Miért áldozzák be az erdélyi magyar egyházak a kisebbségek megbecsülését?

Mint az olvasó is értesülhetett róla, az erdélyi magyar történelmi egyházak a román ortodox egyházzal közösen kérelemmel fordultak az oktatásügyi minisztériumhoz. Azóta több, mind romániai magyar, mind tágabb romániai kontextusban tiltakozó állásfoglalást is olvashattunk. A kérelemmel kapcsolatban először is azt jegyezném meg, hogy az egyházaknak egy szekuláris államban az oktatás ügyeiben nincs keresnivalójuk.

Az állami oktatás közügy. Minden román állampolgárnak joga van az oktatáshoz (illetve létezik az általános tankötelezettség). Ezzel szemben a vallás magánügy, vagyis magánszemélyként dönthetek úgy, hogy alávetem magam egy egyház előírásainak. De az állam nem dönthet úgy, hogy az állampolgárokat aláveti egy egyház előírásainak. Az egyházak pedig nem mondhatják meg az államnak, hogy a fiatalkorúak milyen nevelésben kellene részesüljenek a tanügyi rendszerben. A fiataloknak viszont annál több beleszólásuk kellene legyen – ezért lényeges, hogy a Tanulók Országos Tanácsa is elutasította a romániai egyházak felvetéseit (az ebben az írásban nem tárgyalt, további javaslatokat is).

A kérelem legnagyobb figyelmet kapott része az, amelyben a romániai egyházak alkalmi szövetsége a következőt kéri: „A 2. cikkely 1. bekezdésében b) pontjának – a sokszínűség meghatározása, a 224. cikkely e) pontjának – a sokszínűség iskolában való népszerűsítése [promovarea] – és a 11. cikkely 1. bekezdésében szereplő, a »szexuális irányultságra« vonatkozó kifejezésnek törlését a Közoktatási törvény tervezetéből, a bármilyen ideológiától való függetlenség elvének értelmében.”

A gyanújuk valószínűleg az volt, hogy az oktatásügyi minisztérium valamiféle „genderpropagandát” várna el a tanároktól. A Román Ortodox Egyház például transzneműségről beszél a közleményében – holott a szexuális irányultság egyszerűen arra vonatkozik, hogy milyen nemű emberekhez vonzódik egy adott személy. Tehát, hogy heteroszexuális vagy homoszexuális, esetleg biszexuális stb. Nem nemi identitásról (férfi, nő, egyéb) vagy nemi önkifejezésről (rövid hajú lányok nadrágban? – hívják az inkvizítorokat!) van szó. És végképp nem nemváltoztatásról, amely témát a közoktatási törvény tervezete nem érinti.

A kérés többi része az egyházak pozíciójának javítását célozza meg, ami a közoktatás ügyét illeti. (Ez a fentebb jelzett okokból problémás – és szekuláris államban véleményem szerint megengedhetetlen.) Talán ezért írták alá a magyar egyházak is, bár tekintettel a korábbi állásfoglalásaikra, gondolom volt egy kis genderellenes vakbuzgóság is a szívekben. Nehogy még a végén gender legyen! Bármit is jelentsen ez.

És itt van a tulajdonképpeni probléma: az anti-woke, a PC-undor ideológiájától vezérelve a magyar egyházak egy olyan nyilatkozatot írtak alá, amely a nemzeti kisebbségek elemi érdekeit és egyáltalán, az állampolgárok oktatáshoz való jogát sérti.

Nézzük csak meg jobban, minek az eltörlését kérték. Mert tudjuk ugye, a Nyugat hanyatlik, Amerikában az egyetemeken ez meg az történik, de itt egy konkrét kéréshez adták az aláírásukat a római katolikus, a református, az unitárius és az evangélikus-lutheránus egyházfők. A 2. cikkely 1. bekezdése b) pontjában a sokszínűség meghatározása így fest: „A sokszínűség – a különböző kulturális, etnikai és identitásbéli, illetve az érzékenységből és az együttérzésből származó perspektívák tisztelete és értékelése, valamint a pozitív egyéni és kollektív önkép megerősítése.”

A tervezet szerint a közoktatásnak az így értett sokszínűség az egyik alapelve. Ez azt jelenti például, hogy az oktatási rendszer elő kell segítse azt, hogy a magyarok Romániában is szeressenek magyarok lenni. Érezzék jól magukat. Mi nem tetszik ebben a magyar egyházak vezetőinek? Hiszen aláírták a kérést, hogy ezt tessék eltörölni.

