Transtelex Dialóg: Összehangolt fellépésre van szükség, a vadászat magában nem oldja meg a medveproblémát

A medvekilövés, mint megelőzési vagy állománykezelési opció az egyik legmegosztóbb kérdés az utóbbi években Erdélyben. Az indulatok magasra csaptak, miután a politikusok egy része is erősen beleállt a „problémamegoldásba”. Mivel Hargita tényleg egyike azoknak a régióknak, ahol a medveellenes hangulat erősebb már nem is lehetne, úgy döntöttünk, itt fogjuk a medvekérdést megvitatni, lehetőleg olyanokat ültetve le az asztalhoz, akiknek konkrét elképzeléseik vannak a megoldásról.

Tánczos Barna környezetvédelmi miniszterként került közel a medvevitához, és nemrég szenátorként nyújtotta be az évi 426 egyed kilövésének engedélyeztetéséről szóló törvénytervezetet, amelyet el is fogadott a felsőház. A természetvédők azonban másként látják a problémát, erről Domokos Csaba beszélt a Dialógon. A vadgazdák alapvetően támogatják a kilövési kvótát, de árnyalt elképzelésük van a medvepopuláció menedzsmentjéről. Butyka Zsolt személyében pedig olyan városvezetőt hoztunk el a Dialógra, aki nemcsak szólamokat puffogtat, hanem konkrétan teszi a dolgát, és a Tusnádfürdőn bevetett megoldások között a puska korántsincs az első helyen.

426 vagy 140? Honnan jönnek ezek a számok?

A Transtelextől Zöld rovatunk vezetője, Babos Krisztina kérdezett, és már a legelején nekiszegezte Tánczosnak a kérdést, hogy miért javasol 426-os éves kilövési kvótát, miközben az előző években a 140-es kvótát sem merítették ki a vadászok.

A politikus rámutatott, hogy azokban az EU-s országokban, ahol van medve, van megelőzési kvóta is, és „mindenhol nagyobb, mint amit mi javasoltunk”. Ugyanazokat a rendszereket kell alkalmazni Romániában is, amelyek jól működnek Finnországban, Svédországban, Horvátországban vagy Szlovéniában, mutatott rá a Hargita megyei szenátor.

A kilövési kvótára azért van szükség, Tánczos szerint, mert a tápláléklánc csúcsán lévő nagyragadozó túlszaporodása ellen nincs más megoldás.

Akkor van Dialóg, amikor a 426-os kvótát akarjuk megállapítani, de amikor a medvekárok az egekbe szöktek, akkor nem volt. Mindenki csak a kvótára fókuszál, mert ez az, ami eladható – jelentette ki a tervezetet védő politikus.

Pozitív példaként fölhozta a 81-es sürgősségi kormányrendeletet is, amely jól szabályozza a helyi szintű beavatkozásokat, amikor felbukkan egy-egy medve Székelyföld településein és károkat okoz, akkor egy helyi bizottság dönt a veszélyes medve sorsáról.

Visszatérve a prevenciós kilövési kvótát jóváhagyó tervezethez Tánczos megemlítette, hogy szakemberek által elvégzett számlálás szerint nyolcezerre tehető a medvepopuláció Romániában, és a 426-os szám nem veszélyezteti a populációt.

Balázs István vadgazda mérnök, a Hargitai Erdész-Vadász Klub igazgatója is rámutatott, az utóbbi években jelentősen megnövekedtek a medvék okozta károk, növekedett a medvepopuláció és a korábbi 140-es prevenciós kvóta tünetkezelésre sem elég egy ilyen denzitású medveállománnyal, mint ami Romániában van.

Balázs azt is elmondta, próbálták megkeresni azokat az ok-okozati viszonyokat, de érthetetlen maradt számukra a Román Akadémiának az álláspontja, amely szerint 140 példány a megelőzési kvótában és 80 példány a beavatkozási kvótában elegendő, és a mai napig sem kaptak választ arra, hogy mi alapján lett megállapítva ez a szám.

