Itt az új gazdasági terv, amivel az EU visszanyerné versenyképességét Amerikához és Kínához viszonyítva

Már tavaly is arról írtunk, hogy Mario Draghi, az Európai Központi Bank volt elnöke könyörtelen diagnózist fogalmazott meg az EU gazdasági helyzetéről. Jelentése nem finomkodott: ha Európa nem találja meg a módját, hogy versenyképesebb legyen, akkor egy „lassú agónia” vár rá. A 400 oldalas dokumentumban Draghi és csapata – amelyben két Nobel-díjas közgazdász is dolgozott – 170 konkrét javaslatot tett a helyzet javítására.

Most pedig itt a válasz: Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke bemutatta a Versenyképességi Iránytű elnevezésű stratégiát, amely azt a célt szolgálja, hogy az EU érdemben csökkentse a lemaradását a két legnagyobb versenytárs, USA és Kína mögött. A dokumentum egy átfogó tervet vázol fel az európai gazdaság megerősítésére, amely az előttünk álló öt évben meghatározó lehet.

„Üzleti modellünk alapvetően az olcsó munkaerőre támaszkodott, feltehetően Kínából, az olcsó energiára Oroszországból, valamint részben a biztonság és a biztonsági beruházások kiszervezésére” – mondta Von der Leyen a dokumentumot bemutató sajtótájékoztatón. „Ezek az idők elmúltak.”

A terv célja, hogy Európa a jövő technológiáinak központja legyen, miközben az első klímasemleges kontinenssé válik. „Van egy tervünk, van egy útitervünk. Megvan a politikai akarat. Most már csak a gyorsaság és az egység számít” – mondta a bizottság elnöke, aki az innováció fellendítésére, a szén-dioxid-mentesítés előmozdítására, valamint az energiaellátás és a kereskedelmi forgalom biztosítására irányuló erőfeszítéseket emelte ki.

Mit tartalmaz az Iránytű?

A terv három fő pillérre épül:

Innováció fellendítése: Az EU támogatni kíván egy startup-barát környezet kialakítását, hogy az európai vállalkozások versenyezhessenek a Szilícium-völgy nagyjaival. Olyan kezdeményezések is indulnak, mint a „Mesterségesintelligencia-óriásgyárak” és az „Apply AI” program, amelyek az ipari mesterséges intelligencia fejlesztését segítik. A Bizottság olyan cselekvési terveket is előterjeszt, amelyek a fejlett anyagokra, a kvantumtechnológiára, a biotechnológiára, a robotikára és az űrtechnológiákra összpontosítanak.

Dekarbonizáció és olcsóbb energia: Az energiaárak és a fenntarthatósági elvárások jelenleg fojtogatják az európai ipart. Az EU célja, hogy tisztább és olcsóbb energiához juttassa a vállalkozásokat, miközben fenntartja a klímacéljait. A tisztaipar-megállapodás egy versenyképesség-vezérelt megközelítést határoz meg a dekarbonizációra vonatkozóan, és előmozdítja az új körforgásos üzleti modelleket.

Ellátási láncok és biztonság: Európa túlzottan függ külső beszállítóktól, legyen szó energiáról, nyersanyagokról vagy chipgyártásról. Az Iránytű új kereskedelmi és beruházási partnerségeket szorgalmaz, hogy az EU biztosítsa magának a szükséges erőforrásokat. Az unió már most a világ legnagyobb kereskedelmi hálózatával rendelkezik, amely 76 országot foglal magában és az EU kereskedelmének közel felét lefedi.

Előzmények és tárgyalások: hogyan jutottunk el a Versenyképességi Iránytűig?

A Versenyképességi Iránytű nem légüres térben született meg: az elmúlt években számos jelentés, csúcstalálkozó és politikai vita előzte meg, amelyek mind rávilágítottak az Európai Unió gazdasági lemaradására és szerkezeti gyengeségeire. Ursula von der Leyen a dokumentum bemutatásakor kiemelte, hogy a stratégia Draghi és Letta korábbi jelentéseire épül, amelyek részletes elemzést adtak arról, hogy Európa milyen területeken vesztette el versenyképességét, és milyen reformokra lenne szükség a visszakapaszkodáshoz.

Az első nagy lökést a már említett Draghi-jelentés adta, a második fontos előzmény Enrico Letta, volt olasz miniszterelnök jelentése, amely az egységes piac problémáira és lehetőségeire koncentrált. Letta megállapította, hogy az EU-n belül túl nagyok a belső szabályozási eltérések, amelyek megnehezítik a vállalkozások növekedését és határokon átnyúló terjeszkedését.

