Egyetlen nő sem jutott szóhoz az erdélyi református püspök beiktatásán

Szombaton a kolozsvári Farkas utcai templomban tartott szertartáson beiktatták Kolumbán Vilmos Józsefet az Erdélyi Református Egyházkerület püspökévé. Az eseményen egyházi és politikai vezetők is részt vettek, többek között Sulyok Tamás, Magyarország köztársasági elnöke, valamint Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, de itt volt Balog Zoltán, Tőkés László, Magyarország kolozsvári főkonzulja, Grezsa Csaba és Brendus Réka, a magyarországi Nemzetpolitikai Államtitkárság főosztályvezetője is. Az RMDSZ-es politikusok tömött sorokban érkeztek egész Erdélyből az eseményre: a szövetségi elnökön kívül vásárhelyi, nagyváradi, székelyföldi politikusokat láttunk.

Kétségtelenül Kolumbán Vilmos József püspökké szentelése az Erdélyi Református Egyházkerület életének egyik legfontosabb eseménye volt, amelyen az egyházi és politikai vezetőknek ott kellett lenniük. Dicsérő szavakat mondtak, áldást kértek és a jövő kihívásairól is beszéltek. Minden a hagyományoknak megfelelően zajlott: a Farkas utcai templom megtelt az ünneplő közösséggel, a beszédek a hit, a közösség és a megmaradás fontosságát hangsúlyozták. Azonban, ha egy pillanatra félretesszük az ünnepi külsőségeket, élesen kirajzolódik az a feszültség és belső válság, amelyet az egyház évek óta magával cipel, és amelyet ez a szertartás sem tudott vagy nem akart nyíltan tematizálni.

Miközben a püspökszentelésen számos kérdésről szó esett – az egyház jövőjéről, az erdélyi magyarság megmaradásáról, az állam és egyház kapcsolatáról –, feltűnően hallgatás övezte a legkényesebb problémákat. Egyetlen szónok sem reflektált arra az erkölcsi és hitelességi válságra, amelyet a kegyelmi botrány kavart, és amely az elmúlt évben végigkísérte a református egyház belső életét. Balog Zoltán jelenléte, noha hivatalosan nem kapott szót, önmagában is üzenet: az egyházi vezetés nem kíván elhatárolódni tőle, és nem tartotta szükségesnek, hogy az ügy morális következményeiről nyílt vitát folytasson.

De nemcsak a botrányok elhallgatása volt árulkodó, hanem a tér, amelyben az ünneplés zajlott. A püspökszentelés minden elemében a középkorú, erdélyi magyar férfiak dzsemborija volt. A ceremónia során egyetlen nő sem kapott szót, nem állhatott ki a szószékre, hogy az új püspököt köszöntse. A lelkésznők ott voltak, de az utolsó sorokba szorították őket, mintha az egyház számára láthatatlanok lennének. Amint a szertartás menetéből kiderült, az Erdélyi Református Egyházkerület legfontosabb tisztségeiben egyetlen nő sem kapott helyet. A látvány önmagáért beszélt: a református egyház szervezeti és hatalmi struktúrája még mindig egy olyan világot tükröz, amelyben a nőknek legfeljebb támogató szerep jut, és ahol a döntéshozatal kizárólag férfiak privilégiuma maradt.

Ebben a zárt, önmagát újratermelő közegben az egyház előtt álló kihívások – a csökkenő hívőszám, a belső feszültségek, az állami függőség, a megújulás igénye – nem csupán spirituális vagy szervezeti kérdések, hanem az intézmény egész éthoszát érintő dilemmák. Ha a református egyház valóban változást akar, nem kerülheti meg a saját belső berögződéseinek felülvizsgálatát sem. Egy olyan egyház, amely elutasítja a nyílt szembenézést a saját botrányaival, és amelyben a nők láthatatlanná válnak, képes-e valóban megszólítani a jövő generációit? Az ünnepség külsőségei mögött ezek a kérdések ott kísértettek, de válasz nélkül maradtak.

Érdekes módon, szinte napra pontosan egy évvel a kegyelmi botrány kirobbanása után tartották meg Kolumbán Vilmos József püspökszentelését. 2024. február 2-a óta Balog Zoltán szerepe nem tisztázódott pontosan, és az ügy nem zárult le megfelelő módon. A válság éve rávilágított az állam és egyház mérgező összefonódására, amelynek következményeit azóta is érezni lehet. Az egyházi vezetés részéről mindeddig nem hangzott el nyilvános kritika Balog szerepével kapcsolatban, sőt, az elmúlt egy évben többször is meghívott vendégként vett részt Erdélyben különböző eseményeken. Mindeközben Magyarországon református teológusok, lelkészek úgy látják, hogy az egyház eddig nem nézett szembe megfelelő módon az ügy erkölcsi következményeivel, ezért konferenciát szerveztek a témáról 2025. január 29-ére, amelynek védnökségét a Magyarországi Református Egyház Zsinatának Elnökségi Tanácsa vállalta, de közleményben jelezték, hogy az elnökségi tanács egyik tagja sem lesz jelen a konferencián, ahol Visky András is felszólalt.

