Asztalos Csaba: A román szélsőjobb a Fidesz programját koppintotta le a hagyományos családok védelmétől a melegellenességig

Nem csak a választások közeledte, hanem az Oroszország által indított háború, a kialakult gazdasági helyzet és a jogállamisági mutatók leépülésének figyelemelterelése is hozzájárulnak ahhoz, hogy Közép-Kelet-Európa-szerte felerősödött a kisebbségellenes diskurzus, aminek súlyát jól érzékeltetik azok a szélsőséges megnyilvánulások, amelyek a múlt heti Bukarest Pride – amúgy békés – felvonulását övezték. A Pride útvonalát bejáró provokátorok a „normalitás menetével” kezdték, majd „ördögűzéssel” zárták a szexuális kisebbségek hetét. Az Ortodox Testvériség vezetőjének „véráldozatot” kilátásba helyező nyilatkozata nem csak az uszítás fogalmát meríti ki, de a Romániában tiltott legionáriusok szavajárását követi, állapította meg Asztalos Csaba, az Országos Diszkriminációellenes Tanács vezetője, akit a szexuális és nemzeti kisebbségek helyzetéről is kérdeztünk.

A Bukarest Pride híre a legtöbb emberhez úgy jut el, hogy egyesek a felvonulás alatti öltözetekről látnak képeket, mások csak simán hallanak róla és azért mérgelődnek, mert egyáltalán Pride van. De évről évre feltűnnek az eseményen a szélsőséges szervezetek is. Ők néha még magukhoz képest is túltolják a gyűlölködést. Idén a szélsőséges szervezetek között a keresztet a hátán cipelő Gigi Becali is feltűnt, aki az ortodox papokkal együtt szentelt vízzel tisztította meg a Pride útvonalát, hogy elkerüljék az autóbalesetek lehetőségét.

A Pride egy lehetőség a szexuális kisebbségeknek számára, hogy felhívják a figyelmet a jogi helyzetükre. Ez egy kommunikációs forma, egyesek elítélik, mert látványosabb, mint azt elvárnák. Ha azonban belegondolunk, ez azért is érződhet így, mert ezeknek az embereknek – bár eddig is a társadalmunkban éltek – a jelenléte csak a Pride idején válik számunkra is láthatóvá. A szexuális kisebbségek tagjai az év többi napján általában nem vállalják fel a szexuális orientáltságukat.

Nem akarják, vagy nem tudják felvállalni a szexuális irányultságukat?

A jogegyenlőség épp arról szólna, hogy valaki felvállalhatja a szexuális identitását anélkül, hogy ennek negatív következménye lenne. Ettől félnek a szexuális kisebbségek, ezért nem vállalják fel nyilvánosan az identitásukat, mert elég magasszintű a homofóbia Romániában.

Emlékszem, amikor 2005-ben az első alkalommal szervezték meg a felvonulást. Akkor még Bukarest volt főpolgármestere sem akarta engedélyezni, de többek között Monica Macovei igazságügyi miniszter és az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnökeként én is közbeszóltam, így végül 300 résztvevővel megtartották az első Bukarest Pride-ot. Aznap is jelen voltak különböző országok nagykövetei is, de nem az ő beszédük maradt emlékezetes, hanem hogy a felvonulás helyszínére háromszor annyi csendőrt és rendőrt vezényeltek ki. Olyan biztonságos volt a Pride, hogy egy madár sem fért volna át a hatósági kordonon. 18 év elteltével már nehéz lenne ezt megismételnie a hatóságnak, mivel már 25 ezer résztvevője volt a Pride-nak. A magas szám ellenére nem volt semmilyen rendbontás, vagy agresszív megnyilvánulás, legalábbis a résztvevők részéről... A szélsőséges szervezetek jelenlétét leszámítva, a Pride hét lassan már elfogadott esemény lesz Romániában.

Amíg Becali ördögöknek és bűnösöknek és átkot hordozó balesetek okozóinak bélyegezte a melegeket, addig az Ortodox Testvériség vezetője jövőre már véráldozatot is kilátásba helyezett. Az elhangzott kijelentéseket még beletartoznak a szólásszabadság kategóriájába, vagy túllépnek rajta?

A Pride szervezői és a résztvevők szerencsére annyira odafigyeltek arra, hogy mit nyilatkoznak, hogy a provokátorok nem érték el a céljaikat. A szélsőséges szervezetek megnyilvánulásainak azonban egyértelműen uszító jellege van.

