azt mondta, szükség esetén segítséget kérnek.

Azt tehát már tudjuk, hogy az új csoport átvenné az üzemeltetést, és legalábbis elsődlegesen a meglévő infrastruktúra továbbhasználásában gondolkodik. Továbbra sem világos viszont, pontosan milyen vállalkozás áll mögöttük, ki biztosítja a szakmai hátteret, és mi a tervük arra az esetre, ha a Bagolykővel nem sikerül megállapodni.

Hogy időt nyerjenek a telet még a régi üzemeltetővel vinnék végig, de nincs megállapodás

A hosszú távú üzemeltetőváltásnál most sürgetőbb kérdés, mi lesz az előttünk álló téllel. Both Lajos szerint az új üzemeltető a 2026–2027-es szezonban még „képbe sem jön”. A közbirtokossági elnök pontosítása szerint a jelenlegi bérleti szerződésből fakadó kötelezettségüknek eleget téve erre a szezonra a Bagolykőnek ajánlották fel egy új bérleti szerződés megkötésének lehetőségét. Both úgy számol, hogy szeptember végéig, legkésőbb október közepéig rendezni kellene a helyzetet, mert utána már túl közel kerül a tél.

Csakhogy a Bagolykő társtulajdonosai a nekik felajánlott feltételeket elfogadhatatlannak tartják. Ezt írásban is közölték a közbirtokossággal, és most annak válaszára várnak. A szerződés konkrét pénzügyi és más feltételeit a folyamatban lévő tárgyalásokra hivatkozva egyik fél sem kívánta nyilvánosságra hozni. Azt azonban a Bagolykő társtualajdonosai kijelentették: „Ezekkel a feltételekkel mi kénytelenek leszünk felfüggeszteni a szolgáltatást.”

A Bagolykő társtulajdonosai a „veszélyben van a síszezon” megfogalmazást egyelőre túl erősnek tartják, azt viszont megerősítették, hogy a 2026–2027-es szezon jelenleg bizonytalan. „Szeretnénk tovább működtetni a sípályarendszert. A beruházásokat elvégeztük, a sípályarendszer működik. A szerződéshosszabbításra vonatkozó javaslatunkat letettük, a közbirtokosság nem kívánta meghosszabbítani” – foglalták össze az álláspontjukat.

A bizonytalanság akkor is hat, ha végül sikerül megegyezni. A szilveszteri és a téli szünetre szóló szállásokat már augusztus végétől, szeptembertől kezdik lefoglalni, a pályák felkészítésének pedig szintén hamarosan neki kell állni. A helyszínen dolgozók szerint már ősszel kaszálni és rendezni kell a pályákat, ellenőrizni a felvonókat és a drótköteleket, felkészíteni a hóágyúkat és a gépeket. Télen pedig az amúgy is nehezen járható hegyi út takarítását is meg kell oldani.

„Hát hogyne aggódnék a munkahelyünk miatt?” – mondta a Súgó Panzió egyik munkatársa. „Ha van sípálya, akkor vannak vendégeink. Ha nincs sípálya, a foglalások is visszaesnek, és ennyi alkalmazottra sem lesz szükség.”

Székelyföld újabb pofont kaphat, ha a Madarasi Hargita a parajdi sóbánya sorsára jut

Bár a helyszínen megkérdezett turisták közül sokan még nem is hallottak arról, hogy bizonytalanná vált a következő tél. „Nagy kár lenne érte, mert itt több ezer ember megfordul évente, nemcsak télen, hanem nyáron is” – mondta egy rendszeresen visszatérő látogató. Egy másik szerint sokan éppen itt tanultak meg síelni, ezért az első síélményeik a Madarasi Hargitához kötődnek, és később is visszajárnak. Mások jóval messzebbről, akár Magyarországról vagy a Kárpátok túloldaláról érkeznek.

A szóbeszédben megjelent az „új Parajd” kifejezés is. A hasonlat nyilvánvalóan túlzó. Parajdon fizikai katasztrófa bénította meg a sóbányát, a Madarasi Hargitán pedig egy lejáró bérleti szerződés és egy üzleti-tulajdonosi konfliktus miatt vált bizonytalanná a jövő.

A félelem mögött azonban érthető tapasztalat áll. Parajd megmutatta, milyen gyorsan megérzi egy egész térség, ha egyik napról a másikra kiesik az a turisztikai vonzerő, amelyre szállásadók, vendéglátók és munkahelyek sora épült, ami ebben az esetben sem csak a hegyen lévő egységeket érintené, hanem a környező településeket is. A Madarasi Hargitán viszont egyelőre nem álltak le a felvonók. Nem bontottak el semmit, és az sem dőlt el, hogy elmarad-e a következő síszezon.