A szertartás részeként Steinbach József, a Magyarországi Református Egyház zsinati elnöke tartott prédikációt, beszéde nem tartalmazott közvetlen vagy egyértelmű utalást arra, hogy tudatában lenne a református egyházat érintő krízishelyzetnek. Nem reflektált a megosztottságra, a belső feszültségekre vagy a református egyház erkölcsi válságára, amely az elmúlt egy évben jelentősen megingatta a közösségbe vetett bizalmat.

A beszéd fő üzenete az egység és áldás hangsúlyozása volt, amelyben spirituális síkon értelmezett összetartozást és testvéri kapcsolatokat helyezett előtérbe. Az egység fontosságáról beszélt, de ezt inkább teológiai és közösségi értelemben tette, nem utalva arra, hogy az egyházat érintő aktuális válsághelyzet miatt lenne szükség a belső kohézió megerősítésére. Bár a tisztaság, a hitelesség és a világ világosságának szerepe is elhangzott, ezeket általános értelemben fogalmazta meg, kerülve az egyház belső problémáinak konkrét említését. Összességében tehát egy hagyományos, teológiai keretek között mozgó, spirituális üzenetekre épülő igehirdetés volt.

Steinbach prédikációját követte a püspöki eskütétel és áldás. Beiktatási beszédében Kolumbán Vilmos József az egyház jelenlegi helyzetéről és a csökkenő hívőszám problémájáról fogalmazta meg gondolatait. Szerinte az egyházi közösségek hanyatlásának okait még nem sikerült pontosan azonosítani, és egyelőre nincs hatékony megoldás sem a folyamat megállítására.

Kolumbán beszédében egyértelműen jelezte, hogy az egyháznak meg kell újulnia, de ezt nem külső hatásokhoz való igazodásként, hanem belső lelki és hitbeli megújulásként értelmezte. Elutasította a hit modernizálását, és hangsúlyozta, hogy az egyház egyetlen biztos alapja Jézus Krisztus változatlan üzenete, amely kiállja az idők próbáját. A valódi megújulást abban látta, ha az egyház tagjai naponta végzik az önvizsgálatot, és az Isten szerinti életre köteleződnek el.

Beszédének alapján Kolumbán püspöksége a hagyományokhoz hű, konzervatív egyházvezetést vetít előre, amely a közösségépítésre és a magyar református identitás megtartására helyezi a hangsúlyt. Mandátumában az egyház intézményi szerepe – iskolafenntartás, kultúraápolás és közösségszervezés – továbbra is kiemelt marad, miközben a belső lelki megújulás fontosságát hangsúlyozza. Püspökként a biztos alapokra építkező, stabil, de a külső társadalmi változásokra kevésbé reflektáló egyház vezetését ígéri, amely elsősorban a múlt értékeinek megőrzésében látja a jövőt.

A püspökszentelésen Kató Béla emeritus püspök méltatta Kolumbán Vilmos eddigi munkáját, kiemelve elkötelezettségét és az erdélyi református közösségért végzett szolgálatát. A püspökség nem hatalomról, hanem felelősségről szól – az egyház megtartásáról, növekedéséről és vezetéséről, mondta. A legnagyobb kihívás a közösségépítés és a gyülekezeti élet erősítése, amelyhez Kolumbánnak aktívan kell kapcsolatot tartania a hívekkel és a közéleti szereplőkkel is, tanácsolta Kató Béla, aki szerint az új püspöknek már most el kell kezdenie az utódlásról gondolkodni, mert felelőssége, hogy biztosítsa a közösség jövőjét.

Az építő, vállalkozó püspökként ismert Kató Béla püspöksége az erdélyi egyháztörténet egyik legnagyobb volumenű ingatlanberuházásait hozta, amelyhez a magyar kormány 2022-ig több mint 43 milliárd forintos támogatást biztosított. A fejlesztések középpontba állítása domináns vonása volt vezetésének, amely szoros kapcsolatban állt Orbán Viktor politikájával. Miközben az egyház anyagi stabilitása erősödött, a közösségépítés és a lelki megújulás háttérbe szorult, vélték kritikusai. Kató inkább gazdasági szemléletű vezetőként irányította az egyházkerületet, de a döntéshozatal átláthatósága és a közösségi kontroll korlátozott maradt. A hatalmi koncentráció és a források centralizált elosztása feszültségeket okozott a történelmi egyházak között is, hiszen sem a római katolikus, sem az unitárius vagy evangélikus egyház nem jutott olyan léptékű támogatáshoz, mint a református. Püspökségének öröksége Kolumbán számára egyszerre jelent anyagi stabilitást és komoly felelősséget: egy olyan egyházat kell vezetnie, amely hatalmas erőforrásokat kapott, de ahol a közösségi élet megerősítése sürgető feladat maradt.

