„Hova megyünk ma, Hunor?” – az RMDSZ elnöke egy az egyben másolja Orbán Viktor Facebook-kampányát

Kolozsvári kora reggel, Kelemen Hunor a személygépkocsi jobb oldali ülésén piros nyakkendőjét tűrögeti, amikor megszólítja egy hang a háttérből, és rákérdez, hova megyünk ma, Hunor? Az RMDSZ-elnök legújabb Facebook-videójában, amelyben a sepsiszentgyörgyi tüdőkórház átadójára indulva autóba száll és útközben beszél a kamerához, ismerős beállítás köszön vissza. A jelenet akár Orbán Viktor oldaláról is ismerős lehet: mozgásban lévő vezető, közvetlen hang, szerkesztett spontaneitás. A különbség mindössze annyi, hogy ezúttal nem a magyar miniszterelnököt, hanem Kelemen Hunort szólítják meg a háttérből, aki, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna, azonnal megosztja a rejtélyes kérdezővel programját, és beszámol arról, hogy miért és hova utazik.

Elsőre azt hihetnénk, hogy véletlen egybeesés műve, hogy épp olyanra szabta-vágta az RMDSZ elnökének kommunikációs stábja a videót, mint amilyenbe lépten-nyomon belefutunk Orbán Viktor és más fideszes politikusok oldalán. De aki tudja, hogy a politikában nincsenek véletlenek, és hosszabb ideje követi a szövetségi elnök közösségi médiás tevékenységét, az korábban is láthatta: a magyarországi politikai kommunikáció, legfőképpen Orbán Viktor stábjának képi világa, fokozatosan beszivárgott az erdélyi színtérre. És ez nemcsak székelyföldi politikusok szájából is elhangzó Orbán-idézetekben – „Innen szép győzni”, „ütésre keményedünk” – jelenik meg, hanem a vizuális formanyelv tekintetében is megtörténik.

Az örökmozgó politikus toposza, aki útközben beszél, döntéseket magyaráz és közben a kamerába pillant, Orbán Viktor reelvideóinak visszatérő motívuma már jó ideje. A magyar miniszterelnök például egyik sofőrködése közben fogalmazta meg azt is, látszólag csak Chuck Norrisnak címezve, hogy magát „utcai harcosnak” tartja.

Kelemennél ugyanez a dramaturgia jelenik meg, csak puhább, erdélyi verzióban, amikor kimondja, hogy a román politikusok megtanulhatták, hogy minél többször támadják a székely zászlót, annál többször fogják kifüggeszteni azt. De a keményebb állítások nélküli videókban is, amikor például Csíkszeredába utazik, hogy átadjanak egy új utat a forgalomnak, hasonló, orbánviktoros a fellépése: ő is mozgásban van, céltudatos vezetőként lép fel, aki sok ügyes-bajos dolga között talál pár másodpercnyi időt, hogy „emberi arcát” mutassa meg követőinek, szavazóinak.

Kelemen Hunor „emberközeli” videói nem most jelentek meg: 2024 szuperválasztási évében már láthattuk motoron, fesztiválokon, falunapokon – mindig úton, mindig beszélgetve, mindig egy karnyújtásnyira a közösségtől. Akkor ezt ezerrel tolták, a kampány stábja folyamatosan gyártotta a szelfivideókat, és még az erdélyi magyarok szavazatainak megköszönése is egy autóból, kézikamerával felvett monológ lett, valahonnan valahova tartva.

Amikor viszont a választások lezárultak és az RMDSZ visszakerült a kormánykoalícióba, Kelemen Facebook-oldalának tartalma is ezzel egyenes arányban vált érdektelenné. A kreatív, személyes jelenlétet felváltotta a protokoll: hirdetéssel megtámogatott közleményvideók, román hírcsatornák talkshow-részletei újravágva, és a kötelező körök az Erdélybe látogató fideszes politikusokkal. A személyes kontaktust a követőkkel a „hivatalos üzemmód” váltotta fel, időnként egy-egy utazós videóval megtoldva, ha a helyzet úgy kívánta. Például, a parajdi katasztrófa egy ilyen helyzet volt, akkor csakis autóból lehetett megüzenni, hogy az RMDSZ elnöke megtesz minden tőle telhetőt a parajdiak megsegítésére.

Az utóbbi hetekben észrevehető egy visszatérése ezeknek az akciós videóknak: újra előkerült a „folyamatosan intézkedő vezető” figurája, aki úton van, dolgozik, kérdez, reagál, és közben a kamera mindig ott van mellette. A rázkódó kézi felvétel, a félmondatos helyzetjelentés és a látszólag elkapott pillanat újra a hitelesség érzetét kelti, az ország gondjait vállán viselő politikus nagyon őszintén és közérthetően mondja el a nem látszó kérdezőnek, hogy hova megy, mit akar ott csinálni, kinek az érdekében intézkedik stb.

Ugyanez a recept működik Orbán Viktor „meglepődős” videóiban is, ahol a miniszterelnök látszólag váratlan kérdésre reagál, de a spontaneitás dramaturgiája itt is gondosan szerkesztett. Orbán nyelvezete közvélemény-kutatások patikamérlegén kimért, rendkívül egyszerű, közvetlen, és a forgatókönyv is szinte mindig ugyanaz: elcsípik stábtagjai, és ő elmondja, amit közölni akar, például amikor október 23-án terepszemle közben „megkérdezik” az ünnep jelentéséről, vagy amikor az Egyesült Államokba tartó repülőn magyarázta, hogy mi várható a Trumppal való tárgyaláson.

