Hiába túlórázik Zsigmond Barna Pál, a Külhoni Magyarok DPK Facebook-csoportja üresen kong

Orbán Viktor júliusi tusványosi beszédében jelentette be a Digitális Polgári Körök indítását, miután az igencsak hasonló, szintén digitális honfoglást célul kitűző Harcosok Klubja látszólag kudarcba fulladt a kezdeti felhajtás ellenére is. Így második próbálkozásként létrejöttek a DPK-k, amelyek által a kormánypárt kampányeszközként használja fel szavazóit (vagy legalábbis próbálja). Orbán korábban arra is utalt, miért van szükség mind a HK mind pedig a DPK csoportosulásaira az érvényesüléshez: a harcosokat előreküldi a csatában, ők azok, akik beleállnak a vitákba és a reménytelen helyzetekbe, utánuk meg jöhetnek a digitális polgári körök tagjai, „mert a másik kézben mindig vakolókanálnak kell lennie”, ők a gerinc, az országépítők. Vagy, ahogy egy másik alkalommal fogalmazott: a harcosok a dárda hegye, a DPK-k a nyele. De hol is van ez a nyél/gerinc?

Hát a Facebook-csoportokban. A nagy bejelentés óta sok DPK-csoport létrejött – köztük ez, ami a Külhoni Magyarok DPK-nak az online csoportja, amely kifejezetten az erdélyi és más határon túli közösségeknek szól. A hivatalos cél: közösséget építeni, véleményt formálni, megszólítani a külhoni szavazókat. De hogy mindebből mi valósul meg ténylegesen, azt csak belülről lehet látni. Ezért döntöttem úgy, hogy csatlakozom. Természetesen nem akartam rögtön aranyérmes posztoló lenni a csoportban, sokkal inkább feküdt nekem a diszkréten meghúzódó, háborítatlan megfigyelői státus.

A Külhoni Magyarok Digitális Polgári Köre (DPK) csoportnak 2674 tagja van, az adminisztrátor Zsigmond Barna Pál, a Fidesz országgyűlési képviselője, miniszterhelyettes, aki posztol és mozgósít (vagy legalábbis próbálkozik). Ő áll a kör közepén. Én pedig beálltam a körbe, hogy megfigyelhessem közelebbről, hogyan működik a Fidesz online kampányának a szócsöve. Mint kiderült, a hogyan kérdésre a válasz leginkább az „alig” lehetne, a csoportot elnézve ugyanis nem tűnik sikeresnek a határon túli online térnyerés, elvétve látni pár zászlót és szívet, egy-egy posztra átlagban alig 50 reakció érkezik.

De hogy jutottam be? Az online felületen feltüntetett csatlakozás egy kérdőív kitöltésével történik, ahol személyes adatok fejében lehet taggá válni, azonban ezt a lépést megkerültem, így telefonszám, irányítószám, életkor, utca és házszám megadása nélkül csatlakozhattam, csupán a Facebookon kérve engedélyt.

A Facebook-csoporthoz bárki csatlakozhat, mindössze el kell fogadnia a hét irányelvet, amelyek olyan hangzatos címek alatt futnak, mint a „digitális immunrendszer”, az „alkotás”, a „büszkeség”, a „szellemi műhely”, a „nemzeti algoritmus”, az „egység” és az „összetartás”. Ezek mögött olyan kijelentések sorakoznak, mint például: „Elutasítjuk a rombolás és gyűlölet kultúráját az online térben. A magyarság a digitalizált világban is büszke, békés és erős közösség.” Vagy: „Az online világban eltöröljük a határokat magyar és magyar között. A digitális térben újraegyesítjük a Kárpát-medence és a nagyvilág magyarságát.”

