A csatorna él, de a párbeszéd halott: megnéztük, hogyan működik a KelemenHunorÉlőben chatcsoport

Kelemen Hunor reels-videóit kielemző cikkünk után sem unatkoztunk túl sokat, mert pörögnek az online térben az események, mindegyre felbukkan valami újabb találmány, ami még jobb, még hatékonyabb, még közvetlenebb élményt ígér. A szövetség tovább tekerte a kampány intenzitását, és az RMDSZ-elnök nemcsak kamerák előtt, hanem terepen is rákapcsolt: bejelentette, hogy a következő két hétben „intenzív fogadóórákat” tartanak Erdély-szerte, hogy „a gondokat összegyűjtsék, és ahol lehet, azonnal segítsenek”. A Tessék mondani, RMDSZ! fogadóórák névvel futó akció egyszerre szól terepmunkáról és mutatja azt, hogy a párt meghallgat, jegyzetel, „problématérképet” rajzol, amelyre a további munkát építi.

Ehhez a kampányhoz illeszkedik az új digitális formátum is: a KelemenHunorÉlőben nevű chatcsoport, ahová mintegy 1500 embert válogattak be – köztük engem is –, mint az elnök Facebook-oldalának aktív követőjét. A csoport deklarált funkciója az, hogy a választókkal jobban tudjanak kommunikálni. A technikai megoldás ennél egyszerűbb: Kelemen (illetve a stábja) naponta küld egy üzenetet, a chatcsoport tagjai pedig küldhetik az emojikat, szívecskéket, lájkokat stb.

Mit mond Kelemen a csoportban? És milyen ez kommunikációs szempontból?

A chatcsoportba simán bekerült, jött egy üzenet, hogy szeretnék-e belépni, és amint ráklikkeltem, hogy igen, bent is voltam. Ha már ilyen simán bejutottam, gondoltam szétnézek, bár a Zsigmond Barna Pál által működtetett DPK-s chat aktivitása alapján, amiről Tamás Zsófi kolléganőm írt, gondolhattam volna, hogy itt sem lesz turbóra állítva a párbeszélés az RMDSZ elnökkel. És hát így is volt. Már az első napokban kiderült, hogy a forma sokkal kevésbé „élő”, mint ahogy a neve ígéri. A mintegy 1500 beválogatott tagból átlagosan 100–200 ember reagál egy-egy üzenetre, ami egy kampányszerűen belőtt, értesítésekkel megtolt csatornán inkább közepes, mint kiugró szám. Nem kommentelnek, nem beszélgetnek, nem kérdeznek vissza, csak emojival jelzik, hogy tudomásul vették az üzenetet.

A beköszönő szöveg rögtön meg is adja az alaphangulatot. „Zajos lett a világ: álhírek, hazugságok, féligazságok, hangzatos mondatok versengenek a figyelmünkért” – indítja a csatornát az RMDSZ elnöke, majd azt ígéri, ő itt „világosan, egyenesen” fog beszélni Erdélyről és a közösségi munkáról. A formátumot is előre definiálja: rövid videók, hosszabb magyarázatok, meg persze a közösségépítés nagy ígérete. Csakhogy a közösség ebben a felállásban néma. Egy olyan térben ígér nyitottságot Kelemen Hunor, ahol nem lehet válaszolni, és nincs kitől kérdezni – a „világos beszéd” így egyirányú kilövés marad, visszhang nélkül.

A magyar nyelv napjára írt hosszú üzenet még inkább felerősíti ezt a furcsa kettősséget. Kelemen költői hangon indít („vannak pillanatok, amikor az ember a légzést is megünnepelné”), majd egy régi anekdotán keresztül jut el a „nyelv hosszú életének titkáig”. Egy nyitott felületen ilyenkor elkezdődnének a személyes történetek: ki hol tanított magyarul, kinek a családjában milyen nyelvvesztés történt, ki mit tart meg. De erre nincs lehetőség, csak a lájkolásra, szívecskézésre.

Pénteken már kampányüzemmód van: „Nehézségek idején akkor döntünk jól, ha tisztán halljuk és látjuk az emberek valóságát. Ezért elindítjuk a Tessék mondani – fogadóórákat” – mondja Kelemen. Hozzátéve, hogy fogadóórák már eddig is voltak, de most intenzívebb lesz, céljuk pedig feltérképezni a problémákat, amire később kampányt építhetnek.

A leghosszabb üzenet a szórványról szól. Ünnepi, identitáspolitikai, tele részletekkel arról, hogyan néz ki a magyar nyelv megtartása olyan helyeken, ahol mindenért meg kell küzdeni. A kulcskép – „olyan ez, mint a kenyér karéja” – már ismerős retorikai megoldás: egyszerre egyszerű és érzelmes. A végén a befogadás nyelvén zár: a magyar közösség ajtaja mindenki előtt nyitva áll.

Vasárnap érkezik egy egyetlen mondatos mottó: „A legfiatalosabb lendület a legtapasztaltabbaktól érkezik.”

