Tavaszi elmélkedés a pártok hatalmáról. Spoiler: az RMDSZ-nek is van

Az elmúlt hetekben több politikus is (áttételesen) írt vagy beszélt a hatalomról. Borboly Csaba leírta, hogy milyen törvény adta jogosítványai vannak az RMDSZ-nek az oktatásban. Azt is kihangsúlyozta, hogy az általuk, politikusok által, indított Legfelsőbb Bíróságig, jutó folyamat hatására változott meg a magyar diákok román érettségijének mikéntje. Azt, hogy az érettségizők most azon keretek között vizsgáznak, amit az RMDSZ megteremtett, azt a hatalom megnyilvánulásaként is lehet értelmezni. Csoma Botond Facebook-videójában emelte ki, hogy az „RMDSZ hatalmon nem, csupán kormányon tud lenni”. Jóval ezek előtt, a 2025-ös koalíciós tárgyalások kapcsán Kelemen Hunor nyilatkozott arról, hogy az RMDSZ-nek döntéshozatali minisztériumok kellenek, ahol a döntésekre befolyással lehessen a szervezet. A narratíva, amely szerint a kormányzás nem hatalom, hanem eszköz, úgy is értelmezhető, mintha az RMDSZ-nek nem is célja a hatalom megszerzése, mert maximum „hét százalékkal nem lehet hatalmon lenni”.

Mindemellett én azt állítom, hogy egy etnikai párt célja a hatalom megszerzése, gyakorlása és megtartása is, a kormányzás pedig a hatalomgyakorlás eszköze.

Tudjuk, hogy a politika központi eleme a hatalom. A pártok által a mindennapi életben „felhasználható” hatalmat a következők befolyásolják: a hatalom lehetséges forrásaiból melyiket birtokolja; milyen mértékben birtokolja őket; mi a külső (párton kívüli) környezet percepciója a párt által birtokolt hatalomról; milyen más hatalommal rendelkező szereplők vannak. Ebben a cikkben, vázlatosan, csak azt leltározom fel, a politikai pártok, közöttük az RMDSZ, hatalma milyen forrásokból származhat.

Egy demokratikus országban a hatalom egyik forrása a választás, amikor a nép az általa választottakat „hatalmazza fel” arra, hogy a társadalom működési szabályait megalkossa.

A hatalom forrása a helyzetek, rendszerek működésének ismerete is. Nemcsak akkor van egy pártnak hatalma, ha többségben van.

Amennyiben a tagjai ismerik a játékszabályokat, játsszák a politikai játékot, a „mérleg nyelve” pártoknak például nagyobb ereje tud lenni, mint amennyit a százalékuk szerint jelentenének, hiszen a törvények meghozatalához többség kell, néha abszolút többség is. A hatalom forrása ma is lehet az információ és az olyan tudás, amely felhasználható cselekvésre, a többi hatalomforrás megszerzésére, a percepciók alakítására.

A hatalom forrása a fogalmak birtoklása, a diskurzusok, a politikai napirend alakítása is. Aki meghatározza, az emberek milyen fogalmakkal írják le a valóságot, milyen kérdések mentén gondolkodnak el, az határozza meg, mi a valóság. A hatalom forrása lehet a félelem is: félelem az ismeretlentől, a másságtól, a kimaradástól, a megtorlástól és a külső ellenségtől.

Egy etnikai pártnak, amelynek fő célja a kisebbség érdekeinek védelme, a döntések meghozatalának lehetőségét, azaz a hatalmat kell keresnie. Nem lehet például anyanyelvi oktatást kiépíteni, megtartani, védeni, ha nem rendelkezik hatalommal az ezeket képviselő párt vagy szervezet, ha nincsen jelen ott, ahol a döntések születnek, ahol a hatalomgyakorlás történik. Olyan párt, mint az RMDSZ, amelynek polgármesterei, alpolgármesterei, önkormányzati tanácsosai, képviselői, szenátorai, európai parlamenti képviselői vannak, amely időnként kormányon van, miniszterekkel, államtitkárokkal, az részese a hatalomnak. Az, hogy az éppen aktuális mennyiségű hatalma mire elég, egy másik kérdés.

