Parlamenti RMDSZ-frakciók: kik lazsáltak és kik húzták az igát az elmúlt négy évben?

A végéhez közeledik a törvényhozási ciklus, december elsején parlamenti választások lesznek Romániában. Az RMDSZ jelenlegi képviselőinek és szenátorainak jelentős része számára ez esély egy újabb mandátum megszerzésére, ha úgy tetszik, a mostani munkahelye és életformája megtartására. A hivatásos politikusi státus nyilván több egy állásnál, hiszen a kiemelt javadalmazás és juttatások mellett a közszereplőknek kijáró ismertséget és rivaldafényt, különböző kiváltságokat, vagy akár anyagi haszonná konvertálható kapcsolati tőkét is jelenthet.

Mennyit keresnek?

Egy „mezei” képviselő vagy szenátor fizetése jelenleg az országos nettó átlagbér több mint kétszerese, közel 11 ezer lej (2200 euró), de a parlamentben betöltött tisztség függvényében ennél magasabb is lehet. Ehhez járul egy közel 400 lejes adómentes napidíj, amit arra a napra kapnak a nem bukaresti lakóhelyű politikusok, amikor részt vesznek a parlamenti munkában. Ezen felül a képviselőket és szenátorokat megilleti egy havi 35 500 lejes keret a választókerületi irodájuk működtetésére, az összeg felének elszámolásához pedig elegendő egy felelősségvállalási nyilatkozat arról, hogy a pénzt rendeltetésszerűen költötték el. Vonaton ingyen utazhatnak, és a parlament megtéríti a nem bukaresti lakóhelyűek más jellegű utazási költségeit (a benzinpénzt vagy heti egy menettérti repülőjegy árát), valamint a szállás- és telefonköltségeit.

Az igazsághoz tartozik az is, hogy a képviselők és szenátorok bére 2019 óta nem emelkedett, miközben a közszférában látványosan nőttek a fizetések. Legutóbb két évvel ezelőtt éppen az akkor még kormányon lévő RMDSZ két szenátora, Turos Lóránd és Fejér-László Ödön próbált ezen változtatni, de magukra maradtak a javaslatukkal, mert a közvéleménytől tartva a koalíció kihátrált mögülük. De nem árt tudni azt sem, hogy a képviselőknek és szenátoroknak azért nem kell robotolniuk a pénzükért.

Elég rápillantani a képviselőház november 11-18. közötti – átlagosnak tekinthető – programjára: hétfőn 5 órát, kedden 8 órát, szerdán 8,5 órát, csütörtökön 4,5 órát tart a parlamenti munka, a péntek „a választókerületi tevékenységé”, ami elvileg fogadóórák megtartását jelenti. Hasonló a munkaprogram a november 11-18. közötti héten a felsőházban is. Nem állítjuk azt, hogy a képviselők és szenátorok tevékenysége a parlamenti aktivitásban merül ki, és átlagban csak 26 órát dolgoznak hetente a munkatörvénykönyvben előírt 40 helyett. Egy törvénytervezet kidolgozása például hosszasabb folyamat, dokumentálódást, szakemberekkel való konzultációt igényel. De tény: a parlament tagjainak elegendő részt venniük a munkaprogramban szereplő üléseken ahhoz, hogy a fizetésüket és más juttatásaikat megkapják. Ha viszont hiányoznak, nem kapnak napidíjat, igazolatlan hiányzás esetén pedig minden elmulasztott munkanapért a bruttó bérük 2 százalékának megfelelő fizetéslevonás a büntetésük.

Figyelembe kell venni azt is, hogy a politikusok fáradalmait segít kipihenni az egy hónapos téli és a több mint két hónapos nyári fizetett parlamenti vakáció, arról nem is szólva, hogy a jogállásuk szerint a képviselőket és szenátorokat ezeken felül 8 napos fizetett szabadság is megilleti „személyes ügyeik” intézésére. Ezzel szemben az átlagos munkavállalók fizetett szabadsága ritkán haladja meg az évi 25 napot.

Mi a munkájuk?

