Katasztrófa lenne az AUR hatalomra kerülése a romániai magyaroknak, de nem feltétlenül a magyarellenesség miatt

A szélsőjobboldali Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) hónapok óta vezeti a pártok népszerűségi listáját Romániában, a közvélemény-kutatások 35 és 40 százalék közötti arányra mérik. Egyes szakértői vélemények szerint bizonyos körülmények között akár 50 százalékos többséget is szerezhetnének a választáson, tehát igazán aktuális róluk beszélni. Ezt tette Kiss Tamás szociológus, Toró Tibor politológus és Székely István Gergő politológus kedd este a kolozsvári Planetáriumban szervezett kerekasztalon.

A beszélgetés apropóját a Székelyföldi Közpolitikai Intézet (SZKI) és a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet (ISPMN) múlt héten bemutatott közös felmérése jelentette. Ennek alapján már a Transtelex is írt a romániai többség magyarokkal szembeni attitűdjének alakulásáról, illetve a különböző alávetett csoportok, például a melegek elismeréséről.

Nem a magyarellenesség az AUR népszerűségének a kulcsa

A Nagy-Románia Párt meggyengülése után nem voltak evidensen magyarellenes, szélsőjobboldali erők a parlamentben, amikkel szemben az RMDSZ fel tudta volna építeni a „félelemkampányát”, hogy miért fontos a magyarok parlamenti képviselete, így az AUR 2019-es megjelenése után ők lettek az RMDSZ kommunikációjában „a patás ördög” – fogalmazott Toró Tibor. Szerinte a 2024-es parlamenti kampányban is ezt járatta csúcsra az RMDSZ. Épp azért érezték fontosnak a kutatók, hogy megnézzék, a magyarellenesség szervezőelve-e a romániai politikának.

A kutatók szerint a magyarellenességnek csak bizonyos dimenziói megosztók, nem ez a döntő kritérium, ami mentén a politika polarizálódik Romániában. A felmérésből az derült ki, hogy az AUR enyhén magyarellenes, de szavazói sok esetben nem különböznek a Szociáldemokrata Párt (PSD) szavazóitól, és bizonyos kérdésekben még a Nemzeti Liberális Párt (PNL) szavazóitól sem. Toró úgy fogalmazott, hogy ahol a magyaroknak a saját ügyeiket kell intézniük, például magyarul tanulnak, de akár a területi autonómia kérdésében is, megengedőbbek az AUR szavazói, mint a PSD szavazói. Míg a romániaiak 15 százaléka ért egyet azzal a kijelentéssel, hogy a magyar többségű vidékek területi autonómiát kapjanak, addig az AUR szavazói esetében ez 20 százalék körül van.

Az olyan témákban viszont, ahol a magyarok a teljes társadalomra hatással lehetnek, kevésbé megengedőek az AUR szavazói. Például amikor arról kérdezték az embereket, hogy értékeljék 1–10 közötti skálán, hogy a magyarok biztonsági problémát jelentenek-e Romániának (1), vagy hozzájárulnak a román politikai rendszer jobb működéséhez (10), akkor csak az AUR szavazóinak az átlaga volt 5-ös alatt, tehát ők gondolták inkább azt, hogy a magyarok biztonsági problémát jelentenek. A Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR), illetve a PNL szavazói jóval magasabb átlagot értek el ebben a kérdésben, az előbbiek 8-at, míg az utóbbiak 7,4-et. A PSD szavazói a romániai átlag környékén voltak 6,5-tel.

Toró szerint a mostani felmérésből úgy tűnik, mintha bizonyos kérdésekben generációs törésvonal lenne. A tradicionálisan kisebbségi kérdésekben, mint például abban, hogy tanuljanak-e anyanyelvükön vagy legyenek-e saját iskoláik, az idősebbek kevésbé megengedők. És ez hasonlóan alakul a nyelvi hierarchia kérdésében is, tehát a fiatalok kisebb arányban (49 százalék) gondolják udvariatlanságnak, ha két magyar magyarul beszélget akkor, amikor románok is vannak a közelben, mint az idősebb generáció (72 százalék).

„Úgy tűnik, hogy az 1990-es és a 2000-es évek elejének nemzetiesítő állam elképzelése a fiatalabb generációknál gyengül”

– mondta Toró, ugyanakkor azt is hozzátette, hogy ezt még kvalitatív kutatásoknak is meg kell erősíteniük.

Kiss Tamás szerint az igaz, hogy George Simion AUR-elnök felfutásában közrejátszott az úzvölgyi katonatemető etnikai feszültséget kiváltó esete, az első löketet valóban az adta a pártjának, de ezt követően nem a magyarokhoz kapcsolódtak az AUR tematizációi, amelyek a legnagyobb támogatottsággal rendelkező párttá emelték.