Nem néhány használt síliftről folyik a vita

A működő rendszer pontos értékét jelenleg nem lehet megmondani. Viszont egy fogódzót adhat, hogy a BAGOLYKO SRL nyilvános cégadataiban 2025 végén mintegy 234 millió forintnak megfelelő, 3,36 millió lej értékű befektetett eszköz szerepelt. A nyilvános mérleg nem mondja meg, ebből pontosan mennyit képviselnek a felvonók, a hóágyúk vagy a pályagépek, a könyv szerinti érték pedig nem azonos egy működő rendszer piaci értékével vagy vételárával.

A Bagolykő 69 százalékos közvetlen tulajdonosa Starmüller Csaba, a fennmaradó 31 százalék a LYNX CARPATHICA SRL-é, amelynek többségi tulajdonosa Bartók Béla. A cégadatbázis Starmüllert és Bartókot egyaránt a Bagolykő tényleges kedvezményezettjei között tünteti fel, a vállalkozás ügyvezetője Sipos Zoltán Csaba.

A mérlegek azt is mutatják, hogy a vállalkozás az utóbbi évek több jó szezonjában jelentős nyereséget termelt. Az első másfél évtizedben többször veszteséges volt vagy csak kevés profitot ért el, 2021-ben viszont közel 81 millió forintnak megfelelő, 1,16 millió lejes nettó nyereséget könyvelt el. A társtulajdonosok ezt részben azzal magyarázzák, hogy a koronavírus-járvány idején sok síző az alpesi pályák helyett közelebbi úti célt választott.

2022 és 2024 között a társaság évente átlagosan mintegy 34 millió forintnak megfelelő, 493 ezer lej nettó nyereséget termelt, 2025-ben viszont már csak körülbelül 5,4 millió forintot, 77 ezer lejt.

A társtulajdonosok azt állítják, a korábbi években a megtermelt pénzt nagyrészt visszaforgatták, és más forrásokból is finanszírozták a fejlesztéseket. A nyilvános mérlegek azt valóban alátámasztják, hogy a nagyobb nyereségek csak az utóbbi években jelentek meg. Ez azért lényeges, mert az új csoport nem egy üres hegyoldal működtetési jogát kapná meg. Egy olyan helyre érkezne, ahol már működik egy jelentős eszközállománnyal és kialakult vendégkörrel rendelkező síközpont, miközben ennek az infrastruktúrának az átvételéről még nincs egyezség.

Egy székes felvonón már egyszer összeütközött a két oldal

A befektetések ellenére a Madarasi Hargita fejlesztésével sokan elégedetlenek. Miközben a bérletárak emelkedtek, egyes turisták szerint a pályarendszer nem fejlődött hasonló ütemben. A Bagolykő társtulajdonosai szerint azonban a 2010-es évek második felétől nem azért maradtak el a nagyobb beruházások, mert ők nem akartak fejleszteni, hanem mert az új létesítményekhez szükséges földtulajdonosi hozzájárulást nem kapták meg.

A legkonkrétabb példa egy körülbelül hat éve tervezett székes felvonó. A társtulajdonosok szerint a beruházásra támogatást nyertek, a felvonó mégsem épülhetett meg, mert a Kápolnásfalusi Közbirtokosság végül nem járult hozzá. Azt állítják, a pályázat beadásakor már rendelkeztek a közbirtokosság elvi beleegyezésével, később pedig azt is felajánlották, hogy a közbirtokosság tulajdonosként szálljon be a fejlesztésbe.

Both Lajos szerint hibás az a megközelítés, amelyben a Madarasi Hargita fejlesztése egyet jelent azzal, hogy egyre több felvonót, szálláshelyet és más turisztikai létesítményt építenek a hegyre. Úgy látja, további szálláshelyek építésére már nincs lehetőség, a sírendszert pedig csak visszafogottan korszerűsítené és bővítené. Szerinte a Natura 2000-es területen a turizmust össze kell egyeztetni a természetvédelemmel és a hagyományos gazdálkodással.

Az időjárás változását is felhozta. Mint mondta, korábban már októberben gyakran havazott, az utóbbi években viszont még december végén is előfordult, hogy a havat várták. Nyáron közben a vízhiány is egyre nagyobb gondot okoz a legeltetésben és az állatok itatásában. Both szerint ezért nemcsak azt kell nézni, hány jó síszezont lehet még kihasználni, hanem azt is, milyen hegy marad a következő nemzedékekre.

A Madarasi Hargitán szinte minden fejlesztéshez túl sok embernek kell igent mondania

A mostani pályavita valójában csak egy újabb fejezete annak a problémának, amely a Madarasi Hargita fejlesztését több mint egy évtizede kíséri.

A hegy tulajdonilag és közigazgatásilag is széttagolt. Különböző közbirtokosságok, önkormányzatok és más tulajdonosok területei találkoznak rajta, miközben maga a Madarasi Hargita nem rendelkezik olyan egységes rendezési és közigazgatási státusszal, mint egy település vagy hivatalosan kijelölt üdülőhely.