A parlamenti munka érdemi része, a tulajdonképpeni jogalkotás a szakbizottságokban, kisebb üléstermekben zajlik, általában a nyilvánosságtól távol, ezért kevésbé látványos. Ezeken az üléseken alakul ki a törvénytervezeteknek az a formája, amelyet végül szavazásra bocsátanak a plénumban. Értelemszerűen az RMDSZ képviselői és szenátorai is a szakbizottságokban töltik munkaidejük nagy részét, hozzászólnak a napirenden lévő jogszabályjavaslatokhoz, érvelnek, vitatkoznak, módosító indítványokat nyújtanak be a frakcióban előzetesen egyeztetett útmutatások alapján.

A parlamenti munka látványosabb része a képviselőház és a szenátus ülésein zajlik, amelyeket gyakran a televíziók is élőben közvetítenek. A plénumban általában cikkelyenként megvitatják a törvénytervezetek szakbizottságban elfogadott szövegét, amit a teljes jogszabályjavaslatról szóló végszavazás (zárószavazás) követ. A képviselőknek és szenátoroknak lehetőségük van felszólalásaikban érvelni egy-egy módosító javaslat mellett vagy ellen.

Nyilván a parlamenti munkához tartozik az önálló törvénytervezetek vagy törvénymódosító indítványok kidolgozása is. Ebben a frakciók alkalmazásában álló szakembergárda is segíti a képviselőket és szenátorokat. Jogszabályjavaslatokat a képviselők és szenátorok általában csoportosan nyújtanak be, tehát több politikus neve szerepel rajtuk, akár több párt frakciójából. Ilyen körülmények között kívülállóként nehéz megítélni, hogy egy-egy politikus mekkora szerepet vállalt az adott jogszabályjavaslat kidolgozásában.

A parlamenti munka része emellett az úgynevezett politikai nyilatkozatok megfogalmazása is szóban vagy írásban, a plenáris ülés ezeknek fenntartott napirendi pontjának keretében. Ezekben a nyilatkozatokban a képviselők és szenátorok általában egy-egy problémára hívják fel a plénum figyelmét, a saját pártjuk kezdeményezéseit dicsérik, esetleg állást foglalnak egy politikai kérdésben. Az RMDSZ-es Biró Rozália például a legutóbbi – október 15-i – írásos politikai nyilatkozatában emlékeztette képviselőtársait arra, hogy október 11-én volt a Leánygyerekek Világnapja. Többek között kifejtette, hogy „az RMDSZ elkötelezetten támogatja a serdülő lányok előtt álló kihívások kezelésére irányuló országos erőfeszítéseket”.

Mindezek mellett a képviselőknek és szenátoroknak lehetőségük van parlamenti ellenőrzési eszközként szóban vagy írásban kérdéseket feltenni a kormánynak, minisztereknek vagy a központi állami intézmények és hatóságok vezetőinek. A kérdésekben általában konkrét információt kérnek az illetékesektől egy adott problémával kapcsolatban. Szabó Ödön képviselő például idén október 16-án azzal a kérdéssel fordult Ligia Deca tanügyminiszterhez, hogy szándékában áll-e az oktatási tárca illetékes intézményének csökkenteni az alacsony diáklétszámú egyházi fenntartású magánegyetemek akkreditálási tarifáit. Egy másik parlamenti ellenőrzési eszköz az interpelláció. Ebben egy vagy több képviselő magyarázatot kérhet írásban a kormánytól a fontosabb kormányzati döntésekre.

A teljesítmény mutatói

A választók – és a sajtó – szerencséjére a képviselők és a szenátorok tevékenysége meglehetősen átlátható. Az alsóház és a felsőház honlapján a plenáris vagy a szakbizottsági ülések jegyzőkönyvei mellett elérhetők információk arról is, hogy egy adott politikus hányszor szavazott, hányszor szólalt fel az üléseken, hány törvénytervezet kidolgozásában vett részt, hány politikai nyilatkozatot, kérdést vagy interpellációt fogalmazott meg. Ezek a képviselők és szenátorok teljesítményét számszerűsítő mennyiségi mutatók, amelyek alapján nem sokat tudunk meg a munkájuk minőségéről. Mindenképp alkalmasak azonban annak megítélésére, hogy mennyire vették komolyan a megbízatásukat. Az a politikus, aki az elmúlt négy évben sorra gyártotta a törvényeket, gyakran vitába szállt a képviselő- vagy szenátortársaival és kérdésekkel bombázta a kormányt, kétségkívül jobban megdolgozott a választói bizalomért és a fizetéséért, mint az, aki alig hallatta a hangját a parlamentben.

