Interjú Magyar Péterrel: Vannak RMDSZ-es politikusok, akik már nyitnak a Tisza felé

Magyar Péter erdélyi jelenlétét komoly médiaérdeklődés kísérte, különösen a második napon, amikor Parajdon a bányaomlás helyszínét látogatta meg, majd Nagyadorjánban részt vett a Közösségi Párbeszéd Tábor zárórendezvényén. A sajtóbeszámolók széles skálán mozogtak, és érdekes volt látni, hogyan dolgozza fel a kormánypropaganda Magyar erdélyi jelenlétét. Az MTVA riportere Parajdon nem a katasztrófáról kérdezett, hanem Magyar volt feleségének kijelentéseivel próbálta szembesíteni a politikust, míg a HírTV anyaga szerint, ami már Nagyadorjánban készült, a táborszervezők rendőrt hívtak az „aratóünnepségen” részt vevő helyiekre, akik valójában szervezett bojkottáló csoportként bömböltették a Kárpátiát a helyszínen. A Magyar Nemzet arról írt, hogy fiaskó volt a rendezvény, és teljes érdektelenségbe fulladt Magyar Péter tábori jelenléte.

Tény, hogy a nagyadorjáni rendezvényre nem minden médium jutott be: a szervezők úgy döntöttek, hogy a magyarországi propagandasajtót nem engedik be a tábor területére. Az MTVA és a HírTV stábja végig a kapun kívül dolgozott, de – technikai szervezési hiba miatt – a Maszol és a Székelyhon riporterei is kint rekedtek. Mire a rendezők észlelték a hibát, az erdélyi sajtósok már távoztak, ami több oldalról is kritikát váltott ki. Mi is rákérdeztünk az okokra.

A záróbeszédében Magyar Péter együttműködést ajánlott az RMDSZ-nek, de egyúttal élesen bírálta a magyarországi források erdélyi elköltésének átláthatatlanságát is. Kilenc kérdésben fordult Orbán Viktorhoz, amelyekben arra hívta fel a figyelmet: miközben templomok és iskolák újultak meg, párhuzamosan megjelentek Erdélyben is a NER-hez kötődő figurák látványos, közpénzből felépített haciendái. Marosvásárhelyi sétája során sorra mutatták neki: „ez is a NER-é, az is a NER-é”.

A Tisza új irányt ígér – kérdéseinkben arra voltunk kíváncsiak, hogyan képzeli Magyar Péter az RMDSZ-szel való együttműködést, és hogyan tervezi lebontani az erdélyi magyar közösség bizalmatlanságát. Az alábbi interjúban ezekre kerestük a választ.

Magyar Péter: Nem a Fidesz, nem is az RMDSZ – az emberek érdeke a fontos

Tusványoson Kelemen Hunor azt mondta, hogy Magyar Péter „hülyeségeket beszél”, és ha valaki hülyeségeket beszél, arra nem kell válaszolni. A Tisza Párt részéről senki nem reagált erre a kijelentésre. Mit gondol erről?

Nem biztos, hogy erre reagálni kell. Én elmondtam a magam beszédét, az volt a válaszom. Nem az én dolgom eldönteni, mennyire felelősek az elnök úr szavai. Mi más kommunikációs stílust képviselünk, másképp közelítünk a dolgokhoz, és ennek okait világosan el is mondtam. Egy magyar kormánynak történelmi és erkölcsi felelőssége van.

A beszédében azt is említette, hogy vannak RMDSZ-es politikusok, akik elkezdtek hidakat építeni a Tisza Párt felé. Mennyire számottevő ez a jelenség?

Nem biztos, hogy ők kerestek meg minket – lehet, hogy ez természetesen alakult így. Talán a véletlen is közrejátszott, esetleg személyes kapcsolatok. De úgy látom, az RMDSZ vezetésében is van egy jelentős rész, amely nyitott a párbeszédre. Én innen is bátorítom őket, hogy vállalják ezt nyíltan – legalábbis először a saját szervezetükön belül.

Az RMDSZ érdeke is, hogy a következő magyar kormánnyal normális munkakapcsolatot alakítson ki, és megossza velünk a javaslatait. Ezeket – ha érdemes – be is tudjuk építeni a nemzetpolitikai programunkba. Nem lenne helyes, ha a legnagyobb erdélyi magyar érdekképviselet javaslatai kimaradnának. Ez olyan lenne, mintha egy magyar kormány az orvosi kamara vagy a pedagógusok véleménye nélkül akarna egészségügyi vagy oktatási reformot csinálni.

Mi ismerjük a helyzetet, rengeteg helyi civil szervezettel állunk kapcsolatban. De mindenkinek, főként az erdélyi magyaroknak az az érdeke, hogy ez az együttműködés létrejöjjön. Az RMDSZ vezeti ezt a közösséget, így bízom benne, hogy ők is újragondolják a hozzáállásukat. Ha mégsem teszik, mi akkor is ugyanúgy keressük a párbeszédet. Ez a hozzáállásunk – és ez nem fog változni. Legkésőbb a kormányalakítás napján mindenképp sor kerül a hivatalos találkozóra, amelyre már fel is kértem az elnök urat.

