Iskolákban házalnak az RMDSZ-es politikusok a nyolcadikos román tesztkönyvvel, a diákokat pedig statisztáknak használják

Az RMDSZ nemrég jelentette be, hogy új, ingyenes felkészítő tesztgyűjteménnyel segíti az országos vizsgára készülő magyar diákokat. A 30 vizsgajellegű feladatsort, részletes javítókulcsot és kidolgozott érvelő szövegeket tartalmazó kiadványt a Kisebbségi Oktatási Államtitkársággal és román szakos pedagógusokkal közösen dolgozták ki, de arról nem szóltak a közlemények, hogy kinek a részéről merült fel az igény erre, hiszen a tankönyvpiacon már voltak bejáratott kiadványok, amiket használtak a diákok, ráadásul a jelen kötet is pdf formátumban már tavaly elérhető volt online.

Mihályfalvi Katalin, az RMDSZ oktatási főosztályának ügyvezető alelnöke és Kallós Zoltán oktatásügyi államtitkár csak annyit hangsúlyozott a kiadott közleményben, hogy a kötet valós hiányt pótol, mert kifejezetten a magyar anyanyelvű tanulók igényeihez igazodik. Az Oktatási és Kutatási Minisztérium által is jóváhagyott segédanyag kiszállítása az RMDSZ területi szervezeteinek „közvetítésével” meg is kezdődött.

Mit kínál valójában a segédanyag?

A Transtelex is hozzájutott a román tesztgyűjtemény digitális, pdf-változatához. A „Teste pentru Evaluare Națională – Clasa a VIII-a” első ránézésre is azt a benyomást kelti, amit a címe ígér: egy vastag, egységesen szerkesztett, kifejezetten vizsgára hangolt gyakorlóanyag, ami Kolozsváron jelent meg, a szerzőgárda is jelentős. Tíz romántanár neve szerepel a borítón, többségük kolozsvári és zilahi iskolákból érkezett, szakmai lektorként pedig Claudia Anderco van feltüntetve.

Harminc, a hivatalos országos felmérő struktúráját követő teszt sorakozik a kötetben, a 11. oldaltól a 242-ig, fegyelmezett rendben, mintha maga a vizsga lenne bekötve spirálba. Mindegyik ugyanarra a sémára épül: 70 pontnyi szövegértés és nyelvi-nyelvhelyességi feladat után 20 pontért szövegalkotás következik, vagyis nem egyszerűen gyakoroltat, hanem kifejezetten a vizsga logikájához idomít. A szövegek kétségtelenül változatosak, eltérő műfajú és nehézségű részletek szerepelnek bennük, amelyek értelmezést és indoklást kérnek, de a kötet egészének szerkezete mégis azt sugallja: itt nem a nyelvvel való szabad bánásmód és kompetenciafejlesztés a cél, hanem a vizsgafeladat minél hatékonyabb letudása.

A hangsúly igazán a javítókulcsnál tolódik el, ami a 253. oldaltól külön blokkban kezdődik, és a diáknak készre szerkesztett mintatárat ad, amit csak be kell magolni. A szövegalkotási feladatoknál részletesen kidolgozott, lépésről lépésre felépített fogalmazásminták szerepelnek, olyan szerkezeti és retorikai sémákkal, amelyek gyakorlatilag előre megmutatják, hogyan kell kinéznie egy jó válasznak. Nemcsak azt rögzítik, hogy milyen elemekért jár pont, hanem azt is, milyen gondolatmenet számít elfogadhatónak, milyen fordulatok illenek bele a javítási logikába, és milyen formában érdemes visszautalni a szövegre.

