Miért kell nekünk magyarországi támogatás?

A magyar-magyar kapcsolatok témakörében okkal számíthatunk arra, hogy a támogatáspolitika múltja, jelene, várható alakulása még hosszú ideig téma lesz. Egy korábbi gondolatmenet keretében foglalkoztunk azzal, hogy a határon túli magyar közösség támogatásának a támogató felől nézve milyen fontosabb funkciói vannak, illetve rövid elemzés keretében szó esett arról is, hogy a támogatáspolitika szimbolikus dimenziójalegalább olyan mértékű hatást gyakorolt a romániai magyar közösségre, mint az anyagi támogatások. Ez korántsem azt jelenti, hogy az anyagi támogatás ne lenne nagyon fontos, csak éppen a szimbolikus dimenzió szerepéről ritkábban esik szó.

Ha az anyagi támogatásokat az azt igénylő társadalmi közeg felől vizsgáljuk, akkor ebből a szemszögből is többféle hatást, következésképpen többféle társadalmi funkciót lehet felsorolni. A támogatottak szemszögéből szokatlannak tűnhet feltenni azt a kérdést, hogy tulajdonképpen miben is áll egy egyesület, alapítvány, személy, rendezvény vagy helyi közösség magyarországi anyagi támogatásának a társadalmi haszna?

Miben jelölhető meg a támogatás társadalmi funkciója?

Ilyesmire nem illik rákérdezni elsősorban azért, mert minden támogatott úgy gondolja, hogy ez olyan mértékben nyilvánvaló, hogy beszélni sem kell róla. Az általános vélekedés ilyen körökben körülbelül úgy hangzik, hogy az anyagi támogatásra szükség van, kell, fontos, hasznos, a támogatás ténye természetes, a hiánya pedig természetellenes helyzet. Magyarán mondva: az anyagi támogatás nekem/nekünk „jár”, ez egyértelmű, ezt különösebben indokolni nem kell.

Ami lényeges és fontos, az csupán annyi, hogy az anyagi támogatásnak legyen valamilyen kézzelfogható eredménye, amit fel lehet mutatni, legyen valamilyen azonosítható „terméke” (rendezvény, megszervezett program, szobor, megvásárolt eszköz, oktatási tevékenység, kiadvány és más egyéb), amit a támogatás igénylésében és a támogatás beszámolójában meg lehet nevezni. A támogatás társadalmi funkciója ezzel szemben valami olyami lehetne, hogy ezeknek a „termékeknek” mérhetően, bizonyíthatóan hol, kik körében, milyen mértékű, milyen jellegű társadalmi hatása van, milyen változásokat eredményeztek kisebb vagy tágabb körben, miben áll az az eredmény, amely a támogatás következő ciklusában már újabb kiindulópont, amelyre alapozva egy további támogatás révén tovább lehet lépni.

Miért lehetne fontos a társadalmi hatásnak ez a megközelítése? Vegyük figyelembe azt, hogy mindaz, amit hellyel-közzel romániai magyar közösségnek, romániai magyar társadalomnak nevezünk, az végső soron több száz kisebb-nagyobb, többnyire önállóan, szigetszerűen működő társadalmi alakzat (informális vagy formális csoport, szervezet, különféle intézmény) diffúz konglomerátuma. Olyan halmaz, amelynek alkotóelemei (az esetek nagy többségében) a magyarországi támogatástól függetlenül is valahogy működnek. Ebben a helyzetben akár nyilvánvaló is lehet az a feltételezés és az az elvárás, hogy a többletként érkező, kiegészítő jellegű magyarországi anyagi támogatás ne csupán bemutatható plusz „termékekhez” vezessen, hanem a működés, ergo a társadalmi funkció változásához (bővüléséhez, gazdagodásához, stabilizálódáshoz stb.) is. Valamiféle olyan többlet termelődéséhez, amely beépül a romániai magyar társadalom valamely szegmensébe, erősíti, bővíti annak működését. Ennek a többletnek a tartalmát, jellegét, mértékét megnevezni és szélesebb körben is megismerni legalább olyan fontos lenne, mint a támogatások pénzben kifejezett értékét mérlegelni. Az nyilván fontos kérdés, hogy a támogatások felhasználása szabályszerűen, törvényesen történik-e, de ennek ellenőrzése a támogató dolga. Ezzel szemben úgy tűnik, hogy a társadalmi hasznosulás jellegének, mértékének megítélése – a termékek eredményként való feltüntetésén túl – senkinek sem dolga. Mi több, ilyesmire rákérdezni is közéleti véteknek minősül. Ha mégis előkerül nagyritkán ilyen téma, akkor RMT közegben minden érintett szereplő számára természetesnek tűnik, hogy maga a támogatott fogalmazza meg a társadalmi hasznossággal kapcsolatos választ, sosem független szereplő (támogató, saját média, hozzáértő szakember, szakmai elemző stb.).