A 224. cikkely e) pontja a sokszínűség népszerűsítésére [promovare] vonatkozik. Eszerint az oktatók kötelessége „a sokszínűségnek, mint oktatási erőforrásnak a népszerűsítése [promovare] annak érdekében, hogy a diákokban befogadókészséget és toleráns hozzáállást hívjon elő.” Arról van szó tehát, hogy az oktatási folyamatba be kell kapcsolni a diákok sokszínűségét. Vagyis azt kell elérni, hogy a diákok a különbözőségeiken keresztül tanuljanak valamit egymásról és a világról, vagyis, hogy a kulturális, etnikai vagy identitásbéli eltérő perspektíváik nem kizárják, hanem kiegészíthetik egymást.

Ezt jelentené a törvénytervezet szerint a gyakorlatban a sokszínűség. Például egy osztályban a különböző vallási felekezetek a sokszínűség elvének értelmében nem a diákok megkülönböztetését kellene szolgálják. A sokszínűség elve azt jelenti, hogy ezeket a különféle vallási perspektívákat egyaránt tiszteljük, értékeljük és megnézzük, hogy miben segít gazdagabb képet alkotni a világról az, hogy megismerem és elfogadom azokat, akik más vallási felekezethez tartoznak. A magyar történelmi egyházak ökumenikus döntése szerint nekik ebből nem kell, de ki érti, miért.

Bár a magyar diákoknak meglehetősen előnyösek a törvénytervezet sokszínűséggel kapcsolatos tételei, lehet, hogy a nagyobb vész miatt áldozták be ezeket az előnyöket. Jöjjön az igazi rém: a szexuális irányultság! (Még egyszer hangsúlyoznám: semmi köze a transzneműséghez.) Nézzük, miféle belzebubi ármányt rejtettek el ebben a démoni törvénytervezetben! Előbb azért jelezném, hogy amíg eddig a levélben megnevezték azt, hogy pontosan miről van szó (sokszínűség meghatározása, sokszínűség támogatására vonatkozó kötelezettség), itt kissé tartózkodóan jegyzik meg, hogy vegyék ki a „szexuális irányultságra” vonatkozó kifejezést. De milyen kontextusban szerepel ez a kifejezés?

A 11. cikkely első bekezdése szerint (a rövidség kedvéért néhány részt kihagyok, de nyugodtan ellenőrizze le az olvasó): „A közoktatási intézményekben […] tilos az életkor, etnikum, nem [sex], társadalmi helyzet, politikai vagy vallási irányultság, szexuális irányultság szerinti hátrányos megkülönböztetés […]”

Hoppá! Most már érthető, miért nem fogalmazták meg pontosan a kérést, mert azt tulajdonképpen ezt jelentené: „Követeljük, hogy igenis lehessen szexuális irányultság szerint hátrányosan megkülönböztetni diákokat!” Mert itt erről van szó: azt kérik a romániai egyházak, hogy a törvény ne tiltsa azt, hogy szexuális irányultságuk miatt hátrányosan megkülönböztessenek diákokat.

Még ha beleőrülünk is, hogy a Netflixen túl sok filmben van meleg szereplő, meg a CocaCola egyik reklámjában férfiak csókolóznak – fiatalokat diszkriminálni a szexuális irányultságuk miatt: azt hiszem, mindannyian egyetértünk abban, hogy nincs rendben. És azt hiszem, ez a harsány antipolkorrekt, „jönnek a transzok!” szenzációhajhász és legjobb esetben is gondolatszegény diskurzusok kevéssé értett bűne. A „kulturális” jobboldalnak olyan paranoiát sikerült előhívni a nemi és szexuális kérdések kapcsán, hogy saját polgártársainkkal szemben már az elemi jóérzést is gyanúval illetjük. Hogy azt kérjük a törvényhozóktól, hogy lehessen diszkriminálni a meleg – vagy bármilyen – fiatalokat.

De vissza a tárgyra! Most, hogy kicsit jobban megnéztük a dolgot – talán ellentétben a történelmi egyházaink jeles férfiaival – levonhatjuk a következtetést. Úgy fest a helyzet, hogy az etnikai sokszínűség, ennélfogva pl. a magyarok etnikai és kulturális identitásának tiszteletét, értékként való megbecsülését a magyar történelmi egyházak inkább kitöröltetnék a közoktatási törvény tervezetéből, csak azért, hogy a szexuális irányultságuk miatt diszkriminálni lehessen diákokat.

Áldozatkészségük nem üdvözlendő.

Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a Transtelex véleményét. A Transtelexnél fontosnak tartjuk, hogy mások véleménye akkor is megismerhető legyen, ha nem értünk vele egyet. Szeretnénk, ha egy témáról az olvasóink minél több álláspontot megismerhetnének.