Halmentő akció a Kis-Küküllőn: udvarhelyi civilek küzdenek a parajdi bányakatasztrófa okozta halpusztulás ellen

Halmentő akció a Kis-Küküllőn: udvarhelyi civilek küzdenek a parajdi bányakatasztrófa okozta halpusztulás ellen
Halpusztulás a Kis-Kiküllőben – Fotó: Hartel Tibor / Facebook-oldal

224

Engedély nélküli mentőakcióra készül egy civil csoport, hogy megelőzzék a halpusztulást a Kis-Küküllőn. Az Udvarhelyért Tesszük Civil Akciócsoport (UTCA) pénteken akar beavatkozni, mivel szerintük a parajdi sóbánya szennyezése miatt ismét veszélybe került a folyó élővilága. Bár nincs hivatalos engedélyük, azt mondják, már nem várhatnak tovább, mert az illetékes hatóságok tétlenkednek.

Magyari Lajos, az UTCA civil akciócsoport alapítója szerint a parajdi sóbányából napok óta sós víz szivárog a Korond patakán keresztül a Kis-Küküllőbe. A tegnap mért sókoncentráció már elérte azt a szintet, amitől tömeges halpusztulás indult el. Ez volt az utolsó jel, hogy lépniük kell – különben a folyó teljes halállománya veszélybe kerül.

„Megpróbálunk segíteni, mert nem ez az első eset, amikor a folyóink szennyezésével szembesülünk, és ne rajtunk múljon az, hogy a gyermekeink milyen jövőt örökölnek!” – mondta Magyari.

Bár csak nemrég tették közzé a felhívást, hogy önkénteseket keresnek – autóval, utánfutóval, ciszternával –, az udvarhelyi civilek már most csomagolnak és indulnak a Kis-Küküllőhöz. A cél: menteni, ami még menthető, mielőtt túl késő.
„Pár perc múlva indulunk. Most épp a hálókat és a felszerelést pakoljuk. Először feltérképezzük a terepet, aztán odahívjuk az önkénteseinket a kijelölt pontokra vontatókkal, ciszternákkal” – mondta Magyari Lajos, az UTCA alapítója.

Szerinte nincs idő hivatalos engedélyekre várni, miközben rohamos tempóban pusztulnak a halak. „Lehet, hogy kívülről apróságnak tűnik, de most minden megmentett hal számít. Egy hal nem a világ, de ezeknek a halaknak most mi jelentjük az életet.”

A felhívásukra eddig legalább 50 önkéntes jelentkezett, akik a befogásban, szállításban vagy ideiglenes tárolásban tudnak segíteni.

Magyari elmondta: a környező vizes élőhelyeken is súlyos a helyzet – a szennyezés ott is jelentősen megtizedelte a halállományt. Mégis, ezek a területek még mindig jobbak, mint a sós vízben maradni. „Talán a nagyobb, idősebb példányok még el tudnak úszni a veszély elől, de a kisebbek ott fognak maradni. És meghalnak.”

A csoport nem hagyta figyelmen kívül a hivatalos csatornákat sem: Biró Leonárdot, a székelyudvarhelyi vadásztársulat igazgatóját kérték meg, hogy jelezze a hatóságoknak az akciót, és kérje az engedélyezést. Közben Bíró Barna Botond, Hargita Megye Tanácselnöke a parajdi autósok mozgósítását vállalta, ő pedig továbbította az ügyet Barabási Antal Szabolcsnak, Maros megye prefektusának, aki egyben a vészhelyzeti bizottság elnöke is.

A hivatalos szervektől azonban egyelőre nem érkezett visszajelzés. Mint Bíró Barna Botondtól megtudtuk, bár jónak tartja a civilek szándékát, a kivitelezés módja miatt az UTCA halmentő akciója büntetést vált ki a hatóságok részéről.

Magyari Lajos hangsúlyozta: a civilek megteszik, amit tudnak, de remélik, hogy a hatóságok is végre lépnek – nem tapsra vagy pecsétre várnak, hanem tényleges beavatkozásra. „Nem papírozgatni kell, hanem kimenni, halat menteni – és nem akadályozni azt, aki cselekszik. Várjuk az engedélyezést, de nélküle is elindulunk, mert minden perc számít” – mondta határozottan.

A bürokrácia szerinte egyszerűen túl lassú: „Ilyenkor nincs idő pislogni, nézegetni, hogy jön-e a pecsét. Már így is későn kezdtük el. Mi önkéntesek vagyunk – a felelősség azokat terheli, akiknek már a szennyezés első napján lépniük kellett volna, nem egy héttel később, amikor már minden döglik.”

Az UTCA akciója kapcsán megkerestük Maros megye prefektusát, a szóvivőtől azonban nem kaptunk lehetőséget kérdés feltevésére, helyette egy közleményt kaptunk, amiben nincs szó a halmentésről.

A Kis-Küküllő nagy része Maros megyén halad át (kb. 221 km-es hosszából több mint 150 km), kisebb szakaszai Fehér és Hargita megyéhez tartoznak. A sós szennyezés így elsősorban Maros megyében jelent közvetlen veszélyt – nemcsak az élővilágra, hanem a lakosság ivóvízkészlete is veszélybe került.

Állj ki a szabad sajtóért!

A Transtelex az olvasókból él. És csak az olvasók által élhet túl. Az elmúlt három év bizonyította, hogy van rá igény. Most abban segítsetek, hogy legyen hozzá jövő is. Mert ha nincs szabad sajtó, nem lesz, aki kérdezzen. És ha nem lesz, aki kérdezzen, előbb-utóbb csend lesz, holott tudjuk, a hallgatás nem opció.

Támogatom!
Kövess minket Facebookon is!