Ez a megközelítés kétségtelenül növelheti a biztonságérzetet, különösen azoknál a diákoknál, akik a románt nem anyanyelvi közegben sajátítják el, és akik számára a fogalmazás gyakran nemcsak nyelvi, hanem önbizalmi kérdés is. Ugyanakkor nehéz nem észrevenni, hogy a kötet tulajdonképpen az adott vizsgarendszerhez igazodó teljesítményt optimalizálva készre csomagolt válaszokat ad a diákoknak, akik azokat bemagolják, és majd a vizsgán mechanikusan reprodukálják. A hangsúly azon van, hogy a tanuló felismerje a feladattípust, aktiválja a hozzá tartozó sémát, és a lehető legkevesebb hibával leírja a begyakorolt formát, amit nem biztos, hogy ért, vagy valamikor használni is fog valamire, és teljesen világos, hogy nem a román nyelvtudása fog fejlődni ezáltal.

Mert ezek a minták nem a nyelvi önállóság irányába tolnak, hanem egy beszűkített pályára terelnek: azt sugallják, hogy létezik egy helyes, pontszerző gondolatmenet, amelyhez igazodni kell. A diák megtanulja, hogyan kell felépíteni egy bekezdést, hová szúrja be a tételmondatot, de közben háttérbe szorul az a kérdés, hogy valóban érti-e, amit ír, és képes-e más kontextusban, más témáról, más elvárások mentén is működőképes szöveget alkotni.

Úgy tűnik, hogy már a román nyelv idegen nyelvként való tanulását is feladta az oktatásügyi államtitkárság, és inkább megoldásmintákat gyakoroltat be a diákokkal, mert nem bízik abban, hogy az új tanterv, a csökkentett elvárások, a diákbarát tételek mellett képesek a magyar nyolcadikosok megugrani a román vizsgát.

Mihályfalvi Katalint is megkerestük, hogy megértsük pontosan, milyen igényekre válaszolva és hogyan született meg ez a kiadvány. Az RMDSZ oktatásügyi alelnöke válaszaiból kiderült, hogy hivatalos igényfelmérés nem készült, a projekt informális pedagógusi és szülői jelzésekre épült. Külső kiadót pedig azért nem vontak be, mert az „drágább lett volna”, és nem biztosította volna az ingyenességet. Szintén anyagi okok miatt, a tördelést is házon belül oldották meg. A spórolás jegyében a pedagógusok nem kaptak nyomtatott példányt, számukra digitális, pdf-formátumú változatot küldtek ki.

A szövetség tehát saját infrastruktúrával állította elő, házon belül, és saját hálózatán keresztül juttatta el a kiadványt az iskolákba. A politikusok pedig nemhogy átengedték volna a terepet az oktatási szakembereknek, miután a kiadvány elkészült, hanem inkább igyekeztek minél látványosabban azonosulni vele és saját kommunikációjuk részévé tenni. Ennek következménye lett az, hogy a diákok a politikusok imázsépítésének biodíszleteivé váltak.

Amikor az iskola is kampányhelyszínné válik

És itt jutunk el ahhoz a megállapításhoz, hogy több sebből is vérzik ez a történet, mert nemcsak didaktikai szempontból kérdéses, hogy mit akarnak ezzel a tesztkönyvvel üzenni a szakpolitikusok a magyar diákoknak, szülőknek és egyáltalán a romániai magyar közösségnek. Számos etikai kérdés is felmerül azzal kapcsolatban, hogyan reklámozzák ezt a kötetet, hogyan szórják szét az iskolákban, és hogyan használják fel reklámháttérnek mindehhez a teljes romániai magyar oktatási rendszert.