Bíró Barna Botond, Hargita Megye Tanácsának elnöke a Transtelexnek azt mondta, addig nem akarnak újabb jelentős közpénzt költeni a Madarasi Hargita nagyobb fejlesztéseire, amíg a tulajdonosok között nincs megegyezés arról, hogy valójában mit szeretnének. Szerinte az elmúlt évtizedekben már többször készítettek olyan terveket, amelyekre időt, szakértői munkát és közpénzt fordítottak, majd a folyamat végén maguk a tulajdonosok húzták be a kéziféket. Most ezért kisebb lépésekben próbálnának előrehaladni. Elsőként topográfiai felmérést készíttetnének a sípályák környezetéről, és azt szeretnék elérni, hogy a telekkönyvi nyilvántartások a terepen ténylegesen meglévő állapotot tükrözzék.

Egy, az ügyre közigazgatásilag rálátó forrásunk szerint ugyanakkor még a felvonók oszlopai sem jelennek meg minden esetben építményként a telekkönyvben. Ezt önálló dokumentumokkal nem tudtuk ellenőrizni. Bíró viszont megerősítette, hogy valóban a valós helyzet és a hivatalos nyilvántartás összehangolásán dolgoznak.

Ha a meglévő felvonórendszert nem sikerül valamilyen formában tovább használni, új berendezéseket már úgy kellene engedélyeztetni, hogy közben erdő-, gyep-, természetvédelmi és területrendezési szabályok egész során kell végigmenni. Vagyis egy új üzemeltető nem feltétlenül teheti meg, hogy vásárol néhány új felvonót, majd ugyanott folytatja, ahol a Bagolykő abbahagyta.

A sokszereplős rendszer korábbi egyeztetéseken is megmutatta, mennyire nehéz közös nevezőre jutni:

• Szentegyháza vezetése például nem támogatna olyan megoldást, amely a Madarasi Hargita szennyvizét a város irányába vezetné.
• Zetelaka arra panaszkodott, hogy miközben a hegyre vezető út fenntartása, a szemét és más kellemetlen terhek jelentős része a községre hárul, a felelősség és a haszon nem ugyanilyen arányban oszlik meg.
• Csíkmadaras inkább a még érintetlen hegyterületeket védené.

Az egyik ritka kérdés, amelyben lényegében egyetértés alakult ki: újabb épületekkel már nem kellene tovább terhelni a hegyet.

Tusványoson közben Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának alelnöke azt kérte számon, hogy másfél-két éve „semmi nem történt” a Hargita-hegységben. Szerinte a korábban elkészített – sok közpénzt felemésztő – mesterterv a fiókban maradt, miközben áramra, vízre, csatornázásra, utakra és a hegy különböző részeit összekötő felvonókra lenne szükség. Azt írta, ha most sem történik semmi, a térség újabb tíz évet veszíthet. A bírálatnak annyiban van alapja, hogy a fejlesztések valóban évek óta akadoznak. Csakhogy Borboly 2008-tól több cikluson át maga vezette Hargita Megye Tanácsát, és a most számon kért tulajdonosi, rendezési és érdekegyeztetési problémák jelentős részét az ő elnöksége alatt sem sikerült megoldani.

Mint megtudtuk, Bíró Barna Botond szerint a korábbi tervek szakmailag nem feltétlenül voltak rosszak. A gond inkább az volt, hogy egyszerre próbálták az egész Hargita-hegységet szabályozni, amitől több tulajdonos megijedt: attól tartottak, hogy a fejlesztésekből végül mások profitálnak majd.

A Madarasi Hargita esetében így az elmúlt évek legnagyobb tanulsága talán éppen az, hogy szinte mindenkinek van elképzelése arról, mit kellene csinálni a heggyel, de tulajdonosi hozzájárulás nélkül egyik elképzelésből sem lesz valóság.

A hegy sokszereplős konfliktusainak van egy látványosabb, a síeléstől különálló példája is. A csúcson az elmúlt évtizedekben annyi kereszt, kopjafa és más emlékjel gyűlt össze, hogy egy, a hegyet jól ismerő forrásunk ironikusan „indián temetőként” emlegette a helyet. A védett területen álló emlékjelek rendezésére korábban kompromisszumos megoldásokat is kerestek, és a Mária útvonalra költöztették volna át a kereszteket, kopjafákat, de az ügy ellenállásba ütközött és máig nem rendeződött. A csúcsnak ugyanis erős szimbolikus jelentősége lett, a keresztek és kopjafák magyarországi zarándokokat és kirándulókat is vonzanak. De a helyiek is a székelyek szent hegyeként emlegetik.

Ez is mutatja, hogy a Madarasi Hargita körüli vitákat nem lehet néhány emlékjel vagy sílift sorsára leszűkíteni. A hegy egyszerre gazdasági tér, turisztikai célpont, közösségi tulajdon és erős szimbolikus hely. Ezért az sem pusztán néhány érintett magánügye, hogy ki, milyen feltételekkel és milyen irányban használja vagy fejleszti: az itt meghozott döntések egy egész térség gazdaságára és egy közösségi jelentőségű hely jövőjére hatnak.