Medveveszélyről sokat hallani, de érdemben csak Tusnádfürdőn esik szó a megoldásokról

Második alkalommal szerveztek medvefesztivált és tudományos konferenciát Erdélyben. Románia első medve konferenciáját azért épp Tusnádfürdőn kezdték el szervezni, mert az 1400 fős kisváros a medvék népszerű útvonalán fekszik. A szervezők pedig azt szerették volna, ha nem csak a medvék okozta veszélyről és károkról beszélnénk, hanem érdemi megoldásokról is. A konferencia második kiadásán pedig már nemzetközi kitekintésben is láthatóvá váltak azok a módszerek, lehetőségek, amelyek más országokban beváltak, működnek, azaz megkönnyítik a medvékkel való együttélést.

Az ugyanis csak politikusok és vadászok meséiben érvényes, hogy egy kis trófeavadászattal megoldódik az utóbbi évek egyik legégetőbb témája. Medvék ugyanis voltak, vannak és akkor is lesznek, ha közülük többet is kilőnek, tehát amíg a faj ki nem hal, addig valami korszerűbb megoldást is ideje lenne találni rá, mert másokhoz képest már nagyon le vagyunk maradva. Amíg napjaink vadászai egy nőstény medvét is alig tudnak megkülönböztetni az elhíresült Arthurtól, addig más országokban a medvék koordinátáit is ismerik, és például non letális golyókkal szoktatják hozzá, hogy ne lépjék át a település határát.

Ezt a módszert egyébként hamarosan Tusnádfürdőn is kipróbálják majd, tudtuk meg Imecs István biológustól, a II. Tusnad Eco Bear Conf főszervezőjétől, akivel a rendezvényről beszélgettünk.

Románia medvefesztiválját Tusnádfürdőn szervezik, és a medve és ember együttélésének különböző fejezeteit jártátok körbe. Miben változott a fesztivál és konferencia a tavalyi évhez képest?

A tavalyi első alkalom után álmodtunk egy nagyot, és azt mondtuk, hogy a II. Tusnad Eco Bear Conf lépjen fel a nemzetközi porondra is, mert szakemberekként tudjuk, hogy a szakmai nyelv az angol, és a szakmai tartalom magyarul vagy románul nem jut el a nagyvilághoz. Határozottan meg vagyunk győződve, hogy akkor tudunk hatékonyak lenni, ha kiépünk a nyelvi burokból és elkezdünk angolul beszélni. A konferencia nyelve ezért is lett az angol, viszont volt háromnyelvű szinkrontolmácsunk, tehát bárki románul, magyarul, angolul hallgathatta az előadásokat.

Az előadókat mi alapján választottátok ki?

Meghívtunk minden olyan szakmai réteget Romániából, aki nem politikailag vagy influenszerkedés szintjén, hanem szakmailag foglalkozik a medve-ember együttélés bármelyik szegmensével. Ehhez több mint ezer e-mail címre küldtünk ki meghívókat. De ez nem csak ezer embert jelent, hanem sokkal többet, mert például állami intézményeket, egyetemeket is meghívtunk.

Voltak román nyelvű előadások is, viszont a fesztivál egy nagy mérföldköve, hogy Románián kívül még hat országból érkeztek előadók Tusnádfürdőre. Ebből egy országból, Ukrajnából nem jött el az előadó személyesen, ő online jelentkezett be. A másik öt előadónk jelen volt, és jó néhány külföldi érdeklődő is eljött a konferenciára. A nemzetközi érdeklődés tehát adott, főként, hogy ilyet eddig nem igazán szerveztek. Ismereteink szerint ez az egyetlen olyan esemény, ami szakmai találkozó, konferencia, bárminek is nevezzük, ahol a medvékről és a medve körüli kérdésekről érdemben szó esik, és meg van hívva rá a vadásztól a tudósig mindenki.

Medvekérdésben milyen előadások tudtak új szempontokat is behozni a témába?

Az előadások nagyon változatosak voltak. Elkezdve a hatékony juhászkutyáktól el egészen a non letális lövedékekig mindenről szó volt. Nagyon érdekes volt számunkra, hogy a környező országok, ahonnan az előadók jöttek: Bulgária, Szlovénia, Szlovákia, Csehország, illetve Anglia, hogyan kezelik a medvekérdést, milyenek az állapotok, milyenek a megoldások. Az angol kutató mondjuk úgy jött, hogy a közép-kelet-európai országokban végzett adatgyűjtést mutatta be a közönségnek, tehát nem Angliában történő eseményekről hallhattunk, de mégiscsak eljött, ami azért elég fontos nekünk.