Ez már előkészítés a következő nap üzenetéhez. A hétfői bejegyzés ugyanis a chatcsoport legpolitikaibb szövege, és teljes kampánylogika szerint van felépítve. „Nem szépítem: nehéz időket élünk. Egy olyan költségvetési válságban kell kormányoznunk, amelyet nem mi okoztunk” – írja Kelemen. Itt érdemes megállni, amikor az RMDSZ elnöke a költségvetési válságról azt írja: „ezt nem mi okoztuk”. A kép árnyaltabb. Az RMDSZ 2023-ban ugyan kiszállt, illetve eltávolították a PNL–PSD–RMDSZ-koalícióból, vagyis a túlköltekezés utolsó szakaszában valóban nem volt ott. De az a költségvetési pálya, amely 2024–et követően 2025-ben ráborult az országra, még a közös kormányzás éveiben indult el, és semmi jelét nem adta az RMDSZ annak, hogy rossz úton járna a koalíció. A 2024 végi választások után pedig az RMDSZ újra kormányra került, pénzügyminisztere is volt Tánczos Barna személyében, és akkor is arról szólt a kommunikáció (hát mi más), hogy minden rendben van. Aztán az elnökválasztás után kezdődött a gondolkodás arról, hogy hogyan húzzák meg a nadrágszíjat. De nem siették el túlságosan, két nagy szerkezeti ügy – a közigazgatási reform és a speciális nyugdíjak rendezése – még mindig csúszik. Ebben a helyzetben az „ezt nem mi okoztuk” nem éppen tisztességes felelősséghárításnak tűnik. Valami ilyesmit játszik a PSD is.

A szöveg innentől erős moralizálásra épül: a megszorítások a nyugdíjasokon csattannak, akik „már ledolgozták az életüket”, miközben vannak, akik 48–50 évesen mennek „nagyon magas speciális nyugdíjba”. A mondat, hogy „ez így nincs rendben”, pontosan oda van téve, ahol a politikai felháborodásnak helye lenne – csak a felület az, ahol nincs kinek felháborodni. A chatben ugyanis továbbra is csak emojik érkeznek. A költségvetésről szóló vita úgy játszódik le, hogy mindkét fél szerepét ugyanaz az ember mondja.

Bár a csatorna neve azt sugallja, hogy „élőben” követhetjük az elnököt, a gyakorlat inkább ennek az ellenkezője. A napi egy poszt jó része szinte szóról szóra megegyezik azzal, ami Kelemen nyilvános Facebook-oldalán is megjelenik – olykor egy nap késéssel. Nincs plusz információ, nincs exkluzív tartalom, csak ide is átposztolt gondolat, nincsenek valóban spontán, „kulisszák mögötti” pillanatok.

A chat a jelenlegi formájában nem sokkal több, mint egy garantált elérésű, értesítés-alapú tükrözése annak, amit az elnök amúgy is mond nyilvánosan a Facebook-oldalán.

A formátum ettől még működhet kampányeszközként, Magyarországon már bizonyította az erejét. A Digitális Polgári Körök és a Harcosok Klubja ugyanezen az elven fut: kontrollált tér, értesítésekre építő figyelem, látszólagos közvetlenség, valóságos egyirányúság. A különbség, hogy ott maga Orbán Viktor magyar miniszterelnök (is) posztol, és a központi kommunikáció hónapok óta eteti ezeket a felületeket, így tényleges online erőközponttá váltak. A KelemenHunorÉlőben ehhez képest inkább egy félkész másolat: a közvetlenség ígérete megvan, csak éppen hiányzik belőle az a kockázat, ami a valódi közvetlenség velejárója: hogy a másik fél is megszólalhat.

Mit mond az RMDSZ a csatorna működéséről?

A nyitottság jegyében indított chatcsoport kapcsán elküldtük kérdéseinket Kelemen Hunornak arról, miért ezt az egyirányú formát választották, hogyan válogatták be a tagokat, miért nincs lehetőség kommentelni vagy kérdezni, mi indokolja a kommunikáció hirtelen felpörgését, és azt is megkérdeztük, hogy az elnök személyesen írja-e a csatorna üzeneteit.

A stáb válaszában azt írta: a csatorna „nem helyettesíti, hanem kiegészíti” a fogadóórákat és a közösségi médiás jelenlétet, olyan platformot akartak, „ahol nincs zaj, nincsenek algoritmusok”, és ahol Kelemen Hunor közvetlenül tudja elmondani a véleményét „egy-egy döntésről”. Azt is hangsúlyozták, hogy a csoport nem válogatott körnek szól, „ide bárki csatlakozhat”, a kommentelés és kérdezés pedig egyszerűen technikailag nem engedélyezett ezen a platformon. A párbeszéd szerintük máshol zajlik: fogadóórákon, rendezvényeken, fórumokon, közösségi médiában.

A kommunikáció felpörgésére úgy reagáltak: az RMDSZ eddig is intenzív kommunikációt folytatott, és most is az a céljuk, hogy „közelebb lépjenek az emberekhez”, érthetővé tegyék, milyen megfontolások mentén hoznak döntéseket, és „következetes kommunikációs jelenlétet” tartsanak fenn akkor is, amikor nincs kampány.