A Kreml nem is kívánhatott volna nagyobb balhét, mint ami Trump és Zelenszkij találkozójából lett

Tíz perc alatt omlott össze a megbeszélés az Ovális Irodában, ahol a sajtó előtt pusztán csevegni kellett volna a vendéglátó Donald Trumpnak és J. D. Vance-nek az ukrán elnökkel arról, hogy milyen nagyszerű egyezséget kötnek, ami remek alap lesz az Egyesült Államok és Ukrajna közötti szoros kapcsolat fenntartásához, és garanciát biztosít arra, hogy az Oroszország által megtámadott ország nem marad amerikai támogatás nélkül.

A pénteki találkozó mögött komoly európai lobbizás volt: előbb a francia elnök, majd a brit kormányfő tárgyalt Trumppal. Emmanuel Macron és Keir Starmer megbeszélései a vártnál jobban alakultak, Trump dicsérte tárgyalópartnereit, és elismerését fejezte ki az ukránok háborúban tanúsított bátorsága iránt. Nem borult ki, pedig a két sajtótájékoztatón mind a francia, mind a brit fél nyilvánosan kijavította Trumpot, amikor az európaiak Ukrajnának nyújtott támogatásairól beszélt, amelyeket szerinte Ukrajnának vissza kell fizetnie. A tárgyalófelek jelezték, hogy az európai támogatás nagy része nem ilyen.

Trump és Vance vs. Zelenszkij

A beszélgetés szokatlan formációban zajlott, hiszen általában az elnök és az alelnök nem tárgyal egyszerre a meghívott féllel – bár ez önmagában akár a megbeszélés fontosságának is szólhatott volna, ha sikerül megfelelő mederben tartani. A feszültség ott robbant ki, amikor Trump arra az újságírói kérdésre válaszolt, hogy mit üzen azoknak, akik azt mondják, túlságosan együttműködő az orosz elnökkel.

Trump ezen a ponton azt mondta, lehetetlen lenne megállapodást kötnie, ha nem állna kapcsolatban Ukrajnával és Oroszországgal egyaránt. „Nem vagyok Putyin szövetségese. Senkinek nem vagyok a szövetségese, csak az Egyesült Államoknak” – kezdte az elnök, majd a béke megteremtésének fontosságáról beszélve Zelenszkijre mutatott: „Látják, milyen gyűlölet van benne Putyin iránt? Ilyen gyűlölettel nekem nagyon nehéz megállapodást kötnöm. Óriási benne a gyűlölet, én ezt meg is értem, de elmondhatom, hogy a másik oldal sincs oda érte.” Ezután arról beszélt, hogy ő tudna keményebb is lenni, ha kell, de így lehetetlen lenne megállapodni.

Itt Vance vette át a szót, és arról beszélt, hogy Trump elődje, Joe Biden csak szövegelt, és lám, ezután Putyin megtámadta, és megsemmisítette Ukrajna egy részét. Trump viszont cselekszik is, és diplomáciai úton dolgozik a rendezésen.

Ezek a megjegyzések érezhetően barátságtalanok voltak, de egyáltalán nem váratlanok annak ismeretében, amit Trump az elmúlt hetekben tett és mondott Ukrajnáról. Telefonon beszélt Putyinnal, akiről nagyon előzékenyen nyilatkozott, aztán külügyminiszteri szinten közvetlen tárgyalásokat folytatott az amerikai fél az oroszokkal, kihagyva Ukrajnát és az EU-t, nem is beszélve arról, hogy az orosz narratívát felidézve diktátornak nevezte Zelenszkijt, mert nem tartanak választást a háború alatt álló Ukrajnában. Tulajdonképpen a háború kitörésével is őt okolta az országra támadó Putyin helyett.

Arra tehát lehetett számítani, hogy az indulatos kijelentéseiről ismert elnök és az Ukrajnával szemben korábban sem túl barátságos Vance tesz néhány karcos megjegyzést. Ukrajnára egyébként is nehezteltek, mert az ukrán fél nem írta alá az ország ásványi anyagainak kitermeléséhez az amerikaiaknak hozzáférést biztosító szerződés első verzióját, amelyet az amerikai pénzügyminiszter vitt Kijevbe. Trump 500 milliárd dollár értékű hozzáférést kért, azt állítva, hogy ez jár az Egyesült Államoknak, mert az ország 350 milliárdot adott már eddig is Ukrajnának, és viszont szeretné látni a pénzt. Trump 350 és 500 milliárdos támogatásról is beszélt, bár valójában az Egyesült Államok eddig nagyjából 120 milliárd dollár értékben juttatott Ukrajnának katonai szállítmányokat, humanitárius segélyt és közvetlen költségvetési támogatást – valamivel kevesebbet, mint az európaiak. Ráadásul az összeg egy része az amerikai hadiipari cégeknél csapódott le. Biztonsági garanciákat, pláne NATO-tagságot nem kínált fel Ukrajnának márpedig Kijev szerint Oroszország érdemi nyugati védelmi garanciák nélkül idővel újra megtámadná Ukrajnát.

