Milyen romániai témákról számolt be a világsajtó 2025-ben?

Amikor a 2025-ös évre gondolunk, vagy éppen arra próbálunk visszaemlékezni, mi minden történt az utóbbi 365 nap alatt, hajlamosak vagyunk csak az utolsó hónapok eseményeit és botrányait felidézni. Sokaknak a májusi elnökválasztás ugorhat be elsőként, hiszen akkor a világ szeme tényleg Romániára szegeződött. Ritkábban gondolunk vissza arra, hogy miről szóltak a hírek az év elején, például januárban vagy februárban, persze Călin Georgescu nevének felbukkanásán kívül.

Pedig külső szemmel gyakran egészen más témák és nézőpontok válnak hangsúlyossá, mint azok, amelyekhez itthon hozzászoktunk. Éppen ezért érdemes időről időre más országok, sőt más kontinensek sajtóját is átböngészni: sokszor meglepő, milyen történetek keltik fel a nemzetközi újságírók érdeklődését. Ezzel a szándékkal mi is körülnéztünk több külföldi hírportálon, és a teljesség igénye nélkül válogattunk össze különböző témájú cikkeket.

Ahogyan már utaltunk rá, a májusi elnökválasztás és annak előzményei a nemzetközi sajtóban is kiemelt figyelmet kaptak, így rengeteg cikk született a romániai belpolitikáról. Mi azonban most nem ezekre voltunk kíváncsiak: összeállításunkban direkt más jellegű témákra fókuszáltunk. Az eseményeket hónapokra bontva vesszük végig, érdemes előtte lefőzni egy kávét vagy elkészíteni egy teát.

Január – Schengen és a dák kincsek

Ünnepléssel indult a 2025-ös év, hiszen Románia hivatalosan is a schengeni övezet teljes jogú tagjává vált. Számtalan nemzetközi lap beszámolt erről, sok helyen részletes háttérelemzések jelentek meg, amelyek a csatlakozás politikai jelentőségét és gyakorlati előnyeit taglalták. Az olasz ANSA hírügynökség azonban egy egészen más megközelítést választott, és szinte anekdotikus tömörséggel számolt be az eseményről. A hír címe így szólt: Románia belépett a schengeni övezetbe, az első, aki átlépte a határt, egy kutya. A Magyarországra tartó kutyáról készült videót is mellékelték, amelyen az állat éppen a sorompó felemelésekor, tapsvihar közepette lépi át a határt.

Szintén 2025 januárjában történt az a műkincsrablás, ami miatt egy ideig Románia rendszeresen megjelent a nemzetközi sajtóban. Mint ismert, egy holland múzeumból ellopták a dák kincsek több ikonikus darabját. Az ügyről számos külföldi médium beszámolt, köztük a Guardian is. A brit lap azt írta, a hajnalban végrehajtott akció súlyos politikai és kulturális feszültséget váltott ki Románia és Hollandia között. Az ismeretlen elkövetők robbanószer segítségével hatoltak be az asseni Drents Museum épületébe, ahonnan néhány perc alatt több rendkívüli értékű, Romániából kölcsönzött műtárgyat vittek el.

A zsákmány legfontosabb darabja a közel 2 500 éves, aranyból készült coțofenești-i sisak volt, amely a dák civilizáció egyik legismertebb és legikonikusabb emléke. Emellett három, időszámításunk előtt körülbelül 50-re datált arany karkötő is eltűnt. A tárgyak egy olyan kiállítás részei voltak, amely több mint 600 dák kori leletet mutatott be, és Románia ősi múltját volt hivatott reprezentálni. A Guardian hangsúlyozta: a sisak nem csupán régészeti érték, hanem a román nemzeti identitás egyik szimbóluma is – szerepel tankönyvekben, bélyegeken, sőt a Román Nemzeti Bank által kibocsátott aranyérmén is.

A dák kincsek sorsát mi is folyamatosan követtük. A legutóbbi fejlemények szerint Románia végül megkapta a kártérítést az ellopott „dák arany” után, de a szakértők egybehangzó véleménye szerint az összeg nevetségesen alacsony a coțofenești-i aranysisak és a három arany karkötő valódi, történelmi és kulturális értékéhez képest.