A két jelentés alapján 2023 novemberében Budapesten informális EU-csúcsot tartottak, ahol a tagállami vezetők elfogadták a „budapesti nyilatkozatot”, amely elköteleződést jelentett a versenyképesség növelése mellett. Orbán Viktor és több tagállami vezető is egyetértett abban, hogy a következő öt évben az EU gazdasági teljesítményének növelése kell, hogy a középpontba kerüljön. A budapesti találkozón született döntések visszaköszönnek az Iránytűben: többek között a bürokrácia csökkentése és az adminisztratív terhek mérséklése is a nyilatkozatban foglalt célok közé tartozott.

Ezek az előzmények politikai konszenzust teremtettek az Iránytű irányelvei körül, de az elfogadása nem lesz zökkenőmentes: a tagállamok között továbbra is vannak érdekellentétek, különösen abban, hogy mennyire legyen központosított az innovációs és gazdasági politika, valamint hogy milyen gyors ütemben kell végrehajtani az energiapolitikai és ipari reformokat.

Miben jobb Amerika, mint az EU?

Az Egyesült Államok gazdasági modellje számos területen hatékonyabb és rugalmasabb, mint az Európai Unióé, és ez jelentős versenyelőnyt biztosít számára. A különbség nem csupán a szabályozási környezetben vagy a finanszírozási mechanizmusokban rejlik, hanem a gazdasági gondolkodásmódban, a technológiai fejlődés ösztönzésében és az állami támogatások célzott alkalmazásában is.

Európa egyik legnagyobb problémája az, hogy bár a megtakarítások szintje magasabb, mint az Egyesült Államokban, ezek a pénzügyi források nem megfelelően áramlanak a gazdaságba, különösen a technológiai vállalkozások esetében. Az USA-ban sokkal fejlettebb az a mechanizmus, amely a pénzügyi szektorból közvetlenül a vállalatokhoz juttatja a tőkét, és ezzel lehetőséget ad a gyors növekedésre. Az amerikai magántőke-befektetők könnyebben vállalnak nagyobb kockázatot, míg Európában a finanszírozási struktúra sokkal óvatosabb és szétaprózottabb.

A másik jelentős különbség az iparpolitika és a stratégiai befektetések fókuszában van. Az Egyesült Államok kormánya tudatosan és célzottan irányítja azokat a befektetéseket, amelyek hosszú távon biztosítják az ország technológiai fölényét. Ennek legjobb példája az amerikai védelmi ipar és a kapcsolódó kutatás-fejlesztés, amely nemcsak a katonai technológiát erősíti, hanem áttételein keresztül az egész gazdaságot fellendíti. Az olyan ügynökségek, mint a DARPA (Defense Advanced Research Projects Agency), kifejezetten azért jöttek létre, hogy forradalmi technológiákat támogassanak – ezek közé tartozik az internet, a GPS és számos egyéb innováció, amely később a civil szektorba is átkerült.

Az EU-ban ezzel szemben a védelmi innováció jelentősen alulfinanszírozott, és az egyes tagállamok önálló stratégiák mentén működnek, ami megnehezíti a közös fellépést. Bár a Versenyképességi Iránytű hangsúlyozza a védelmi ipar fejlesztésének fontosságát, a források továbbra is elmaradnak az amerikai modellek mögött, és a döntéshozatal is sokkal lassabb és bonyolultabb.

A kutatás-fejlesztés területén is lényeges különbségek mutatkoznak. Míg az Egyesült Államokban az állami és magánkutatások szorosan együttműködnek, és a források elosztása elsősorban a tudományos és piaci potenciál alapján történik, addig az EU egyre inkább központosítani próbálja az innováció finanszírozását. A kutatói közösség attól tart, hogy ez a központosítás a politikai prioritásokat helyezi előtérbe, miközben háttérbe szorítja az olyan felfedező kutatásokat, amelyek rövid távon kevésbé kézzelfogható eredményeket hoznak, de hosszú távon forradalmi áttöréseket eredményezhetnek.

A humán tudományok szerepe szintén jóval nagyobb figyelmet kap az amerikai innovációs ökoszisztémában, ahol a társadalomtudományi és filozófiai kutatásokat is aktívan beépítik az új technológiák fejlesztésébe. Az EU-ban azonban egyre inkább a gazdasági versenyképesség technológiai aspektusaira koncentrálnak, és egyre kevesebb figyelmet fordítanak a humán területekre. Sokan attól tartanak, hogy ez hosszú távon csökkentheti az európai innovációs rendszer kreativitását és rugalmasságát.

