A háború elől akkor sem menekülhetsz, ha nem bombázzák szét az otthonodat

A háború olyan abszolút létélmény, amiről lehetetlen nem tudomást venni, még akkor sem, ha a harcok több százkilométernyire zajlanak tőlünk és a pusztítás látványa csak a hírekből ismerős. A háború ott is jelen van Ukrajnában, ahol nem bombáztak szét otthonokat, kórházakat; ahol nem éheznek ártatlan civilek; ahol nem tömegsírba temetik a halottakat. Az állandó fenyegetettség mindenhol nyomot hagy: az emberek lelkében, a tájon, az épített környezeten. A mindennapok részévé válik a folyamatos készenlét, a készülés a legrosszabbra. Annak találgatása, hogy mikor éri el otthonainkat a háborúnak hívott veszedelem, meddig tart még a látszólagos béke. Átalakul a város is, új funkciót nyernek az épületek és a terek. A pincéből óvóhely, a színházteremből menekültszálló válik. Rozsdás tankcsapdák és homokzsákok lepik az utcákat. Felhasítják a parlagon heverő földdarabot, hogy legyen hol eltemetni a frissen elesett katonákat. Szubjektív képriport Lvivből, a nyugat-ukrajnai városból, amelyeket a napokban ért el végérvényesen a háború.