Ha elmúlik ... a választási kampány

Az igazán jó sci-fi filmek nem oldják meg az összes szálat. A szerelmes filmek nem mutatják a mindennapok családos életét. A buliban, sem a másnap szokott a legjobb lenni. A kampányban rajzolt „realitás” is szertefoszlik, az elmesélt történet is egyszer csak véget ér. Most, hogy majdnem vége az idei kampányszezonnak, el kellene gondolkodni egyik-másik elemén.

Érdemes leszögezni, az RMDSZ választási kampánya eszközök, technika szempontjából, sok tekintetben hozta azt, amit modern választási kampányok hoznak. Amennyire Facebookon lehetett követni, egységes volt az arculat, a hangsúlyosabb elemek egyszerre változtak az összes érdekelt szereplőnél (videók, borítóképek).

A szlogen rövid volt, érthető, minden témát fel lehetett fűzni rá. A témák pedig foglalkoztatják az embereket. Annak ellenére, hogy két választás is volt, szépen egybefonódott a két kampány, mondhatnám egy volt. Volt bevezető része (államelnöki kampány kezdete előtti motoros Kelemen Hunor), tárgyalás (hivatalos kampányidőszakban a különböző témák megjelenítése), befejezés (végső mozgósítás). Célját tekintve (jó eredménnyel bejutni a parlamentbe) sikeres volt, ami a körülmények ismeretében nagy fegyvertény.

Amivel viszont kezdeni kellene valamit, az a kampány időbeli hatása. Mint minden reklám, a választási kampányban látottak is, különböző szinten, de befolyásolják az embereket.

Ahogy sok év reklámjai egy adott női-férfi ideált erősítettek meg a társadalomban, ahogy a lila tehenek is megjelentek a Milka reklámja után, valószínűsíthető, hogy az állam iránti bizalmatlanság sem fog igazán csökkenni, a mostani választási kampány után.

Eleve, az államba-állami intézményekbe vetett bizalom nem volt túl magas, de ezt most olyan szereplők is megerősítették, akik tulajdonképpen az államnak a részei, azok voltak vagy azok akartak most lenni. A román államnak a részei.

Amennyiben a román államot úgy értelmezzük, mind azoknak az intézményeknek az összességét, amelyek a román állam költségvetéséből kapnak pénzt, ezáltal az ott dolgozók fizetést, sokan vagyunk részesei a román államnak magyarként is. A román állam költségvetéséhez pedig mindannyian hozzájárulunk. Az állam által nyújtott szolgáltatásokat, az egészségügyet, oktatást, biztonságot (határvédelem, rendőrség), út- és vasúthálózatot, energiahálózatot mindannyian igénybe vesszük. Ezt a számok is erősítik elég, ha csak azt nézzük, hogy a legutóbbi népszámlálás adatai szerint a romániai magyarság majd 27%-a nyugdíjas, 15%-a oktatásban vesz részt, miközben a foglalkoztatott magyarság 16%-a állami költségvetésből finanszírozott intézményekben dolgozik.

A kisebbégi helyzet mindennapi léte tele van ellentmondásokkal. Hiszen magyar orvosként, asszisztensként, oktatóként, önkormányzatban dolgozóként vagy önkormányzati, parlamenti képviselőként és szenátorként, abban a román államban dolgozunk, aminek intézkedéseivel nem mindig értünk egyet. De magánszférában dolgozó alkalmazottként, munkásként, orvosként, oktatóként, mezőgazdászként is annak a román államnak a szolgáltatásait vesszük igénybe, aminek az intézkedéseivel sokszor nem értünk egyet.

Ebben az államban (akárkivel is azonosítsuk), pedig éppen most, a már létező bizalmatlanságunkra alapozva, biztattak szavazásra, a politikusok, akik, a mérések szerint, szintén nem tartoznak azok közé, akikben az emberek általában nagyon megbíznának.

A kisebbségi helyzet másik ellentmondásos része az előkészítőtől a tizenkettedik osztályig tartó oktatás. Az anyanyelvű oktatás fontosságát senki sem vitatja. A román nyelv ismerete, pedig, lévén, hogy itt élünk, szükséglet. Ebből a kettőből pedig rögtön adódik, hogy az amúgy sem kevés órával rendelkező iskolásainknak még több órája van. De ez sem újkeletű kérdés, ezt sem most tudták meg sem a politikusok, sem az oktatók, sem a szülők. Nem most fogadtak el először oktatási törvényt az RMDSZ parlamenti jelenlétében és szavazataival Romániában.

Lehet ennek a kérdésnek nincs jó megoldása, csak amolyan összekaccsintós, ami minden iskolán, oktatón, szülőn és politikuson is múlik. Azaz mivel mindannyian tudjuk, hogy nehéz iskolásnak lenni, egy nap csak 24 órából áll, ezért nem nehezítjük feleslegesen ezt, figyelembe vesszük, hogy hat-hét óra iskola után mindenkinek még haza kell érni (minimum 1 óra nagyvárosban) másnap kipihenten kéne iskolába menni és teljesíteni, azaz legalább 8-9 órát kéne aludni (ez már 15-17 óra). Ezen kívül még mindennap enni is kell (mondjuk két óra), tanulni is kéne (már jó fáradtan) és még mással is kéne foglalkozni, mint tanulással.

A bizalmatlanság növekedése, akár az állami intézményekben (beleértve az oktatást, igazságügyet, egészségügyet), akár az emberek között általában, nem szolgálja sem az állampolgárok, sem a választók, sem a választottak érdekeit.

Ha kellett erre valakinek bizonyíték, az államelnöki választás első fordulója, a parlamenti választás és a közben történtek, egyértelműen megmutatták. Lehet, ez csak egy Funar-időszakot is megélt, nem is értelmiségi vágyálma, de ha már elmúltak a választások, és a kampánylogika nem ír felül mindent, muszáj most már arra is időt és erőforrást fordítani, hogy a bizalmat erősítsük a társadalomban.

Az RMDSZ-nek a romániai magyarság megelőlegezte a bizalmat. A nacionalizmus előretörése, a gazdasági válság szelei, a jövő évi romániai költségvetés kérdése, minden szempontból nehéz helyzetet teremtenek. Erről a helyzetről muszáj lesz beszélni, akár TikTok-videókban is. Az emberek nem hülyék, meghallják, ha egy politikus kampányon kívül is kommunikál velük. S ahhoz, hogy a megelőlegezett bizalom, ne forduljon át apátiába, elvándorlásba, dühbe, szavazástól való tömeges elfordulásba, minden kommunikációs lehetőséget ki kell használni. Már holnaptól.