Zelenszkijnek sokkal óvatosabbnak kellett volna lennie a beszélgetés során, mint a nyugat-európai vezetőknek, akik megengedhették maguknak, hogy rámutassanak, ha Trump nem mond igazat. Az óvatos hozzáállás azonban Zelenszkijnél nem tartott sokáig. Ez a háború negyedik évében, több személyeskedő, sértő megjegyzés, élcelődés után egyéni szinten érthető is lenne, de a diplomáciában ez kevésbé engedhető meg. Talán itt mutatkozik meg leginkább, hogy a 2019-ben elnökké választott Zelenszkij, noha nagy szerepe van abban, hogy Ukrajna helyt állt az orosz támadás sorsdöntő kezdeti szakaszában, mégis csak civilként került a nagypolitikába. És persze az is, hogy Trumpot nem igazán lehet klasszikus politikusként kezelni.

A nyelvtudás mellett is jól jöhet a tolmács

Az ukrán elnök tolmács nélkül beszélt, ami két okból is hiba volt: jól tud ugyan angolul, képes érthetően kifejezni magát, interjút is tud adni – bár a Fox Newsban beszélve többször is kért a tolmácstól egy kis segítséget –, de nem elég szabatosan ahhoz, hogy a megfelelő árnyaltsággal, a diplomáciában szükséges érzékenységgel beszéljen egy ilyen feszült helyzetben. Másrészt a tolmács jelenléte megakadályozta volna azt is, hogy egymás szavába vágjanak, ahogyan az egyre intenzívebben történt, végül zátonyra futtatva az egész beszélgetést.

Trump és Vance is kilépett a diplomácia megszokott medréből – Trump például a pénteki találkozót azzal kezdte, hogy Zelenszkij ruháját cikizte, noha az ukrán elnök védjegyévé vált, hogy öltöny helyett a háborús helyzetet szimbolizáló zöld-fekete pulóverben jelenik meg mindenütt. De ha az aláírásra szánt szerződés többé-kevésbé megfelelt volna az ukrán vezetésnek, akkor Zelenszkijnek sokkal formálisabban kellett volna fogadnia Trump és Vance megnyilvánulásait.

Például amikor Vance a segítőkész diplomáciáról beszélt, Zelenszkij hosszan ecsetelte, hogy voltak próbálkozások már erre korábban, 2014-2022 között is, mégis haltak meg emberek a tűzszüneti vonalon Kelet-Ukrajnában. Többször írtak alá fogolycserékről megállapodást, mégsem valósultak meg a tervezett módon. „Milyen diplomáciáról beszél, J. D., mire gondol?” – szegezte a kérdést összefont karral, defenzív testtartással Zelenszkij az alelnöknek, a keresztnevén szólítva meg – ő ezt nem viszonozta –, és ezután már nem volt megállás.

Trumpék direkt rájátszottak a feszültségre?

A közismerten extrém hiú és nárcisztikus Trumpnak Zelenszkij azt mondta: „A háború idején mindenkinek vannak gondjai, önöknek is, de önöknek itt van a szép óceán, ezért nem érzik, de majd fogják”. Azaz tulajdonképpen arról beszélt, hogy Trump stratégiai hibát követ el azzal, ahogyan Putyint kezeli, mert ez veszélyt hoz az Egyesült Államokra is. Hogy erre Trump ingerülten közbevág azzal, hogy „ezt maga nem tudhatja, ne akarja megmondani, mit érzünk”, borítékolható volt.

Lehet, hogy egy sokkal óvatosabb Zelenszkij sem kerülhette volna el a feszült vitát: a CNN vezető nemzetközi tudósítója, Cristiane Amanpour szerint Trumpék célja eleve az volt, hogy olyan helyzetet teremtsenek, ahol Zelenszkij a békefolyamat kerékkötőjének látszik és ezzel is igazolni tudják, hogy helyesek voltak a fenntartásaik. Az ukrán elnök sem nyelhetett volna le bármilyen megaláztatást, de nem is sikerült egyensúlyoznia a zsákutcába vezető számonkérés és a megalázó hallgatás közötti vékony mezsgyén. Az, hogy Ukrajna washingtoni nagykövete, Okszana Makarova a fejét fogta Ovális Irodában a kisiklott beszélgetést hallgatva, részben Zelenszkijnek is szólhatott.