Cikkünkben öt mennyiségi mutató alapján vizsgáljuk meg az RMDSZ-es képviselők és szenátorok négyéves teljesítményét:

• szavazások száma (parlamenti jelenlét)
• felszólalások száma
• szóbeli és írásbeli politikai nyilatkozatok száma
• a törvényjavaslatok száma
• kérdések és interpellációk száma

Mind az öt mutató elérhető a képviselőház és szenátus honlapján a politikusok egyéni adatlapján. A parlamenti ülésszak még nem ért véget, ezért az információk a választásokig valamelyest még módosulhatnak. Táblázataink a november 8-i frissítésű adatokat tartalmazzák. Megjegyzendő, hogy a felszólalások száma magában foglalja a szóbeli politikai nyilatkozatok számát is. Ugyanakkor a szavazások számának vizsgálatakor a képviselők esetében csak az úgynevezett végszavazásokat vettük figyelembe, a cikkelyenkénti szavazásokat nem. Hozzátennénk azt is: arról nincs mennyiségi adat, hogy az RMDSZ-es képviselők és szenátorok mennyire vették komolyan a „választókerületi tevékenységet”, főként a pénteki fogadóórák megtartását, pedig ez a mutató is sokat árulna el a teljesítményükről.

A képviselők teljesítménye

Az RMDSZ képviselőházi frakciójának a négyéves ciklus kezdetén még 21 tagja volt, Apjok Norbertet azonban már a mandátumának második hónapjában kizárták a diplomabotránya miatt. Ennek ellenére a Máramaros megyei képviselőt is belefoglaltuk a táblázatunkba, azzal a megjegyzéssel, hogy az aktivitása (pontosabban annak a hiánya) nem az RMDSZ-frakció munkáját minősíti. Fontos adalék, hogy a frakció egyik tagja, Kelemen Hunor 2023. június 15-ig miniszterelnök-helyettes is volt, ezért a négy évből két és fél évig a kormányban tevékenykedett. A szövetségi elnök adatait táblázatba foglaltuk, de értékeléskor nem vettük figyelembe, mert azok a képviselők és szenátorok, akik miniszterek is, értelemszerűen ritkán – általában csak a fontos törvények végszavazásánál – vesznek részt a parlament ülésein.

Ebben a négyéves ciklusban november 8-ig 2447 (elektronikus) végszavazás volt a képviselőházban. Az RMDSZ-frakció tagjai közül a legtöbbször – 2335-ször – Gál Károly háromszéki képviselő nyomta meg a gombot, vagyis a végszavazások több mint 95 százalékán jelen volt. Több mint 90 százalékos jelenléttel büszkélkedhet Seres Dénes, Ladányi László, Csép Andrea, Zakariás Zoltán (az EMSZ elnöke) és Miklós Zoltán is. Ezzel szemben Apjok Norbert nem sokat koptatta a parlamenti üléstermek padjait: mindössze 483 végszavazáson vett részt, ami 20 százalékos jelenlétről árulkodik. A Máramaros megyei képviselőt egyébként már a mandátuma negyedik hónapjában, 2021 áprilisában fizetéslevonással büntették az igazolatlan hiányzásai miatt. A végszavazásokon leadott szavazataik száma alapján a „lógósabb” képviselők közé tartozik Biró Rozália (47,5 százalékos jelenlét), Kulcsár-Terza József (61,7), Csoma Botond (73) és Szabó Ödön (79) is. Ők azok Apjok mellett, akik a 2447 végszavazásnál 2000-nél kevesebbszer nyomták meg a gombot.

A négy év alatt a legtöbbször Szabó Ödön (96), Bende Sándor (94), Csoma Botond (91), Csép Andrea (72) és Benedek Zakariás (61) szólalt fel a parlamentben. Csoma Botond frakcióvezető is, így a Kolozs megyei képviselőnek alapjáraton többször kellett mikrofonhoz lépnie képviselőtársainál. A legkevesebb mondanivalója Apjok Norbertnek, Nagy Szabolcsnak, Kelemen Attilának, Faragó Péternek, Hajdu Gábornak, Ladányi Lászlónak, Kulcsár-Terza Józsefnek, Gál Károlynak és Könczei Csabának volt a parlamentben. Ez a kilenc képviselő kevesebb mint tízszer szólalt fel a négy év alatt, a felsoroltak közül az első három mindössze kétszer, amiből az egyik alkalom az eskütétele volt.