Ha csupán egy rövid kitérő erejéig is, de járjuk körbe azt a kérdést, hogy

miért fontos ez a téma?

Az RMT esetében miért is lehetne egyfelől természetes igény, másfelől hasznos gyakorlat a támogatások társadalmi hasznosságának mérlegelése? A magyarországi anyagi támogatásokat – hasonlóan a román állam, az Európai Unió, a nemzetközi szervezetek támogatási gyakorlatához – szokás a projektszemlélet mentén értelmezni és kezelni. A magyar állam és az RMT viszonynak azonban nem ad keretet együttműködési/támogatási megállapodás, formális hivatali kötelezettség, szerződés vagy hasonló, normatív jellegű szabály. A támogatás egyfelől a magyar állam saját szuverén döntése, a támogatási gyakorlat tartalmát, formáját, célcsoportjait a támogató jelöli meg és mindezt időszakosan változtatja. Másfelől ez a támogatási gyakorlat a saját definíciója szerint a romániai magyar közösség egészére (!) irányul. Magyarán: célkitűzésében minden anyagi támogatás – irányuljon bármelyik szervezetre, intézményre vagy személyre – mindig több, mint egyedi támogatás. Szinekdochés alapon mindig benne van, beleértetődik a közösségi tartalom, az RMT egészére való irányultság. Célkitűzésében nem pontszerű, hanem kisebb vagy nagyobb mértékben holisztikus, az RMT egészére kíván hatást gyakorolni. Implicit vagy explicit módon mindig túlmutat az éppen támogatott egyedi szervezeten vagy tevékenységen. Következésképpen az anyagi támogatás nem csupán azé, aki kapja, hanem „mindenkié” is. Erre felel rá tulajdonképpen a támogatások igénylése is, amelyben a támogatást igénylők kimondva vagy utalásokkal, de mindig a közösség egészére hivatkoznak.

Ennek alapján mondhatjuk azt, hogy a támogatások társadalmi hasznosulására irányuló kérdésfelvetés, a hasznosulás elemzése és értékelése RMT közegben akár természetes is lehetne. Nem mellékesen hasznos is lehetne, különösen ha arra is gondolunk, hogy a társadalmi hasznosság megfogalmazása és nyilvánossá tétele növelné RMT közegben a társadalmi reflexivitást és hozzájárulna az RMT egészének működéséről alkotható, napjainkban nagyon hiányos kép megrajzolásához.

Ha megpróbáljuk számba venni, hogy RMT közegben, az igénylők oldalán

az anyagi támogatásoknak milyen funkciói vannak,

akkor a társadalmi hasznosulás értelmezéséhez is könnyebben találunk támpontokat. Az alábbiakban társadalomtudományi tapasztalatok alapján vesszük sorra az anyagi támogatások néhány fontosabb funkcióját. Egy szervezet, esemény, intézmény, személy támogatása esetében nyilván többféle funkciói is megjelenhet. A felsorolás nem jelez fontossági sorrendet, a ritkábban érvényesülő funkció is fontos, ha a társadalmi hatás mértékét, jellegét keressük.