Az egy dolog, hogy az utóbbi időben azt látni, hogy minden területen, a kultúrától a sportig, gyermeknevelésig, egyházi ünnepekig jelen van az RMDSZ, és nem lehet úgy eseményt szervezni, hogy az első sorokat ne a politikusok foglalják el. Most viszont olyan korcsoportot céloztak meg, ráadásul az iskolákon belül, akik éppen három év múlva, a soron következő választásokon lehetnek majd potenciális szavazóik, most viszont kimondottan tilos volna politikai célokra felhasználni őket. Az RMDSZ-es politikusok azonban valószínűleg nem érzik ezt, és szakmai segítségnyújtásnak álcázva a tesztgyűjtemény megjelenését, orrvérzésig posztoltak a könyvosztogatásokról, mintha nem lenne szakmai pedagógusszervezet, vagy iskolai romántanár arra a célra, hogy a könyveket kiosszák az iskolákban. Az RMDSZ-es parlamenti képviselők és helyi politikusok egymással karöltve kezdték el járni a tanintézményeket, és beindult ezerrel az imázsépítés: színpadként használták az osztálytermeket, a gyerekeket pedig biodíszletként politikai marketingjükhöz.

Hargita megyében több mint 2500 munkafüzetet osztottak ki, majd az eseményről készült képekkel és az RMDSZ-nek hálálkodó pedagógusokkal próbálták ellensúlyozni például az adóemelés okozta arculatvesztést.

„Ma Márton Csaba megyei tanácsos kollégámmal ellátogattunk Parajd, Korond és Farkaslaka községekbe, ahol a polgármester urakkal együtt átadtuk a VIII. osztályos diákoknak a román nyelv és irodalom tesztgyűjteményeket” – írta Sinka Arnold, az Udvarhelyszéki RMDSZ-szervezet ügyvezető elnöke, aki Geréb Péter Farkaslaka alpolgármesterével, Ravasz Ferenc, Korond alpolgármesterével és Nyágrus Lászlóval, Parajd polgármesterével házalt az iskolákban.

A képek tanúsága szerint a gyerekek állva fogadták a politikusokat, akik beszédet mondtak az osztályteremben a pedagógusok jelenlétében, majd személyesen adták át a kiadványokat, miközben az RMDSZ fotósa dokumentálta az eseményt.

Kántor Boglárka, az RMDSZ Vaslui megyei képviselője, akiről az Egyfeszt fesztivál körüli pénzosztás kapcsán írtunk korábban, szintén közzétette, hogy személyesen osztotta ki a tesztkönyveket a gyergyószentmiklósi diákoknak.

A képviselő egy videót is publikált, amelyen a Vaskertes Általános Iskola diákjainak arca és egy pedagógus hálálkodása is látható.

Bár a képviselőnő a saját oldalán nem jelezte, hogy a könyvosztogatásra Nagy Zoltán gyergyószentmiklósi polgármesterrel együtt érkezett a Vaskertesbe, a polgármester Facebook-oldalán már ő maga is beszámolt az akcióról. A nemrég RMDSZ-taggá vált, majd helyi elnökké választott városvezető szintén büszkén közölte, hogy ingyen munkafüzeteket osztott a gyerekeknek. A bejegyzésekből így egyértelműen leszűrhető, hogy összehangolt politikai szereplésről volt szó.

Sinka Arnold, Kántor Boglárka és Nagy Zoltán azzal érveltek, hogy az akció a nyolcadikosok felkészülését segíti a képességfelmérő vizsgára. A gyermekjogvédő szervezetek álláspontja azonban egyértelmű: kiskorú nem szerepelhet politikai posztokban. Amúgy sem a diákokon volt a hangsúly ezekben a bejegyzésekben, még ha iskolai jellegű posztoknak is vannak álcázva az említett facebookos hírverések. A diák ebben a helyzetben nem egyenrangú szereplő, sőt még a pedagógusok sem voltak azok, egyértelműen az RMDSZ-es politikusokon volt a hangsúly, akik kiszálltak az iskolákba országszerte, hogy megmentség a nyolcadikos diákokat a román nyelv mumusától.

A Transtelex hívását követően, amikor arról érdeklődtünk, hogy miért posztol gyerekarcokat a szülők beleegyezése nélkül, Sinka törölte az említett képeket.

