Korodi Attila a Verespatak-ügyről: Brutális időszakokat éltem át miniszterként

Minden visszafogottságot félretéve azt írta szombat hajnalban a Facebook-oldalán, hogy úgy örül, mint egy kisgyerek a verespataki bányaprojekt kártérítési perében hozott, Románia számára kedvező ítéletnek. Ennyire személyes ügyének tekintette ezt a kártérítési eljárást?

Sok mindent tapasztaltam az elmúlt 16 évben ebben az ügyben. Időnként azt, hogy az állam gyenge, de azt is, hogy az állam összekapja magát. Néha magamra voltam hagyva, máskor meg a civil társadalom mellém állt, és segített nekem. Egy valamit viszont mindig szem előtt tartottam: a jogszabályok szigorú betartására alapozó közpolitikát, amit kialakítottunk annak idején a környezetvédelmi minisztériumban. Ez volt a referencia a verespataki aranykitermelés beindításának ügyében is.

Időnként volt egy politikai szándék ennek a jogkövető közpolitikának a lazítására, de sosem jött be. Mindenesetre nagy volt a tét. Számomra a hír, hogy Románia javára döntött a nemzetközi választottbíróság, azt erősítette meg, hogy a munkánkat jól végeztük a minisztériumban. Megerősítette azt, hogy precízen jártunk el ebben az ügyben.

Meglepte a döntés?

A nemzetközi választottbírósággal szemben voltak fenntartásaim. Ez az intézmény nem a nemzeti vagy nemzetközi törvények szigorú értelmezésével, hanem egy tágabb értelmezéssel kezeli a tárgyalt gazdasági jellegű ügyeket.

Ha ez a kártérítési eljárás egy európai bíróságon vagy egy romániai bíróságon zajlott volna le, sokkal biztosabb lettem volna abban, hogy Románia helytáll és be tudja bizonyítani az igazát, mert a törvényesség betartása lényeges érv lett volna.

Ezért is gratuláltam a szombat hajnali bejegyzésemben a román állam érdekeit védő Crenguța Leaua ügyvédnek és csapatának, le a kalappal előttük. Először 2007-ben kerültek ebbe a történetbe, amikor én felkértem őket, hogy adjanak tanácsokat a környezetvédelmi minisztériumnak a verespataki beruházással kapcsolatos eljárásokhoz. A jogi érvelésük mindegyik hazai bírósági szinten helytállt. És ezek szerint helytállt a nemzetközi választottbíróságnál is.

A verespataki aranykitermelést tervező vállalat, az RMGC önt is beperelte, és közel egymillió euró kártérítést kért 2008-ban, amiért a minisztérium felfüggesztette a beruházás környezeti hatástanulmányának engedélyeztetési folyamatát. Ebben a perben éppen Crenguța Leaua volt a védőügyvédje, és nyert. Felidézné azt az időszakot?

Én akkor is tudtam, hogy igazam van, mert a minisztérium nem tett egyebet, csak szigorúan betartotta a törvények előírásait az engedélyeztetési folyamat felfüggesztésekor. De azért az a per nem volt a családomnak sem egyszerű, mert Romániában élünk.

Mindenesetre én akkor eszméltem rá először, hogy egy jogi csatában le lehet győzni az RMGC-t. Fontos volt akkor ez a megerősítés. Ugyanezt a megerősítést éreztem szombat hajnalban is.

Vagyis azt, hogy megéri konokul kitartani, odafigyelni az eljárásokra. Lehet a legzöldebb politikus valaki, ezt komolyan kell csinálni. Komolytalanul nem lehet, főleg, ha elszámoltatható döntéspozícióban vagy.

Milyen érvekre hivatkozva függesztette fel 2007-ben az engedélyeztetési eljárást a minisztérium?

Az akkori közigazgatási törvény 2006 végén vagy valamikor 2007 elején módosult. A módosított jogszabály kimondta, hogy fel kell függeszteni egy adminisztratív engedélyeztetési folyamatot abban esetben, ha a bíróság semmisnek nyilvánítja bármelyikét azoknak a dokumentumoknak, amelyek alapján a folyamatot beindították. Márpedig a román igazságszolgáltatás korábban jogerősen semmisnek nyilvánította az RMGC területrendezési tervét.

Fontos tudni, hogy a közigazgatási törvény módosításának semmilyen köze nem volt a verespataki beruházáshoz. Ezt egy szociáldemokrata politikus kezdeményezte, akinek a neve most nem jut eszembe, teljesen más ügyekből kiindulva. Tehát a környezetvédelmi minisztérium erre hivatkozva függesztette fel a környezeti hatástanulmány engedélyeztetését, és az RMGC azonnal be is perelt, médiakampányt is indított ellenem. Akkora összeget követelt tőlem kártérítésként, hogy azt soha nem tudtam volna kifizetni.

