Történelmi elégtételt szolgáltatnának a Neamț megyei „horror árvaházban” elhunyt gyermekek emlékének

Két kiskorú földi maradványait exhumáltatta május 12-13. között a kommunizmus bűneit vizsgáló intézet (IICCMER), mindketten a súlyos szellemi fogyatékkal élő, “menthetetlen” kategóriába sorolt kiskorúak számára fenntartott, kórházként működő păstrăveni-i árvaházban hunytak el a kommunizmus éveiben. Az egyik áldozat egy súlyos szellemi fogyatékossággal diagnosztizált 17 éves lány, aki 14 évig élt az intézményben, a másik egy 11 éves, agyvelőbántalomban szenvedő fiú, akit 5 éves korában utaltak be. Mindkét exhumálás esetében a bukaresti Mina Minovici orvostani intézet készít jelentést, amely alapján tovább nyomozhatnak a hatóságok, tájékoztatott az IICCMER.

Az exhumálás egy nagyszabású, történelmi igazságtételt célzó nyomozás része, amelyet a Főügyészség indított az IICCMER 2017-ben tett feljelentése nyomán. Romániában ugyanis 1966 és 1990 között állami árvaházakban fogyatékkal élő gyerekek ezreit tartották embertelen körülmények között, közülük legalább 771 gyerek vesztette életét a Bihar megyei csegődpusztai, a Neamț megyei păstrăveni-i és a máramarosszigeti árvaházakban.

A Ceaușescu-rezsim népességszám-növelő politikájának áldozatai

1966-ban a romániai diktatórikus rezsim a világ egyik legkorlátozóbb pronatalista demográfiai politikáját ültette gyakorlatba. A kikényszerített népességnövelésnek pedig egyenes következményeként megnövekedett az anyai és csecsemőhalandóság eseteinek száma, és rengeteg gyermek született súlyos fejlődési rendellenességgel. Ezeknek a gyermekeknek ezreit elhagyta a családjuk, így ők állami intézetekbe kerültek.

A Neamț megyei păstrăveni-i árvaházat 1966. október 1-jén nyitották meg. A 24 éven keresztül működő intézmény falai között 394 bentlakó vesztette életét, zömük, 241-en az intézmény fennállásának utolsó évtizedében, 1980 és 1990 között. Ebben az elmúlt rendszerben kórháznak titulált központban több száz gyerek halt meg, a halálesetek egy része gyaníthatóan nem természetes okokra, hanem az árvaházban uralkodó, embertelen körülményekre vezethető vissza.

Az árvaház eredetileg 130 helyes volt, megnyitásakor 10 csecsemőt, 34 kisgyereket, 80 iskolás korú gyereket és hat felnőttet gondoztak itt. Idővel a helyek számát 204-re növelték. A legtöbb, 235 gyerek 1-5 évesen hunyt el, a 6-10 éves korosztályból 73 már nem hagyhatta el élve az intézményt annak 1990 áprilisában történt felszámolásakor. További 77 gyerek 11-18 éves korában halt meg, a felnőtt gondozottak körében 9 halálesetet tartanak számon. A halál okaként többnyire agyvelőbántalmat, tüdőgyulladást, epilepsziát és a krónikus alultápláltságot jelöltek meg.

Hideg, nedves, penészes, zsúfolt termekben tartották a gyerekeket

A Főügyészségnek benyújtott panaszában az IICCMER azt állította, hogy az árvaházakban nem biztosítottak megfelelő és elégséges táplálékot a bentlakóknak, a minimális higiéniai feltételeket sem tartották be, a gyerekeket hideg, nedves és penészes helyiségekbe zsúfolták össze, elszigetelve őket a világtól, és néha még a családjaiktól is.

Daniel Sandru, az IICCMER elnöke ígéretet tett, hogy amint a vizsgálat befejeződik, nyilvánosságra hozzák az eredményeket. “Elnöki mandátumom alatt kollégáimmal közösen prioritásként kezelem azokat az ügyeket, amelyek a kommunista rendszer idején elkövetett bűncselekmények és borzalmak felderítését célozzák. A păstrăveni-i kórházat "a horror árvaháznak" nevezték a gyerekekkel való kegyetlen bánásmód miatt. Úgy gondolom, az áldozatokkal szembeni erkölcsi kötelességünk kideríteni az igazságot, hiszen az, ami velük történt, a kommunista rezsim egyenes következménye – nyilatkozta a nyomozás kapcsán az IICCMER elnöke.