A gyermekvédelmi szempontokról megkérdeztünk volna más, Hargita megyei politikusokat is. Arra lettünk volna kíváncsiak, miért tartották indokoltnak, hogy a gyerekek arca is látható legyen az átadásról szóló bejegyzésekben, belefér-e ez szerintük az állami iskolák politikamentességébe, illetve gondoltak-e a képek hosszú távú következményeire.

Kántor Boglárka képviselő telefonja ki volt kapcsolva, Nagy Zoltán polgármester sem válaszolt hívásunkra. Sinka Arnold udvarhelyszéki ügyvezető elnököt ugyan elértük: ő az első kérdésünk feltevése után bontotta a vonalat, majd miután átgondolta a dolgot, visszahívott, beszélgetésünket követően pedig törölte a bejegyzéséből azt a két fényképet, amelyen a gyerekek arca is felismerhető volt.

Sinka a Transtelexnek azt mondta: a képeket telefonról osztotta meg, és nem vette észre, hogy köztük olyan is szerepel, amelyen a diákok arca látható. Állítása szerint alapvetően arra figyelnek, hogy a gyerekeket hátulról fotózzák. Hozzátette: mivel személyes kapcsolatban áll sok szülővel a térségben, nem érezte problémásnak a képek közzétételét, és senki nem jelezte felé, hogy kifogásolná a posztot.

Arra a kérdésre, hogy lát-e problémát abban, ha politikusok gyerekekről készült fotókat tesznek közzé, Sinka úgy fogalmazott: szerinte az uniós és hazai adatvédelmi szabályozás „enyhén túlzó”, korábban nem számított problémának, ha politikusok a közösségi eseményeken gyerekekkel közösen készült képek jelentek meg. Ugyanakkor elismerte, hogy a jelenlegi jogszabályi környezet szigorúbb, és be kellene tartani azt.

Háromszéken se érzik át, miért baj az, ha a gyermekből politikai díszlet lesz

Kovászna megyében 1190 diákhoz jut el a segédanyag. A sepsiszentgyörgyi RMDSZ-elnök és Kovászna megyei képviselő, Miklós Zoltán Facebook-bejegyzésben számolt be a személyes átadásról, Kondor Ágota szenátorral és Zsigmond József tanácsossal közösen. „A tesztgyűjtemény 61 iskola magyar tannyelvű nyolcadikosaihoz érkezik, 30 román nyelvű teszttel, amelyet gyakorló pedagógusok készítettek” – tette hozzá bejegyzésében

A „jó hírről” Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere is beszámolt. Facebook-posztjában az említett politikusok mellett gyerekek is szerepelnek.

Az RMDSZ stratégiai igazgatójának gyermekvédelmi kérdésekhez való viszonyát az is jól mutatja, ahogyan közösségi oldalán rendszeresen kiskorúak arcával kommunikál. Egy korábbi bejegyzésében például gyerekek fotóival illusztrálta, hogy a városvezetés támogatja a civileket, illetve a lakossági programokat.

Amikor a gyermekarcokat is megjelenítő posztokról kérdeztük, Antal Árpád először hárította a választ, és az RMDSZ oktatási szakosztályához irányított. Miután ismét rákérdeztünk a saját oldalán szereplő fotókra, azzal zárta le a beszélgetést, hogy átnézi a bejegyzéseit, és visszahív.

Ez meg is történt. A polgármester szerint, ha a szülők beleegyeztek abba, hogy a gyermekeikről készült fotók felkerüljenek egy politikus Facebook-oldalára, akkor a képek közzététele rendben van. Hozzátette: eddig két alkalommal kellett szülői kérésre törölnie gyermekekről készült felvételeket az oldaláról.

Bár Antal Árpád most is közzétette az iskolalátogatásról készült képeket, arra nem tudott válaszolni, hogy ezekhez minden esetben rendelkeztek-e szülői engedéllyel, ugyanakkor elismerte: lehetnek negatív következményei annak, ha gyermekek arccal, felismerhetően jelennek meg egy politikus nyilvános felületén, ahogyan az az ő oldalán is megtörtént.

Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának RMDSZ-es elnöke szintén előszeretettel oszt meg gyerekekről készült képeket saját népszerűsítésre használt Facebook-oldalán. Nála is rendre összemosódik a megyei tanács munkája és a saját politikai imázsa, ebben pedig a gyerekek szerepeltetése is eszközzé válik. Ő sem hagyta ki az iskolalátogatást a munkafüzet kapcsán, a Facebookon közzétett videóból kiderül, a kézdivásárhelyi Turóczi Mózes Általános Iskolába vitte el a kiadványt.

A felvételen azzal indít, hogy megkérdezi a pedagógusokat, hallottak-e már a munkafüzetekről, amelyeket hozott. Az előre egyeztetett találkozón a tanárok láthatóan bizonyítani igyekeznek: egyikük megjegyzi, hogy már meg is osztotta a hírt saját oldalán. Ezután Tamás a gyerekeknek arról beszél, hogy „készítettünk” egy kiadványt a nyolcadikosoknak. A többes szám első személy használata azt a hamis látszatot kelti, mintha a politikusok maguk dolgoztak volna a feladatlapokon, holott ők valójában csak a kész anyaggal pózolnak a kamerák előtt.

Tamás Sándor esetében ugyanakkor annyi különbség mégis van, hogy a többi RMDSZ-es politikustól eltérően, itt nem ő adja át személyesen a munkafüzeteket a diákoknak, hanem a román szakos pedagógus. A tanárt azonban az RMDSZ kamerása a gyerekek jelenlétében rögzíti, a felvételen láthatóan mindenki feszélyezett. Ezt követően diákok beszélnek a román nyelvvel kapcsolatos nehézségeikről, más gyerekek pedig vágóképként jelennek meg a megyei pártelnököt népszerűsítő videóban.

A megyei tanács elnökét ugyan próbáltuk elérni telefonon, de hívásunkra nem válaszolt. Az RMDSZ sepsiszentgyörgyi szervezetének elnöke pedig írásban kérte a kérdéseinket, de cikkünk megjelenéséig nem válaszolt. Ha változik, válaszát befrissítjük.

A védelem retorikája és a valóság Máramaros megyében

Máramarosban Zahoránszki Brigitta Éva parlamenti képviselő sem finomkodott: az iskolai átadásról úgy posztolt, hogy a gyerekek arca jól felismerhető maradt. A bejegyzésben közben arról írt, hogy „iskoláink és közösségünk védelme a tét”. A „védelem” ebben az esetben azonban nehezen értelmezhető: a gyerekek a politikai üzenet vizuális szereplőivé válnak, az iskola pedig kommunikációs háttérré. Mindezt egy volt újságíró, Kelemen Hunor egykori sajtósa, ma parlamenti képviselő teszi közzé, vagyis olyan közszereplő, akinek pontosan ismernie kellene a jogi és etikai határokat.

Marosvásárhely a kivétel, amely erősíti a szabályt

Marosvásárhely annyiban nem jelentett kivételt, hogy Kovács Mihály Levente alpolgármester is megragadta az RMDSZ-kiadvány nyújtotta alkalmat: személyesen ment be az iskolákba, és az adományozásról Facebook-bejegyzésben is beszámolt. Pedig a „jó cselekedet” politikai PR nélkül is célba érhetett volna: ehhez elég lett volna, ha a szövetség biztosítja a finanszírozást, a szakemberek kidolgozzák a tartalmat, az iskolák pedig házon belül, politikai asszisztencia nélkül kiosztják a több mint 550 példányt.

Kovács Mihály Levente volt ugyanakkor az, aki a kommunikációjában a leginkább ügyelt a látszatra: ha már saját népszerűsítésére használta is fel a munkafüzetek átadását, legalább arra figyelt, hogy a gyerekek arca ne legyen felismerhető a közzétett fotókon.