• A támogatásnak forráspótló funkciója van – folyamatos vagy eseti jelleggel – olyan intézmények, szervezetek, személyek esetében, akik a támogatástól függetlenül működnek, tevékenységet végeznek. Ilyen esetekben a magyarországi támogatás hatása nehezen körvonalazható, mert a támogatottak a saját nyilvánosság vagy a támogató irányába rendszerint a tevékenységük egészét tematizálják.
• A támogatás ténye vagy mértéke a saját társadalmi közegben az intézménynek, a szervezetnek, az eseménynek vagy a személynek többlet társadalmi státust biztosít. Ezt a társadalmi hatást az elemző meg tudja ragadni. A támogatott azonban a támogatás révén elért státust rendszerint nem a támogatásnak, hanem saját munkája eredményének tulajdonítja.
• Az elnyert támogatás a saját társadalmi közegben továbbosztási jogkört ad és gyakorlatot biztosít (további pályáztatás, munkahely biztosítása, eszközök adományozása vagy eszközbeszerzés finanszírozása, képzési program vagy tartalom stb.). Az ilyen támogatás az RMT közegben egyfelől intézményesített hatalmi pozíciót, másfelől társadalmi legitimitást adományoz a szervezetnek vagy a személynek. Egyik sem a saját tevékenység eredménye, és nem a saját társadalmi közegbe való beágyazottság folyománya.
• Amikor a támogatásban részesülő személyek és szervezetek számára a támogatás a saját közegben – az anyagi előny mellett – kiemelt társadalmi státust is létrehoz, akkor ez a többlet rendszerint a vezető személyhez kapcsolódik. Ez jelentős szimbolikus és kapcsolati tőkét jelenthet, amely személyes érdekek mentén vagy társadalmi léptékben egyaránt hasznosítható.
• A támogatás a saját társadalmi közeghez viszonyítva innovációs előnyszerzést, a globálisabb kontextushoz viszonyítva felzárkózási lehetőséget biztosít (eszközbeszerzés, technológiai megoldások megismerése, információk).
• A támogatás olyan kompetenciabővítést eredményez (tapasztalatszerzés, tudástranszfer), amely a saját társadalmi közegben lehetővé teszi a közvetlen helyi korlátozó tényezők közepette is a működést.
• A támogatás kapcsolati tőke megszerzésére vagy működtetésére irányul (intézményi szerkezetekhez, tudásbázisokhoz való hozzáférés, hálózati keretekhez való kapcsolódás vagy hálózati keretekben való működés).
• A támogatás a szervezet, a tevékenység teljes körű működését biztosítja (kiépülés, működés, fejlődés, szakmai vagy társadalmi legitimáció biztosítása). Gazdasági vállakozások, szolgáltató intézmények, közfeladatok ellátását biztosító ingatlanok megvásárlása vagy építése/felújítása sorolható ebbe a körbe.
• Közösségi identitásépítést és szimbolikus tőketermelést célzó támogatások (ünnepek szervezése, emlékművek állítása, reprezentatív események szervezése).

A fentiekben felsorolt (szükség esetén tovább bővíthető vagy konkretizálható) megközelítési szempontok alapján a támogatások nagy része esetében a társadalmi hasznosulásról szakmai szinten is értelmezhető leírást lehet készíteni. Bár a társadalmi hatás kapcsán rendszerint pozitív dolgokra gondolunk, a hatás negatív is lehet, illetve a tervezett hasznosuláshoz nem tervezett hatások is társulhatnak.

A társadalmi hatások vizsgálata mellett azzal is érdemes érvelni, hogy az RMT közegben a támogatást fogadó szervezetek, intézmények, személyek döntő többsége úgynevezett „civil paradigmát” követ vagy erre törekszik (alternativitás az állammal, a hatalommal, a hivatalossággal szemben, közvetlen kapcsolat a közösséggel, az öntörvényűség igénye, a cselekvések prioritása).

