Elúszott 770 millió euró uniós pénz, mert nem tudtak megegyezni a pártok a közalkalmazotti bértörvényről

Hónapokig tartó egyeztetések, folyamatosan tologatott határidők és a Cotroceni-palotában lezajlott számos zárt ajtós tárgyalás után sem sikerült megegyezniük a volt koalíció pártjainak az egységes közalkalmazotti bértörvényről. A politikai és társadalmi konszenzus hiányát maga Nicușor Dan államfő jelentette be. Az államfő rámutatott, hogy a PSD, a PNL, az USR és az RMDSZ közösen vállalta, hogy a reform elbukásával Románia elesik az Országos Helyreállítási Tervhez (PNRR) kötődő 770 millió eurós uniós támogatástól.

Az elnök igyekezett diplomatikusan tálalni a kudarcot, méltatta a pártok fegyelmét, amiért betartották azt az ígéretüket, hogy nem próbálnak meg saját, külön bejáratú tervezetekkel partizánakciókba kezdeni a parlamentben, és hangsúlyozta, hogy az év végéig mégiscsak el kell fogadni valamilyen szabályozást. A lényegen azonban ez nem változtat: a 2022 óta tologatott, majd az utolsó pillanatokban rohamtempóban összekalapált reformtervezetet senki sem merte bevállalni, mert az politikai öngyilkossággal ért volna fel. A választók haragja ugyanis garantált lett volna: az új bértáblák és a megnyesett pótlékok miatt már többször utcára vonultak a szakszervezetek az egészségügytől az oktatásig, és az amúgy is káoszos politikai helyzet súlyosbodott volna.

A bukás után a pártok között is elindult a sárdobálás, amelyben a PSD-re hárítják a fő felelősséget. Ilie Bolojan ügyvivő miniszterelnök és Dragoș Pîslaru munkaügyi miniszter nyíltan kijelentették, hogy a PSD „populizmusból, gyávaságból és politikai számításból” szabotálta a reformot, szerintük a PSD szándékosan blokkolta a megegyezést az utolsó pillanatig. Bolojan kijelentette, hogy a PSD beadta a derekát a szakszervezetek követeléseinek, amelyeket a miniszterelnök egyenesen „zsarolásnak” nevezett. A tanárok és az egészségügyi dolgozók bérköveteléseit (amelyek plusz milliárdos kiadást jelentettek volna) a PSD beépítette volna a törvénybe, amit viszont a költségvetés nem bírt volna el. A liberálisok azzal is vádolták a szociáldemokratákat, hogy védik bizonyos kiváltságos bürokrata rétegek és szakszervezeti vezetők extra juttatásait, ahelyett, hogy egy tiszta, teljesítményalapú rendszert vezettek volna be.

A Sorin Grindeanu által vezetett PSD nem tagadta, hogy elutasítja a törvényt, de ők ezt a „lakosság és a munkavállalók védelmével” indokolták. Kijelentették, hogy nem fognak megszavazni egy olyan törvényt, amely megszorításokat és elszegényedést hoz. A PSD szerint a PNL „titokban”, a szakszervezetek és az érintettek megkérdezése nélkül írta a törvényt, szerintük a PNL egy eleve rossz és végrehajthatatlan szöveget akart rájuk kényszeríteni az uniós pénzekre hivatkozva.

Az RMDSZ az ügyben a PSD-s álláspontra helyzekedett, Kelemen Hunor is nyilatkozott a bejelentést követően, és azt mondta, hogy egy rossz törvényt még kapkodva és határidők szorításában sem szabad megszavazni. Kelemen szerint Romániának nem olyan jogszabályt kell alkotnia, amelyre csupán az Európai Bizottság bólint rá, hanem olyat, amelyet évek múltán sem kell szégyellni vagy azonnal átírni. Bár elismerte, hogy a 770 millió eurós forrás elvesztése komoly érvágás az országnak, szerinte hosszabb távon ennél is nagyobb kárt okozott volna egy olyan rendszer bevezetése, amely az oktatásban, az egészségügyben, a kultúrában és a szociális szférában dolgozókat hozta volna kiszámíthatatlan helyzetbe, vagy egyenesen csökkentette volna a jövedelmüket.

Politikai elemzők szerint a kialakult patthelyzetért nemcsak a felelősséget folyamatosan hárító, a szakszervezeti nyomásnak engedő PSD a hibás, hanem maga az államfő is, aki ahelyett, hogy nevén nevezte volna a reformot elszabotáló Sorin Grindeanut, egy szétkent, minden pártot egyformán hibáztató nyilatkozattal próbálta menteni a menthetőt. A reform elbukása nemcsak azt jelenti, hogy elúsztak ezek a PNRR-források, hanem azt is, hogy a költségvetési bizonytalanság miatt Románia idén búcsút inthet az OECD-csatlakozásnak, és a hitelminősítők akár bóvli kategóriába is leminősíthetik az ország adósbesorolását.

A tervezet bukása mögött egyrészt a pártpolitikai huzavona áll, de a kormány által az asztalra tett javaslatot a szakszervezetek is szinte egyhangúlag elutasították. A tervezet egy 4000 lejes egységes bázisértékhez igazította volna a közszféra fizetéseit, a pótlékok plafonját pedig 20 százalékban maximálta volna. Ez a papíron hangzatos racionalizálás a gyakorlatban rejtett bércsökkentésekkel fenyegetett a kulcságazatokban: a Sanitas és más érdekképviseletek azonnal felzúdultak, és megmutatták azt a kiskaput is, amely 2027-től megnyitotta volna az utat a számítási alap lefaragása előtt.

A gazdasági és munkaügyi elemzők is azon a véleményen voltak, hogy a törvény nem felel meg egy hosszú távon működő, kiszámítható költségvetési pályának, mert valós fedezet híján tovább mélyítette volna a kritikus államháztartási hiányt, miközben a bérezési anomáliák felszámolása helyett újabb belső feszültségeket és rejtett elvonásokat hozott volna a közszférában. Maga az Európai Bizottság is kétszer dobta vissza a tervezetet a pénzügyi fenntarthatóság hiányára hivatkozva. Szakmai szempontból tehát a tervezet elutasítása elkerülhetetlen korrekció volt, de az ügy levezénylése – a folyamatos halogatás, az utolsó pillanatos kapkodás és az emiatt elveszített 770 millió eurós uniós forrás – súlyos gazdasági és hitelességi csapást jelent Bukarest számára.