Korábban többször bírálta az RMDSZ-t – például a fideszes hatalommal való összefonódás vagy a támogatások elosztása miatt. Most viszont azt mondja, hogy a Tisza-kormány együtt fog működni velük, és tiszteletben fogják tartani, amit az erdélyi magyarok nevében javasolnak. Ez nem tűnik ellentmondásosnak?

Én nem azt mondtam, hogy kizárólag az RMDSZ javaslatait vesszük figyelembe. Vannak más politikai szereplők, civil szervezetek, egyházak, egyesületek is. Nem gondolom, hogy az RMDSZ mindenek felett állna. Általánosságban beszéltem arról, hogy egy magyar kormány felelőssége meghallgatni a külhoni magyar közösségek képviselőit – az alapelvek és a koordináció mellett ezt diktálja a szív is.

Természetesen nem tudunk mindenkit egyenként meghallgatni, ezért is van szükség politikai közösségekre. Ez viszont nem jelenti azt, hogy minden javaslatot automatikusan elfogadunk. Ha valami a korrupciót erősíti, vagy az oligarchikus rendszert tartja fenn, akkor azt nem fogjuk támogatni.

Az RMDSZ vezetői pontosan tudják, mire számíthatnak tőlünk, anélkül is, hogy hivatalos egyeztetések lettek volna. Látják, mit képviselünk Magyarországon, és azt is, hogy miért állnak sokan – köztük volt fideszesek, ellenzékiek, és eddig passzív választók – a Tisza mellé.

Az RMDSZ egy olyan politikai közösség, amely sok mindenen keresztülment már. Most talán túlságosan hasonlít a magyarországi hatalmi struktúrához, de ha látják, hogy az milyen irányba halad, még időben felismerhetik, hogy változtatni kell. Nem akarok tanácsokat osztogatni, de talán érdemes lenne visszahozni azt a szövetségi formát, ami egykor sikeres volt: több platform, különböző világlátású emberekkel, akik együtt képviselték a magyarságot.

Ez a sokszínűség biztosította, hogy bejussanak a parlamentbe, és valódi érdekképviseletet tudjanak ellátni. Természetesen voltak törések, reformcsoportok, kisebb pártok, amelyek kiváltak. De szerintem nekik is megvan a helyük, főleg helyi szinten, ahol képviseleti munkát végeznek.

Mai beszéde alapján úgy tűnik, máris kapott javaslatokat, tájékoztatást az erdélyi Tisza-szigetektől?

Igen, kaptunk – és nemcsak Erdélyből, hanem Felvidékről és Délvidékről is érkeznek ilyen jellegű információk. Ezek főleg a nemzetpolitikára vonatkoztak. A legtöbb javaslat arról szólt, amit én is próbáltam beépíteni a beszédembe: hogy ne Budapestről mondják meg, hogyan éljen Erdély, vagy milyen jövőt képzeljen el magának. Nem baj, ha Budapest a nemzetpolitika szíve – ez természetes. De az nem jó, ha mindent Budapesten döntenek el, vagy ha a budapesti janicsárok, kinevezettek, a hatalom helyi kezei döntenek mindenben.

Sokan azt kérték, hogy a helyieket jobban vonjuk be, és hogy valódi, szakmai, átlátható döntések szülessenek. Mert ha ez megvalósul, akkor valódi beruházások és valódi fejlesztések jöhetnek létre. Ez ugyanolyan, mint Magyarországon: ha egy kilométer vasút nem egymilliárdba, hanem ötmilliárdba kerül, akkor ötödannyi kilométer készül el. Ez a logika itt is érvényes.

Ha a támogatásokból valakinek kastély vagy üdülő épül, nem biztos, hogy Erdély érdekeit szolgálja. És főleg nem jó az, ha akárhová megy az ember, a helyiek rámutatnak: „ez is a NER-é, az is a NER-é”. Ez nem lehet a cél. Az anyaországi adófizetők nem azért adták ezeket a pénzeket, hogy paloták épüljenek belőlük, hanem hogy az itt élő magyarok helyben tudjanak maradni, meg tudják őrizni a nyelvüket, a kultúrájukat.

A kisebb pártok is megkeresték önt?

Igen, több politikai képviselettel is beszéltünk már.

Miről egyeztettek Markó Bélával? Megosztana valamit erről az informális beszélgetésről?

Nemcsak Markó Béla volt jelen, többen is ott voltak. Beszélgettünk Kós Károly örökségéről, az elnök úr új könyvéről is. Természetesen ő kívül-belül ismeri az erdélyi közéletet, sok mindent megosztott velünk. Voltak dolgok, amiket én is ismertem más forrásból, de ő valóban „nagy idők tanúja”, és nyíltan beszélt a hibákról is – akár azokról, amelyek a saját közösségében, az ő idejében történtek.

Azt tanácsolta: ne adjuk fel. A lassú, kitartó építkezésben van az erő – ezt én is vallom. Ő is hangsúlyozta, hogy a mindenkori magyar kormánynak együtt kell működnie az RMDSZ-szel és az erdélyi politikai szereplőkkel. Ezt megköszöntem neki. Mást is mondott, de azt most megtartom magamnak.