Ami a véráldozatot követelő nyilatkozatot illeti, az nem csak uszítás, de egyben egy legionárius kijelentés is.

Ezt törvény tiltja, amit a rendőrségnek észre kellene vennie és hivatalból eljárást indítania. Dan Grăjdeanuval ellentétben Becali nagyon odafigyelt arra, amit mond, hogy később ne legyen számon kérhető érte. Amit Becali kijelentései közül sokan kifogásoltak az az, hogy szerinte az azonos neműek ne kérjék a házasság szentségét az egyházon belül. Ez csúsztatás volt a részéről, mert senki nem azt kérte, hogy az Ortodox Egyház tegye lehetővé ezt számukra, nem is az egyházról volt szó, hanem az állampolgár és az állam viszonyáról, azaz a polgári jogokról, és nem vallásos jogokról van szó. Becali szavaiból csupán a feltűnési viszketegség érződik. Újabban mindenhez is ért: futballcsatot edz, és, úgy tűnik, pap lesz belőle.

Az ördögűzés és a melegfelvonulás okozta autóbalesetek felvetése kapcsán az a harmadikos valláskönyv jut eszembe, amiből mind a mai napig tanítanak Romániában. Ebben volt egy olyan fénykép, amin egy autó elütött egy gyereket, és az volt odaírva: hogyha nem imádkozol minden este, minden nap, akkor másnap az egyik családtagodat is a baleset érheti. A vallást nem szabad összekeverni a butasággal.

A diszkriminációellenes tanács elnökeként hogyan látja a szélsőséges szervezetek provokatív akcióit a Pride-on?

Minden évben voltak szélsőséges megnyilvánulások. 2005-től kezdődően a szélsőséges szervezetek is felvonulnak, és megtartják a maguk tiltakozásait. Ennek több magyarázata van, de ha megnézzük, hogy hányan vettek részt ezeken a felvonásokon, a számuk elenyésző.

Ezekben a szervezetekben nyilván jelen van a homofóbia is, de a Pride-nak van azért egy nyilvánossága, ezt próbálják meglovagolni a szélsőséges szervezetek is, még ha ezzel nem is tesznek szert túl sok politikai haszonra. Ugyanakkor a szexuális kisebbségek helyzete aktuális téma egész Európában, főleg Közép-Kelet Európában. A kisebbségek mindig és most is a hibrid háborúnak a részei, áldozatai voltak.

Most a nyugatellenes diskurzushoz tartozik az is hozzá, hogy egyes politikusok azt hangoztatják, a szexuális kisebbségek támadást intéztek a tradicionális család ellen, és Európa elveszti a keresztény identitását.

Ezt Putyin évek óta zengi, és persze más államokban is vannak olyan miniszterelnökök, a politikusok, akik ezzel élnek, és közben szemtelenül kihasználják a kisebbségek sérülékenységét, védtelenségét.

Egyesek azért is használják ki a kisebbségeket ilyen téren, hogy eltereljék a figyelmet bizonyos válsághelyzetekről, ha a kormányzás alatt gazdasági gondok adódnak, akkor bűnbakot csinálással el tudják terelni a figyelmet saját felelősségeikről. Meg arról is, ha gond van a szólásszabadsággal, a sajtószabadsággal, az igazságszolgáltatással, bizonyos szolgáltatásokkal, ami lehet az egészségügy vagy az oktatás. Ilyenkor mindig hozzányúlnak egy bizonyos közösséghez, kisebbséghez, amire ráterelik a társadalomnak a haragját, és ezt, sajnos, a világon nagyon sok helyen gyakorolják.

Itt van Olaszország esete, aminek egy atlantista miniszterelnöke van, de a belpolitikában abszolút visszaszorítja a szexuális kisebbséget. Ez Magyarországon is téma, sőt Romániában is, tehát sok parlamenti párt átvette azt a diskurzust, és család és gyerekvédelem címszó alatt korlátozzák a szexuális kisebbségek jogait.

Magyarországon például a magyar kormány homofób kampánya és törvénye a könyvkiadásra is hatással volt: legújabban a szépirodalmi könyvek befóliázásának botránysorozatát látjuk.