Maros megyében azonban már teljesen más a helyzet. Különös módon a gyermekek arcait az a Csép Éva Andrea Maros megyei képviselő is megjelenítette Facebook-oldalán, aki a leginkább ismeri a gyerekjogokat és a szociális vonatkozásokat, illetve az RMDSZ Nőszervezetének ügyvezető elnöke is. Mint az RMDSZ szakpolitikusa írta: „Olyan falvakban és városokban, ahol a magyar osztály néha pár padban is elfér, és ahol a tanárok nemcsak oktatnak, hanem közösséget tartanak egyben. Ahol minden nyolcadikos diák külön történet. Marosludastól Magyarózdon és Radnóton át egészen Búzásbesenyőig és Maroskeresztúrig vezetett az utam.”

Az RMDSZ rendre felhasználja a gyerekek kampányaihoz

Fontos azonban látni, hogy nem csupán székelyföldi jelenségről és egyedi esetről van szó. Az RMDSZ politikusai, legyen szó EP-választásról, önkormányzati kampányról vagy egyszerű hétköznapi imázsépítésről, rutinszerűen használják kampánydíszletnek a kiskorúakat.

És a politikusok iskolába való bemenetele és saját és RMDSZ-es népszerűsítő akciója pedig központilag is teljesen rendben van, hisz Csoma Botond, az RMDSZ szóvivője, képviselőházi frakcióvezetője egy fotóválogatást is közzétett arról, hogy a különböző megyék politikusai iskolákban osztogatják a kiadványt. Igaz, a gyermekek arcának megjelenítése nélkül.

Kelemen Hunor RMDSZ-elnök például nemrég azzal büszkélkedett a közösségi médiában: „5400(!) magyar és román diák és több száz tanár előtt beszélhettem az egyik kedvenc regényemről, a Száz év magányról. Ráadásul románul.” Bár az irodalom népszerűsítése önmagában dicséretes cél, az elnök egy olyan képernyőfotót is közzétett az online találkozóról, amelyen egész osztálytermeknyi diák látható. Ezzel a gesztussal a kulturális párbeszédet is sikerült politikai marketingeszközzé silányítani.

A román munkafüzet kapcsán ugyan Kelemen nem ment be iskolába fotózkodni, és nem gyerekekkel pózolt, de Facebook-bejegyzésében közvetlenül hozzájuk szólt: „Nyolcadikosok, figyeljetek!” Nekik mondta el, hogy az RMDSZ-től kapták a román nyelv és irodalom tesztgyűjteményét, hogy ez segíti őket a jobb nyelvtudásban, és ha valami gond van, a szövetséghez, annak irodáihoz fordulhatnak. „Kollégáink országszerte már javában osztják a kiadványokat. Ha valaki még nem kapta meg, forduljon az RMDSZ helyi irodáihoz, és segítünk” – írta.

Hol húzódik a határ a segítség és a politikai jelenlét között?

Amikor egy vizsgafelkészítő munkafüzethez való hozzáférést a párt irodáihoz kötik, és azt üzenik a diákoknak, hogy ha nem kapták meg, forduljanak az RMDSZ-hez, akkor az oktatási segédanyag elérése politikai csatornán keresztül történik. Nem az iskola, nem az oktatási intézmény válik a terjesztés természetes közegévé, hanem a pártszervezet. Innen pedig már csak egy lépés, hogy a kiosztás politikusi jelenléttel és közösségi médiás kommunikációval társuljon. A minisztériumi jóváhagyás azonban kizárólag a tartalom szakmai megfelelőségét igazolja, nem azt, hogy az osztályterem politikai szereplés helyszíne lehet.

