Annyira megtetszhetett az RMDSZ ötlete, hogy az AUR is hazatérési programot indított

George Simion, a AUR elnöke bejelentette: január 24-én, a román fejedelemségek egyesülésének napján elindítják az „Înapoi Acasă” (Hazatérés) nevű programot, amely a külföldön élő román állampolgárok hazatelepülését célozza.

A politikus vasárnap a Facebookon közölte, hogy több mint 50 AUR-os parlamenti képviselő és pártvezető látogat el több mint 40 külföldi román közösséghez. A találkozók Olaszországban, Spanyolországban, Nagy-Britanniában, Németországban, Franciaországban, Belgiumban, valamint több más európai országban, továbbá az Egyesült Államokban is zajlanak majd. Simion szerint a program konkrét tervet kínál azok számára, akik fontolgatják a visszatérést Romániába.

Románia az Európai Unió legnagyobb munkaerő-kibocsátó országa. Becslések szerint több mint hárommillió román állampolgár dolgozik külföldön, és mára felnőtt egy olyan generáció is, amely már Nyugat-Európában született és ott él. A legnagyobb román közösségek Olaszországban és Spanyolországban találhatók, de jelentős a jelenlét Nagy-Britanniában és Németországban is, ami egybeesik az AUR által kijelölt célországokkal.

A diaszpóra hazacsábítása nem új téma a romániai politikában. A gyakorlatban azonban eddig kevés olyan intézkedés született, amely tartósan megfordította volna az elvándorlást. A munkahelyek hiánya, az alacsony bérek és a bizonytalan jövőkép továbbra is a leggyakrabban említett visszatartó tényezők.

A téma az erdélyi magyar közéletben sem ismeretlen. Az RMDSZ 2025 végén, alig egy hónappal az AUR bejelentése előtt rukkolt elő az „Erdély hazavár” programmal, még épp karácsony előtt. A kezdeményezéshez külön honlap készült, és teljes ünnepi kommunikációs kampány épült rá: egymást követték a „hazatérőkkel” készült interjúk, mintha a hazaköltözés maga is szezonális termék lenne.

A múlt hét végén is újabb sztori jelent meg, amelyben Kelemen Hunor egy kalotaszentkirályi családhoz kopogott be: Erzsébet és András három éve költöztek haza külföldről, azóta négytagú lett a család. „Tanulni” látogatta meg őket az RMDSZ elnöke, hogy megtudja, mit jelent itthon újrakezdeni. A poszt szerint a jó történetek, a kapaszkodók és az RMDSZ által mellétett „konkrét segítségek” hivatottak majd másokat is hazahívni.

A kampányt ugyanakkor kritikus fogadtatás kíséri az erdélyi magyar közösség részéről. A közösségi médiában sokan arra hívták fel a figyelmet: amíg nincs kiszámítható megélhetés, stabil munkahely és hosszú távú perspektíva, addig a külföldön dolgozók többsége nem fog visszatérni – sem Romániába általában, sem Erdélybe. Erről Szilágyi István írt véleménycikket a Transtelexre.

A romániai magyarság lélekszáma is drasztikusan csökkent az elmúlt évtizedben. A 2012-es és a 2022-es népszámlálás között mintegy 200 ezer magyar tűnt el a statisztikákból, a közösség lélekszáma egymillió fő körülire apadt. Ez azt jelenti, hogy nagyjából minden hatodik magyar „elveszett” tíz év alatt az egykor mintegy 1,2 milliós közösségből – részben a természetes fogyás, részben a kivándorlás és részben az asszimiláció miatt.

Ami megkülönbözteti az AUR programját az RMDSZ-étől az, hogy a szélsőjobbos román párt konkrét külföldi közösségek látogatását célozta meg, míg az RMDSZ-es kampány esetében a diaszpórát megszólító programok jelenlegi formájukban elsősorban kommunikációs kezdeményezésként írhatók le. A hangsúly egyelőre a közösségi médiás jelenléten, videókon, fotós posztokon és személyes történeteken van, miközben a hosszabb távú, strukturált szakpolitikai elemek kevéssé körvonalazódnak.

Az AUR és az RMDSZ által meghirdetett programokkal kapcsolatban egyaránt felvetődik, hogy időzítésük különösen kedvezőtlen periódusra esett. A gazdasági nehézségekkel terhelt időszak óhatatlanul kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy ezek a kezdeményezések milyen feltételek mellett jelenthetnek valódi alternatívát a külföldön dolgozók számára. A diaszpóra jelentős része ráadásul folyamatos kapcsolatban áll az itthoni közeggel, családtagokkal, a külföldön dolgozók többnyire figyelemmel kísérik a belpolitikai és gazdasági folyamatokat, így a hazatéréssel kapcsolatos döntéseket várhatóan erősen befolyásolja az, hogy Románia rendkívül nehéz gazdasági helyzetben van.

Mindez arra utal, hogy a „hazatérés” köré épített kezdeményezések egyelőre inkább jól csomagolt politikai üzenetként működnek, mintsem átfogó megoldásként. A valódi hatásuk attól függne, hogy a kampányfotók és megszólító posztok mögött megjelennek-e konkrét, kiszámítható gazdasági és társadalompolitikai intézkedések is – olyanok, amelyek túlmutatnak az érzelmi azonosuláson, és ténylegesen befolyásolhatják a hazatelepülési döntéseket. Nem véletlen, hogy ezt az ellentmondást látta meg Gáspárik Attila is, aki pamfletben reagált a jelenségre: írásában épp azt a kérdést járta körül, meddig lehet a hazatérést kommunikációs gesztusként kezelni ott, ahol a mindennapi realitások ennél jóval makacsabbak.