Összességében az Egyesült Államok előnye a célzott finanszírozásban, a stratégiai iparpolitikában és a kutatások szélesebb körű támogatásában rejlik. Az EU most próbál lépést tartani ezekkel a fejlesztésekkel, de továbbra is kérdés, hogy a Versenyképességi Iránytű valóban képes lesz-e áthidalni a strukturális különbségeket, vagy Európa továbbra is egy túl óvatos, töredezett és lassú innovációs környezettel marad hátrányban.

Kevesebb bürokrácia, gyorsabb döntések, több pénz

Az EU egyik legnagyobb kihívása a bürokrácia csökkentése és a pénzügyi források hatékonyabb elosztása. A Bizottság ezért egy „történelmi egyszerűsítési” akciót indít, amelynek célja az adminisztratív terhek legalább 25 százalékos mérséklése, különösen a vállalatok és a kkv-k számára. Emellett az uniós forrásokhoz való hozzáférést is jelentősen egyszerűsítenék, hogy a támogatások gyorsabban és hatékonyabban jussanak el a gazdasági szereplőkhöz.

Az új beruházásokhoz szükséges finanszírozási lehetőségek korlátozottsága szintén komoly akadályt jelent. Még a legnagyobb uniós gazdaságok, például Franciaország és Németország is adósságterhekkel és költségvetési hiányokkal küzdenek, miközben a globális kereskedelmi feszültségek – különösen az Egyesült Államokkal és Kínával fennálló gazdasági viták – tovább növelik a bizonytalanságot.

A bizottság stratégiája szerint a fel nem használt regionális támogatásokat olyan projektek finanszírozására csoportosítják át, amelyek illeszkednek a versenyképességi menetrend célkitűzéseihez. Ezenkívül ösztönöznék az állami hátterű pénzintézeteket, például az Európai Beruházási Bankot, hogy forrásaikat olyan kezdeményezések felé irányítsák, mint a TechEU beruházási program, amely az innovatív vállalatok finanszírozási hiányosságainak áthidalását segítené.

A közeljövőben létrejövő Versenyképességi Alap szintén a stratégiai fontosságú projektek támogatására összpontosít majd, míg a Megtakarítási és Befektetési Unió célja a magántőke bevonása és mozgósítása, hogy az európai vállalatok könnyebben juthassanak finanszírozáshoz.

Ez az átfogó program Mario Draghi versenyképességi jelentésére épít, amely szerint az EU számos szakpolitikai területen túl lassan vagy széttagoltan halad előre. A terv azonban nem csupán gazdasági és iparpolitikai kérdéseket érint, hanem társadalmi aspektusokat is figyelembe vesz.

A dokumentum különösen arra ösztönzi a tagállamokat, hogy nyissák meg munkaerőpiacaikat, mivel a dolgozó népesség elöregedése egyre nagyobb kihívást jelent. Ezenkívül az oktatási rendszerek megerősítését sürgeti, mivel a fiatalok matematikai és szövegértési készségei romló tendenciát mutatnak, ami hosszú távon az európai gazdaság versenyképességét is veszélyezteti.

A dokumentum ugyanakkor figyelmeztet, hogy ezek a kihívások nem oldhatók meg egyik napról a másikra: „A versenyképesség fokozása nem egy gyorsan megvalósítható célkitűzés” – áll a jelentésben.

Mi lesz az innovációval?

Az Európai Unió egyik legnagyobb kihívása az innovációs lemaradás, amely miatt gazdasági növekedése több mint két évtizede nem tud lépést tartani az Egyesült Államokkal és Kínával. Míg Kína gyors ütemben zárkózik fel, az USA-val való innovációs konvergencia jelentősen lelassult. Bár az EU globális szabadalmi részesedése hasonló az amerikaihoz és a kínaihoz, ezeknek csupán egyharmada kerül kereskedelmi hasznosításra. Ez azt mutatja, hogy a kutatók és vállalkozók nehezen tudják piacra vinni találmányaikat, ami akadályozza a gazdaság dinamizálását és a technológiai fejlődést.

Az innovációs teljesítményt tovább nehezíti a bonyolult és széttagolt szabályozási környezet, amely különösen a kis- és középvállalkozások (kkv-k) számára jelent komoly akadályt. A hosszadalmas adminisztratív folyamatok és a finanszírozási mechanizmusok bonyolultsága miatt az új technológiák piaci bevezetése lassú és nehézkes. A Bizottság ezért a szabályozás egyszerűsítését és az uniós forrásokhoz való könnyebb hozzáférést tervezi, különösen a startupok és innovatív vállalatok számára.

