Javaslat a romániai magyarság politikai képviseleti rendszerének átalakítására

Ha nem szeretnénk szétverve vagy megbukva látni az RMDSZ-t, a szervezet átalakítását már néhány hónapja el kellett volna kezdeni. Ennek az átalakításnak a jelei a nyilvánosságban nem látszanak. Ezért, gondolatkísérletként, íme egy javaslat néhány olyan elemre, amely mentén a romániai magyarság politikai képviseleti rendszere átalakítható.

Kiindulásképpen szögezzük le: az RMDSZ a romániai magyar közösség óriásprojektje. Mindannyiunké, akik valaha is szavaztunk rá, akik kritizáltuk. Mindazoké is, akik sohasem szavaztak rá. Azoké is, akiknek már végképp elegük van abból a politikai élet szereplői által gyakran közvetített üzenetből, miszerint akkor „érnek valamit” a politikum számára, amikor szavazni kell. Szavazásokon túl pedig mindenki saját maga, egyénileg oldja meg a politikai elit játszmáinak és döntéseinek következményeit. Az alábbi átalakítási javaslat azért született, mert minden megfogalmazható kritika mellett úgy vélem: a magyar kisebbségnek Romániában még hosszú ideig szüksége lesz egy erős etnikai párt általi politikai képviseletre.

A romániai magyar kisebbség képviseletének van egy régi, részben mára már hamissá vált dilemmája: hogyan képviseljen egy párt mindenfajta világnézetű embert? Ha pedig jogilag egy mozgalom-civil szervezet képviseli a kisebbséget, akkor működjön úgy, mint egy párt, vagy foglalkozzon társadalomszervezéssel is?

Ma már a kisebbségi magyar társadalom rendelkezik saját intézményekkel, civil szervezetekkel ahhoz, hogy ne kelljen az RMDSZ-nek a közösség mindenese szerepét bevállalnia, mint tette azt a kilencvenes évek elején. Az eddigi változások lehetővé teszik, hogy az erdélyi magyar társadalom egy laza, egymás szerepét és kompetenciáit tiszteletben tartó szervezetek hálózataként működjön, ahol az RMDSZ a párt. Azért az egyetlen, mert a magyarság lélekszáma és a romániai politikai rendszer ezt engedi meg. Ahhoz viszont, hogy ne egypártrendszerként működjön az erdélyi magyar társadalom, meg kell erősíteni a nyomokban már meglévő fékek és ellensúlyok rendszerét. Ezt egyrészt a civilek – mindenki, aki nem politikából él – fontosságának felértékelésével, s ezzel párhuzamosan a nyilvánosság megerősítésével lehet megtenni. Másrészt az RMDSZ működésének átalakításával.

Közhelyként leírható, hogy ma az RMDSZ környezete teljesen másképp néz ki, mint megalakulásakor. Önmagában véve már ezért is a szervezetet működtető logikák egy részének változnia kellene. Ma már a romániaiak, beleértve a magyarokat is, egyre kevésbé bíznak meg az államban, a politikusokban, az intézményekben. Egyre inkább úgy érzik, magukra vannak hagyva a megélhetési gondjaikkal. Ráadásként még a klímaváltozás és a mesterséges intelligencia mindent felforgató hatásaival is nekik, egyénileg kell megbirkózniuk. Ilyenkor nem csoda – a történelem már mutatott erre példát –, hogy az emberek könnyen fordulnak a reményt adó, még ha szélsőséges nézeteket is valló, messiásjellegű, vélt megoldások felé.

Ebben a környezetben, amelyet a magyarországi választások hatása is alakít, az RMDSZ számára a változás egyik lehetséges útja az emberek középpontba helyezése. Rengeteg koordinált munkába kerül, hogy ez megvalósulhasson, de társadalmi és szervezeti szempontból járható és sikerrel kecsegtető út. Félreértés ne essék: nem a párt kommunikációjának megváltoztatására gondolok. Olvasatomban az emberek középpontba helyezése nem kommunikációs mestermunkát jelent. Hanem tartalmat először, kommunikációt másodszor. Azaz az RMDSZ mint szervezet felépítésében, a felvállalt témáiban, az önkormányzati és parlamenti képviselőinek munkájában, a magyar közösség más intézményeivel való kapcsolattartásban, a magyar közösség tagjaiért való tetteknek kell a középpontban lenniük. Ez nem mond ellent annak, hogy egy párt a hatalmat akarja megszerezni és megtartani. A párt önös érdeke nem az, hogy a B-tervként működő alternatív küszöb lépjen életbe, vagy teljesen visszaszoruljon önkormányzati szintre. A párt érdeke az, hogy kormányzó képességét megtartsa, de csak akkor vállaljon kormányzást, ha annak előre elképzelt közösségi haszna nagyobb, mint az ára. Ehhez viszont változnia kell.

