Először mondtak magyarul beszédet a kolozsvári Pride-on, ahol a láthatóság tényleg örömet okozott

„Érezzétek jól magatokat, vigyázzatok egymásra, és legyen nagyon boldog, nagyon szabad, nagyon látható Pride-otok! Boldog Pride-ot, Kolozsvár!” – mondta Vizi Abigél, a Látható queer közösség társalapítója a beszéde végén a kilencedik Kolozsvár Pride színpadán. Azért fontos ezt kiemelni, mert ez volt az első alkalom, hogy magyar beszéd is elhangzott az erdélyi LMBTQ-közösség legjelentősebb eseményén. Ahogy azt is meg kell említeni, hogy idén végre egy politikai párt is képviselte magát az felvonuláson, még akkor is, ha a Sens egyelőre távol van a parlamentbe való bejutástól. Igaz, a korábbi évekhez képest látványosabb volt a Pride ellenzőinek a mozgolódása is.

Azok után, hogy tavaly kis híján kétszer is választást nyert a szélsőjobb, jogosan tartottunk attól, hogy ez az ellentüntetők hangját is meghozza. Végül egy nagyon jó hangulatú eseményen nyoma sem látszott az előretörésüknek. Nem úgy idén.

Persze könnyű volt nekik látványosabbnak lenni, hiszen Kolozsváron az elmúlt tíz évben igazán hangos ellentüntetést nem tartottak, legfeljebb néhányan álltak ki fütyülni és kihurrogni a résztvevőket, és a felvonulás útvonalát sem szokták újraszentelni, mint Bukarestben. Végül az ellentüntetőknek a család védelemében meghirdetett eseménye valamivel sikeresebb is lett, mint a korábbi években, amikor csak néhány elveszett kóválygó vett részt az eseményükön. Viszont így sem volt több, mint néhány tucat ikonokkal, a homoszexualitást a pedofíliával összemosó molinóval és órási román zászlóval felszerelkezett résztvevő.

Szikrázóan sütött a nap kora délután, igazi nyári kánikula ígérkezett. Kezdéskor a felvonulás résztvevői még igyekeztek árnyékba húzódni, és elég visszafogott volt a hangulat. Aztán – ahogy gyűltek a felhők és a zene is egyre hangosabban szólt – a résztvevők is erőre kaptak. A felszólalások kezdése előtt néhány perccel már gyakorlatilag megtelt a tér a több ezer résztvevővel.

„Drepturi egale pentru fiecare / Egyenlő jogokat mindenkinek” – ennek a skandálásával kezdődött meg hivatalosan is az esemény, és ennek hullámokban jövő harsogása gyakorlatilag végig jellemezte a felvonulást. Mást nem is nagyon ordítottak most a résztvevők, de ezt sokszor.

Először a külföldi nagykövetségek képviselőit szólították színpadra. Willemijn van Haaften, bukaresti holland nagykövet azt emelte ki, hogy idén Amszterdam lesz a helyszíne a World Pride-nek, és mindenkit arra invitált, hogy ott is üdvözöljék majd egymást. Majd Franciaország kolozsvári tiszteletbeli konzulja, Pascal Fesneau szólt a tömeghez, és mondott köszönetet a kolozsvári városházának azért, hogy nem gördített akadályt az esemény megtartása elé. Ez ugyanis nemcsak a világ egzotikusabb tájain, hanem Romániában sem feltétlen egyértelmű, elég csak tavalyi nagyváradi Pride-felvonulásra gondolni, ahol a helyi rendőrség minden eszközt bevetett, hogy eltántorítsa a résztvevőket.

A korábbi évekhez hasonlóan idén sem képviselte senki az önkormányzatot, de más politikai szervezetnek sem voltak felszólalói. A Sensen kívül más politikai párt meg sem jelent az eseményen, legalábbis nem volt egyértelműen azonosítható a jelenlétük.

„Azért különösen megható számomra ez a pillanat, mert most először hangzik el magyar beszéd a kolozsvári Pride színpadán. És ez nem csupán egy nyelv kérdése. Ez annak a jele, hogy egy közösség akkor válik igazán erőssé, amikor egyre több ember talál benne helyet magának, amikor egyre többen érzik azt, hogy megszólítják őket, hogy az ő történetük, az ő hangjuk, az ő valóságuk is része ennek a közös történetnek” – mondta beszédében a Látható társalapítója, Vizi Abigél. A felszólalásában végig a láthatóság és reprezentáció fontosságát hangsúlyozta.

„Lehet, hogy valaki most először lát Pride-ot. Lehet, hogy valaki most először lát olyan embereket, akik hozzá hasonlóak. Lehet, hogy valaki ma este egy kicsit kevésbé fog félni, mert látott bennünket. Ezért érdemes itt lenni. Ezért érdemes láthatónak lenni” – mondta.

Az idei Pride-hét eseményeinek megszervezéséből aktívan kivette részét a Látható, talán soha nem volt még ennyire erős jelenlét az erdélyi magyar LMBTQ-közösségnek, teljesen érthető, hogy a színpadon is felszólaltak. A Transtelex nemrég interjúzott a Látható társalapítójával, Vizi Abigéllel, itt tudjátok elolvasni.

Idén is felszólaltak a Checkpoint ARAS képviselője, aki nemcsak a HIV-tesztelés fontosságát hangsúlyozta beszédében, hanem az egészségre és a felelősségteljes szexuális viselkedésről szólva a HIV-fertőzést megelőző gyógyszer, a PrEP romániai elérhetőségét is felhívta a figyelmet. Erről egyébként kis zászlócskákat is osztogattak is osztogattak a résztvevőknek.

A Pride Egyesület képviselője az „Egyenlő jogokat mindenkinek!” jelszóhoz igazította beszédét, azt emelte ki, hogy nem kivételezést és kiváltságokat kérnek, hanem olyan jogokat, ami mindenki másnak is jár ebben az országban. Majd, hogy a résztvevők nyomatékosítsák a követelést, elkezdődött felvonulás.

Az előző években már megszokottá vált útvonalon haladt a tömeg, a Főtértől a Wesselényi (Regele Ferdinand) utca felé indult, majd a Malom (George Barițiu), a Bartha Miklós (Emil Isac), az Arany János (Petru Maior), illetve a Jókai (Napoca) utcákon keresztül érkezett vissza a Főtérre.

A korábbi évekhez hasonlóan masszív csendőri felügyelet mellett tartották meg a felvonulást. Úgy tűnik, hogy az ellentüntetők lendülete a kora délutáni kiállásuk után elfogyott, mert a felvonulás közelébe már senki sem jelent meg, én legalább senkit sem láttam, csak kíváncsian fényképező kolozsváriakat. A kolozsvári Pride még inkább tüntetés, semmint buli, azzal együtt, hogy sokaknak felszabadító és örömteli. A romániai viszonyokat ismerve ez nem is meglepő, a legfrissebb szivárványtérkép szerint Románia még mindig utolsó az EU-ban az LMBTQ-jogok védelme terén.

Kifejezetten örömteli volt az idei hangsúlyos magyar jelenlét a programban, sőt nemcsak a Pride hétre készültek eseményekkel, a Látható a felvonulásra külön akcióval is készült: Anyu-Apu megölel feliratú pólót viselő személyektől kérhettek a résztvevők ölelést, amivel arra szeretnének emlékeztetni, hogy „a szeretetnek nem kell feltételekhez kötöttnek lennie”, ahogyan azt sokan megtapasztalták közülük.