Lehet, hogy a parlamenti jelenlétben nem jár az élen, de a négy év alatt valóssággal ontotta magából a politikai nyilatkozatokat, összesen 42-őt fogalmazott meg Biró Rozália. Az RMDSZ Nőszervezet elnökétől messze leszakadva Kulcsár-Terza József, a Magyar Polgári Erő elnöke áll a második helyen 6 politikai nyilatkozattal. Semmit nem mutatott fel viszont ezen a téren a frakció fele, 10 képviselő: Kelemen Attila, Faragó Péter, Hajdu Gábor, Ladányi László, Gál Károly, Könczei Csaba, Zakariás Zoltán, Seres Dénes, Csoma Botond és Szabó Ödön.

A parlamenti aktivitás talán legfontosabb mutatója a beterjesztett törvénytervezetek száma, mert a jogszabályoknak közvetlen hatása lehet a választók életére. Az RMDSZ-frakció tagjai közül Szabó Ödön és Csép Andrea jeleskedik ezen a téren, egyenként több mint 100 jogszabályjavaslattal. Nyolcvan vagy annál több tervezetet nyújtott be a parlamentbe Miklós Zoltán, Seres Dénes, Ladányi László, Bende Sándor, Kolcsár Károly, Könczei Csaba és Gál Károly. Ötvennél kevesebb jogszabályjavaslaton szerepel viszont az aláírása Kulcsár-Terza Józsefnek, Biró Rozáliának és Apjok Norbertnek. Utóbbi politikus mindössze négy tervezethez adta a nevét. Itt ismét hangsúlyoznánk: az aláírás nem föltétlen jelenti azt, hogy a politikus éjt nappá téve dolgozott az adott jogszabályjavaslaton. És itt jegyeznénk meg azt is: a szakbizottsági üléseken benyújtott törvénymódosító tervezetek száma is fontos mutató lehetne, de ezt nem tartja nyilván a parlament tagjainak internetes adatlapja.

Az RMDSZ képviselői közül Szabó Ödön nyaggatta a legtöbbször a kormányt a négy év alatt szóbeli és írásbeli kérdésekkel vagy interpellációkkal, összesen 70 alkalommal várt választ miniszterektől vagy más intézményvezetőktől. Tőle messze leszakadva Csép Andrea következik a toplistán 24 kérdéssel/interpellációval. Rajtuk kívül a négy év alatt csak Seres Dénes, Magyar Lóránd, Benedek Zakariás és Miklós Zoltán fogalmazott meg tíznél több kérdést vagy interpellációt. Semmilyen aktivitást nem mutatott ezen a téren Faragó Péter, Nagy Szabolcs, Ladányi László és Bende Sándor.

A fentiek alapján kijelenthető, hogy Apjok Norbert parlamenti aktivitása az elmúlt négy évben a nullához közelít. Nem tudjuk, mennyire szolgál mentségére az RMDSZ-frakcióból való kizárása, de tény, hogy függetlenként nem volt hozzáférése a frakciótagokat kiszolgáló szakmai apparátushoz. Mint ahogy az is tény, hogy az előző törvényhozási ciklusban, 2016 és 2020 között sokkal tevékenyebb volt: 75 százalékban volt jelen végszavazáskor, 18-szor szólalt fel, 3 politikai nyilatkozatot fogalmazott meg, 81 tervezethez adta a nevét és 8 kérdést/interpellációt intézett a kormányhoz. Az akkori teljesítménye a most záruló törvényhozási ciklusban a középmezőny alsó részébe helyezné a politikust, aki egyébként nyilván nem került fel az RMDSZ idei Máramaros megyei képviselőjelölti listájára.

A többi RMDSZ-es képviselő aktivitásáról az öt mennyiségi mutató alapján vegyes kép alakul ki. Biró Rozália a legtöbbet hiányzott a végszavazásokról, ritkán szólalt fel, és Apjok Norbert után a legkevesebb törvénytervezet kidolgozásában vállalt szerepet a négy év alatt, amit némileg kompenzálhat a politikai nyilatkozatainak nagy száma. Sokat hiányzott Kulcsár-Terza József is, akinek a hangját sem nagyon lehetett hallani, és a nevéhez fűződő törvénytervezetek számával sem dicsekedhet. Nagy Szabolcs Szatmár megyei képviselő valamivel gyakrabban járt ülésekre, viszont csak kétszer lépett mikrofonhoz, egyetlen politikai nyilatkozatot fogalmazott meg, és a kormányon semmit nem kért számon a négy év alatt. Faragó Péter Arad megyei képviselő és Ladányi László Hargita megyei képviselő a lista végén kullog az ötből három kategóriában: a parlamenti felszólalások, a politikai nyilatkozatok, illetve a kérdések/interpellációk számában. A felsoroltak mindegyike újabb mandátumra pályázik a december elsejei választásokon.