Ebből a szempontból még azt látom nagyon fontosnak kiemelni, hogy a szlovák Tátra Nemzeti Parktól felhívtak még jóval korábban, miszerint látták a tavalyi konferenciát, és jelezték, hogy ők is terveznek majd egy hasonló jellegű konferenciát elindítani Szlovákiában, amire már előre meghívtak minket. Ezért megnézték, hogy itt hogy zajlik, hoztak előadást, panelbeszélgetésünkön is részt vettek, és picit belekóstoltak abba, hogy mit kezdtünk el a tavaly.

Milyen hozadéka van annak, hogy a medvekérdést nemzetközileg is tematizáljátok, illetve a különböző tapasztalatokat meghallgatjátok?

Ezeknek a szakmai konferenciáknak hosszútávú hozadékai vannak. Idő kell ahhoz, hogy a különböző nézőpontok ütközzenek, a közös pontokat megtaláljuk, és további együttműködések szülessenek. Ahogy a tavalyi esemény után a romániai WWF-nek sikerült egy együttműködést kialakítani a várossal, úgy most is hasonló forgatókönyveket remélünk. Ugyanakkor azt látni, hogy új kapcsolatok, szakmai viták folynak az előadások szüneteiben vagy utána.

Vasárnapra, a szakmai előadások utánra egy panelbeszélgetést is betettetek. Miért volt erre szükség?

Azért is egészült ki a program egy panelbeszélgetéssel is, mert a tavaly az volt az egyik visszajelzés, hogy nagyon kevés idő volt kommunikálni az előadókkal. A Tusnad Eco Bear Conf egy szakmai konferencia és fesztivál egyben, nem egy végtelen diskurzusokat megengedő esemény, ami azt jelenti, hogy tíz perc jut az előadásra, és öt perc a kérdésekre. De hát azok közül, akik eljönnek, nyilván nagyon sokan nincsenek szokva ezekhez a keretekhez. Azt mondtuk, hogy legyen egy panelbeszélgetés, ahová néhány embert meghívunk, többek között nyilván a jelenlegi minisztérium képviselőit, akik az utolsó percen jelezték, hogy végül nem jönnek el, Tánczos Barna volt minisztert, Cristian-Remus Pappot a WWF-től, aki az akadémiai réteget is képviselte, a Tátra Nemzeti Parkot is meghívtuk, hogy közép-európai megközelítése is legyen ennek a kérdésnek, valamint Horea Petrehușt, aki a vadászközösséget is képviselte, illetve Mihai Popot a civil szféra részéről.

A téma a romániai nagyragadozós platform Uniónak tett vállalásai voltak. Nyilván a medvére is ugyanazok vonatkoznak, mint a többi nagyragadozóra: a farkasra, hiúzra, és ezeknek a szempontjait elemezte ki minden érdekelt fél az általa képviselt szektor szemszögéből. Azaz, hogy hét-nyolc évvel a statement óta mit sikerült megvalósítani a saját szektorában, illetve mit kellene másképp csinálni, vagy mi a jövőképe annak a szektornak a statement pontjaival kapcsolatban.

Ha egy központi célt kellene megfogalmazni az eseménynek, mi lenne ez?

Vonzzunk ide olyan embereket, olyan entitásokat, akik Tusnádfürdőt bele tudják foglalni a munkájukba valamilyen formában. Tusnádfürdő nagyon pici, nincs kapacitása mindent megoldani, de hátha sikerül olyan szakembereket megszólítani, akik találnak itt maguknak egy olyan platformot, ahol dolgozni tudnak, aki tudják segíteni a munkát Tusnádfürdőn is. Tavaly a romániai WWF, amely most nagy szerepet vállalt a szervezésben, felajánlotta, hogy egy adománygyűjtő programot indít be a városnak, amiből felszereléseket tudtunk venni az intervenciós csapatnak, illetve nyakörveket a medvéknek, amelyekből már egyet fel is helyeztünk egy nőstény medvére és lassan 2 hónapja követjük a mozgását. Ez elég sikeres volt, illetve a fesztivállal kezdődik a következő adománygyűjtő időszak jövő márciusig. A WWF a sátrában ezt is promoválta.