Az eszményi online összeborulás azonban hamar megtorpan, amikor a csoport vezetője, Zsigmond Barna Pál mozgósítás címszóval rendre bedob egy-egy provokatív posztot, amellyel megpróbálja felkavarni a csendes állóvizet. Például: „A Tisza képviselője szerint Márai Sándor és Wass Albert nem jó írók. Szerinted?” vagy „Ismét a külhoni magyarok ellen hergel a baloldal! Mit gondolsz erről?” – kérdések, amelyekre, nem meglepő módon, ritkán érkeznek szelíd, digitálisan békés válaszok.

A csoport egyébként nagyrészt abból áll, hogy Zsigmond Barna Pál posztol: hol a Fidesz aktuális kampányüzeneteit, hol saját podcastjait, máskor pedig arra buzdítja a tagokat, hogy szóljanak hozzá, mondják el a véleményüket, és hívjanak meg ismerősöket is. A Békemenet előtt például „békenagyköveteket” toborzott a határon túlról „kihívás” formájában, személyes hangvételt és exkluzivitást ígérve – természetesen „Tőle”.

A csoport másik két aktív posztolója a hivatalos Digitális Polgári Kör oldal és a Határtalanul a Magyar Fiatalokért nevű platform, amelyek szintén a Fidesz kampányanyagainak továbbosztására specializálódtak. E három tartalomgyártón kívül elvétve bukkan fel egy-egy poszt a tagok részéről is, leggyakrabban „Üdv mindenkinek! Szeretnék bemutatkozni és egy képet megosztani” típusú felütéssel.

A „magyarság immunrendszerének” ez a digitális megerősítése ugyanakkor nem tűnik különösebben hatékonynak a külhoni magyar közösségek körében – hacsak a siker definíciójába nem fér bele az átlagban 50 körüli reakció posztonként. A kommentmezőkben persze ott sorakoznak a magyar zászlók, a szívek, van turulmadaras poszt és választási regisztrációs útmutató is, de a mozgósítás valósága messze elmarad a hozzá fűzött várakozásoktól – különösen ha a társadalmi beágyazottság is szempont.

Nem sok idő kellett, hogy megértsem: itt a digitális honfoglalás inkább laposra taposott gyep, mint úttörő kaland. A csoport első bejegyzései még próbálták visszaadni az indulás lendületét – zászlók, szívek, nemzeti algoritmus, összetartozás –, de hamar kiderült, hogy ez a kör is inkább körlevél, mint aktivitástól duzzadó közösség. A tagok válaszaiból azért ki lehetett olvasni, ki miért van itt: volt, aki örült, hogy végre van egy felület, ahol nem kell elhallgatnia, ha szimpatizál a kormánnyal; másokat az idegesített, hogy „megint hergelnek a baloldalon”; és persze ott voltak azok is, akik csak azért jöttek, mert jó magyarnak lenni.

Mondjuk nem is ért annyira meglepetésszerűen, hogy nincs sok látnivaló a csoportban, mert már több lap írt arról, hogy nem igazán sikerült a DPK-kal sem átütni az ingerküszöböt. A Lakmusz felmérése szerint összesen alig több mint 56 ezer tagja van a területi alapon szerveződő DPK-knak, ami a választók 0,7 százalékát teszi ki. Hát ebbe a nagy képbe tökéletesen beleillik az a kis mozaik is, amit a külhoni DPK-ban láttam.

A Külhoni Magyarok DPK-t egyébként erdélyi közszereplők bevonásával igyekeztek feldobni a kezdet kezdetétől. Amint korábbi cikkünkben írtuk, a weboldalon található névsor „alapító tagokként” jelöl meg olyan erdélyi politikai és közéleti szereplőket, mint Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke, Korodi Attila, Csíkszereda polgármestere, valamint Zakariás Zoltán EMSZ-es politikus, jelenleg az RMDSZ színeiben parlamenti képviselő, vagy az erdélyi MCC-t vezető Talpas Botond. Ott van a névsorban Miklós Edit volt síelő, Diószegi László a Sepsi OSK és a nevét viselő pékség tulajdonosa, valamint Molnos Zoltán székelyudvarhelyi festő is, illetve Portik Vilmos, volt marosvásárhelyi alpolgármester, akihez a Transzilván néven futó médiaprojekt is kapcsolódik.

