A parajdi bányaigazgató a katasztrófáról: Nem emberi mulasztás, hanem az extrém időjárás okozta

Sebestyén Józsefet, a bánya fejlesztési igazgatóját sikerült meginterjúvolnom, aki a helyiektől eltérően azt mondta, nem kell bűnbakot keresni, mert nem emberi mulasztás okozta a bajt. Azt viszont nem tagadta, hogy a helyzet rendkívül súlyos, és bár történtek korábban is beavatkozások, a mostani vízbetörés mértéke minden korábbit felülmúl.

Elmondása szerint a veszély az, hogy az alsóbb szintek összeköttetésben vannak a felsőbbekkel, és a víz tovább terjedhet, ha nem sikerül időben lezárni. Jelenleg az a céljuk, hogy a Telegdy nevű, turisztikai célú bányaágat megmentsék, de ehhez azonnali és költséges beavatkozásokra van szükség.

Az igazgató hangsúlyozta, hogy csak egy átfogó tanulmány alapján lehet eldönteni, érdemes-e kiszivattyúzni a bent rekedt vizet. Ehhez statikai, szellőztetési és geofizikai vizsgálatok szükségesek, amelyek önmagukban is több tízmillió lejbe kerülnek. Ha a tanulmány engedélyezi a kiszivattyúzást, akkor sólepárló rendszert is kell építeni, hogy a környezetet ne terheljék sós vízzel. Az eddigi számítások szerint csak az előkészületek költsége elérheti a 60 millió lejt, a tényleges helyreállítás pedig ennél jóval többe kerülhet.

A bánya szerkezetét úgy írta le, mint egy többszintes, hatalmas föld alatti épületrendszert, ahol a járatok és kamrák egymás fölött és mellett helyezkednek el, és amelyet a víz a kioldással könnyen meggyengíthet. „A víz telítődik sóval, ez egy idő után stabilizálhatná a rendszert, de amíg ez nem történik meg, addig folyamatosan mossa a tartófalakat” – mondta. Ha idő előtt kiszivattyúznák a vizet, könnyen megeshet, hogy a már meggyengült szerkezet összeomlik, és nem kapnak többé engedélyt a bánya újbóli megnyitására.

Arra a felvetésre, hogy miért nem történt korábban hatékony beavatkozás, elmondta: az elmúlt években több munkálatot is végeztek, például vizesárkokat alakítottak ki, támfalakat építettek és kitisztították a medret, de ezek nem kaptak akkora nyilvánosságot, mint a mostani katasztrófahelyzet. Úgy érzi, sokan úgy ítélik meg a helyzetet, hogy „nem csinált senki semmit”, pedig valójában többször is próbálták megelőzni a mostani állapot kialakulását, csak a patak ereje és a mostani esőzések volumene minden eddigit meghaladt.

Sebestyén József a jövővel kapcsolatban óvatosan fogalmazott. Azt, hogy újra lehet-e nyitni a bányát, a tanulmányok és a mérések döntik el. Egyelőre csak remélni tudják, hogy a még szárazon maradt szinteket meg tudják védeni, és hogy nem lesz teljes összeomlás.

Részletezte azt is, hogy milyen védelmi munkákat végeztek a tavalyi vízbetörés után, és miért nem bírták ezek az idei extrém esőzések okozta vízhozamot. Mint mondta, 2023-ban három vízelvezető csövet, fóliázott árkokat és egy új medret is kiépítettek, amely a korábbi szivárgási pontokat volt hivatott kikerülni. Ezek a beavatkozások a „normál vízhozamra” voltak méretezve, de a mostani árhullám teljesen felülmúlta a számításaikat: a Korond-patak vízhozama a szokásos 0,5 köbméter/másodpercről 60–70 köbméterre, majd 120-ra és 180-ra nőtt, amit „még harminc éve sem láttak a környéken.”

Az igazgató szerint ez nem feltétlenül előrelátható mérnöki hiba, hanem a klímaváltozás következménye, amelyre sem statisztikai adat, sem konkrét helyi terv nem volt korábban. Úgy fogalmazott: „nem lehet azt mondani, hogy valaki hibázott, ha nem volt mihez mérni.” Elismerte ugyanakkor, hogy az extrém időjárási viszonyokra való felkészültség hiánya – akár helyi, akár országos szinten – hozzájárulhatott a katasztrófa súlyosságához.

A megmentendő bányarészek közül többször hangsúlyozta, hogy a Telegdy szintet szeretnék megmenteni, ahol a turisztikai és esetleges jövőbeli bányászati tevékenységet koncentrálnák. Elmondása szerint még mindig van só a területen, és ha sikerül stabilizálni a környezetet, a jövőben akár turisztikai és bányászati célra is lehetne használni – két külön szinten. Azt is hozzátette, hogy a só minősége a szélén fehérebb, magasabb a nátrium-klorid-tartalma, tehát még van potenciál a helyszínben, „de most nem ez az elsődleges feladat, hanem a mentés.”

Amikor arról kérdeztem, ki a felelős a kialakult helyzetért, az igazgató azt mondta: ő nem akar és nem tud felelősöket megnevezni, ez nem az ő tiszte. Hangsúlyozta, hogy jelenleg az elsődleges feladat a kármentés, és ha ez megtörtént, a vizsgálatok biztosan el fognak indulni – már most adatokat kérnek a prefektúrától és a központi hatóságoktól is. „Most az a legfontosabb, hogy amit lehet, mentsünk meg. A többi kérdésre később lesz válasz” -zárta le a beszélgetést.