A hatalomnak, amellyel az RMDSZ rendelkezik, legalább öt forrása van. Egyrészt a területi beágyazottsága és parlamenti frakciója. Önkormányzati szinten a jelenlegi ciklusban ez jelent négy megyei tanácselnöki helyet (az összes megyei tanács 9,7%-a), 200 polgármestert (az összes romániai polgármester 6,37%-a), három megyei tanács alelnököt (olyan megyékben, ahol nincs elnök), valamint 237 alpolgármestert. A helyi és megyei önkormányzatok, a polgármesteri, alpolgármesteri pozíciók, a megyei tanácselnöki vagy alelnöki pozíciók mind olyan hatalmi helyeket jelentenek, ahol az ottani lakosság életminőségét befolyásolni lehet. Itt határozzák meg például egyes adók nagyságát, az építkezések mikéntjét, a helyi forgalmat és közszállítást, de befolyásolják az oktatást és a helyi gazdasági környezetet is. Persze a konkrét városokat és községeket megnézve különböző mértékű hatalma van az RMDSZ-frakcióknak, attól függően is, hogy egyedül vagy koalíció részeként vezeti a települést, esetleg csak részese az önkormányzatnak.

Ami a parlamenti frakciót jelenti, az a jelenlegi ciklusban 22 képviselőt (az összes 6,6%-át) és 10 szenátort jelent (az összes 7,46%-át). A kormányban való részvételt most két miniszter, egy miniszterelnök-helyettes, öt államtitkár (olyan minisztériumokban, ahol nincs miniszter), valamint a kormányzati intézményekbe az RMDSZ által küldött tagok (például Román Nemzeti Bank, Számvevőszék, Biztosítási Felügyelet) jelentik. A kormány (amely parlamenti képviselőinek és szenátorainak az RMDSZ a 10,2%-át adja) az, amely a parlamenti képviselőkkel és szenátorokkal együtt az ország költségvetését, az ország működésének kereteit meghatározza.

Az RMDSZ hatalmának másik forrása a saját magáról kialakult, illetve kialakított kép.

Egy olyan világban, ahol szavazásokkor (kormányban, parlamentben, önkormányzatokban) a számok és a szavazások mikéntjére tett ígéretek számítanak, az RMDSZ-ről országos szinten kialakított imázs, miszerint választásokon tud mozgósítani, a parlamentben a megbeszéltek szerint szavaz, a hatalom egyik nem elhanyagolható forrása. Ez még abban az esetben is biztosíthat nagyobb hatalmat, amikor nem a mérleg nyelveként részese a kormánykoalíciónak. De ide tartozik az az imázs is, amely az erdélyi magyarságban létezik az RMDSZ-ről, és amely adott esetben nemcsak a választásokat, hanem az esetleges tüntetéseket is befolyásolhatja. Az év eleji tüntetéseknek (az eddigi elemzések mellett) lehet egy másik olvasata is: az erdélyi magyarok valóban hatalmi pozícióban lévőnek látják az RMDSZ-t. Lehet úgy is értelmezni a tüntetéseket, hogy az erdélyi magyarság körében megjelentek a politikai élet más szereplői is (politikai aktivisták), és más, egyébként demokratikus társadalmakban teljesen szokásos civil eszközök (tüntetések) is használhatóvá váltak.

Harmadrészt az RMDSZ nemzetközi kapcsolatai. Ide most az egyszerűség kedvéért egyszerre sorolom a magyar kormánnyal fennálló kapcsolatát, az Európai Parlament legnagyobb frakciójában való részvételét, valamint más nemzetközi kapcsolatait is. Ezek igaz, különböző mértékben, de mind hozzájárulnak a romániai belpolitikában rendelkezésére álló hatalomhoz. Negyedrészt pénzügyi erőforrásai. Itt azok a források vannak, amelyekből az RMDSZ-t mint szervezetet működtetik és kampányait finanszírozzák. De ide tartoznak azok a források is, amelyekből a partnerszervezeteit, a holdudvarát finanszírozzák.

Ötödrészt emberi erőforrásai, mint az RMDSZ tisztségviselői (önkormányzati képviselők, parlamenti képviselők és szenátorok, kormányban tisztséget viselők) és képességeik. Ne feledjük, a helyzetek felismeréséhez, az információk összegyűjtéséhez, más szereplőkkel való kapcsolattartáshoz és általában véve a cselekvéshez készségek és képességek kellenek. Ide tartoznak azok a szakértők, kampánystratégák, partnerszervezetek emberei is, akiknek a tudását és tapasztalatát felhasználva az RMDSZ politikusai cselekedhetnek.

A politika központi eleme a hatalom. Minél több és többfajta hatalmi forrással rendelkezik egy párt, annál többször és több helyen érvényesítheti hatalmát. A kormányzás is a hatalom gyakorlása, hiszen kijelöli az állampolgárok életének kereteit, azt, amit tenniük kell, azt, ahogyan azt tenniük kell, sőt adott esetben még büntetést is társít hozzá (nem fizetem ki az adót, nem adhatom el a tulajdonomat).

A demokratikus rendszerek jobbak, mint mások, mert kereteket szabnak a hatalom gyakorlásának, beleszólási lehetőséget adnak azoknak, akik felett a hatalmat gyakorolják.