Szilánkok – szarkasztikus jegyzetek a hírzaj közepéből 6.

Goyát parafrazálva („Az értelem álma szörnyeket szül”): Ha a demokrácia lehunyja a fél szemét, rögtön felszínre kerül a szemét (1)/ a csőcselék (2)/ a söpredék (3). (A parafrázis befejezését az olvasóra bízzuk: mindenki válasszon kedve szerint, lelki alkata és pillanatnyi hangulata alapján.)

Eredetileg úgy nézett ki, hogy az elmúlt hét átlagos lesz, de közben kiderült, hogy mégsem, s ebben ismételten Trumpnak és embereinek volt kiemelkedő szerepe:

Ki az Ovális Irodában lefolyt összetűzés nyertese?

A Bill Clinton elnöksége alatt elhíresült Ovális Iroda (a Fehér Házból) akár történelminek is nevezhető konfrontáció helyszíne volt. A házigazda Donald Trump és alelnöke J. D. Vance fogadta az amerikai-ukrán megállapodás aláírására érkezett Zelenszkij ukrán elnököt. Amennyi empátia szorult a házigazdákba, még szerencse, hogy belépéskor Trump vagy Vance nem ajánlotta fel, hogy a ballagási vagy esküvői öltönyét, látván, hogy a vendég nem tartja magát a diplomáciai dresszkódhoz, nem volt öltönyben.

A tévékamerák előtt lejátszódó és botrányosan befejeződő találkozó képei és visszhangjai azóta többször körbejárták a világot, és mindenki magyarázza a maga módján, pártállása, érdekei vagy szimpátiája alapján. És csak kevesen örülhetnek, a finálénak.

Talán csak Putyinék jubilálhatnak az amerikaiak szereplésének. Ünnepelhetnek, mert látszólag az ukrán elnököt megalázták és szinte szabályszerűen ajtót mutattak neki. S ismételten megfenyegették azzal, hogy az USA beszünteti az ukránok támogatását. Ez pedig Ukrajna elvérzéséhez vezethet.

Szokatlan volt, hogy az elnök és az alelnök egyszerre tárgyal a meghívott féllel, miként most az ukrán elnököt együtt fogadták, bár ez akár a megbeszélés, vagy a vendég fontosságának is szólhatott volna. A sajtó előtt folyó tárgyalás akkor élesedett ki, amikor egy adott pillanatban Trump újságírói kérdésre válaszolt, hogy mit üzen azoknak, akik azt mondják, túlságosan együttműködő az orosz elnökkel. Trump válasza az volt, hogy lehetetlen lenne megállapodást kötnie, ha nem állna kapcsolatban Ukrajnával és Oroszországgal egyaránt. Amit követett egy jellemzően ‘trumpos” kijelentés: „Nem vagyok Putyin szövetségese. Senkinek nem vagyok a szövetségese, csak az Egyesült Államoknak” – kezdte az elnök, majd a béke megteremtésének fontosságáról beszélve Zelenszkijre mutatott: „Látják, milyen gyűlölet van benne Putyin iránt? Ilyen gyűlölettel nekem nagyon nehéz megállapodást kötnöm. Óriási benne a gyűlölet, én ezt meg is értem, de elmondhatom, hogy a másik oldal sincs oda érte.” Ezután megjegyezte, hogy ő tudna keményebb is lenni, ha kell, de így lehetetlen lenne megállapodni. Ha Trump őszintén akarta volna a békítést, akkor nem sértegeti a vendéget, s nem hozza többször is nehéz helyzetbe. Illetve nem viselkedik vádlóként az ukrán elnökkel szemben és mintha Putyin ügyvédje lenne…

Senkinek nem vagyok a szövetségese, csak az Egyesült Államoknak: Trumpnak ez a kijelentése felér XIV. Lajos azon mondásával, hogy “Az állam én vagyok”. Trump egyszerre jelezte, hogy ő nem erős, hanem nagyon erős ember, s ugyanakkor a demagóg is beszélt belőle, hisz a tévé nyilvánossága előtt folyt “a tárgyalás”. Érdekes az is, hogy Orbán is hasonlóan fogalmaz, amikor a Carlsonnal folytatott beszélgetésén a műsorvezető arról kérdezte a magyar miniszterelnököt, mit gondol róla, hogy sokan Vlagyimir Putyin orosz elnök bábjaként hivatkoznak rá. Orbán szerint már a felvetés is nevetséges, „én nem Putyin-párti, hanem magyarpárti vagyok” – mondta. Mind a két kérdés és a két válasz egybecseng. Ezek szerint Orbán és Trump nem véletlenül áll egy oldalon.