Azt nem lehet megjósolni, hogy a 426 medve kilövése elegendő lesz-e, mondta Balázs István, azonban a 140 biztos nem elég. Prevenciós jellegű tud lenni, de biztos nem oldja meg a problémát.

Itt kapcsolódott be a beszélgetésbe Domokos Csaba biológus, ökológus, aki sokéves kutatói és terepmunka tapasztalatai alapján megkérdőjelezte a Tánczos által előterjesztett prevenciós kvótát. Vannak olyan EU-s tanulmányok, mutatott rá, amelyek nem találtak összefüggést a medvekárok és a medvék száma között. Vagyis hiába csökkentjük a medvék számát, az általuk okozott károk nem csökkennek. Példaként a skandináv államokat említette: Svédországban megháromszorozódtak a medvék az utóbbi időben, és ennek következtében a károk is. Norvégiában szintén nőtt a medvék száma, viszont a károk csökkentek. „Akkor miért gondoljuk azt, hogy egy szigorúan védett faj állományának a csökkentése egyet jelent a károk csökkentésével?” – szögezte neki a kérdést Tánczos Barnának.

A politikus gyorsan hárított, és hangsúlyozta, hogy tudatosan nem használja az állományapasztás vagy csökkentés szót, hanem „populációmenedzsmentről” beszél.

„Vannak olyan medvepecérek, akik szívesen élőznek medvekérdésben. Nem lenne muszáj, mert sokkal többet ártanak, mint használnak. Tehát a politikus is árthat. A vadászattal is lehet ártani, sok országban a vadászok pusztították ki a medvét, de itt nálunk a vadászok őrizték meg a fajt” – mondta Tánczos.

Kifejtette, a kilövések nem szőnyegbombázás-szerűen működnének, mert vannak itt nálunk is olyan helyek, ahol nincsenek medvék, holott minden körülmény adott rá, tehát ahol gyér a medvepopuláció, onnan természetesen nem lőnének ki újabb egyedeket. Azt a tényt viszont, hogy 2007 óta Romániában folyamatos medvepopulációnövekedés konstatálható, nem tudja senki megcáfolni, érvelt a szenátor, aki elismerte, hogy a kilövés csak egyik ága lehet, annak a komplex megoldási rendszernek, amely még nincs kidolgozva.

Abban viszont egyetértett Domokos Csabával, hogy a kilövési kvóta önmagában nem oldja meg a problémákat.

Nagyon sok kérdésre egyelőre nincs válasz, többek között arra sem, hogy hogyan lehet a medveproblémát úgy menedzselni, hogy ne legyen feszültség a lakosság körében? Kell-e hagyni, hogy növekedjen tovább vagy állományszabályozást kell alkalmazni? – sorolta fel azokat a kérdéseket a szenátor, amelyekre ő maga sem tud egyértelmű választ adni.

Ami biztos, nyomatékosította Tánczos, hogy kell egy bizonyos szabályozás, ez pedig azokban a régiókban van jóváhagyva, ahol a legtöbb konfliktus van, és itt azonnali beavatkozással kell reagálni, helyben kell eldönteni, nem a bukaresti jóváhagyásra várni. Támogatni kell minden olyan intézkedést, amivel csökkentjük a konfliktusokat.

Balázs István arra hívta fel a figyelmet, hogy mi volna a vadgazdák szerepe ebben a konstrukcióban. A vadgazdálkodás egy külön tudomány, aminek többszáz éves múltja van, mondta, és a konfliktusmenedzsment, az intézkedések sorozatának része kell legyen a vadászat, mindig is az volt. Kifejtette, ez különösen fontos egy ilyen faj esetében, ami szigorúan védett, és valójában nem is képezi a vadgazdálkodás tárgyát. Ezért, ha vadgazdálkodási intézkedésre van szükség, akkor a szakmának kell szigorúan megvizsgálnia, hogyan kell hozzájárulni a konfliktuskezeléshez a vadászat eszközével. A populáció megszámlálása, területi eloszlásának feltérképezése után azt kell rekonstruálni, milyen korcsoportban hány egyed van, és ezután lehet eldönteni, hol lehet állománygyérítést végezni.

