Kollai István helyettes államtitkár a kolozsvári Planetáriumban beszélt arról, milyen nemzetpolitikát épít a Tisza-kormány

Teltházas közönségtalálkozón mutatkozott be a Planetárium közösségi térben Kollai István történész-közgazdász, a Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztériumnak a határon túli magyar ügyekért felelős helyettes államtitkára. Az esten a közönség nemcsak az új kormányzati szereplő szakmai hátterével, hanem a formálódó Tisza-kormány Közép-Európa-víziójával is megismerkedhetett.

Mostis Gergő kulturális menedzser, a Planetárium házigazdája kérdezte Kollait, és rögtön azzal indított, hogyan keveredik egy történész-közgazdász a tudományos elefántcsonttoronyból a nagypolitika sűrűjébe.

Kollai részletesen mesélt az előéletéről: felidézte, hogy az ELTE történelem szakával párhuzamosan végezte el a Corvinus közgazdász képzését – akkoriban még maga sem sejtette, pontosan mire lesz jó ez a kettősség –, majd a nemzetközi kapcsolatok doktori iskoláján kötött ki, ahol a szlovák tankönyvek magyarságképét és a két nép kölcsönös értetlenségét kutatta. A 2010 és 2015 közötti diplomáciai kitérő után – látva a külpolitika oroszbarát fordulatait – inkább visszahúzódott a katedrára és a kutatásba, elkönyvelve magában, hogy a közigazgatás és a pártpolitika világa nem neki való terep.

A tavaszi budapesti fordulat és a körülötte megmozduló társadalmi energia viszont felülírta a terveit. Ahogy fogalmazott, a változást nem egyszerű kormányváltásként, hanem egyfajta rendszerváltó élményként élte meg, ami végül kimozdította a kutatói létezés kényelméből:

„Nem jobb- és baloldalról van szó: a személyközpontú rendszerek kísérlete vallott kudarcot Magyarországon. Most az a feladat, hogy visszaépítsük a kiszámítható, működő intézményeket. Tudom, az »intézmény« nem egy szexi szó, sokan technokratának tartanak minket, de hosszú távon csak a működő mechanizmusok hoznak stabilitást.”

A beszélgetésben Kollai a saját szlovákiai terepmunkáit és kutatásait hozta fel példaként, rávilágítva arra a mély, kölcsönös értetlenségre, ami a régió népei között máig feszül. Felidézte, hogy amikor szlovákul kezdett tanulni és a helyi történelemtankönyveket bújta, szembesült azzal: miközben Budapestről hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a szomszédaink pontosan értik a mi sérelmeinket és motivációinkat, a valóságban egy szót sem értenek a magyar észjárásból, és ez oda-vissza így van, ennek változtatásán pedig dolgozni kell. Ehhez kapcsolódóan kérdés is érkezett a közönségből a beszélgetés végén, hogy látja-e realitását egy magyar-román történelemkönyvnek, ami bekerülhetne az iskolákba. Abszolút van létjogosultsága, és jó volna, ha elkészülne, válaszolta a történész. Rögtön hozzátette azonban, hogy nem egyetlen, mesterségesen összebékített „közös igazságot” kell gyártani: a cél sokkal inkább az, hogy a diákok egymás mellé téve lássák a magyar és a román narratívát, megértve a másik fél traumáit és észjárását.

A szlovákiai kísérletek tapasztalatai alapján ugyanakkor illúziónak nevezte, hogy a román vagy a szlovák minisztérium ezt valaha is hivatalos, állami tankönyvként emeli be a tantervbe. A valós mozgástér szerinte a kiegészítő segédkönyvekben és a tanári szabadságban van: ha készül egy jó kétnyelvű forráskiadvány, azt a pedagógusok beviszik az órákra, a valódi szemléletformálás pedig a katedrán, nem a miniszteri rendeletekben dől el.

A beszélgetés során a közönség és a jelenlévő közéleti szereplők kérdései nyomán elkerülhetetlenül előkerült a napi pártpolitika is. A Kolozsvári Magyar Napok megnyitója után – ahol a „tárt kapuk” szlogen ellenére sem látszott semmilyen érdemi, látványos közeledés a felek között, hiába fedezte fel Kelemen Hunor a színpadon hirtelen a pluralizmus fontosságát – a kíváncsiság, az őszinte érdeklődés, hogy mit gondol a Tisza-kormány képviselője a magyar-magyar viszonyról, szinte tapintható volt. Kollai egy nappal korábban már részt vett a főkonzulátus udvarán egy pódiumbeszélgetésen, ahol szép számmal ültek RMDSZ-esek a közönség soraiban, de ennek ellenére a Planetáriumba is átjöttek meghallgatni az új államtitkárt. Ott volt mindkét helyszínen például Csoma Botond képviselő, aki a Planetariumban rögtön a Tisza jövőjét firtatta: arról kérdezte Kollait, hogy baloldali pártok hiányában nem fenyegeti-e belső felbomlás a kormánypártot. A közönség soraiban feltűnt Grezsa Csaba főkonzul, Szilágyi Dóra Emese, az RMDSZ ifjúságért felelős alelnöke, valamint Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke és Csomortányi István, az EMSZ elnökhelyettese is.

Az este egyik legironikusabb pillanata kétségkívül az volt, amikor az RMDSZ portáljának, a Maszolnak a főszerkesztő-helyettese, Pataky István afelől érdeklődött az államtitkárnál, hogy miként alakul a kapcsolat az RMDSZ és a Tisza között. A kérdés egyrészt jelezte, hogy a lapot rendszeresen exkluzív nyilatkozatokkal ellátó pártelnök, miközben hónapok óta látványosan kerüli a nyilvános egyeztetést az új budapesti kormánnyal, ezúttal a saját sajtóját is a sötétben hagyta a témában. A Transtelex részéről minderre csak annyit jegyeztünk meg: örömmel nyugtázzuk, hogy a korábbi mindentudás korszaka véget ért.

A Transtelex kérdésére – amely azt firtatta, miként képzelhető el érdemi párbeszéd és közeledés, amikor a korábbi években a magyarországi forrásokból épp az RMDSZ monopóliuma épült ki, kiszorítva a független civil és szakmai hangokat – Kollai úgy reagált: a források felhasználását szigorúan új, átlátható szerződéses garanciákhoz kötik. Leszögezte, a támogatások révén működő intézményeknek nyitott platformként kell szolgálniuk a teljes erdélyi magyar sokszínűség számára, és a budapesti közpénzeket senki sem használhatja fel politikai kiszorítósdira.

Kollai István a támogatási rendszerek kapcsán úgy fogalmazott:

„Nem ideológiai monopóliumokat és hűbéri láncokat akarunk építeni, hanem a valós közösségi igényekhez akarjuk eljuttatni a forrásokat. Ahol magyarországi közpénz van, ott senki sem szoríthat ki másokat.”

A Bethlen Gábor Alap támogatásainak átvilágításáról, az erdélyi pártalapítványok szerepéről, valamint a Tisza-kormány és az RMDSZ jövőbeli viszonyáról szerkesztőségünk részletes, átfogó mélyinterjút készített Kollai Istvánnal, amelyet hamarosan teljes terjedelmében közlünk a Transtelexen.