Az öt mennyiségi mutató alapján az RDMSZ képviselőházi frakciójának két legaktívabb politikusa Csép Andrea és Szabó Ödön volt az elmúlt négy évben. Mindketten három kategóriában állnak a toplista élén: parlamenti felszólalások, törvénytervezetek és kérdések/interpellációk. Ha kettejük közül kellene dönteni, akkor Csép Andrea javára billen a mérleg, mert a Maros megyei képviselő a nagyváradi politikusnál többször vett részt végszavazásokon. Egyébként mindketten befutó helyre kerültek az RMDSZ Maros, illetve Bihar megyei képviselőjelölti listán.

A szenátorok teljesítménye

Az RMDSZ-es szenátorok tevékenységének elemzése könnyebb feladat, mert a felsőházi frakciónak csak kilenc tagja van. Ráadásul közülük ketten, Cseke Attila és Tánczos Barna két és fél évig miniszterek voltak, a Novák Csaba Zoltánt váltó Novák Levente Maros megyei szenátornak pedig csonka mandátuma van, csak két évet töltött eddig a parlamentben. Így végül az elemzésünk csak hat szenátor mennyiségi mutatóinak vizsgálatára redukálódott, de a táblázatba belefoglaltuk a másik három szenátor adatait is.

Ebben a négyéves ciklusban november 8-ig 2752 szavazás volt a szenátusban. A felsőház honlapján nincs adat arról, hogy ezek közül hány volt végszavazás. Mindenesetre az RMDSZ-frakció vizsgált tagjai közül Császár Károly nyomott gombot a legtöbbször, 2496-szor, ami több mint 90 százalékos jelenlétként értelmezhető. A további sorrend: Kovács Irén (2430), Turos Lóránd (2364), Fejér László Ödön (2196), László Attila (2164) és Antal Loránt (2018).

A négy év alatt több mint százszor szólalt fel a parlamentben Császár Károly (148), Turos Lóránd (115) és Antal Loránt (101), náluk jóval ritkábban lépett mikrofonhoz Fejér László Ödön (52), Kovács Irén (38) és László Attila (32). Érdekesség, hogy az utóbbi két politikusnál Cseke Attila és Tánczos Barna is többször szólalt fel, annak ellenére, hogy a négy évből gyakorlatilag csak másfelet töltöttek a szenátusban.

Az adatok szerint a képviselőkkel ellentétben az RMDSZ szenátorai alig fogalmaztak meg szóbeli vagy írásos politikai nyilatkozatokat: Novák Levente két év alatt 4-et, Kovács Irén pedig négy alatt 2-őt. A szenátorok a kérdések vagy interpellációk megfogalmazásában sem serénykedtek: Fejér László Ödön nevéhez 10, Turos Lórándéhoz 6, Kovács Irénéhez 5, Novák Leventééhez 4 fűződik. A törvényalkotás terén a legaktívabb Kovács Irén, aki 81 tervezet kidolgozásában vett részt. A további sorrend: Császár Károly (80), Turos Lóránd (79), László Attila (61), Fejér László Ödön (60) és Antal Loránt (59).

Ha nyertest kell hirdetni, a frakció legaktívabb tagjának Császár Károly Maros megyei szenátor nyilvánítható, aki három kategóriában is az élen járt a négy év alatt. A leglustábbnak László Attila Kolozs megyei szenátor tűnik, aki viszonylag sokat hiányzott, ritkán szólalt fel, és nem volt egyetlen politikai nyilatkozata vagy kérdése/interpellációja sem. Császár Károlyra amúgy nagy eséllyel újabb felsőházi mandátum vár december elseje után, míg László Attilának idén már nem jutott befutó hely a Kolozs megyei RMDSZ-szervezet szenátusi listáján.