Domokos Csaba úgy értékelte, az már jó kiindulópont, hogy a 350 pontnál nagyobb osztályozású medvéket nem lenne szabad kilőni az új törvénytervezet szerint.

Romániában senki másnak nem érdeke megvédeni ezt az állatot, mint a zöldeknek és a vadgazdálkodóknak, „de a politikusok rámásztak a témára”.

A vadászoknak be kellene ismerniük, hogy pénzt generál ez a faj, hívta fel a figyelmet Domokos, és azóta, hogy betiltották a medvevadászatot Romániában, megnövekedett a nyomás más fajokra nézve, mert valahonnan be kell hozni a jövedelemkiesést, és ezért más fajok kerülnek nehéz helyzetbe, a farkas meg a hiúz például, sorolta.

Nem a puskát vettük elő, hanem a fejszét, és kivágtuk a közterületről a gyümölcsfákat

A beszélgetés ezt követően a tusnádfürdői példára terelődött, Butyka Zsolt polgármester elmondta, a legfontosabb az volt, hogy a város és a turisták biztonságát tudják növelni. Munkacsoportot hoztak létre szakemberekből, ezzel a csoporttal, és a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetemtől is segítséget kapva, illetve a városlakók komoly hozzájárulásával, sikerült megfordítani azt a negatív tendenciát, ami Tusnádfürdőt jellemezte, ahol már napközben sem mertek kimenni az emberek az utcára.

2021-ben még az országutat is lezárták a város polgárai, hogy nyomásgyakorlásukkal elősegítség a 81-es sürgősségi rendelet elfogadását, amely lehetővé tette a helyi beavatkozást.

Azóta különböző módszerekkel próbálkoznak, hogy a medvéket távol tartsák a településtől, és növeljék a lakosság biztonságát. Az egyik ilyen kezdetben sokakat megmosolyogtató, de hatékony intézkedés a gyümölcsfák kivágása volt, de a medvebiztos kukák elhelyezése, a villanypásztorok szerelése is jó eredményeket hozott. Az első medvekonferencia után a WWF-fel közösen pilotprogramot indítottak. Jók az eredmények, egyre kevesebb a sürgősségi hívás, idén mindössze nyolc elszállított medve volt, csend van a városban, foglalta össze a legfontosabb tudnivalókat a polgármester. A tusnádfürdői eredményekről bővebben is beszámoltunk a Transtelexen, legutóbb az Eco Bear fesztiválon is ott voltunk.

Az erdőirtás, erdei motorozás és más zavaró tényezők miatt hol reklamálhat a medve?

Babos Krisztina vetette fel következő témaként, hogy ma már egészen másképp használjuk a tájat, rengeteg helyen erdőkitermelések zajlanak, rengeteg a baleset, favágók felzavarják a medvét, gombaszedők, gyümölcsszedők járják a vadont, endurósok durrogtatják motorjaikat az erdőkben.

Tánczos válaszolt elsőként. Szerinte, aki a természetben jár, előbb-utóbb találkozik medvével. Ma a többszöröse a valószínűsége ennek, mint 30 évvel ezelőtt. Az is igaz, hogy 30 évvel ezelőtt nem volt annyi atv, de erdőtarolás nagyobb volt, és a begyűjtések is.

Azt viszont problémásnak látja, hogy a gyergyói, csíki medencében megjelentek olyan kultúrák, amelyek mágnesként vonzzák a medvéket. Ennek az a magyarázata, hogy a mezőgazdasági tárca a silókukoricára ad támogatást, holott a cirokra is lehetne, mert arra nem jön a medve.

Egymagában semmi nem megoldás. De ha mindegyik megoldás ott van a csomagban, akkor talán tíz év alatt rendet lehet rakni – hangsúlyozta.