Azok, akik fóliáznak egy dolgot elfelejtenek, hogy egy globalizált világban élünk, és az emberektől, a gyerekektől nem lehet témákat elrejteni. A boltban hiába is fóliázzák le a könyveket, előbb-utóbb úgyis szembesülnek vele az emberek, ha nem máshol, akkor elektronikus formában. Tiltás helyett inkább ezeket a dolgokat meg kellene tanulni helyén kezelni. De hát, teszem fel a költői kérdést, ha valaki valakinek a melegekről beszél, vagy valaki olyan irodalmi könyvet olvas, amiben melegek is jelen vannak, akkor ez megváltoztatja valakinek a szexuális irányultságát? Ez egy másik butaság, még azok részéről is, akik ezt a témát politikailag kihasználják, mert – abban ne legyen kétség – ez is egy politikai kampány és propaganda része. A fóliázás is a veszélyérzésnek a fokozása, vagy a veszélyérzés fenntartásának az egyik módja.

Azt a szimbolikus üzenetet küldi a választók felé, hogy „támadás alatt állunk, azért kell lefóliázni a könyveket, hogy megvédjük magunkat” vagy „mi vagyunk azok, akik megvédenek benneteket ettől a támadástól, a propagandától”. Ugyanez történik Közép-Kelet Európában több másik államában is annyi különbséggel, hogy Lengyelországban és Romániában fóliázás helyett más módon nyilvánulnak meg. Ettől még egy cipőben járunk.

Romániában jelenleg hogy áll a szexuális kisebbségek helyzete?

A homofóbia elég magas számarányban van jelen. A közvélemény-kutatások szerint az AIDS-fertőzöttek után a melegekkel szemben a legintoleránsabbak az emberek. Pozitív elmozdulások is vannak, és még a homofób megnyilvánulásoknak is lehetnek pozitív oldalai. Például a 2018-as alkotmánymódosítási referendumnak is volt egy olyan pozitív vonzata, hogy társadalmi vita alakult ki a melegek helyzetéről. Ebben a vitában megjelentek a melegek, láthatta őket az egész ország, ott voltak a médiában és bizonyos eseményeken is.

Az emberek eddig nem igazán szembesülhettek ezzel, ami erősíti a sztereotípiákat. Most viszont láthatta a nép is, hogy a melegek is hús-vér emberek, nem harapnak, nem jelentettek veszélyt senkire nézve. Sőt, nagyon jól felkészültek voltak, intellektuális emberekként jelentek meg a nyilvánosság előtt, akik szakmailag megállták és megállják a helyüket nagyon sok területen. Akik hozzájárulnak a társadalom fejlődéséhez, és előre viszik a társadalmat. Ilyen szempontból ez egy pozitív dolog volt, de itt be is zárul a kör, mert a referendum is azt mutatta meg, hogy a melegellenesség még mindig eléggé nagy mértékben jelen van az országban.

Ráadásul, bár javult a helyzetük, az utóbbi időben a transzszexuálisok témája és a nemváltoztatás kérdésköre borzolja a kedélyeket. Ezek nagyon nehéz témák, társadalmilag nagyon nehezen elmagyarázhatók, olyan új dolgok, amelyeket a politikusok is kihasználnak új félelemkeltésre és új veszélyforrás keltésre.

Romániában ezt a vonalat leginkább a szélsőséges szervezetekből parlamenti párttá avanzsált Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) képviseli, ami jelenleg Románia második legnagyobb pártja. Az AUR már egy évvel a 2024-es európai parlamenti választás előtt elkezdett kampányolni, a tradicionális család védelmét tűzték zászlójukra, ők is a gyerekek védelméről beszélnek. Ez már a 2018-as melegellenes referendumbál is téma volt náluk, pont az EP választás előtti évben.

Romániában a 2018-as referendumon, Magyarországon a gyerekvédelmi törvény elfogadásával kampányoltak. Ami az AUR kampányprogramját illeti, az idei Tusványoson elbeszélgettem egy-két fideszes képviselővel. Az egyik megosztotta velem a strasbourgi tapasztalatát. Ő egy AUR-os képviselővel beszélgetett, aki az Európai Tanács parlamenti delegáltja volt.

Az AUR-os képviselő azt mondta neki, hogy nagyon furcsa helyzetben vannak, mert nagyon szeretik Orbán Viktort, de utálják az erdélyi magyarokat.