Ilyen működési modell esetén a támogatáson alapuló tevékenység társadalmi hasznosságának tervezése, mérése és a mérési eredmények mindennapi gyakorlatba való „visszaforgatása” elvben nagyon hasznos eszköz lehetne részben a társadalmi beágyazottság erősítésében (legitimáció), részben pedig a szervezeti tanulás/fejlődés terén. Magyarán: a támogatás társadalmi hatásának elemzése nem kellemetlen kutakodás, hanem az adott szervezet munkájának szakmai-stratégiai megalapozását szolgálhatja.

Két megjegyzés

A tapasztalat azt mutatja, hogy RMT közegben az esetek többségében a támogatásoknál egy vagy két funkció dominál, a többi csak járulékosan van jelen. Mivel a támogatások döntő hányada pontszerű, vagyis pontosan azonosítható szervezetekre, eseményekre, programokra irányul és nem több ágenst tartalmazó társadalmi folyamatokra, a társadalmi hatások alakulása többnyire személyfüggő (vezetőfüggő) . Ez leszűkíti és ezzel megkönnyíti az elemző/értelmező munkáját, de megnehezíti azzal, hogy a személycentrikusság rendszerint a társadalmi hatással kapcsolatos adatok, dokumentumok hiányával jár együtt.

Domináns társadalmi funkciónak a státusépítés tűnik (személyi, intézményi pozicionálás kisebbségi közegben). Sok jel mutat arra, hogy a támogatások hasznosulási folyamatában a szervezeti, egyéni legitimáció megőrzése vagy erősítése fontosabb prioritás, mint a társadalmi változások ösztönzése vagy menedzselése. Nem utolsó sorban ki lehet emelni azt, hogy az RMT-t alkotó társadalmi alakzatok számára nem szokás vagy nem is ismeretes a saját tevékenység tényleges társadalmi hatásának megismerése vagy megjelölése. Egy iskola számára az a lényeges, hogy „van”, és nem az, hogy milyen benne az oktatás minősége. Egy kiadvány lényege az, hogy megjelent, és nem az, hogy hányan, miért veszik kézbe és hogyan fogadják. Egy esemény eredményességét a megszervezés ténye biztosítja, és nem az, hogy mennyibe került. Egy beruházást a pénzben kifejezhető értéke minősít, és nem a társadalmi elfogadottság mértéke. A példák hosszan sorolhatók. A saját működés társadalmi hasznosulásának mérlegelése egyelőre nem társadalmi gyakorlat.

A kisebbségpolitikai mentalitás és diskurzus számára meghatározó súlya annak van, hogy valami „van”, és nem annak, hogy az a valami „hogyan működik”, miben áll a tényleges társadalmi szerepe. A mindennapi életvezetés mindehhez ambivalens módon viszonyul. Amennyiben egy intézmény, szervezet, esemény, személy kisebbségi/közösségi jellegű képviseleti helyzetben jelenik meg vagy a diskurzus ilyennek állítja be, akkor elfogadja a „van” prioritását a „hogyan” felett, és a „hogyannal” való foglalkozást zárójelbe teszi.

Ha nem képviseleti helyzetről van szó, akkor másként mérlegel, másként dönt és másként cselekszik. Tekintettel arra, hogy a támogatási gyakorlat és diskurzus szinte kivétel nélkül kisebbségpolitikai képviseleti szituációkat és diskurzusokat termel, a támogatást igénylőknek nem kell a támogatások társadalmi hasznosulásának kérdésével foglalkozniuk. A társadalmi hatás kérdéskörének előtérbe hozása ezért rövid távon nem egyszerű dolog. Ezt legfeljebb a támogató igényelhetné vagy kezdeményezhetné.

Végső soron a támogatás sajátos formájaként, a támogatottak érdekében.