Február – Radu Jude-kritika és egy meghiúsult esküvő Olaszországban

Mivel a romániai elnökválasztást májusban tartották, az év első öt hónapjában viszonylag kevés olyan nemzetközi sajtóanyag jelent meg, ami nem bel- vagy külpolitikai témákkal foglalkozott volna. Ennek ellenére februárban is akadtak mással foglalkozó szövegek. Az előző hónapban idézett forrásokhoz visszatérve a Guardianban megjelent egy kritika Radu Jude Kontinental ’25 című filmjéről.

A brit lap szerint a film dühös, szatirikus és szándékosan túlterhelt látlelet a kortárs román társadalomról, ami egyszerre lebeg a remény és a teljes kiábrándultság állapotai között. A kritika külön kiemeli Jude visszatérő vizuális motívumait, például a vezető nőalakot és az egymás mellé vágott tereket, amelyek az értelmetlen sodródást és a kiüresedett városi lét tapasztalatát erősítik. A kritika szerint Jude ironikusan ábrázolja az önmarcangoló, mégis alapvetően önközpontú bűntudatot, és ezt csak tovább árnyalja az etnikai és politikai kontextus. Radu Jude filmrendezővel mi is készítettünk egy interjút 2024 januárjában, amely itt olvasható.

Februárban az olasz hírügynökségek oldalait böngészve egy szinte kész szappanoperát idéző történetre is rábukkantunk. Az egyik cikk egy nagy visszhangot kiváltó olaszországi börtönügyet mutat be, aminek középpontjában az 51 éves román állampolgár, Ion Nicolae áll, aki a római Rebibbia börtön fogvatartottja.

A férfi február 24-én házasodott volna össze partnerével, Micaela Tosatóval az észak-olaszországi Bovolonéban, ám az esküvőt az utolsó pillanatban le kellett mondani, miután a római felügyeleti bíró megtiltotta, hogy a rab elhagyja a börtönt.

Bár a házasságkötés jogát nem vonták kétségbe, a bíró ragaszkodott ahhoz, hogy a ceremóniát kizárólag a Rebibbia börtön falain belül lehessen megtartani. Ez azonban a lakodalom és az ünnepség eltörléséhez vezetett. A menyasszony szerint az ügy különösen aggasztó Ion Nicolae mentális állapota miatt, aki az elmúlt hónapokban többször is öngyilkossággal fenyegetőzött, sőt korábban kísérlete is volt.

A cikk megemlíti, hogy a román konzulátus jóváhagyta az esküvőt, és tárgyalások is zajlottak arról, hogy a férfi a 2027-ig tartó büntetésének hátralévő részét Romániában tölthesse le. Az olasz igazságszolgáltatás azonban nem tett kivételt. A cikk emlékeztet, hogy hasonló körülmények között más elítéltek rövid időn belül távozási engedélyt kaptak, ami a menyasszony szerint az egyenlő bánásmód hiányára utal. Bár több fogvatartotti jogvédő szervezet is közbenjárt az ügyben, ez végül nem volt elegendő az engedély megszerzéséhez, így az esküvő egyelőre elmarad, miközben a család a rab életéért is aggódik.

Március – A lovak húsvétja és kisállatkozmetika-verseny

Márciusban a kínai Xinhua hírügynökség oldalán két olyan eseményről is találtunk rövid fotóriportot, amelyekről a román sajtó alig vagy egyáltalán nem számolt be.

Az egyik ilyen esemény a Tudorița, más néven a lovak húsvétja (Paștele Cailor), egy tavaszi ünnep, amit a târgoviștei bolgár közösség szokott megtartani minden évben. A hagyomány abból az időszakból ered, amikor a megélhetés szorosan összefonódott a mezőgazdasággal és azokkal az állatokkal, amelyek a munkát segítették, mindenekelőtt a lovakkal. A tavaszi munkák kezdete előtt a gazdák ezért feldíszített lovaikkal a templomba vonulnak, hogy áldást kérjenek a vetőmagra és azokra az állatokra is, amelyek ereje és egészsége az egész év sikerét meghatározta.

A szertartást követően a lovak kis, kifejezetten erre az alkalomra sütött kenyereket kapnak, a közösség pedig együtt vonul végig a város utcáin a szertartás után, hogy mindenki láthassa a csengőkkel és piros szalagokkal feldíszített lovakat.

A kínai hírügynökség egy másik, szintén rövid fotóriportban a Bukarestben megrendezett Pet Expo 2025-re is kitért. Bár a román sajtóban alig találni helyszíni tudósításokat az eseményről, a Xinhua néhány fotót közzétett az úgynevezett „pet styling” versenyről.