Megkeresésünkre Portik nyíltan vállalta, hogy az általa működtetett Transzilván értékrendje közel áll a Fidesz világképéhez, úgy látja, a kör célja az értékközösség digitális megerősítése, a részvételt nem látja politikai befolyásolásként, sokkal inkább „aktív nemzeti jelenlétként a digitális térben”. Ehhez képest a személyes aktív jelenléte a Facebook-csoportban teljesen minimálisnak mondható, csupán egyetlen Transzilván-videót tett közzé, augusztusban, „Válasz azoknak, akik azt követelik, hogy ott szavazzunk, ahol adózunk” címmel.

Más azonban még ennyire sem veszi ki a részét a digitális nemzetépítésből, az alapító tagok közül egyik sem hozott létre egyetlen posztot sem a csoportban, sőt nem is reagáltak semmire, ami ott jelent meg. Passzív jelenlétükkel nem támasztják alá azt a narratívát, amely szerint az alapító tagok épp azért léptek be a körbe, mert szükségét látják az online térben való szerveződésnek is.

Az alapító tagok listáján lévő szereplőkön kívül azonban felfedeztem más politikusokat, erdélyi közéleti szereplőket, akik nem voltak benne ugyan az Külhoni Magyarok DPK alapító élbolyában, de a Facebook-csoportba beléptek, vállalták, hogy vakolókanalak lesznek. Ilyen például

• Székely István, az RMDSZ társadalomszervezésért felelős ügyvezető alelnöke;
• Antal Géza, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének ügyvezető elnöke;
• Rés Konrád Gergely, a Vibe fesztivál igazgatója;
• Borboly Csaba, Hargita megye tanácsának alelnöke;
• Vincze Lóránt, az RMDSZ európai parlamenti képviselője;
• illetve Grezsa Csaba kolozsvári főkonzul is.

A fiatalabb generáció is magára vállalta a gerinc-létet, ugyanis egyes erdélyi ifjúsági szervezetek is képviseltetik magukat. Tagja a csoportnak

• Hatos Attila, az Országos Magyar Diákszövetség (OMDSZ) elnöke;
• Szilágyi Lóránt, a Kolozsvári Ifjúsági Fórum (KIFOR) elnöke;
• Andacs Zsolt Levente KIFOR-társelnök és
• Olcsvári Péter ügyvezető alelnök.

Azonban a fent felsoroltak közül csak páran vannak, akik valóban hozzá is járulnak a digitális mozgósításhoz, és nem csak jelenlétükkel támogatják az ügyet. Ilyen kivételek Korodi Attila és Borboly Csaba, akik Portikhoz hasonlóan csak egy-egy poszttal lettek büszke dárdanyelek, de több tartalomra is reagáltak, kommenteltek, ezzel pörgetve az algoritmust. Korodi korábban elmondta a Transtelexnek: Zsigmond Barna Pál kérte fel a csatlakozásra, ő pedig rögtön igent mondott, mert régóta Fidesz-szimpatizáns, és szerinte természetes, hogy támogatja a jelenlegi magyar kormányt. Borboly Csaba pedig kérés nélkül is magára vállalta a feladatot, és például a Csíksomlyón fellépő száztagú férfikórus és a magyar kormánypárt üzenete közti párhuzamokról posztol a csoportba.

A pár napos jelenlét a csoportban elég volt ahhoz, hogy átlássam, a külhoni DPK nem közösséget hozott létre, hanem csak dekorációt. A csatlakozó erdélyi közszereplők neve hiába sorakozik ott, a részvételük szinte nulla, a mozgósítás helyett csak jelenlét van, erősítik a látszatot, mintha „itt történne valami”. De nem történik semmi.