Parajdi panziós: Ha nincs bánya, csak egy irány marad, lefelé

Egy neve elhallgatását kérő parajdi panziótulajdonos, akivel a faluban találkozom, nem kertel: szerinte rég nem arról van szó, hogy a hatóságok nem tudták volna, mi történik. „Már tavaly is pontosan láttuk, mi készül. Akkor is szivárgott be a víz, akkor is le kellett állni. Most ugyanaz történik, csak nagyobban. De ők csak mondják, hogy nincs baj. Hazudnak.”

Azt mondja, ő már napokkal ezelőtt figyelmeztette a bányavezetőséget, hogy nem szivárgásról van szó, hanem beömlésről, de szerinte nem akarták komolyan venni. „Mikor hívtam őket, még akkor is azt mondták, hogy túlzok, hogy félretájékoztatok. Aztán tessék, itt van az eredmény.”

Állítja, hogy most is vannak lent emberek – bányászok, mentősök –, akiket azért küldtek be, hogy kimentsenek mindent, amit csak lehet: kávéfőzőt, számítógépet, . „Mindent el akarnak hordani, mielőtt a víz ellepi, és ne lehessen tudni, mi tűnt el. Ott marad a víz alatt, ki fogja tudni, mi veszett el és mi nem.”

A férfi szerint a bányászok kiszolgáltatott helyzetben vannak, ők pontosan tudják, ugyanis, hogy mióta hőzódik ez a helyzet, és mikor kezdett el nagyon veszélyessé válni, de nem mernek megszólalni. „Nem tehetnek semmit. Nem mondhatják el, amit tudnak, nem mernek megszólalni, mert az állásukkal játszanak.”

Szerinte a mostani helyzet megelőzhető lett volna, ha tavaly – amikor már egyszer le kellett állni a kitermeléssel – nem „tussolják el az egészet”. Azt állítja, hogy a politikusok akkor is ígérgettek, fotózkodtak a kampányban, „mondták, hogy minden rendben lesz, hogy megoldják, hogy megerősítik”, de valójában nem történt semmi. „Most is csak üzengetnek Facebookon, hogy ’kitartunk mellettetek’. Itt meg zuhog a víz a bányába.”

Amikor arról kérdeztük, hogy mit gondol a víz visszaszivattyúzásáról, csak legyintett. „Ez most nyomás alatt tartja az egészet. Ha hirtelen kiszivattyúzzák, megindul az egész szerkezet. A víz nemcsak áztat, hanem old is – ha beleteszel egy darab sót egy lavórba, és hagyod, hogy a víz mozogjon körülötte, nézd meg, mi marad belőle egy nap múlva. Ez nem hónapok kérdése. Ez óráké.”

A panziótulajdonos szerint Parajdon és egész Sóvidéken a bánya nemcsak egy ipari létesítmény, hanem maga az alap, amire minden ráépült: turizmus, szolgáltatás, vendéglátás. „Aki azt hiszi, hogy ez csak a bányászokat érinti, az nem érti, mi történik. Ha bezár a bánya, akkor bezárunk mi is.”

A sóbányának ugyanis a turisták számára látogatható része – a játszóterekkel, rendezvényhelyszínekkel – ugyanúgy érintett a katasztrófában. Ez volt az a hely, amiért évről évre tízezrek jöttek Parajdra. A panziók, vendégházak, éttermek, helyi boltok forgalma ehhez igazodott.

„Ha nincs bánya, nincs vendég. Ha nincs vendég, nincs bevétel. És ha nincs bevétel, akkor csak egy irány marad: lefelé.” A férfi szerint nemcsak a turisták fognak elmaradni, hanem az önkormányzati bevételek is visszaesnek, a beruházások megállnak, és egy-két év alatt elindul a leszegényedés. „Már most is sokan csak a nyári szezonból élnek meg. Ha az is kiesik, tönkremegyünk. És nem csak mi, hanem Szováta, Korond, Farkaslaka – az egész régió.”

A beszélgetés végén azt mondja, nem vár már segítséget „fentről”. Azt szeretné, ha legalább a valóságról őszintén beszélnének. „Ne mondják azt, hogy nincs baj, mikor mi már temetjük, ami felépült.”