A védelmi iparban az EU jelentős lemaradásban van, mivel az alacsony szintű kutatás-fejlesztési (K+F) beruházások akadályozzák az innovációt. A Bizottság célja, hogy fokozza a tagállamok közötti együttműködést a védelmi iparban, különösen a közös beszerzések, közös kutatás-fejlesztés és stratégiai projektek terén.

A kritikus nyersanyagok terén az EU túlzottan függ egy vagy néhány külső beszállítótól, ami komoly kockázatot jelent az ipari és technológiai fejlődés szempontjából. Ennek csökkentésére a Bizottság diverzifikációs stratégiát alkalmazna, amely a hazai termelés ösztönzését, a készletek felhalmozását és a közös beszerzéseket kombinálja. Az EU egy közös beszerzési platformot hozna létre az ilyen anyagok biztosítására, valamint javasolja az európai preferencia alkalmazását a kritikus ágazatok és technológiák közbeszerzésében.

A Bizottság célja, hogy az innovációs életciklus minden szakaszát támogassa, különösen a kutatási eredmények piaci hasznosítása terén. Ennek érdekében az Európai Beruházási Bank elindítja a TechEU beruházási programot, amely az innovatív technológiai projektek finanszírozását segíti.

A stratégia emellett jogszabályi kereteket kíván kialakítani olyan kulcsfontosságú ágazatokban, mint a kvantumtechnológia, űrkutatás, biotechnológia és fejlett anyagok. Az új digitális hálózatokról szóló jogi aktus célja a mesterséges intelligencia és digitalizáció integrációjának elősegítése minden ágazatban.

A fenntartható ipari átalakulás érdekében az EU ösztönözni kívánja az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiák alkalmazását a Tiszta Ipari Megállapodás és a megfizethető energiára vonatkozó cselekvési terv révén. Ezzel párhuzamosan támogatná a körforgásos gazdaságot, amely elősegíti az anyagok újrafelhasználását és újrahasznosítását.

Elegendő lesz mindez a fordulathoz?

A kérdés az, hogy ez az ambiciózus terv valóban hoz-e érdemi változást, vagy egy újabb uniós papírtigris marad. Az biztos, hogy Draghi és csapata tényleg rávilágított azokra a pontokra, ahol Európa lemaradt, és a Bizottság most lépni próbál. De vajon mennyire tudnak ellenállni a tagállamok a saját, gyakran protekcionista gazdaságpolitikájuknak?

Ugyanakkor több kérdés is felmerül:

• Valóban csökkenti-e az EU az innovációt akadályozó bürokráciát, vagy csak egy újabb központi irányítású mechanizmust hoz létre?
• Milyen hatással lesz az új stratégia az egyetemek és kutatóintézetek autonómiájára? Többen attól tartanak, hogy az innovációs politika túlságosan központosított lesz, és az eddig független kutatási kezdeményezések háttérbe szorulnak.
• A humán tudományok és az alapkutatás háttérbe szorulása valódi veszély-e? Kritikus vélemények szerint a bizottság túlságosan a gazdasági versenyképesség technológiai aspektusaira koncentrál, miközben figyelmen kívül hagyja a társadalmi kohézió, a méltányosság és az inkluzivitás kérdéseit.
• A zöld átmenet valódi elkötelezettség vagy csupán retorikai eszköz marad? Többen attól tartanak, hogy a dekarbonizációs célok háttérbe szorulnak, ha a versenyképességi prioritások rövid távon más irányba mozdítják a gazdaságot.

A kutatói közösség részéről is komoly aggodalmak fogalmazódnak meg azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság egyre inkább egy központi Versenyképességi Alapba vonná össze a kutatás és innováció finanszírozását, amely így elveszítheti autonómiáját, és politikai szempontok szerint oszthatják el a forrásokat.

Ursula von der Leyen szerint azonban Európának minden adottsága megvan ahhoz, hogy versenyben maradjon. „A világ nem vár ránk. Használjuk ki ezt az egyetértést, és ültessük át a gyakorlatba” – mondta.

A következő években kiderül, hogy az iránytű valóban irányt mutat-e Európa számára, vagy csupán egy újabb politikai dokumentum marad, miközben Európa tovább sodródik a Draghi által megjósolt „lassú agónia” felé.