„Nem gondolom azt, hogy az AUR esetében a kínálati oldal radikálisan más lenne, mint a keresleti, a választói oldal” – fogalmazott Kiss. Szerinte egyes eseteket ki lehet emelni, mint Dan Tanasă megnyilvánulásai, de alapvetően sem a kínálat, tehát amit a párt tesz, sem a kereslet, vagyis amit a választók szeretnének, nem a magyarellenességről szól, csak „az RMDSZ diskurzusában szól arról”.

„Katasztrófát jelentene a kisebbségi magyar közösség számára, ha hatalomra kerülnének, de nem feltétlenül és szükségszerűen azért, mert borítékolhatóan frontálisan nekimennének a magyar intézményrendszernek, amitől a magyarok félnek” – mondta.

Toró úgy látja, hogy az RMDSZ-nek most lehetnének a nyelvi hegemónia megbontására többségi partnerei, az USR szavazóinak ugyanis „csak” 40 százaléka gondolja udvariatlanságnak, ha két magyar magyarul beszélget akkor, amikor románok is vannak a közelben, miközben az átlag 60 százalék körül van. „Ha nem is a nemzetállam, de a nemzetiesítő állam lebontásában lehet, hogy vannak lehetőségek” – fogalmazott. Ugyanakkor a beszélgetésben az is felmerült, hogy ha az RMDSZ napirendre venné, tematizálná a nyelvi jogok kérdését, amit egy ideje nem tesz, akkor az AUR ebben a kérdésben polarizálni tudna, jobban megosztaná a téma a választókat, és az AUR-osok magyarellenessége ebben a kérdésben is megnyilvánulna.

A geopolitika csak egyike a romániai törésvonalaknak

A közbeszédben gyakran hangoztatják, hogy van egy Nyugat-párti kormány és egy oroszpárti ellenzék. A kutatók szerint ez a geopolitikai megosztottság csak az egyike a törésvonalaknak a választók szempontjából. 2022-ben még kvázi konszenzus volt Romániában arról, hogy Oroszország és Vlagyimir Putyin tehető felelőssé az ukrajnai háborúért, míg tavalyra ez már megosztó kérdéssé vált. Kiss Tamás szerint az ukrajnai menekültekkel szembeni, jóléti sovinizmusra épülő ellenszenv ennek a magyarázata, amit az AUR kapitalizált. A kutatók úgy látják, nem feltétlenül az Oroszországról való gondolkodás változott meg.

„Az látszik, hogy ez a kérdés egyre inkább kezd beépülni a romániai politika törésvonalába. A PNL- és az USR-szavazók körében túlnyomó többségben, 80-90 százalék körül vannak azok, akik Oroszországot meg Putyint hibáztatják. Az AUR esetében ez 30 százalék körül van, míg a nyugati országokat és Ukrajnát összesen körülbelül 50 százalék teszi felelőssé. 20 százaléknak nincs véleménye. Ez ugyan nem annyira masszív, mint a PNL és az USR esetében Oroszország felelőssé tétele, de azért látszik, hogy van egy olyan politikai párt, ahol egy másik vélemény van többségben, és ez az AUR” – jelentette ki Székely István Gergő.

„Oroszországgal kapcsolatban voltak olyan témák, amikben elég egységesek voltak az AUR szavazói. Egységesen azt gondolták, hogy Romániára nem jelent katonai fenyegetést Oroszország, és ehhez kapcsolódva pedig azt is, hogy nem jó irány a felfegyverkezés. Ehelyett szerintük jóléti juttatásokat kellene finanszíroznia a román államnak. Oroszország kulturális percepciója viszont kimondottan megosztó volt az AUR szavazói körében, volt, aki azt gondolta, mégiscsak Romániával ellentétes orientációt képvisel, de talán valamivel nagyobb volt azok aránya, akik a közös dolgokat hangsúlyozták, Oroszország – és általában véve a posztszovjet térség – példaként jelent meg többek között a melegjogok vagy a bevándorlás tekintetében” – összegezte az AUR-szavazókkal folytatott fókuszcsoportos tapasztalatait Kiss Tamás, kiemelve, hogy Románia más-más vidékein különböző rétegeket képviselő emberekkel beszélgettek, voltak köztük felsőfokú végzettségű fiatalok, roma és munkáscsoportok is.

A szociológus szerint ez a geopolitikai törésvonal abban is megfigyelhető, hogy miként viszonyulnak a különböző pártok szavazói az euroatlanti struktúrákhoz, azaz az Európai Unióhoz és a NATO-hoz. A romániai politikai intézményekben egyetlen pártnak a szimpatizánsai sem bíznak meg, de az euroatlanti struktúrákban megosztottak: az AUR szavazói állnak szemben a neoliberális jobboldali pártok, az USR és a PNL szavazóival. A PSD szavazótábora valahol a kettő között van.

Elkerülhető az AUR strukturális többsége?