Ha ehhez még hozzátesszük, hogy kisebb formátumú, de nagy ambícióval és esetenként túlméretezett egóval bíró európai politikusok rögtön kapnak az alkalmon, hogy letegyenek Ukrajna támogatásáról, akkor az Európát és az ukránok ügyét ért kár még nagyobb:

Robert Fico szlovák miniszterelnök közölte, hogy Szlovákia nem támogatja Ukrajnát pénzügyileg vagy katonailag. Mert szerinte Ukrajna nem elég erős a kedvező tárgyalási pozícióhoz, ezért az EU-nak a tervét hogy Oroszországgal szemben erőt felmutatva lehet békét kötni, nem tartja megvalósíthatónak. Sőt a következő EU-csúcson azonnali tűzszünetet fog javasolni, melyet a legtöbb tagállam és érthetően Zelenszkij is elutasítja. Fico követelte az ukrán gáztranzit helyreállítását is, mert enélkül Európa versenyképessége szerinte nem biztosítható. Fico sem egyszerű eset, s nem egészen igaz, hogy az olcsó orosz gáz tudná biztosítani az európaiak versenyképességét. Sokkal nagyobb kárt fognak okozni Európának a Trump által bejelentett amerikai vámok. Arról nem is beszélve, hogy egy esetleges tűzszünet még nem a háború vége, s az oroszok azt vagy betartják vagy nem, s az alatt csapataikat rendbe tudják hozni a folytatáshoz.

Crin Antonescu a kormánykoalíció elnökjelöltje sem maradhatott ki az amerikai-ukrán vitában való állásfoglalásból, mondván hogy mivel az Amerikai Egyesült Államok 35 éve Románia partnere, „konjunkturálisan, a Vlagyimir Putyin által elindított háború miatt támogattuk és támogatni fogjuk Ukrajnát. Segítettünk, amivel tudtunk, jó szomszédok voltunk, de ismétlem: a partnerünk ebben a tárgyalásban a Trump-adminisztráció”.

S meg is indokolja a maga módján: „Még egy év háború túl sok lenne nekünk. A pragmatizmus az egyetlen választási lehetőség.” (A pragmatizmusról papol, holott ez tiszta opportunizmus!)

35 éves partnerség az amerikaiakkal valós, de ha így folytatják Trumpék az európaiakkal szemben, akkor ennek a partnerségnek lőttek. Tény és való, hogy Románia lakossága, gazdasága megsínyli a háborút, de a háború Ukrajnában folyik már három éve, s ők szenvedik el a háború nehezét. Ők halnak meg az orosz fegyverektől. S pragmatizmusról beszélni, meg konjunkturális ukrán támogatásról finoman fogalmazva is becstelenség. Mert az ukránok közel vannak, Amerika messze. (S Amerikának van izolacionista hagyománya, amelyet újabban Trump-Musk és társaik próbálnak feltámasztani. Legutóbb Musk – Trump rosszabbik énje –, helyeselte hogy az USA a NATO-ból és ENSZ-ből lépjen ki. Musk, egy Gunther Eagleman jobboldali (=trumpos) influenszernek az X-en közzétett javaslatát jóváhagyólag támogatja, hogy az USA lépjen ki a NATO-ból és az ENSZ-ből. Holott az USA szuperhatalmi státusza feltételezi, hogy a világban ott segít, ahol szükség van rá, és kiveszi a részét a bajok orvoslásából. Amikor az ENSZ-t létrehozták a Biztonsági Tanács 5 állandó tagja pont azért kapott vétójogot és állandó tagságot, mert ők voltak a fasizmus legyőzésének motorjai. Ha Amerika kilépne, akkor maradna Kína, Oroszország, Nagy-Britannia s Franciaország, melyek közül a két első többnyire a Gonoszt képviseli a világban és katonai potenciáljuk messze felülmúlja a két európai államét! Magyarán az amerikaiak kilépése, megfutamodásnak is tekinthető, (mondjuk cserbenhagyásos gázolásnak), vagy, ha úgy tetszik, Európa és a demokrácia elárulásának.