Április – A hagyományos szénacsinálás mestersége

A Guardiannak a The Age of Extinction című sorozatában jelent meg egy erdélyi riport, amiben a hagyományos szénacsinálás, kaszálás jelentőségére hívták fel a figyelmet. A cikk amellett érvel, hogy ezek a kézzel, hagyományos módszerekkel gondozott kaszálók Európa legváltozatosabb szárazföldi ökoszisztémái közé tartoznak, több száz növényfaj, rovarok, lepkék és pókok élőhelyei ezek, amelyek fennmaradása szorosan összefonódott az emberi munkával. A Guardian hangsúlyozza, hogy Romániában – különösen Erdélyben – még mindig sok, nagy kiterjedésű terület található, sokkal nagyobb arányban, mint Európa más részein, ahol az intenzív mezőgazdaság és a műtrágyák használata szinte teljesen felszámolta a virágos réteket. Ezt a cikket még áprilisban a Transtelex is szemlézte.

Május – Holland motoros banda tervezhette meg a dák kincsek ellopását

Az év ötödik hónapjában szinte kizárólag az elnökválasztás uralta a nemzetközi sajtót, legalábbis ami Romániát illeti. Már az anyagok válogatása közben is látszott, hogy a májusi összefoglaló meglehetősen szerény lesz, hiszen alig akadt olyan cikk, ami ne közvetlenül a választásokkal foglalkozott volna. Próbaképpen különböző országok hírügynökségeire kerestem rá: beírtam a keresőbe egy-egy véletlenszerűen kiválasztott ország nevét, hozzátettem a „news agency” kifejezést, majd – ha sikerült megtalálni a finn, a spanyol, a kínai vagy éppen az indiai hírszolgáltató oldalát – ott is rákerestem Romániára.

Az eredmény minden esetben hasonló volt: vagy egyáltalán nem találtam májusi cikkeket Romániáról, vagy az összes találat az elnökválasztás eseményeit és politikai következményeit követte végig. Elméletben persze végig lehetett volna próbálni a világ összes országát, de nagyjából a tizedik után feladtam. Így is sikerült azonban egy holland hírportálon, a Dutch News oldalán olyan anyagra bukkanni, ami a dák kincsekről adott fejleményeket.

A sajtóértesülések szerint az ügyben felmerült egy kapcsolat a betiltott holland motoros bandával, a Hardlinersszel, valamint román bűnözői körökkel. Alex Florenta román legfőbb ügyész a holland lapnak megerősítette, hogy a „román szálat” is vizsgálják, és azt is közölte, hogy május közepén román nyomozók egy csoportja Hollandiába utazott, hogy segítse az ottani hatóságok munkáját.

Az RTL információi szerint a rablást egy román bűnöző rendelte meg, aki az ellopott aranytárgyakat alku tárgyaként kívánta felhasználni egy enyhébb büntetés reményében. A kivitelezést állítólag a Hardliners motoros banda szervezte meg, és további elkövetőket is bevont a betörésbe. A holland ügyészség nem kommentálta részletesen ezeket az értesüléseket, de hét hónap távlatából már tudjuk, hogy a feltételezett elkövetők még mindig előzetes letartóztatásban vannak.

Június – Pride, Greenpeace és a Tate testvérek

A választások lezárásával végre fellélegezni látszott a nemzetközi sajtó is, és a nyár elején valóban elkezdtek pörögni a romániai témák a külföldi hírportálokon. Júniusban például az amerikai Associated Press közölt részletes helyszíni tudósítást a bukaresti Pride-ról. Az idei esemény különösen jelentős volt, hiszen a rendezvény 20. évfordulóját ünnepelte, ráadásul feszült politikai légkörben zajlott, ugyanis a 2024–2025-ös választási időszak alatt érezhetően felerősödött az LMBTQ+ közösséget célzó gyűlöletbeszéd és erőszak.

Az AP beszámolója szerint több tízezer LMBTQ+ támogató vonult utcára Bukarestben, annak ellenére – vagy éppen azért –, hogy az ACCEPT jogvédő szervezet adatai alapján jelentősen megnőtt az utcai zaklatások és támadások száma. A szervezet ezt részben a szélsőjobboldali és konzervatív politikai erők megerősödésével magyarázza egy amúgy is erősen vallásos társadalmi közegben. A szervezők szerint mindez nem rettenti el őket, hanem éppen megerősíti abban, hogy tovább küzdjenek a jogaikért, még annak ellenére is, hogy Románia az ILGA-Europe 2025-ös rangsorában az Európai Unió tagállamai közül az utolsó helyen áll az LMBTQ+ emberek jogi és politikai helyzetét tekintve.