Parajdon nem futott össze Veres Zsolttal, aki már Nagyvárad előtt azt üzente önnek, hogy ha jön Erdélybe, akkor tekenőt is hozzon magával? Most újra üzent, ismételten azt állítva, hogy az erdélyi magyarok 96 százaléka úgy gondolkodik, ahogy ő, és ezek Orbán Viktorra fognak szavazni.

106. Szerintem 106. Merjünk nagyok lenni.

Komolyra fordítva: az ilyen típusú ellenállás ön szerint leépíthető az erdélyi magyarságban? Mert még ha Veres Zsolt számai, amiket egy RMDSZ által rendelt homályos felmérésből idéz pontatlanul, elszálltak is, az biztos, hogy van egyfajta bizalmatlanság, ellenállás.

Ez az ellenállás leginkább a propagandával magyarázható – azzal, hogy az erdélyi független sajtó szinte teljesen leépült. Az emberek – főként az idősebbek – jobb híján a kormánysajtóból tájékozódnak, ami, ahogy tudjuk, otthon is egészen gátlástalan. Erre igazából már szót sem érdemes vesztegetni.

Én a személyes jelenlétben hiszek. Abban, hogy „a lassú víz partot mos”. A Tisza részéről soha senki nem ártott a külhoni magyarságnak. Nem lehet minket összemosni a régi ellenzékkel, még ha a Fidesz ezt is próbálja sulykolni. Ez ott hat, ahol nincs más információforrás – de a repedések már látszanak. Egyre több megkeresést kapunk, nemcsak fiataloktól, hanem kis településekről is.

Az emberek helyben is látják, hogyan épített ki a Fidesz egy oligarcha-rendszert – sokszor helyi politikusokkal összefonódva –, és azt is látják, hogy mennyi mindent lehetett volna jobban csinálni. És közben a legfontosabbat se felejtsük el: soha nem fogyott ilyen gyorsan az erdélyi magyarság. Magyarország is demográfiai válságban van, de itt még súlyosabb a helyzet: az elvándorlás és az asszimiláció valós és fenyegető veszély.

Brutálisan rosszak a számok – különösen a születésszámok. Ez egy világtendencia, amit megfordítani nem lehet, de lassítani igen. És én aggodalommal figyelem, mi történik Erdélyben. Ma már gyakorlatilag csak Székelyföld és a határ menti sáv számít egységes magyar tömbnek. A többi rész gyorsan olvad.

Ezért gondolom, hogy mindenkinek, még az idősebbeknek is az az érdeke, hogy csináljunk valamit másképp. És mi, a Tisza, ezt szisztematikusan, következetesen, akár monoton módon is el fogjuk mondani: nem vagyunk olyanok, mint a régiek. Én is rosszul éltem meg a 2004. december 5-i népszavazást.

Ami nem működik, azt meg fogjuk javítani. Nem várom, hogy mindenki Tisza-szavazóvá váljon. És újra hangsúlyozom: nem szavazatokért jövünk.

Ami pedig a Fidesz által pénzelt műmagyar vagy műszékely figurákat illeti – akik néha nevetséges, néha kifejezetten ijesztő tartalmakkal árasztják el a közösségi médiát –, velük nem foglalkozom. Nem hiszem, hogy túl sokan komolyan veszik őket Székelyföldön. Otthon, a Megafonban azért kell tolni őket, hogy lehessen azt mondani: „Erdély 106%-ban Fideszes.” Hát, biztos, hogy nem.

Sőt, szerintem a Fidesz olyan kevés szavazatot fog kapni itt, mint még soha – ahogy az EP-választáson is a legrosszabb eredményét érte el. És azóta csak tovább áradt a Tisza.

A nagyadorjáni táborba több erdélyi sajtóorgánum is próbált bejutni, például az RMDSZ portáljának, a Maszolnak a riportere és a Székelyhon is, amely egyébként a Fidesz-közeli Erdélyi Médiatér csoporthoz tartozik – de egyiküket sem engedték be. Már cikket is írtak arról, hogy nem kaptak bejárást a helyszínre. Miért döntöttek így?

Ha rajtam múlik, én beengedtem volna őket. Szívesen beszéltem volna velük. Az RMDSZ tévéje, az Erdély TV például itt volt – nem tudom, ők miért nem jöttek be. Nem én döntöttem úgy, hogy bárkit is kizárjunk.

Egy dolgot kértem: hogy a magyarországi propagandistákat ne engedjék be, mert tönkretennék a rendezvényt. Nem az a gond, hogy nem tudnék beszélni velük – tudnék –, csak ilyenkor mindenkit zaklatnának.

De azt sajnálom, ha másokat is kizártak, erről nem tudtam. Legközelebb szívesen látom őket. Ha a Maszol.ro vagy a Székelyhon szeretne interjút, állok rendelkezésükre. Aztán majd meglátjuk, van-e különbség az erdélyi média és a magyarországi propaganda között.