Pedig sokan megmozdultak annak érdekében, hogy Trump az Ukrajnával kapcsolatos elutasító, vádaskodó nyilatkozatai után mégis tárgyaljon Zelenszkijjel. Ebben a francia és a brit közbenjárás is Ukrajna segítségére volt: a Starmerrel való megbeszélés után Trump egy újságírói kérdésre úgy tett, mintha sosem nevezte volna diktátornak Zelenszkijt, jelezve, hogy van visszaút az érdemi tárgyaláshoz, megállapodáshoz. Ehelyett a felek oda jutottak, hogy Trump emelt hangon figyelmeztette Zelenszkijt, hogy „nincsen jó helyzetben, semmilyen aduja sincsen”, majd megvádolta, hogy a III. világháborúval és emberek millióinak életével játszik.

Az már a végjáték volt, hogy Vance tiszteletlenséggel vádolta meg Zelenszkijt, aki szerinte egyébként sem köszönte meg az amerikai segítséget egyszer sem. Amikor Zelenszkij azt mondta, megtette sokszor, aznap is, akkor Vance már azzal toldotta meg, hogy ezt a találkozó során egyszer sem tette meg.

Személyes elszámolnivalójuk van Zelenszkijjel

Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy Trumpnak személyes ellentéte is van Zelenszkijjel. 2019-ben, amikor megnyerte az ukrajnai elnökválasztást, Zelenszkij máris az amerikai elnökválasztási kampány egyik kulcsszereplője lett. Az akkor első elnöki ciklusa harmadik évében lévő Trump – aki egyébként elsőként juttatott páncéltörőket Ukrajnának, ami később nagy segítségére volt az ukrán védelemnek az orosz invázió kezdeti szakaszában – felhívta Zelenszkijt, hogy tegyen lépéseket a Joe Biden fia, Hunter Biden ukrajnai üzleti ügyeivel kapcsolatos nyomozás felújítása érdekében. Zelenszkij kitért a kérés elől, a kiszivárgott telefonbeszélgetés viszont alkalmas lett arra, hogy Trumpot hivatallal való visszaéléssel vádolják meg a demokraták. Ez egészen az elnöki posztról való elmozdítását célzó impeachmentig jutott, amitől végül a republikánus többség szavazatai megmentették. Maga az ügy ettől függetlenül szerepet játszhatott abban, hogy 2020-ban alulmaradt Bidennel szemben a választáson.

Vance a pénteki találkozón azt is Zelenszkij szemére vetette, hogy 2024 szeptemberében Pennsylvaniában járt az elnökválasztási kampány alatt, demokrata politikusok társaságában. Ezt Vance a kampányba való beavatkozásnak minősítette – ahogyan tették akkoriban a republikánusok általában is –, és ez szintén tüske maradt azóta is a republikánus vezetésben.

A szerződésbe jobb híján ment volna bele Kijev

A kiabálássá fajult beszélgetésnek ezen a pontján már eldőlt, hogy zárt ajtók mögötti megbeszélés nem lesz, és nem írják alá az ásványkincsekre vonatkozó megállapodást sem. Ez nem tartalmazott ugyan védelmi garanciákat, de annyi azért belekerült a szövegbe, hogy ”az Egyesült Államok támogatja Ukrajnát abban a törekvésében, hogy a tartós békéhez szükséges biztonsági garanciákat kapjon„ Ebbe, jobb híján már kész volt belemenni Zelenszkij, aki azt is elérte, hogy a megállapodásban ne legyen szó az 500 milliárd dollárról, amellyel Trump szerint tartozik Ukrajna. Az is a kompromisszum része volt az első verzióhoz képest, hogy az ásványi anyagok 50 százalékához való amerikai hozzáférés ne a már működő, hanem csak a később megnyitandó lelőhelyekre legyen érvényes.

A szerződés szerint ez a földgáztól a kőolajon át a ritkaföldfémekig mindenre kiterjedne és az amerikai fél részesedne az ásványi anyagok továbbításához használt kikötők – így a cseppfolyósított földgázt kezelő LNG-terminálok – bevételeiből is. Ukrajna a bevétel felét a most aláírás nélkül maradt szerződés szerint nem közvetlenül adná az Egyesült Államoknak, hanem egy közös ukrán–amerikai pénzügyi alapba helyezte volna, ebből az Egyesült Államok részesedése az amerikai törvények által engedélyezett maximum lenne, de ennek pontos értelmezése későbbi tárgyalásokra marad. Az alap célja, hogy ukrán fejlesztésekbe fektessen be, köztük az orosz erők által lerombolt infrastruktúra újjáépítésébe. A szerződésről ebben a cikkünkben olvashat bővebben.