Ugyancsak júniusban számolt be a Deutsche Welle egy másik, szélesebb társadalmi vitákat kiváltó ügyről. A román állami tulajdonú gázvállalat, a Romgaz pert indított a Greenpeace Romania ellen, és a környezetvédő szervezet feloszlatását kérte. Elemzők arra figyelmeztetnek, hogy az eset nem elszigetelt: az elmúlt időszakban több környezetvédő és emberi jogi civil szervezet került nyomás alá ellenőrzések, adminisztratív terhek és lejárató közbeszéd révén.

A konfliktus hátterében a Fekete-tenger román partjainál feltárt jelentős földgázkészletek állnak, amelyeket a Romgaz és az OMV ki akar termelni, hiszen a kormány az energiafüggetlenség egyik kulcsát látja a projektben. A Greenpeace szerint ugyanakkor a beruházás veszélyezteti az Európai Unió klímacéljait, ezért tiltakozásokat és jogi eljárásokat indított. Bár a szervezet több pert elveszített, és jelentős perköltségeket róttak ki rá, állítása szerint a cégek nem követelték hivatalosan az összegek kifizetését. Ehelyett a Romgaz végrehajtót bízott meg, aki a Greenpeace fizetésképtelenségét állapította meg, ez vezetett végül a szervezet feloszlatását célzó perhez.

A romániai hírek között júniusban ismét felbukkant a Tate testvérek ügye is. A Guardian arról számolt be, hogy Andrew Tate brit–amerikai influenszer bíróság elé állt Romániában, ezúttal azért, mert a rendőrség szerint 196 km/órás sebességgel hajtott egy 50 km/órás korlátozású útszakaszon Râmnicu Vâlcea közelében. A hatóságok 120 napra bevonták a jogosítványát, és pénzbírságot szabtak ki. Tate nem tartotta helyénvalónak a döntést, szerinte a rendőrségi traffipax hibásan mérhetett.

Július – A Transzfogarasi medvetámadás és a nagyírásos

Olaszországban nagy sajtóvisszhangja volt annak a motorkerékpáros turistának a halálhíre, aki a Transzfogarasi úton vesztette életét, miután medvével találkozott. Bár Romániában ebben az időszakban ismét felkapott téma lett a medvék jelenléte és a vadállatokkal kapcsolatos közbiztonság kérdése, az olasz sajtó – érthető módon – elsősorban az áldozatra fókuszált, hiszen olasz állampolgár volt.

Az olasz hírügynökségek beszámolói szerint medvetámadás következtében halt meg a 48 éves Omar Farang Zin, akinek a holttestét hazaszállították Olaszországba, a temetését pedig a szülővárosában tartották, a Varese megyei Fernóban. A tragédia után a közösségi médiában megjelent több bántó és spekulatív komment is. Ezekre a város polgármestere, Sarah Foti is reagált, a család kérését tolmácsolva tiszteletet és megértést kért, hangsúlyozva, hogy a terjedő videók és találgatások nem állnak kapcsolatban a haláleset pontos körülményeivel.

A beszámolók felidézik, hogy Zin a milánói Malpensa repülőtéren dolgozott sofőrként, ahol nemrég előléptették. Szerettei és kollégái egy életvidám, segítőkész, utazást kedvelő emberként emlékeznek rá, halálát pedig egyhangúan tragikus balesetként értékelik, nem pedig felelőtlenség következményeként.

És hogy ne kizárólag halálos tragédiáról szóljon a július, ebben a hónapban a Deutsche Welle egy ötperces riportfilmet készített a kalotaszegi nagyírásosról. A videó elsősorban arra az esetre reflektál, amikor a Mango divatmárka kalotaszegi motívumokat sajátított ki egyik kollekciójához. Bár az ügy Romániában már 2024 szeptemberében is komoly visszhangot váltott ki, úgy tűnik, a Deutsche Welle újságíróit továbbra is foglalkoztatta a kérdés.

A riportban megszólal az a nő is, aki kezdeményezte a nyílt levél megírását a Mango felé, és aki a kulturális kisajátítás problémájára hívta fel a figyelmet. A téma kapcsán érdemes felidézni, hogy a Transtelex akkor Keszeg Anna divatkutatóval is készített interjút, amely részletesen bemutatta, miért problémásak az ilyen esetek.