A romániai szakmai rétegek nagyjából már tudnak arról, hogy mi történik itt, Tusnádfürdőn. Kapnak elég sok infót. Van nekünk is már elég sok olyan eredményünk, aminek a híre terjedni fog az országban. És hogyha tudnánk ezt egy picit tovább vinni, és kicsit nemzetközibb hangot adni annak, amit csinálunk, hátha sikerül nemzetközi kapcsolatokat kialakítani, közös pályázatokat lebonyolítani.

Vannak új eredményeitek is a nemzetközi kapcsolatok terén?

Már önmagában is fontos tény, hogy a romániai, a bolgár és a magyarországi WWF-el közösen leadtunk egy pályázatot a nyáron. Jövő májusban pedig az is kiderül, hogy a pályázat nyer-e vagy sem. Ha sikerül, akkor a pályázat révén rengeteg innovációt, whitepapert, rengeteg stakeholder találkozót lehet megvalósítani, be lehet vonni a falusi mezőgazdasági közösségeket a nemzetközi tapasztalatcserébe, és lassan-lassan könnyebbé lehet tenni a medvével való együttélést.

Az együttélés egyébként egy nagyon rossz kifejezés erre. Nagyon színes a magyar nyelv, de az együttélés erre a helyzetre nem egy jó szó, az angol coexistence-ből sikerült ezt így lefordítani, de sehogy se találunk rá jobbat magyarul. Az együttélés az ugye azt jelenti, hogy a szobádban vagy a lakásodban valakivel együtt élsz, de egyébként az angol coexistence azt is jelenti, hogy együtt létezni térben és időben, nem feltétlenül egymás mellett, vagy egymás nyakában ülve.

Igen, egy plüssmacival még együtt él az ember, de egy igazi medve azért eléggé más történet… Rövid idejű együttélés lenne..

Viszont hogyha elkezdem magyarázni, akkor megértik az emberek, hogy miről van szó. A legtöbb embernek, mondjuk 90 százaléknak van olyan szomszédja, akár házsorban lakik, akár tömbházban, akit nem szívesen látna ott. Konfliktusok vannak, perek, satöbbi. Na, az is egy olyan helyzet, amikor nem akarsz, nem szeretnél együtt élni vele, de vannak olyan írott, íratlan szabályok, amik erre kényszerítenek, és az élet megy tovább. A medvékkel is így vagyunk, hogy íratlan, és írott szabályaink vannak, az írottakat viszont a medvék nem tudják elolvasni. Tehát ezek a szenzációk, hogy átlépte a település határát a medve, és akkor liveozzunk egyet, az röhejes, mert nincs ahonnan tudja medve, hogy hol vannak a településeink határai, meg kell tanítsuk neki, hogy ezek hol vannak.

Ezt hogy lehet megtanítani nekik?

Most épp az ellenkezőjét tanítjuk, vagyis habituáljuk őket. Megszoktatjuk, mondjuk beetetett medvelesekben, hogy az ember jelenléte biztonságot és élelmet jelent. Valójában el kell kezdeni visszaszoktatni őket arra, hogy az embert kerüljék.

Van nyomkövető nyakörvvel ellátott medvénk, és látjuk az applikációnkon, amikor átlépte a határt, és akkor megyünk, és non letális, azaz halált nem okozó golyóval kettőt belelövünk. Ez természetesen egy terv még csak, jelenleg a létező intervenciós csapatok gyorsan beavatkoznak. Negatív élmény kell számára, ami eltántorítja az emberek közelségétől. A technikát, a szakembereket kell bevonni, nem megszemélyesíteni egy vadállatot, és számon kérni, hogy miért tette azt, amit tett, mert ő egy ösztönlény, és enni jön be, semmi másért. Úgyhogy alapvetően a tusnádfürdői intervenciós csapat hatékonysága az nagy lett. Nem feltétlenül a felszerelések miatt, de nagy-nagy hatása volt annak a sok szakmai hozzáadott értéknek, amit hozott ez a projekt, és az is rengeteg új információt adott, hogy ezt a medvét tudjuk most már lassan két hónapja követni, amire a nyakörv van téve. További medvék vannak kiszemelve nyakörvezésre, de még nem kerültek rájuk. Van négy nyakörvünk, úgyhogy ez egy hosszú folyamat lesz. Nagyon sok idő és energia a megfelelő egyedet kiválasztani, a nyakörvet feltenni, utána pedig monitorozni, úgyhogy folyamatosan ezen dolgozunk.