Az sem a vég, ami annak látszik

A feszült helyzet ellenére sem kell még véglegesen temetni a megállapodást, bár a balul sikerült találkozó után a Fox Newsnak adott interjújában Zelenszkij kerülte a választ, hogy azonnal visszamenne-e a Fehér Házba folytatni a tárgyalást, ha lehetne. (Ezt egyébként saját delegációja próbálta is elérni közvetlenül a veszekedés után, mielőtt Zelenszkijnek el kellett hagynia a Fehér Házat.)

Sajnálatát fejezte ki, hogy így alakult a megbeszélés, és bocsánatot kért az amerikai néptől, hangsúlyozva, hogy rengeteg segítséget kapott országa az Egyesült Államoktól, de válasz nélkül hagyta kérdést, hogy szerinte tartozik-e bocsánattal személyesen Trumpnak. Később az X-en, részben valószínűleg Vance köszönetkérésre felszólító megnyilvánulására kissé ironikusan reagálva látványosan sokszor köszönetet mondott Amerikának és az ország vezetésének a látogatásért.

A további megbeszélések lehetőséget a kudarcba fulladt beszélgetés ellenére Trump is nyitva hagyta, arról posztolva az X-en, hogy Zelenszkij jöjjön vissza, ha készen áll a békére. A szenátus költségvetési bizottságának republikánus elnöke, Lindsey Graham viszont egyenesen Zelenszkij lemondását követelte, bár a végén a szenátor is finomított azzal, hogy változtasson Zelenszkij a hozzáállásán.

Az ukrán elnök kétségtelenül nem kezelte maximális profizmussal a helyzetet, de az is nyilvánvaló, hogy a feszültséget nem ő keltette. Nem véletlen, hogy a NATO és az EU számos tagországának vezetője kiállt mellette – beleértve a hivatalban lévő német kancellárt és a vasárnapi választások nyomán várható utódját is.

A magyar kormányfő, nem meglepő módon, nem volt közöttük, Orbán Viktor az X-en, azt írta, hogy ”„Az erős emberek békét teremtenek, a gyengék háborút. Ma Trump elnök bátran kiállt a béke mellett. Még akkor is, ha ezt sokaknak nehéz volt megemészteni. Köszönjük, elnök úr!” Nyomában a hazai kormánypárti sajtó is egyértelműen Zelenszkijt hibáztatta a történtekért – miközben egyébként az orosz hadsereg továbbra is növeli a nyomást a védekező ukrán erőkkel szemben.

Az amerikai sajtóban is jelent meg olyan véleménycikk, ami kiállt Zelenszkij mellett. A New York Times arról írt, hogy Ukrajna harcban álló demokratikus vezetője Washingtonba érkezett, készen arra, hogy Trump elnöknek bármit felajánljon – kivéve Ukrajna szabadságát, biztonságát és józan eszét. Cserébe Trump az amerikai történelem legarcátlanabb, legkevésbé méltóságteljes elnökeként kioktatta őt a jó modorról.

A Kreml számára jobban nem is alakulhatna

„Ezt a diplomáciai mélypontot, amit most láttunk, utoljára 1939 márciusában produkálta a történelem” – kommentálta a történteket Ungváry Krisztián történész, aki szerint az amerikai fél szempontjából a találkozó lényege az volt, hogy megalázzanak, emberileg megsemmisítsenek egy olyan államfőt, aki épp segítséget kérne tőlük.

Hogy az Ovális Irodában történtek milyen módon szolgálnák az Egyesült Államok érdekét, az nem világos, de az biztos, hogy ártanak a transzatlanti kapcsolatoknak és Ukrajnának is, amely a növekvő – bár gazdasági és katonai értelemben korántsem nehézségek nélkül megvalósított – orosz nyomással szemben nyugati segítségre szorul.

Egy nagy nyertese azonban biztosan van a történteknek, és ez Vlagyimir Putyin, illetve Oroszország. Az orosz elnökkel kapcsolatban feltűnően pozitívan nyilatkozó Trump nyilatkozatai alapján a Kreml most nyeregben érezheti magát. A két putyini ciklus között elnökként, jelenleg pedig az orosz nemzetbiztonsági bizottság alelnökeként tevékenykedő Dmitrij Medvegyev, aki a Telegram-csatornáján rendszeresen egészen szélsőséges, Ukrajna megsemmisítéséről szóló nyilatkozatokat tesz, a találkozó után ezt írta:

„Kemény verés az Ovális Irodában. Trump első alkalommal vágta arcába a kokainos bohócnak az igazságot. A kijevi rezsim a harmadik világháborúval játszik. A hálátlan disznó súlyos pofonokat kapott a disznóól gazdáitól. Ez nagyon hasznos volt, de nem elég: meg kell állítani a náci gépezet katonai erejét.”