Augusztus – Ion Iliescu

Augusztusban mintha ismét elcsendesedtek volna a romániai témák a nemzetközi sajtóban, egy hír azonban több külföldi hírportálon is visszatérőn megjelent. Ez Ion Iliescu halálhíre volt. A BBC például arról számolt be, hogy 95 éves korában meghalt Ion Iliescu Románia első szabadon megválasztott elnöke volt, aki meghatározó, ugyanakkor erősen megosztó alakja volt a rendszerváltás utáni korszaknak. A tüdőrákkal küzdő politikust június eleje óta Bukarestben ápolták.

A BBC összefoglalója felidézte Iliescu politikai pályájának főbb állomásait: 1990 és 1996, majd 2000 és 2004 között vezette az országot, nevéhez fűződik Románia NATO-csatlakozása és az európai uniós integráció elindítása. Ugyanakkor szerepe az 1989-es forradalom véres eseményeiben, valamint az 1990-es bányászjárások leverésében máig a vita tárgya. Bár emberiesség elleni bűncselekményekkel is megvádolták, jogerős ítélet sosem született ellene.

Szeptember – Bántalmazott vendégmunkás és idegengyűlölet

Szeptemberben egy olyan eset került a nemzetközi sajtó figyelmének középpontjába, ami a romániai médiában is óriási visszhangot váltott ki: egy vendégmunkást pusztán származása miatt támadtak meg Bukarestben. A Deutsche Welle riportfilmjében megszólalt az áldozat is, de tágabb kontextusba helyezve az esetet, a romániai szélsőségek erősödéséről is beszéltek a videóban.

A riportban megszólaló áldozatok, civil szervezetek, aktivisták és rendőrök beszámolói egyaránt azt sugallták, hogy a külföldi munkavállalók mindennapjait komoly nehézségek, társadalmi feszültségek és az integráció hiányosságai terhelik Romániában.

Október – Felszentelték a Nemzeti Székesegyházat, román nyelvű könyveket olvashatnak az olasz börtönökben

Bukarestben felszentelték a 15 évig épült Nemzeti Katedrálist, amely a világ legnagyobb ortodox templomává vált. A francia Le Monde is beszámolt az eseményről, ami „egyszerre jelentett nemzeti büszkeséget és váltott ki heves vitákat”, elsősorban a hatalmas költségek miatt, amelyeket nagyrészt közpénzből fedeztek. Az október 26-i ünnepi alkalmon több ezer hívő, pap és zarándok gyűlt össze, hogy megáldják a székesegyház freskóit, az eseményt pedig óriáskivetítőkön is közvetítették.

A román főváros új ikonikus építményévé vált a monumentális épület, ami 127 méter magas, mintegy 5 000 fős a belső befogadóképessége és több mint 23 000 főt képes befogadni az előterében. A székesegyház hatalmas ikonosztázzal, liftekkel, koncerttermekkel és nukleáris óvóhelyekkel is rendelkezik. A megnyitón a Román Ortodox Egyház 100 éves pátriárkai évfordulóját, valamint autonómiájának 140. évfordulóját ünnepelték, főpapi és ökumenikus vezetők jelenlétében.

De októberben egy egészen más jellegű, ám szintén figyelemre méltó kezdeményezésről is beszámoltak. Az olasz hírügynökség arról írt, hogy Nápolyban, a Secondigliano börtönben elindították az Egy könyv mindenkinek (A Book for All) programot, így román nyelvű könyveket biztosítanak a romániai fogvatartottaknak. A program célja, hogy minden érintett börtönben megadják annak a lehetőségét, hogy az anyanyelvükön olvashassanak a fogvatartottak.

November – RetuRo-rendszer és Mircea Cărtărescu

Pár havonta a román sajtóban találkozunk olyan statisztikákkal, ami az italcsomagolásokat visszaváltó, RetuRo-rendszer sikereiről szólnak, novemberben még a Guardian is készített erről egy riportot. A brit lap azzal kezdi, hogy Románia két év alatt drámai változást ért el az újrahasznosítás terén, hiszen az ország korábban az EU egyik legrosszabbul teljesítő tagállama volt, 2011 és 2021 között az italcsomagolások visszagyűjtése mindössze 11–14 százalékos volt. 2023 végén azonban elindult az országban a világ legnagyobb és legjobban működő visszaváltási rendszere, az SGR. Az eredmények látványosak: egyes hónapokban a visszagyűjtési arány eléri a 94 százalékot, és 2023 novembere és 2025 szeptembere között 7,5 milliárd darab palack és doboz került vissza, összesen több mint félmillió tonna újrahasznosítható anyagot gyűjtve – írja a Guardian. A brit lap novemberi cikkét mi is szemléztük, itt olvasható.

