Románia úgy ünnepli a haditengerészet napját, hogy közben sürgősen újjá kellene építenie a teljes ágazatot

A román haditengerészet napja – a tengerészek védőszentjeként tisztelt Szűz Mária mennybemenetelének ünnepén, augusztus 15-én – több mint egy évszázados hagyományra tekint vissza. Az első hivatalos ünnepséget 1902-ben tartották az Elisabeta cirkáló fedélzetén, a rendszerváltás óta pedig a polgári és katonai tengerészet legnagyobb szabású seregszemléjévé nőtte ki magát a Fekete-tenger partján és a dunai kikötővárosokban. A rendezvények állandó díszlete az ortodox liturgia, a tengerbe dobott virágkoszorúk, a felvonuló matrózok és a mitológiai Neptunusz isten partra szállása köré épülő rituálé, a parton és a part menti vizeken pedig a haderő ünnepi demonstrációval mutatja meg felkészültségét.

A csinnadrattás ünnepnap, ahol még a köszöntők is arról szólnak, hogy valamit tenni kell

Konstancán ma megadták a módját: több mint 3500 katona, félszáz hajó és csónak, a levegőben spanyol F–18-asok, Puma helikopterek és egy francia Atlantique 2-es tengeri járőrgép, a vízen pedig román egységek mellett török és bolgár hadihajók demonstrálták a szövetségi jelenlétet a Haditengerészet Napján. A külsőségek mögött azonban egy válságban lévő védelmi ágról van szó, a Transtelexen többször írtunk arról, hogy a román hadiflotta jelentős technikai elmaradással küzd, felszerelésének 70%-a szovjet eredetű, miközben a Fekete-tengeren a drónháború és a biztonsági válság miatt sürgősségi modernizációra kényszerül.

A román politikai és katonai vezetés ünnepi üzeneteiben is az áll, hogy a haditengerészet megújításának a választási ciklusokon átívelő nemzeti prioritássá kell válnia. Nicușor Dan államfő is – aki személyesen nem utazott le a tengerpartra – arról írt, hogy a Fekete-tenger az elmúlt években Európa biztonsága szempontjából kulcsfontosságú térséggé vált. Az elnök hangsúlyozta, hogy a térség biztonságpolitikai jelentősége mellett a kereskedelem, az energiaellátás és az összeköttetések szempontjából is meghatározó. A konstancai kikötő, a Duna, a hajóipar és az energiaforrások együtt az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb stratégiai lehetőségét kínálják Romániának. „Jövőképre és következetességre van szükség ahhoz, hogy a Fekete-tenger térségét az ország fejlődésének egyik legfontosabb hajtóerejévé tegyük” – fogalmazott.

Bolojan nem elégedett meg azzal, hogy üzenetet küld. Ő is meg a védelmi és a külügyi tárcák vezetői is ott voltak a konstancai ünnepségen. Sőt a tömegben még Simion is látható, ahogy a konstancaiakkal szelfizik. Az ügyvivő kormányfő szerint a keleti határ biztonsága már nem tekinthető magától értetődőnek, és a fekete-tengeri hajózás szabadságáért is nap mint nap tenni kell. Ebben a helyzetben minden eddiginél nagyobb jelentősége van a haditengerészet felszereltségének, valamint az állomány bátorságának és szakmai felkészültségének. „Bármilyen zavarosak is körülöttünk a vizek, Románia megvédi határait, lakosságát, fekete-tengeri beruházásait és a szabad hajózáshoz való jogát” – fogalmazott Bolojan.

A teljes román hadsereg felszerelése elavult, a tengerészet van a legmostohább állapotban

A román haditengerészet évtizedeken át a román haderőfejlesztés elfeledett mostohagyereke volt. Miközben a szárazföldi erők Piranha páncélosokkal, a légierő pedig F–16-os vadászgépekkel és Patriot-rakétaütegekkel lépett szintet a NATO-n belül, a tengeri komponensre korántsem fordítottak akkora figyelmet. A román védelmi ipar abszurd paradoxona, hogy miközben a galaci és mangaliai hajógyárakban a holland Damen csoport csúcskategóriás hadihajókat és járőrhajókat épített más NATO-tagállamoknak (például a holland vagy a pakisztáni flottának), a román állam saját beszerzései évekig tartó politikai vitákba és korrupciógyanús közbeszerzési perekbe fulladtak. A négy darab Gowind 2500-as korvett megvásárlását célzó francia–román megállapodás például éveken át húzódott a Naval Group és a román minisztérium között, mígnem 2023 nyarán hivatalosan is összeomlott.

Ennek az évtizedes tétlenségnek az eredményeként a román flotta gerincét mindmáig olyan egységek alkotják, amelyek felett eljárt az idő. A flotta büszkeségei, a brit királyi haditengerészettől még a kétezres évek elején használtan beszerzett 22-es típusú fregattok hiába kaptak minimális parancsnoki és kommunikációs rendszereket, a mai napig nem estek át a megígért, teljes fegyverzeti modernizáción, és hiányoznak róluk a korszerű légvédelmi és hajó elleni rakétarendszerek. A Ceaușescu-korszak ipari gigantomániájának szimbóluma, a Mangalián épült Mărășești (F 111) fregatt elavult szovjet technológiájú fegyverzetet hordoz, a román haditengerészet egyetlen tengeralattjárója, a szovjet Kilo-osztályú Delfinul pedig 1996 óta nem mozdult ki a kikötőből, mert a román állam csaknem három évtizede nem vásárolt hozzá működőképes akkumulátortelepeket.

