535 gyermek halálát vizsgálják egy, a Ceaușescu-diktatúra idején működő állami gyermekotthon ügyében

Büntetőfeljelentést tett az ügyészségen a kommunista diktatúra bűneit vizsgáló intézet, az IICMER annak feltárására, hogy 1970 és 1997 között legalább 535 gyermek és fiatal vesztette életét a Moreni–Țuicani településen működő állami gyermekotthon-kórházban. Az intézménybe olyan, súlyosan fogyatékosnak minősített gyerekeket utaltak be, akiket a hatóságok „nem rehabilitálhatónak” tekintettek, és akik teljes mértékben az állam gondozására voltak bízva.

A feljelentést hat kötetnyi, több mint 1700 oldal terjedelmű dokumentáció kíséri, amelyet a ploiești-i ítélőtábla mellett működő ügyészséghez nyújtottak be. Az IICMER szerint rendszerszintű, tartósan alkalmazott embertelen bánásmódról van szó, amely kiskorúakat érintett, vagyis olyan személyeket, akik teljes mértékben az állam gondozására voltak bízva.

A Moreni–Țuicani-i intézmény az évtizedek során volt sebészeti kórház, tbc-megelőző intézet, majd neuropszichiátriai központ, végül pedig gyermekotthon-kórházzá alakították át, ahová a hatóságok a „nem rehabilitálható” kategóriába sorolt gyermekeket utalták be. A vizsgálók szerint ez a besorolás a gyakorlatban azt jelentette, hogy az ide kerülő gyerekek túlélési esélyei rendkívül alacsonyak voltak.

Az összesített adatok szerint az 535 elhunyt közül 497 volt kiskorú, további 38 fiatal pedig nagykorúvá válása után is az intézményben maradt. Számos gyermeket más állami gondozási központokból, elsősorban az aradi és a szatmárnémeti csecsemőotthonokból helyeztek át ide. Egyes időszakokban az átszállított gyerekek több mint fele meghalt, különösen az 1980-as évek második felében. 1985 és 1989 között az Aradról érkezett 134 gyermek 75 százaléka néhány hónapon belül életét vesztette.

A halotti dokumentumokban és belső jelentésekben visszatérően ugyanazok az okok szerepelnek: súlyos és krónikus alultápláltság, tüdőgyulladás, kezeletlen fertőzések, valamint az alapvető orvosi ellátás és higiéniai feltételek hiánya. Az IICCMER megállapítása szerint az intézmény működése nem a gyógyítást vagy az ellátást szolgálta, hanem egy olyan környezetet tartott fenn, amely előre látható módon vezetett tömeges halálozáshoz.

A Transtelex több alkalommal is foglalkozott a kommunista diktatúra gyermekpolitikájával. Legutóbb, a rendszer történetét feldolgozó sorozatunkban bemutattuk az állami gondozásba vett gyermekek helyzetét, a kiskorúak zárt intézetekbe történő kényszerű beutalását, valamint azt a gyakorlatot, amelynek során a „nevelés” és az „átalakítás” valójában büntetést, elszigetelést és bántalmazást jelentett. A Moreni–Țuicani-i eset ebbe a mintázatba illeszkedik.

A mostani feljelentés szervesen kapcsolódik az IICCMER korábbi vizsgálataihoz is. A Transtelex 2022-ben részletesen beszámolt a Neamț megyei Păstrăveni településen működő, „horror árvaházként” emlegetett gyermekotthon-kórház ügyéről, ahol 1966 és 1990 között közel 400 fogyatékkal élő gyermek halt meg. Ott is hasonló körülményeket dokumentáltak: hideg, nedves, penészes helyiségeket, elégtelen élelmezést, hiányos orvosi ellátást és teljes társadalmi elszigeteltséget.

Az IICCMER jelenlegi beadványa megnevezi azokat a személyeket is, akik különböző szinteken felelősek lehetnek az intézmény működtetéséért és ellenőrzéséért. A vizsgálat koordinátora, Florin Soare szerint az összegyűjtött bizonyítékok alapján egyértelműen kijelenthető: az ide beutalt gyermekeknek nem volt reális esélyük a túlélésre.

Az intézet vezetése arra kéri az ügyészséget, hogy az ügy kivizsgálását kiemelt prioritással kezelje. Az IICCMER álláspontja szerint Románia továbbra sem zárta le a kommunista rendszer által elkövetett bűncselekmények jogi és erkölcsi feldolgozását. A gyermekáldozatok hivatalos elismerése és a túlélők áldozati státuszának megadása szerintük nem politikai kérdés, hanem az állam minimális erkölcsi kötelezettsége.

A feltáró munkával párhuzamosan a civil és a művészeti szféra is igyekszik eszközöket találni arra, hogy ezek a történetek ne merüljenek feledésbe. Ennek egyik legfontosabb kezdeményezése a Muzeul Abandonului (az Elhagyatottság Múzeuma), Románia első független, digitális és közösségi részvételen alapuló múzeuma, amelyet 2021-ben hoztak létre. A projekt célja a romániai gyermekelhagyás és az állami gondozás történetének feldolgozása, különös tekintettel a kommunizmus időszakában elszenvedett traumákra, és arra a több százezer gyerekre, akiknek sorsa hosszú időn át láthatatlan maradt a társadalom számára.