Novemberben az irodalom is helyet kapott a Guardian hasábjai között. Mircea Cărtărescu román író a Káprázat (Orbitor)-trilógia első kötetének brit megjelenése kapcsán beszélt arról, miként dolgozta fel az államszocializmus alatti fiatalsága traumáit. A trilógia első része, A bal szárny (Aripa stângă, The Left Wing) részben memoár, részben álomszerű, szürreális történetek gyűjteménye, amelyben Bukarest szinte önálló szereplőként jelenik meg groteszk és lidérces jelenetek sorozatában, írja a Guardian.

December – Medvetanulmány, „favágó maffia”, Wiz Khalifa

Az összeállításunk végéhez közeledve több, egymástól igen különböző romániai témáról számolt be a nemzetközi sajtó. Az egyik, hogy kilenc hónap börtönbüntetésre ítélték Wiz Khalifa amerikai rappert (polgári nevén Thomaz Cameron Jibrilt), mivel a 2024-es Beach, Please! fesztiválon kannabiszt szívott a színpadon. A döntés hatályon kívül helyezte a korábbi, 3 600 lejes pénzbírságot, az esetről mi is beszámoltunk. A rapper továbbra is az Egyesült Államokban tartózkodik, aktív a közösségi médiában és koncertezik, a szakértők pedig rendkívül valószínűtlennek tartják a kiadatását, tekintettel anyagi helyzetére, kapcsolataira és az amerikai kannabisztörvényekre.

Szintén decemberben készült el a Deutsche Welle riportja, amiben Románia egyik legsúlyosabb környezetvédelmi problémájáról, az illegális fakitermelésről beszélgettek az Agent Green tagjaival. A hatóságok szerint a jelenség mögött szervezett bűnözői hálózatok állnak, és évente hatalmas erdőterületeket pusztítanak el. Az Agent Green környezetvédő szervezet aktivistái a Dél-Kárpátokban, gyakran saját testi épségüket kockáztatva dokumentálják az Európa utolsó őserdeiben zajló illegális fakitermelést. Becslések szerint ezeknek az ősi erdőknek már mintegy egyharmada eltűnt.

A beszámolók szerint az úgynevezett „favágó maffia” jogi kiskapukat kihasználva vág ki egészséges fákat, amelyeket aztán az Európai Unió piacain értékesít. Az aktivisták és civil szervezetek az uniós jogszabályok szigorításáért és hatékonyabb végrehajtásáért küzdenek, abban a reményben, hogy sikerül lassítani vagy megállítani a pusztítást.

A Xinhua kínai hírügynökség is beszámolt arról a kutatásról, ami szerint Romániában él Európa legnagyobb barna medve-populációja: a becslések 10 657 és 12 787 egyed közé teszik az állományt. A hároméves kutatásban mintegy 800 szakember vett részt, országosan közel 24 ezer mintát gyűjtöttek, és ez volt a fajra vonatkozó eddigi legnagyobb tanulmány Romániában, írja a hírügynökség. Arra viszont már nem tértek ki, hogy a romániai medvepopuláció genetikai felmérését több környezetvédelmi szervezet is hiteltelennek tartja. A napokban írtuk meg a medvék helyzetéről szóló összefoglalónkat, ahol részletesen beszámoltunk arról, mit kifogásolnak a szakértők a felmérésben.

Mivel ez az összeállítás nem tudományos módszertan szerint készült, és nem is a teljesség igényével válogattunk a nemzetközi sajtó Romániáról szóló anyagaiból, óvatosan kell bánni minden messzemenő következtetéssel. Az, hogy milyen témák, ügyek vagy történetek jutottak el a külföldi hírfogyasztókhoz, sokszor véletlenszerű, szerkesztőségi döntésekhez, hírértékhez vagy éppen egy-egy tragédiához kötődik. Nem lenne helyénvaló az összeállításunk alapján tendenciákat levonni, de bízhatunk abban, hogy a következő években a Romániáról szóló nemzetközi hírekben több olyan történet kap majd helyet, amik nem botrányokról, tragédiákról vagy hiányosságokról, hanem valódi közösségi sikerekről, társadalmi párbeszédről és előremutató kezdeményezésekről szólnak.