Ezek szerint elmondható, hogy nem környezetvédelmi szempontok, hanem tisztán jogi szempontok alapján függesztette fel a minisztérium az engedélyeztetést?

Ez így van. De én akkor is és utána is megfogalmaztam: az állam nem teheti meg azt, hogy ekkora léptékű beruházás engedélyeztetésekor ne dolgoztasson ki egy saját ellentanulmányt. Mert az eljárás akkor az volt, hogy a hatástanulmányt a beruházást tervező cég készíti el, és a környezetvédelmi minisztériumnak ezt kell elemeznie. A harmadik miniszteri mandátumom idején, 2014-ben napirendre is vettük ezt a kérdést. Sokat vitáztunk róla. Ha jól emlékszem, már pénzt is kiutaltunk az ellentanulmány elkészítéséhez, de véget ért a mandátumom, és elakadt ez az ügy.

Több hazai szakember is volt amúgy, aki szívesen bekapcsolódott volna egy ilyen tanulmány elkészítésébe, a Geológiai Intézetből ki is rúgtak amiatt vezetőket, mert nyújtották az ujjukat. Bonyolult időszak volt ez, az RMGC és a mögötte álló politikai körök a klasszikus zsarolás eszközéhez folyamodtak. Voltaképp az ellenem indított bírósági pert is zsarolásra használták.

A Facebook-bejegyzésében utalt is arra, hogy az elmúlt 16 évben „politikai nyomásgyakorlásokat és piszkos játszmákat” tapasztalt Verespatak kapcsán. Elmondaná, hogy mire célzott?

Nyílt politikai nyomásgyakorlásra és zsarolásra is volt példa. Amikor a második mandátumom előtt, 2012-ben letettem az esküt az elnöki hivatalban, Traian Băsescu akkori államfő nekem rontott, és tartott egy litániát arról, hogy mi lesz a feladatom miniszterként. Ez egy klasszikus zsarolás volt.

Épp a feleségem mesélte, mert én erre már nem emlékeztem, hogy amikor hazamentem az eskütétel után, alig tudtam magam összekaparni. Azt érzékeltem, hogy létezik egy politikai akarat a bányaprojekt kivitelezésére, és nekem ezzel szembe kell mennem.

Voltak nyilván nem nyilvános zsarolások és nyomásgyakorlások is. Még gondolkodom, miként lehetne ezekről úgy beszélni, hogy ebből lehessen tanulni. Egy biztos, egy idő után már a nyilvánosságot is használták arra, hogy rám nyomást gyakoroljanak.

Tehát a nem nyilvános nyomásgyakorlásról nem mondana részleteket?

Nem, nem vagyok felkészülve arra, hogy erről beszéljek. Lehet, hogy erről érdemes lesz majd írni, beszélni. De én azt gondolom, hogy ha valaki megengedte magának, hogy nyilvánosság előtt is úgy járjon el, mint ahogy Băsescu tette, az már mérvadó.

Azt is írta bejegyzésében, hogy kellemes és durva emlékei is vannak az elmúlt 16 évből Verespatakhoz kapcsolódóan. A durva emlékek egyike volt ezek szerint Băsescu beszéde az eskütételen?

Igen, de van még egy durva emlékem, amit lehet, hogy egyszer majd nyilvánosság elé kell tárnom, és ez a 2008-as zaragozai világkiállításhoz kapcsolódik. De tudja mit, itt inkább le is állok. A lényeg, hogy voltak brutális időszakok, és voltak olyan pillanatok, amikor nagy volt a nyomás rajtam.

És melyek voltak a bejegyzésében emlegetett kellemes emlékek?

Az ahogyan a legnevesebb zöld civil szervezetek mellém álltak az ellenem zajló perben. Jó emlékek fűződnek az egykori minisztériumi munkatársaimhoz, akik vállalták a szakmai véleményüket. Jó volt látni, hogy időnként a közvélemény is mellém állt ebben az ügyben, különösen a legelején, amikor nagyon-nagyon sokszor kellett konfrontálódnom. Az RMDSZ is mellém állt. Tudták, hogy nem viszem be a sírba a szervezetet, hanem kitartok a törvény által diktált igazam mellett.

Visszatérve a washingtoni ítélethez: milyen érvek játszhattak közre abban, hogy a nemzetközi választottbíróság végül Románia javára döntött?