Kiss szerint két dimenzió mentén szerveződnek a romániai politikai pártok, egyik az alávetett csoportok elismerése (a bevándorlással kapcsolatos attitűdök, a melegjogok és a nemi egyenjogúság), míg a másik a gazdasági elosztás (progresszív adózás, állami szféra leépítése, az univerzális egészségbiztosításhoz való hozzáférés, lakhatási jog, illetve újraelosztás mint demokráciakritérium). A kutatás szerint egyértelmű, hogy van egy progresszív neoliberális blokk, tehát az említett alávetett csoportokkal megengedőbb, de disztributív preferenciáit tekintve piacpárti oldal, amely nem szolidáris az alsóbb, szegényebb rétegekkel, illetve a másik oldalon van a PSD és az AUR, amelyek az alávetett csoportokkal szemben elnyomók, de a gazdasági elosztás kérdésében baloldali álláspontot képviselnek.

A szociológus szerint az elosztással kapcsolatos törésvonal már az 1990-es években is nagyon fontos politikai törésvonal volt, ez alapján szerveződött a román pártrendszer. Mást gondolt az újraelosztástól az Iliescu-féle Nemzeti Megmentési Front és az utódai, illetve mást az úgynevezett történelmi pártok, például a PNL. Úgy látja, hogy soha nem volt teljes társadalmi támogatottsága annak a neoliberális elitkonszenzusnak, amelynek elemei:

• a nyugati modell követése,
• a neoliberális gazdaságpolitika alternatívátlansága,
• illetve a középosztály ideológiája mint olyan cél, amit kellő munkával és alázattal el lehet érni.

Kiss szerint az AUR megjelenésével megtört ennek a neoliberális elitkonszenzusnak a hegemóniája a közéletben, kifejeződött a politikában ez a társadalmi törésvonal. Ezekkel az elemekkel fordult szembe a társadalom és politikailag szervezett módon az AUR is, amikor egy euroszkeptikus alternatívát vázolt fel, ahol arra helyezte az hangsúlyt, hogy Románia egyenlőtlen cserében van.

„A fókuszcsoportos interjúk azt mutatják, hogy ezt a fajta egyenlőtlen viszonyrendszert egyrészt a migráción keresztül élik meg, másrészt a román gazdaság történésein keresztül. Azt is láttuk, hogy a disztributív preferenciák tekintetében is teljesen mást gondolnak az AUR szavazói, mint a domináns elit, nemcsak nem értenek egyet a megszorításokkal, hanem progresszív adórendszert szeretnének, szociális lakhatást” – mondta Kiss. Szerinte az lenne a szerencsés, ha ezeket a baloldali programokat egy baloldali párt tematizálná, csakhogy a PSD ellépett a neoliberális konszenzus irányába.

A szociológus szerint annak van a legnagyobb hordereje, hogy megszűnt a középosztálybeli ideológia hihetősége. Azt gondolják az emberek, hogy az a középosztálykép, amelyet mintegy modellként felkínálnak nekik, hogy arra törekedjenek (például amit a reklámokban és filmekben látnak), számukra elérhetetlen.

„Miután ennek a fajta lázadásnak nincsen semmifajta konkrét, kézzelfogható és tényleg ezekről a problémákról beszélő baloldali alternatívája, ezt a dühöt a fasiszták tudják csatornázni”

– magyarázta az AUR előretörésének okait Kiss Tamás. A kutatás azt mutatja, hogy az AUR szavazói a PSD szavazóinak a komplementerei, tehát hasonló jellemzőkkel írhatóak le. A PSD gyakorlatilag politikai zárvánnyá vált, csak az 55 év feletti korosztályban vannak relatív többségben, az AUR-nak viszont minden korosztályban egyenletes a támogatottsága.

„Ez azt jelenti, hogy új politikai ciklus kezdődik Romániában. Ebben egy kisebbségben lévő, de társadalmi és pozíció szempontjából domináns progresszív neoliberális blokk, (ami a professzionális és városi középosztályra támaszkodik, és aminek van egy mozgósító ereje, mert Nicușor Dan államfő megválasztása ebből sugárzott ki a társadalom többi részébe) áll szemben egy olyan blokkal, aminek strukturális többsége van” – magyarázta Kiss, aki szerint ha a PSD támogatottsága eltűnik (kiolvad, kihal), akkor az AUR strukturális többségbe kerül. A szociológus szerint a román társadalom belső törésvonalai abba az irányba mutatnak, hogy ez elkerülhetetlen.

Szerinte az átalakuló geopolitikai kontextus szabhat ennek gátat. Úgy látja, hogy Románia hasonló helyzetben van, mint Magyarország volt 2006 és 2010 között: hasonló társadalmi bázison hasonló modernizációs konszenzus borult meg, ami később 16 évre strukturális többséget jelentett a Fidesznek. Csakhogy közben az Európai Unió szintjén elindult egy blokkosodási folyamat, ami ellenében hathat egy hasonló végkifejletnek.

„Ez a fajta külső kényszer, megváltozott geopolitikai kontextus menthet meg attól, ami ezekből a belső törésvonalakból következik. A félperiférián lévő kelet-európai országokra van egyfajta fegyelmező ereje az Európai Uniónak és a magországainak, és úgy tűnik, hogy ez az EU egyre inkább úgy viselkedik, hogy ezt be is veti” – mondta.