Ha jól megfigyeljük, az AUR nem is támadja Orbán Viktort és a Fideszt, sőt hogyha az AUR programját pontról pontra átvesszük, nem olyan nehéz észrevenni, hogy Magyarország jelenlegi kormányának a programját koppintották le szinte teljes egészében. Benne van a szuverenista vonal, Brüsszel és a gyarmatosítás, a család- és gyerekvédelem kapcsán a szexuális kisebbségekkel szembeni propaganda, van benne migráció, keresztény értékek elvesztése, pénzügyi válság, infláció, az EU-s pénzek, amelyek szerintük: „a mi pénzünk, mert mi fizettük be, ezért az EU-nak kötelező lenne nekünk kiosztania”. Ebben nincs semmi eredeti, az AUR átvette a Fidesz retorikáját, és áthozta a családvédelmi homofób megnyilvánulásokat is. Ez persze disszonanciát okoz számára, mert nem nagyon fér össze a magyarellenességgel, hogy közben meg Orbán Viktort imádják. Ennek ellenére mindkettő felhasználásától várnak szavazatokat.

Ezeket a témákat azonban nem csak az AUR vette át, ami a család fogalmának leszűkítését és a családvédelem homofób vonulatát illeti, ez jelen van a Szociáldemokrata Párt (PSD), a Nemzeti Liberális Párt (PNL) és az RMDSZ diszkurzusában is.

Ezeket a témákat nem lehet kisajátítani, és a kampányok egyre inkább határokon átnyúló kampányok lesznek, ha az EU-s választásokról beszélünk. A kérdés csak az, ki hitelesebb ebben a kommunikációban, és ki fogalmaz meredekebben ebben a kampányban. Nem lesz könnyű ezt a maratoni választási évet úgy lefolytatni, hogy kihagyják ebből az uszításokat és a szélsőséges megnyilvánulásokat, főleg, hogy az első a sorban éppen az európai parlamenti választás, és nem lesz könnyű meggyőzni a választókat, hogy részt vegyenek rajta. Közben jön a tél, a gazdasági kihívások egyre nagyobbak, a háború zajlik, tehát a választásokkal párhuzamosan az élet megy tovább, és ezek az időszakok nem az amúgy is sérülékenyebb kisebbségeknek kedveznek.

Ez veszélyt is rejt magában, mert azt jelenti, hogy kampányban és válsághelyzetben nagyon könnyen felerősödhet a magyarellenes retorika is. És erre mindenki rá fog tenni egy lapáttal, mert senki sem akar majd kimaradni belőle, senki sem akar politikailag veszíteni a dologból, hogy aztán azzal vádolják, hogy eladja Erdélyt. Ez nem a megfelelő megoldás, de a román pártok, még a kormánypártok is, sokszor kényszerhelyzetben vannak, viszonyulniuk kell bizonyos magatartásokhoz, nyilatkozatokra kell reagálniuk. Ez a fajta hozzáállás nyilván nem jó a magyaroknak, de még a románoknak sem.

Mit jelent a kisebbségekre, a kisebbségi törekvésekre nézve, hogy Putyin háborús céllal használta fel a kisebbségeket, mint a háború kirobbantásának egyik okát?

Ez egy borzasztóan komplex kérdés, akik azzal érvelnek, hogy Putyin lépése jogos volt, mert háború útján lehetett csak megoldani az orosz kisebbség helyzetét, azok egy dolgot elfelejtenek: háború esetén, válság esetén az elsők, akik elmennek egy háborús övezetből vagy válságos övezetből, azok a nemzeti kisebbségek. Egy nemzeti kisebbségnek az egyik legfontosabb igénye a biztonság. Bár Ukrajna nem volt a nemzeti kisebbségek védelmében egy tökéletes állam, ez még nem indokolja a nemzetközi közjognak a felrúgását és egy szuverén államnak a megtámadását.

Kisebbségi jogokat, hazai jog szerint vagy nemzetközi jogi úton lehet rendezni, ez nem mindig egy zökkenőmentes út, de az egyetlen járható út. Nem lehet elfogadni azt, hogy egy szuverén államot katonailag megtámadnak, ezt csak az orosz propaganda láttatja elfogadhatónak, megfelelő megoldásnak, különben a kisebbségi jogok védelmét illetően nem hasznos, sőt kontraproduktív is, mert egy állam a kisebbségére nézve partnerként és nem veszélyforrásként kell, hogy tekintsen.