Kató Béla püspökségét egyébként nem rengették meg súlyos botrányok, de 2024 augusztusában komoly felháborodást keltett, amikor Vincze Minya István kalotaszegi esperes nyíltan uszító gyűlöletbeszédet tett közzé az LMBTQ közösség ellen, kiherélést, kínzást és felnégyelést emlegetve. Kató Béla felszólította az esperest a lemondásra, amit Vincze Minya meg is tett, így az ügyet a püspök lezártnak tekintette, és nem kezdeményezett fegyelmi eljárást. Bár a román törvények szigorúan büntetik a gyűlöletbeszédet, az egyházkerület nem tartotta szükségesnek további vizsgálat lefolytatását, a helyi közösségben pedig szinte el sem jutott az ügy híre. A püspök maga is visszavonulót fújt, nem kommunikált részletesebben az esetről, és az egyházi felelősség kérdését sem vetette fel. Vincze Minya István ennek ellenére teljes lelkipásztori jogkörrel tovább szolgálhatott, és a püspökszentelésen is ott volt, feltűnően díszes kalotaszegi népviseletben, mintha nem egyházi ünnepre, hanem szüreti bálra érkezett volna.

Sulyok Tamás köztársasági elnök beszédében az erdélyi református közösség jelentőségére és az új püspök felelősségére helyezte a hangsúlyt, amely szerinte nemcsak egyházi, hanem nemzetstratégiai kérdés is. Hangsúlyozta, hogy a református intézmények, különösen a kollégiumok, évszázadok óta az erdélyi magyarság és a magyar szellemi örökség megtartó pillérei, és az egyház szerepe továbbra is az összetartás és a közösségépítés kell, hogy legyen. Magyarország elkötelezettségét is megerősítette a határon túli magyarok támogatása iránt, és példákkal illusztrálta, hogy a magyar történelem és kultúra szorosan összefonódik Erdéllyel.

Sulyok államfőként a Novák Katalin lemondásával kirobbant kegyelmi botrány után került hivatalba, és bár nem látogat Erdélybe olyan gyakran, mint elődje, egyértelműen keresi a kapcsolatot az erdélyi történelmi egyházakkal. Ennek jeleként decemberben villámlátogatást tett Kolozsváron, köszöntötte a leköszönő Kató Béla püspököt, valamint találkozott az Erdélyi és Királyhágómelléki Református Egyházkerületek új és jelenlegi püspökeivel, Kolumbán Vilmos Józseffel és Bogdán Szabolcs Jánossal. A találkozón jelen volt Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke is. Kató Béla búcsúztató istentiszteletén a politikai és egyházi elit is felsorakozott, Kövér László és Kelemen Hunor mellett Orbán Viktor üzenetét is felolvasták. Az eseményen Balog Zoltán is jelen volt, ő búcsúztatta Katót, ezzel is jelezve, hogy a kegyelmi ügy ellenére továbbra is megkerülhetetlen szereplője az egyházi és politikai kapcsolatoknak.

Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke Kolumbánt köszöntő beszédében a püspökavatást mérföldkőnek nevezte, és hangsúlyozta, hogy a társadalmi változások gyorsasága kihívást jelent a közösségek számára. Szerinte az egyház szerepe nem csupán a hit és a hagyományok őrzése, hanem a közösségek megerősítése is, különösen egy olyan időszakban, amikor az erdélyi magyarságot a csökkenő lélekszám és az elvándorlás fenyegeti. Kelemen szerint a közösségépítés ma nem pusztán a túlélés, hanem a jövő aktív formálásának eszköze.

Az RMDSZ elnökének beszéde azonban túlmutatott az egyházi szerep elismerésén: világos politikai üzenetet is hordozott. Az RMDSZ és a történelmi egyházak egyre látványosabb összefonódása mellett Kelemen megerősítette, hogy pártja stratégiai partnerként tekint a református egyházra, amely az utóbbi években az állami támogatások révén kiterjedt intézményhálózatot épített ki, bölcsődéktől kezdve szociális programokon át az oktatásig. Ebben a környezetben az egyház és a politika közötti határvonal elmosódik, különösen választási időszakokban, amikor az egyházak is kampányüzemmódra kapcsolnak. Kelemen beszéde ezt a partnerséget erősítette meg, és jelezte, hogy az RMDSZ és az egyház továbbra is szoros együttműködésben formálja az erdélyi magyar közösség jövőjét.