Butyka Zsolt rámutatott, „mindenki abból indul ki, hogy a medve hibás mert bemegy a településre. Amíg nem tanulunk meg úgy gazdálkodni a környezetünkkel, hulladékunkkal, hogy ne hívjuk be ezzel a medvét a településre, addig ez a jelenség megmarad.”

A meghívottak megegyeztek abban, hogy oktatni, nevelni, tájékoztatni kell az állampolgárokat. A civil szervezetek tudnának olyan tájékoztató sorozatokat indítani, amik hasznosak volnának, mondta Tánczos Barna, részletezve, hogy a mezőgazdaságban sokféle praktikát meg lehet tanítani, és a megfelelő természetjárásra is van megoldás. A fakitermelést azonban nehéz megállítani, ismerte el, sok tulajdonos van, mindenki kimegy a fáért, és ez nem tesz jót a természetnek, a vadállománynak. Mindenki ezzel küszködik, vadászok és természetvédők egyaránt.

Balázs István a vadgazdálkodók tapasztalatát osztotta meg a közönséggel, mely szerint a különböző zavarásokra nem egyformán reagálnak a fajok. A medvét érdekes módon még a motorzúgás sem zavarja úgy, mint más fajokat. A különböző mezőgazdasági területek meg könnyű táplálkozást biztosítanak neki, ami hozzájárul ahhoz, hogy növekszik az állomány.

Domokos Csaba a nevelés kapcsán megemlítette a sajtó szerepét is. Rávilágított, pontosan 278 cikk jött le egy székelyföldi portálon, ahol csak egyféle megoldásról, vagyis a kilövésről beszélnek. Tánczos Barna legyen a kampányarca ennek az ellenkampánynak, a Milvus szívesen legyártja az oktatóvideókat, ajánlotta fel Domokos.

Azt is elmondta, a külföldiek hajlamosak úgy látni Romániát, mint összefüggő érintetlen erdők vidékét, ahol érintetlen a táj.

„Ez nincs így, nincs vadon, ahova a medvéket száműzni tudjuk. A medve itt él a közelünkben. Az igazi medvés táj nem a nagy fenyvesek vidéke, ahogy hinnénk. A medve pár óra alatt el tud menni a Görgényi-havasokból Énlaka környékéig, ez a léptéke ennek a »vadonnak«, azaz a medve számára ez egy kis területet jelent” – hangsúlyozta Domokos Csaba.

Megemlítette, a hagyományos vadászterület ez a vidék, a magyar királyok idejártak vadászni, Ceausescu idejárt vadászni – de itt nemcsak vadak vannak, hanem juhnyájak is, meg gyümölcsbegyűjtés és gombászat is zajlik, ezért volna fontos, hogy megoldásokat találjunk az ilyen helyzetekre.

Hány medve él Romániában?

Nyolcezerre tette a medvepopuláció számát az a legutóbbi felmérés, amelyre alapozva Tánczos benyújtotta a 426-os kvótát, azonban a természetvédők nem látják megalapozottnak ezt a számot, tette szóvá Domokos Csaba

Balázs István reagált rá, szerinte kimerítették a lehetőségeket, és ennyi pénz sehol nem volt elköltve nagyragadozóra sehol, de az eredmények nem látszanak. Románia nem volt képes megszámolni a lakosságát, hát akkor, hogy számolja meg a medvéit, jegyezte meg.

Nem próbáltuk meg az összes módszert, érvelt Domokos. Volt egy olyan becslés, aminek kétséges az alapja. Most zajlik egy genetikai alapú felmérés, aminek lehetnek komoly eredményei, de időbe telik. És fontos megtudni, hogy mekkora populációról van szó, ugyanis olyan tanulmányok vannak készülőben, amelyek a klímaváltozás hatásait mérik fel a medvékre nézve, és úgy tűnik, 2040-re komoly problémák merülnek majd fel a faj tekintetében, és ezért kell komoly döntéseket hozni.