Mit gondolsz, miért lett pont Tusnádfürdő Romániának a zászlóshajója a medvekérdés megoldásában?

Ha nem is teljes vállszélességgel vagy teljes odaadással teszik, de a városvezetés itt tette meg az első lépést arra nézve, hogy szakembereket hívjunk segítségül. A városnak nincs nincs kellő kapacitása, nagyon kevés alkalmazottja van. Arra nem találunk embert, hogy takarítson egyet a parkban, nemhogy ezzel a kérdéssel foglalkozzon.

A polgármester és az alpolgármester tagja törvény szerint az intervenciós csapatnak, bár a munkaköri leírásukban ez nincs benne, és nem is szakemberek általában, ennek ellenére ők kell döntsenek arról, hogy mi lesz a medvékkel. Tehát annyira konfúz a helyzet, hogy kénytelen vagy bevonni szakembereket. Rengeteg olyan előadásunk volt külföldről, ahol elmondták, hogy milyen brutálisan szofisztikált technológiával követik a medvéket azért, hogy névre szólóan ismerjék az összeset. Szlovéniában vagy Finnországban is kilövik 10-15 százalékát a populációnak, de névre szólóan tudják, hogy melyiket kell. Tehát nem a zavarosban halászgatnak, hanem profi szakmai munkát végeznek.

Behozható ez a lemaradás?

Olyan emberek vannak most ebben a történetben, akiknek van nemzetközi tapasztalata, akik tudják, tapasztalták, látták már, hogy a technológiával és szakmai tudással lehet a módszereken finomítani. Nyilván senki nem foglalkozik egyáltalán azzal a kérdéssel, hogy kell-e vagy nem kilőni medvét. Mert szerintem annyira elavult kérdés, hogy már-már altató hatással van az emberre, amikor előhozzák ezt a politikusok, hogy a zöldek így, a zöldek úgy. Egyáltalán nem erről van szó.

Arról van szó, hogy ne csináljak egy forrásnyelőt a településemből, ami azt jelenti, hogy kiteszem a kaját, és állok a puskával, és addig lövök, amíg az összes medve el nem fogy. Ha nem veszem félre azt a kaját, fog jönni egy medve. Ilyen egyszerű. Kiteszed a kaját a lépcsődre, és ha a szomszéd macskája eszik belőle, akkor belerúgsz. Legyünk komolyak, lássuk realistán a dolgokat és hozzunk adatalapú döntéseket. Teljesen rendben van, hogy akarnak vadászni a vadászok. Teljesen rendben van, hogy profitorientáltan akarják működtetni a civil szervezeteiket. Az elv rendben is van, de kell hozzá egy átlátható szakmai menedzsment.

Az a baj, hogy abban a pillanatban, hogy lehet vadászni, trófeavadászat indul be, ami olyan egyedeket emel ki, melyek a populációt összetartják, de ezt már sokszor átbeszéltük. Már arról beszélünk, hogy miként lehetne a non letális golyókkal történő kármegelőzést alkalmazni itt nálunk medvékre. Ausztriában gyártott golyókról van szó, amelyeket már használtak Romániában a bölényekkel kapcsolatos visszatelepítési munkáknál.

Valahogy úgy kell elképzelni, mint a gumilövedéket, amit a rendőrök használnak a tüntetők ellen, csak egy fejlettebb és hatékonyabb technológiát alkalmaznak?

Abszolút. A gumilövedék egyébként lepattanna a medvékről, semmi értelme nem lenne azt használni. A szóban forgó golyókat bölényekre használták, csak rájöttek, hogy a bölényekkel nincsenek gondok, ezért megmaradtak lövedékek. Ezeket is el szeretnénk hozni ide Tusnádfürdőre, hogy próbáljuk ki, nézzük meg mennyire hatékonyak. Egy ilyen település, mint Tusnádfürdő, mindig is fel kell legyen készülve egy potenciális medvére, aki bejön. Amíg az összes medve el nem fogy az országból, itt mindig van esély arra, hogy egy átmenjen a településen. Nekünk a célunk az, hogy az időt, amit itt tölt a városban, azt lecsökkentsük. Ha a medve át akar menni, menjen át, de maradjon egy fél órát, ne hármat. Három óra alatt ugye hatszor annyi esélye van találkoznia emberekkel, kárt okozni. Az időt csökkentsük, amit bent tölt. Nem tudjuk eltüntetni őket.