Az emberek középpontba helyezésének egyik lehetséges módja az RMDSZ mint szervezet nyitottabbá tétele. A javasolt három módszer ezt valósítja meg. Egyrészt az elnököt is választó, soron következő kongresszusi küldöttek közé kötelező módon jelentős számú – egyharmadnyi –, eddig az RMDSZ-ben vagy társult szervezeteiben nem aktív szerepet vállaló embert kell jelölni. Magyarán mindenkinek, aki most nem RMDSZ-tag, aki eddig kritizálta a szervezetet, aki úgy gondolta, másképp is lehetne csinálni, alkalmat kell adni arra, hogy ott vegyen részt a munkában, ahol tétje is van: ott, ahol a párt szabályzatát alakítják, ahol az elnököt megválasztják. Ennek kettős hatása lehet. Láthatóvá teszi a közösség számára, hogy a szervezet akar és képes változni. De a politizálásban nem jártas, talán még őszintén lelkes „civilek” fontos pozícióba való azonnali bejutása is kimozgathatja a szervezetet a holtpontról, beindíthatja a politikai fantáziát.

Másrészt a parlamenti mandátumok esetében mindenhol kötelező módon általános előválasztást kell tartani. Ma már léteznek az online és offline eszközök kombinációi ahhoz, hogy minden megyében minden magyar szavazhasson arról, ki legyen az a képviselő- és szenátorjelölt, aki a parlamenti választásokon indul. Ennek megszervezése az RMDSZ részéről akarat kérdése. Olyan formában kell ezt megtenni, hogy minden romániai magyarnak lehetősége legyen indulni a megmérettetésen, ne csak szavazni rajta. Ezzel az RMDSZ bebizonyíthatná, hogy valóban az egész közösségben gondolkodik. A kritikusoknak, kétkedőknek, ellenzékieknek, politikai aktivistáknak pedig itt lenne az alkalom, hogy megmérettessék magukat, ők is a tettek mezejére lépjenek.

Harmadrészt ki kell építeni egy valódi, kétirányú online felületet az emberekkel. Az online felület célja az lenne, hogy a közösség és/vagy az aktuális politikai helyzet által hozott témákban párbeszéd legyen a politikum és a magyarság között. Ez a következőképpen működne: az RMDSZ vagy a közösség tagjai felvetnek egy problémát. A nyilvános felületen a problémáról leírják véleményüket azok, akik szakmájuknál fogva érintettek benne, és mindenki, akit érdekel a téma. A téma kijelölt felelőse készít egy összefoglalót, esetleg egy lehetséges cselekvési tervet. Ezután a politikum eldönti, tud-e tenni valamit az adott kérdésben. Akár igen, akár nem, leírja és elmagyarázza a döntését. A rendszer egyik előnye a valódi kétirányú kommunikáció az emberek és az őket képviselő politikusok között. A módszer másik hozadéka a különböző nézőpontok megjelenítése vitatott kérdésekben. Ugyanakkor a problémák megoldásába így bevonódnak az erdélyi magyarság más intézményei, a politikán kívüli emberek is. A politikusoktól senki sem venné el a döntés jogát, de a döntések megalapozásáért most már a „civilek” is felelősséget vállalnának. Jobban láthatóvá válna az is, hogy az adott kérdést ki, milyen szinten tudja megoldani.

Mindezek mellé kellene egy politikusi attitűdváltozás is, amelynek nyomán egy politikus ki tudja mondani azt: tévedtünk. Felesleges egy választási szlogent – „többet a polgárnak, kevesebbet az államnak” – hibáztatni azért, mert az emberek ma megkérdik, miért csökkent a jövedelmük. A 2024-es választási kampányok egymást befolyásolták, némelyikük párhuzamosan zajlott, a szlogen csak hozzájárulhatott az egyébként nagyon jónak számító RMDSZ-eredmények eléréséhez. Ha ezt a kampányt ilyen formában akkor jónak tartotta az RMDSZ, utána foglalkozni kellett volna az időbeli hatásaival is (Ha elmúlik a választási kampány).

El kellett volna azt is magyarázni, miért érte meg, hogy a megszorító intézkedéseket megtestesítő pénzügyminiszteri pozíciót a magyar kisebbségi képviselettel lehessen összekötni. Az, hogy a választások után, a költségvetési helyzet miatt muszáj lesz megszorító intézkedéseket hozni, legalábbis közgazdász berkekben egyértelműnek tűnt. Milyen nyereséggel kecsegtette a pénzügyminiszteri pozíció a kisebbségi képviseletet, ami miatt érdemes volt ezt bevállalni?

A választók nem hülyék, ők is tudják, hogy lehet olyan döntéseket hozni, amelyeknek nem a várt végeredménye lesz. De semmibe venni őket végtelenségig, szavazatvesztés nélkül nem lehet.