Oroszország pedig ugyanezt a módszert alkalmazza Moldáviában is, ott a román és az orosz nyelv közötti harc folyik. Ez a történelemben nem példa nélküli. Ebben a térségben 150 éve jelen vannak a nyelvi kérdések.

Ha már a nemzetközi jogrendezést említettük, visszatérve a szexuális kisebbségekhez, pár napja 28 ország közös nyilatkozatban sürgette meg a román kormányt, hogy módosítsa az azonos nemű párokra vonatkozó törvénykezését. Románia azonban mintha továbbra is vonakodna változtatni az emberi és méltósághoz való jogokat sértő gyakorlatain. Miben nyilvánul meg a melegek hátrányos megkülönböztetése?

Romániában nincs jogszabály, ami elismerné az azonos neműek viszonyát, nincs élettársi kapcsolatokra vonatkozó törvény. A törvény hiánya egy sor polgári jogot sért. Egy sor, a mindennapi élethez kötődő kérdésben egyszerűen nincs járható út, mert ezekre vonatkozóan hiányzik a jogi keret. Ilyen például az örökösödéshez való jog, a közös egészségügyi biztosítás és a közös kölcsön felvételének a kérdésköre. Ezek folyamatosan gondot okoznak, és ezzel az állam hátrányosan megkülönbözteti az azonos nemű párokat. Van egy strasbourgi bírósági döntés, ami kimondja, hogy Románia a magánélethez való jogot sérti, amikor nem ismeri el egy jogszabályban az azonos nemű párok élettársi kapcsolatát.

Ha megnézzük a népszámlálást, és ha megnézzük az elmúlt öt év statisztikáját, a született gyerekek 35 százaléka házasságon kívül született, ami azt mutatja, hogy a társadalom sokkal hamarabb mozog, mint egyes atyafiak, akik nyilatkoznak ezt-azt. Rámutat arra is, hogy nagyon sok különböző nemű pár azt az utat választja, hogy együtt élnek, de nem használják a házasság intézményét, és ilyen szempontból a nem azonos nemű párok esetében is szükség volna egy élettársi viszonyra, az erre vonatkozó törvényre.

Romániának kötelessége ezt orvosolni, de nem látom annak a lehetőségét, hogy ez 2023-2024-ben napirenden legyen, mivel egy választási év következik, és a választási évben a politikai pártok, legalábbis a kormánypártok nem vállalnának be egy ilyen témát, ami már kampánytéma. Több mint valószínű, hogy a választási év után, leghamarabb 2025-ben fognak foglalkozni ezzel a kérdéssel.

Ha a melegekre, mint egyénekre gondolunk, akkor viszont létezik egy elég versenyképes törvénykeret, amin belül a jogsértéseik esetén bírósághoz fordulhatnak. Van is egy sor olyan per, ami azt mutatja, hogy ez egy járható út.

A diszkriminációellenes tanácsnál mennyire szokták jelenteni a szexuális kisebbségek tagjai a jogsértéseket?

Nem sokan keresnek meg bennünket a hátrányos megkülönböztetést elszenvedő szexuális kisebbségek közül, évente tíz esettel, ha dolgunk van. A feljelentések száma nemcsak a szexuális kisebbségek, hanem más közösségek esetében is alulreprezentált. Ennek több magyarázata van. A közösség tagjai inkább tovább állnak, mintsem nyilvánosságra hozzanak egy őket érintő ügyet. Attól félnek, hogyha kitudódik a szexuális irányultságuk, akkor a megbélyegzés miatt ismét ők fognak sérülni, ezért inkább nem jelentik az esetet. Van olyan eset is, hogy az érintettnek nincs meg a lehetősége, hogy megírja feljelentését.

Hogyha valakit kirúgnak a munkahelyéről, mert meleg, az már egy másik típusú eset, és ott meggondolja az illető, hogy feljelenti-e, vagy nem a céget. Ezekben a helyzetekben mi nem indíthatunk hivatalból eljárást. Ami a gyűlöletbeszédet illeti, ott több feljelentés van, olyan esetünk is volt, ahol hivatalból indítottunk eljárást, de minden kisebbségen belül a gyűlöletbeszédet illető feljelentések száma nagyobb.