A biztonsági környezet viszont nem várja meg a román közbeszerzési eljárások lassú malmait. Mihai Panait altengernagy, a haditengerészet vezérkari főnöke arra figyelmeztetett, hogy a Fekete-tenger a hidegháború lezárása óta nem volt ennyire kiszámíthatatlan és veszélyes. Az orosz–ukrán háború kitörése óta a román tengeri erőknek és szövetségeseiknek már 159 elsodródott tengeri aknát kellett semlegesíteniük a térségben, amelyek a viharok miatt folyamatosan fenyegetik a nemzetközi hajózási útvonalakat és a part menti vizeket.

A SAFE programnak köszönhetően elindultak a beszerzések

Úgy esett, hogy éppen a legsúlyosabb romániai drónincidens, a galaci drónbecsapódás után Románia több milliárd eurós fegyverbeszerzéseket írt alá, amiben a tengerészet fejlesztésére is jut valami. Például 920 millió euróért két tengeri járőrhajót és két búvár-beavatkozó hajót vásárolnak a német Rheinmetall-csoporthoz tartozó NVL vállalattól. A minisztérium szerint ezek a beszerzések a Fekete-tenger térségének biztonságát és a NATO keleti szárnyának védelmét erősítik.

Emellett a felszíni és légi drónok jelenléte már Romániát is szinte naponta fenyegeti. Alig néhány napja, augusztus 11-én a román haditengerészet tűzszerész búvárainak kellett élesben megsemmisíteniük két Gerbera típusú, a tenger felszínén sodródó orosz gyártmányú drónt, amelyeket a parttól mintegy 90 tengeri mérföldre (kb. 160 kilométerre) egy civil munkahajó fedezett fel. Nem ez volt az egyetlen figyelmeztető incidens: a nyár elején egy tengeri kamikaze drón bukkant fel a konstancai kikötő bejáratának közvetlen közelében, ami miatt a román hadvezetés amerikai segítséggel kényszerült új felderítő és korai előrejelző rendszereket (Black Talon, Sentinel) telepíteni a legfontosabb kikötők védelmére.

A tétet megsokszorozza a Fekete-tenger mélyén rejlő gazdasági vagyon. A több mint 100 milliárd köbméterre becsült Neptun Deep mélytengeri gázmező kiaknázásának közeledtével Románia olyan stratégiai infrastruktúrát telepít a partoktól távol, amely az egész régió energiabiztonságát meghatározza. A fúrótornyok, a tenger alatti gázvezetékek és a tuzlai partraszállási csomópont védelme miatt a román kizárólagos gazdasági övezet (EEZ) jogi absztrakcióból hirtelen katonailag megvédendő területté lépett elő. Ha egy ilyen infrastruktúrát hibrid szabotázs vagy dróntámadás érne, annak nemcsak katonai, hanem súlyos gazdasági és energetikai következményei lennének.

Az ukrajnai háború ugyanakkor arra is megtanította a világot, hogy a tengeri hadviselés dogmái átíródtak. Kijev anélkül szorította vissza az orosz Fekete-tengeri Flottát Szevasztopolból és a nyugati medencéből, hogy rendelkezett volna hagyományos, nagyméretű hadihajókkal. Az orosz flotta zászlóshajóját, a Moszkva rakétás cirkálót partvédelmi rakétákkal süllyesztették el, az orosz támaszpontokat pedig olcsó, GPS- és műholdvezérelt tengeri drónokkal (Magura, Sea Baby) tették tarthatatlanná.

A felszíni flotta mellett ezért Románia a partvédelmét is igyekszik megerősíteni. Ennek egyik legfontosabb eleme a Naval Strike Missile (NSM) hajóelhárító rakétarendszer, amely mobil, szárazföldi indítóállásokból képes a tengeri célpontok támadására. Ez különösen az ukrajnai háború tapasztalatai után vált fontossá: az ukrán hadsereg is megmutatta, hogy egy ország komoly haditengerészeti elrettentő képességet építhet ki anélkül, hogy ehhez nagy felszíni flottával rendelkezne. A román NSM-rendszer beszerzése már évekkel ezelőtt elindult, a rendszer hadrendbe állítása pedig éppen mostanra válik tényleges képességgé.

Közben egy gyors megoldással a felszíni flottát is megerősítették, Románia a törököktől vásárolta meg a szinte új Ak Hisar korvettet, amely Contraamiral August Roman néven idén már szolgálatba is állt, és az augusztus 15-i konstancai parádén először vett részt a haditengerészet napján. A hajót azonban még tovább fegyverzik: a következő modernizációs szakaszban többek között új légvédelmi és felderítőrendszerekkel egészítik ki.

Az aknaháborúra is kézzelfogható válasz született. Románia két Sandown-osztályú aknavadászt vásárolt a brit haditengerészettől, mert az Ukrajna körüli vizekről elsodródó aknák miatt az aknamentesítés a román haditengerészet egyik mindennapos feladatává vált.

A modernizáció legnagyobb és egyben legbizonytalanabb terve azonban továbbra is a tengeralattjáró-flotta feltámasztása. A parlament még 2023-ban hagyta jóvá két új tengeralattjáró beszerzésének programját, miután világossá vált, hogy az 1996 óta használhatatlan Delfinul feltámasztása helyett új hajókra lesz szükség. A kiszemelt típus a francia Naval Group Scorpène tengeralattjárója volt. Ez azonban egyelőre sokkal kevésbé előrehaladott program, mint az aknavadászok, az NSM vagy a török korvett beszerzése: a két új tengeralattjáró még nem épül, így ez továbbra is inkább a következő évtized román haditengerészetének terve marad, mint jelenlegi képesség.