Csak feltételezéseim vannak, mert a dossziét nem ismerem, és a választottbíróság később teszi majd közzé az indoklását. Egy ilyen nemzetközi bíróságon az államnak be kell bizonyítania, hogy törvényesen, a szabályokat betartva járt el egy befektetés meghiúsításakor. Tény, hogy az RMGC sosem volt képes úgy összerakni a projektjét, hogy az közigazgatási és környezetvédelmi szempontból végigvihető legyen. Mindig belebotlott valamibe.

A román állam védelmének ebben a perben szerintem az egyetlen gyenge pontja az volt, hogy felvétette Verespatakot az UNESCO világörökségi listájára, és ezzel végleg megfosztotta a vállalatot a bányaprojekt kivitelezésének lehetőségétől.

Az ugyanis az állam számára egy opportunitási kérdés volt, hogy megteszi-e ezt a lépést vagy sem. De vélhetően a román állam be tudta azt bizonyítani Washingtonban, hogy Verespatak világörökséggé nyilváníttatásától függetlenül az RMGC semmit nem tudott teljesíteni vállalásaiból. Mert mindig belefutott abba, hogy félmunkát végzett, nem vitt végig folyamatokat. Ezt én így értelmezem.

Mivel magyarázza azt, hogy az ítélethirdetés előtti időszakban kormányzati politikusok, élükön a miniszterelnökkel, többször is azt hangoztatták, hogy a román állam várhatóan veszíteni fog, és több milliárd dolláros kártérítést kell majd kifizetnie?

Borúlátásukat a kormányzati politikusok arra alapozták, hogy a korábbi kormányok kérvényezték Verespatak felvételét a világörökségi listára. Ez ugyanis sok mindent felülírt, és a washingtoni per kimenetele kapcsán veszélyforrást jelentett. Tehát a kormánypártok így keretezték a várható ítéletet, de belebonyolódtak a sok magyarázkodásba, és ez butaság volt.

Azt mutatta, hogy már nincsenek kormányközelben azok, akik jártasak a verespataki témában, és nem tudták azt sugallni a kormánypárti politikusoknak, hogy fogják vissza magukat, mert túllihegik a témát.

Azt viszont el tudom fogadni, hogy azért az ítélet kihirdetése utáni opciókról, a várható forgatókönyvekről valamit kellett mondania a kormánynak. Megjegyzem, hogy jómagam nem is számítottam kompromisszumos döntésre a választottbíróság részéről: vagy jelentős összegű kártérítésre kötelezte volna, vagy felmentette volna ebben a perben a román államot.

Azon túl, hogy az ítélethirdetés előtt Romániában elkezdődött a sárdobálás és egymásra mutogatás, a torontói tőzsdén megugrott a verespataki befektetés mögött álló Gabriel Resources részvényeinek értéke. A Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) fel is jelentette a miniszterelnököt tőzsdei manipuláció miatt. Erről mi a véleménye?

Nyilván ez politikai lépés volt az USR részéről. Egy biztos: én már 2014-ben beszéltem arról nyilvánosság előtt, hogy a kanadai cég sokszor minden lehetőséget kihasznál a részvényei tőzsdei árfolyamának növelésére. Én ezt éreztem, és ez nyilván szubjektív érzés volt, de időnként hatalmasakat ugrott a részvények árfolyama. Az utóbbi időszakban elhangzott nyilatkozatokat nem kommentálnám, mert nincs elég információm. Én amúgy nem tudok politikusi szemmel nyilatkozni Verespatakról, mert számomra nem politikai téma.

Azt hogyan kommentálja, hogy Marcel Ciolacu kormányfő közvetlenül az ítélethirdetés előtt még referendumot is belebegtetett arra az esetre, ha Románia veszít?

Ha Románia elvesztette volna ezt a pert, akkor bizony lett volna min gondolkodni a hogyan továbbról. Ebbe a spektrumba sok minden beleképzelhető. Más kommentárt ehhez nem fűznék, mert végül hála Istennek győzött az igazság. Azért is örültem a sikernek, mert ehhez rengeteg olyan ember járult hozzá, aki különböző hivatalokban tisztességgel végezték a munkájukat. Nem lett volna korrekt, ha rajtuk csattan a per elvesztése.

Mennyire csattant volna Korodi Attilán a per elvesztése? Tartott-e esetleg attól, hogy negatív döntés esetén utolérheti bármiféle számonkérés?

Attól nem tartottam, hogy ha lesz is számonkérés, az következményekkel jár, mert én annak idején nagyon alaposan előkészítettem a döntéseimet, mindent ledokumentáltam. De azért nyilván megkönnyebbültem. Elég szomorú lett volna, ha magyarázkodnom kell amiatt, mert betartottuk a törvényeket és az európai szintű követelményeket olyanoknak, akik pont ezt nem akarták volna, hogy megtörténjen.