Arra voltunk kíváncsiak, hogy az RMDSZ vezetése hol húzza meg a határt szakmai segítségnyújtás és politikai jelenlét között. A válasz alapján ilyen határ gyakorlatilag nincs. Mihályfalvi Katalin, az RMDSZ oktatásért felelős ügyvezető alelnöke ugyanis nem lát problémát a szereposztásban. Azt mondta, számára másodlagos, ki adja át a kötetet.

„Hogy ezt politikus, igazgató, RMPSZ vagy akár egy újság osztja ki, számomra mindegy. A lényeg, hogy eljusson a diákokhoz.”

Szerinte a megyei RMDSZ-területi szervezetek bevonása pusztán logisztikai döntés volt: így lehetett a leggyorsabban eljuttatni a 8600 példányt a magyar iskolákba, különösen ott, ahol kevés a magyar tanfelügyelő és szűkebb az intézményi kapacitás.

A minisztériumi jóváhagyás ugyanakkor a kiadvány szakmai tartalmára vonatkozik, nem a terjesztés politikai formájára. Egy államilag elfogadott segédanyag nem válik attól pártsemlegessé, hogy a tartalma rendben van. Az, hogy politikusok jelennek meg az osztálytermekben, beszédet mondanak, majd saját felületeiken dokumentálják az átadást, már nem szakmai, hanem kommunikációs döntés.

A gyerekek arcát is megjelenítő bejegyzések kapcsán Mihályfalvi arra hivatkozott, hogy a szülők az iskolákban év elején GDPR-nyilatkozatot írnak alá. Amikor felvetettük, hogy ez az iskola adatkezelésére vonatkozik, nem pedig politikusok személyes közösségi oldalára, azt válaszolta: a konkrét eseteket ellenőrizni kell, ő nem követte részletesen, és utána kell nézni, jogilag rendben volt-e. Bár a kérdésre adott válaszban az oktatási alelnök megpróbálta elbagatellizálni az ügyet, fontos hangsúlyozni, hogy egy iskolai hozzájárulás a különböző csoportfotóhoz vagy iskolai tevékenységek rögzítéséhez, nem egyenlő azzal, hogy a gyermekek arca a politikai kommunikáció részeként jelenjen meg.

Nem a politikusok színpada az iskola

Az RMDSZ tisztségviselőinek feladata lehet, hogy oktatási szakemberekkel segédanyagokat dolgoztassanak ki. Az elkészült kiadványok politikai szereplők általi átadása vagy pártirodákhoz irányítása azonban már túllépi az intézményi kereteket. Hisz a román állami intézményekben egyébként sem folytatható politikai tevékenység, a propaganda, vagy finomabban fogalmazva a politikai népszerűsítés pedig akkor sem elfogadható, ha amúgy egy szakmailag talán helytálló kezdeményezés szolgáltat apropót politikusainknak rá vagy a politikai marketing „csak” burkolt formában jelenik meg.

A gyermekvédelmi törvény egyértelműen fogalmaz: „A gyerekeket a szülők, a törvényes képviselők, a nevelésükért és gondozásukért felelős más személyek, a szociális szolgáltatóként akkreditált magánszervezetek, köz- vagy magánintézmények nem használhatják fel és nem tehetik ki személyes/intézményi előnyök megszerzése vagy különböző döntések befolyásolása céljából” – áll a törvényben. A szabálysértésért járó bírság 5000 és 10 000 lej között van.

És nem is az a kérdés, hogy látszik-e a gyerek arca, hanem az, hogy egyáltalán megjelenik-e politikai kontextusban. A jog nem az „arcot”, hanem a gyermek képmását védi: vagyis minden olyan képi megjelenítést, amelyen szerepel. A 272/2004-es romániai gyermekvédelmi törvény szerint a gyermeknek joga van nyilvános képmásának és magánéletének védelméhez, és tilos minden olyan cselekmény, amely ezt sérti.

Ebben az értelemben mindegy, hogy arccal vagy hátulról készült fotóról van szó: a kiskorú nyilvános szerepeltetése önmagában jogi és etikai kérdés.