Már szeretnénk ezeken a kérdéseken túl lenni, és valami konstruktívat csinálni, amihez pályázati pénzek millióit lehet lehívni. Mert van pénz. Ugye látjuk azt is, hogy a DNS-es projektben a minisztériumnak azért elég nagy összeget sikerült lehívnia. Egyelőre csak arról van szó, hogy adatot gyűjtenek és elemeznek, tehát gyakorlati dolgokról nem is nagyon beszéltünk még. Nyilván voltak villanypásztorok a projektben és szó volt medvemenhelyről is, ne mondjam, hogy teljesen hiányzik a gyakorlati rész, de ennél többre lenne szükség.

Milyen mértékben foglalkoztatok a konferencián a károkozások kérdésével? Mindig azt szokták felvetni, hogy ott vannak az emberek, akik minden nap tapasztalják a medve jelenlétét és a medvekárokat.

Azt, hogy mi történik kártétel esetén, a jogszabályok kell előírják. Sokan azt mondják, hogy lőjük ki az állatot, és nem azt kérdezik, hogy hogyan oldjuk meg a káreseteket. És ez a legnagyobb probléma. Sokak számára a kérdés nem arról szól, hogy a kártérítési rendszer hatékonyan működik-e, hanem az, hogy gyűjtsük a táborát azoknak, akik a medvéket akarják kilőni. Valójában 2016 előtt is voltak károk, ugyanúgy nem működött a kártérítési rendszer. Nyilván, most van, amikor jól működik, nem lehet általánosítani, de nem volt azért túl jó a helyzet 2016 előtt sem. Tehát annyira nagy különbség nincsen a két időszak között.

Arról beszélünk, hogy Oroszországon kívül Romániában él a legtöbb medve Európában. Ez kinek mit jelent? Egy szakember, aki számokban gondolkozik és adatokban, az denzitást, azaz egyedsűrűséget számol, azt visszaosztja négyzetkilométerre, lakosságszámra, konfliktusszámra, és utána megnézi, hogy van-e kapcsolat, vagy nincs ebben a kérdésben. Ha nincs kapcsolat, akkor engedjük el ezt a hülyeséget. Sokan mondják, hogy Romániában van a legtöbb medve. Először kéne tudni, hogy hány van, és ezekre az adatokra lehetne ráépíteni a megoldásokat.

Sok helyen nincs villanypásztor, vagy helytelenül van felszerelve.

Tusnádfürdőn a villanypásztorok működnek, a statisztika is megmutatja, ha felszereled és foglalkozol vele, működik. Itt Tusnádfürdőn csak a kis háztartásokkal, 600 egységgel foglalkoztunk. Nem tudunk véleményt nyilvánítani a több száz hektáros kukoricásokról. De azt tudom biztosra, hogy bármelyik más hasonló településen ezt lehet ajánlani, mert ez a megelőző intézkedés működik.

Mi az, amire az idei fesztiválon nagy hangsúlyt fektettetek?

A fesztivál helyszínén sikerült hat tematikus sátorba szervezni az eseményeket, és minden sátorban programszerűen voltak megszervezve a tevékenységek, illetve volt két olyan sátor, ahol előadások is zajlottak. Főleg a szombati napra koncentráltunk, mert péntek délután kevesen szabadok, viszont a hétvégén számos látogató megfordult az eseményen. Ezen kívül fontosnak tartom kiemelni a fesztivál koncertjeit is. Olyan együtteseket tudtunk színpadra vinni, melyeknek tagjai közül legalább egy tusnádfürdői származású. Nagyon fontos volt számunkra, hogy a helyi értékeket tudjuk a helyi közönségnek, a tusnádfürdőieknek megmutatni, és persze a turistáknak is, ebbe pedig beletartozik az is, hogy helyi zenészek is színpadra tudjanak állni.