Ennek a formának azon túl, hogy az algoritmus is pörgeti, mert a nézők szeretik az akciósabb videókat, van egy nagyon konkrét kommunikációs funkciója is. Nemcsak a közvetlenséget játssza el, hanem teljesen kiiktatja a klasszikus sajtóhelyzetet. Nincs igazi kérdés, nincs visszakérdezés, nincs kellemetlen téma. A politikus mondja meg, miről van szó, és ő mondja meg, mi rá a válasz. Úgy tesz, mintha elmagyarázna dolgokat, valójában csak előre gyártott mondatokat futtat végig, saját operatőrrel, saját tempóban, saját díszletek és feltételek között.

Az Orbán–Kelemen-párhuzam pedig azért feltűnő, mert Magyarországon már jó ideje ez a rendszer része: Orbán stábja évek óta ipari mennyiségben gyártja az „emberközeli” bejelentkezéseket, Romániában viszont a politikusok még mindig a talkshow-kból és sajtótájékoztatókból építik a tekintélyüket, és a Facebook-oldalaik nagy része ma is ezekre épül. A hivatalos szereplésekből, a hírtelevíziókban történő megjelenésekből vágnak shortokat, és nem kreatívkodnak fesztiválokon, tömegrendezvényeken, autóvezetés közben. Kommunikációs stábjuk nem épít nekik ilyesfajta szerepet. Ehhez képest Kelemen Hunor videói teljesen más formanyelvet használnak, olyat, amit Budapestről importáltak.

Vannak olyan videók is, amikben Kelemen riporterszerepben tűnik fel, talán újságírói múltján nosztalgiázva: gyerekekkel, kisemberek reprezentánsaival vagy politikus társaival beszélget, kérdez, reagál, a kamera pedig úgy követi, mintha egy újságíró dokumentálná a pillanatot. Ez a szerepcsere is ismerős lehet Orbán Viktornak a „nép körében” forgatott videóiból, ahol piaci árusokkal és szakácsnőkkel viccelődik, vagy szavazók gyűrűjében beszélget a Fidesz-táborral, kézfogások, hátveregetések, rövid poénok közepette, de a kolozsvári éjszakában is láthattuk már Orbánt a Fidesz RMDSZ-es holdudvarával együtt énekelni, ami kiverte a biztosítékot a román külügynél, és állítólag az államfő is emiatt mondta vissza az RMDSZ kongresszusán való megjelenését. A cél ilyenkor nem pusztán a közvetlenség póza. Orbán pontosan tudja, milyen következménye van annak, ha Kolozsvár főterén énekel a Fidesz holdudvarával, egyébként nem először tesz olyat Romániában, amitől a külügynek felmegy a vérnyomása. A gesztus kettős: egyszerre határfeszegetés és szerepjáték. Egyrészt jelzi, hogy nem kér engedélyt senkitől, másrészt azt, hogy ő is tud úgy viselkedni, mint bárki más: mulatni, énekelni. A hatalom és az átlagember közti szakadékot ilyenkor a kamera szépen elsimítja.

Kelemen Hunor ezt a szerepet sokkal halkabban játssza el. Ő maximum a székely zászló miatt szól be a román politikusoknak, de a nép fiát már ő is egyre jobban alakítja: káposztafejeket méreget, sajtot kóstol, és ilyenkor előkerül a székelyes hanglejtés is, pontosan a megfelelő pillanatban. Az üzenet ugyanaz: „én is itt vagyok köztetek, értem, hogy miről beszéltek”. Csakhogy itt sem véletlen rögzített pillanatról van szó, hanem gondosan beállított képről. A közvetlenség nem természetes állapot, hanem politikai performansz.

Orbánnál a még közvetlenebb stílus részben a kihívó, Magyar Péter feltűnése és kontrasztja miatt alakult ki. Kelemennél viszont tudatos stratégia lett: a „többet a polgárnak, kevesebbet az államnak!” kampányüzenet vizuális folytatása. Az RMDSZ-elnök most is „Bukaresttel” szemben pozicionálja magát, a „kisember” oldalán.

Orbán és Kelemen videóiban is ugyanaz a zenei ritmus, vágási logika és gesztusnyelv jelenik meg: rövid mondatok, kamerába néző tekintet, halk háttérzene, gyors váltások. Mindkét pártelnök a nép fia narratívát építi, aki érti a népet, érte dolgozik naphosszat, folyamatosan azon gondolkodik, hogyan tehet még többet, még jobban a közösségért. A különbség inkább a profizmusban rejlik: míg Orbán Viktor magabiztosan, karizmatikusan uralja a kamera előtti szerepet, Kelemen Hunor kísérletezése időnként esetlen, de felismerhetően ugyanabból a mintakönyvből dolgozik.

És nem csak Kelemen Hunor váltott erre a formára. Látványosan megnőtt azoknak a megyei és városi szintű RMDSZ-es vezetőknek a száma, akik tapodtat sem lépnek videós stáb nélkül. Falunap, avatás, terepszemle, ünnep, iskolakezdés, hóeltakarítás, szüret – mindenből készül reel, minden pillanat „tartalom”, minden mozdulat kamera előtt történik. A politikai munkának ez a fajta elfacebookosodása ma már nem kivétel, hanem alapállapot.

És ami igazán feltűnő: ezek a videók mind ugyanarra a kaptafára készülnek, amit Budapestről vettek át, és most szépen körbenőtte az erdélyi politikai teret.