Antonescu eredeti képzettsége történelemtanári lenne. Így onnan is tudhatná, hogy a negyvenes években a románok az amerikaiakat várták, de az oroszok érkeztek… Vagyis konjunkturális jelöltünk konjunkturálisan nyilatkozott. Ahelyett hogy hallgatott volna.

Orbán Viktor (szokása szerint) még tovább ment, mint Fico vagy Antonescu Ukrajna ügyében: a magyar miniszterelnök egy levélben arra kéri az Európai Tanács elnökét, hogy a március 6-ra összehívott brüsszeli csúcson a tagállamok állam- és kormányfői ne fogadjanak el írásbeli következtetéseket Ukrajnáról, mert ő a tervezetben foglaltakat nem tudja támogatni. Magyarán Orbán Viktor újabb vétót helyezett kilátásba. (Újabb orbáni zsarolás!) Az eredeti tervezet szerint az EU újabb fegyvereket (például légvédelmi eszközöket, rakétákat, lövedékeket) adna Ukrajnának, egy 20 milliárd eurós új alap terhére. Orbán azt is javasolja, hogy az unió az Egyesült Államok politikáját kövesse, és kezdjen közvetlen tárgyalásokat Vlagyimir Putyinékkal a békéről.

Az oroszokkal való tárgyalás nem könnyű, s valóban szükséges. Persze meg kell találni a módját és a helyét is, de úgy, hogy általa ne legitimálják a véres putyini rendszert. (Talán O.V. egy ilyen szöveggel egyszerre legalább két nagykutyának próbál udvarolni: Trumpnak azzal, hogy az ő példáját idézi, és ugyanazt javasolja az európaiaknak amit az amerikai elnök tett. Putyin és az oroszok felé, tárgyalásokat javasol, ezáltal a másik Főnöknek is hajbókol.)

Ezzel a kérdéssel vezettem fel a témát: Ki az Ovális Irodában lefolyt összetűzés nyertese?

A válaszom, hogy Trump és az amerikaiak semmi esetre sem nyertesek. Zelenszkij és Ukrajna, az ukrán nép sem nyertes, bár derekasan helytálltak és helytállnak. A béke ügye sem nyert semmit. Az európaiak sem nyertek, veszítettek egy szövetségest, Amerikát.

Pillanatnyilag Putyinék ünnepelhetnek, ugyanis:

1. Ha Trump az ügynökük (vannak ilyen feltételezések, hogy Trumpot a KGB beszervezte), akkor jól teljesített: rombolt, éket vert Európa és Amerika közé. Szétvert egy régóta fennálló transzatlanti szövetséget-partnerséget. (Tehát moszkvai szemmel nézve az ügynök megérte a rá fordított kiadásokat...)
2. Ha Trump nem az ügynökük, hanem „önerőből”, saját hülyesége, nárcizmusa, erőszakossága s személyiségnek egyéb torzulásai miatt tette ezt az ukrán elnökkel, akkor még jobban ünnepelhetnek Moszkvában, hisz nekik még pénzükbe se került. Maximum annyiba, amennyivel besegítettek Trump újraválasztásába.

Post scriptum

1. Amikor e sorokat írom, Trump már több mint egy hónapja elnök, de még mindig tart az orosz-ukrán háború, mely három évvel ezelőtt kezdődött. A Donald név hallatán nekem továbbra is a kacsa ugrik be elsőnek. (Olykor még más állatok is.)
2. A belpolitikában is vannak fejlemények és ezek kapcsán kérem az olvasókat, hogy tippeljék meg a következőket: (Válaszlehetőségek: IGEN, NEM, NEM TUDOM)

• Georgescu embere (Potra zsoldosvezér, aki állítólag Dubajba lépett le), kapott-e fülest a belügytől, hogy házkutatás és letartóztatások következnek?
• A szélsőségesek élükön az AUR-ral folytatják-e a továbbra is a mozgolódást, egész az esetleges választásokig?
• Az alkotmánybíróság engedi-e indulni a választáson Georgescut vagy sem?
• Melyik a rosszabb megoldás: ha indulhat Georgescu, vagy ha nem indulhat?
• A házkutatások során felfedezett fegyverek, lőszerek és robbanóanyagok tulajdonosai kapnak-e olyan súlyos szabadságvesztést, mint a kézdivásárhelyi „petárdás” terroristák?