Paul McCartney legszemélyesebb művével készül történelmi koncertre a Visszhang kórus

Június 7-én este a kolozsvári Szent Mihály-templomban romániai ősbemutatóként csendül fel Sir Paul McCartney Ecce Cor Meum (Íme az én szívem) című monumentális oratóriuma. A koncert egyszerre ünnepli a mű világpremierjének 20. évfordulóját és a kolozsvári egyetemi kórusmozgalom 200 éves jubileumát. A több mint száz előadót – vegyeskart, gyermekkórust, zenekart, orgonát és szólistát – felvonultató előadásra a belépés ingyenes, így a közönség egy ritkán hallható, különleges McCartney-művel találkozhat, amely most először hangzik el Romániában.

Legtöbbünk Paul McCartney nevét hallva a Beatles dalait idézi fel, eszünkbe jut a Hey Jude vagy a Let It Be. Azt már kevesebben tudják, hogy a brit zenész több mint három évtizede komolyzenét is komponál, és a Visszhang kórus vezetője, Molnár Botond, az egyik legszemélyesebb művét, az Ecce Cor Meum című oratóriumot nézte ki, hogy csapatával elsőkként szólaltassák meg Romániában.

A karvezető már évek óta tudatosan keresi azokat a műveket, amelyek kívül esnek a megszokott koncertrepertoáron. „Ragaszkodunk ahhoz, hogy kortárs zenét hozzunk el, vagy olyan szerzőtől választunk művet, akit mindenki ismer, de egy olyan darabját mutatjuk meg, amelyet még nem hallhatott a kolozsvári vagy erdélyi közönség. Vagy éppen teljesen ismeretlen szerzőket fedezünk fel” – mondta.

Az elmúlt évek koncertjei is ebbe az irányba mutattak, a kórus rendszeresen vállalkozott kevéssé ismert kortárs művek előadására, miközben egyre ambiciózusabb terveket is szövögetett. Molnár szerint a háttérben mindig létezett egyfajta „bakancslista” azokból a darabokból, amelyeket egyszer szeretnének megszólaltatni.

Ennek az álomlistának az első igazán nagy állomása volt Karl Jenkins Stabat Mater című művének erdélyi bemutatója, az Ecce Cor Meum pedig ennek a folyamatnak a következő lépcsőfoka.

Az ötlettől a megvalósításig

A McCartney-mű előadásának ötlete eredetileg egy külföldi fesztiválmeghívás kapcsán merült fel, ahol a Visszhang kórus egy orgonaközpontú produkcióval lépett volna fel. Az Ecce Cor Meum ideális választásnak tűnt, csakhogy hamar kiderült: egy ilyen vállalkozás nem csupán művészi, hanem komoly szervezési és pénzügyi kihívás is.

Molnár Botond szerint hónapokon át tartó egyeztetésekre volt szükség Paul McCartney stábjával és a mű jogkezelőivel, nemcsak az előadási jogokat kellett megszerezni, hanem a kották használatát is külön engedélyeztetni kellett. „Ha valaki azt mondja nekem néhány évvel ezelőtt, hogy heti rendszerességgel fogok egyeztetni Paul McCartney közvetlen csapatával, valószínűleg nem hiszem el” – mondta a karvezető. Hozzátette: a tárgyalások során minden részletet jóvá kellett hagyatni, az előadás jogaitól kezdve egészen a koncert arculatáig.

A produkció összköltsége egyébként meghaladja a 10 000 eurót, ami nagy kihívást jelentett idén, a különböző kulturális pályázatok késése, illetve a magánszféra visszafogott támogatásai miatt. A hosszú egyeztetések végül eredményre vezettek. A jogkezelők figyelembe vették, hogy a kolozsvári koncert ingyenes lesz, nem kereskedelmi vállalkozásként valósul meg, így sikerült olyan feltételeket kialkudni, amelyek már megvalósíthatóvá tették a projektet.

Ekkor már nem volt visszaút. „Azt mondtuk, ha már idáig eljutottunk, nem tehetjük meg, hogy ne adjuk elő. Marad ez a projekt, a többit majd későbbre tesszük” – idézte fel Molnár Botond. Mivel egy romániai ősbemutatóról volt szó, a szervezők természetesen azt is szerették volna tudni, van-e esély arra, hogy maga Paul McCartney is jelen legyen a koncerten. A zeneszerző stábja megerősítette, hogy McCartney egy ideig mérlegelte is a lehetőségét annak, hogy eljöjjön Kolozsvárra. „Többször is rákérdeztem, mert nem voltam biztos benne, hogy jól értettem. Mindig azt a választ kaptam, hogy tud róla, megkapta az információkat, és gondolkodik rajta. Egy ideig még abban is reménykedtünk, hogy ha nem tud eljönni, legalább egy rövid videóüzenetet küld majd” – mesélte a karvezető. Végül a zenész más kötelezettségei miatt nem tud részt venni a koncerten, de már önmagában az is különleges élményt jelentett a szervezők számára, hogy hónapokon keresztül közvetlen kapcsolatban álltak a világhírű előadó csapatával, és hogy a kolozsvári produkciónak a legapróbb részleteit is le kellett egyeztetni a zeneszerző stábjával.

„Gyakorlatilag mindent jóvá kellett hagyatni. Nemcsak a jogi kérdéseket, hanem még a koncert arculatát is egyeztettük velük” – mesélte a karvezető, aki arra is kitért, hogy engedélyt kaptak arra is, hogy a koncert kommunikációjában az eredeti, 2006-os világpremier vizuális elemeit használják. Ez azért fontos, mert az Ecce Cor Meum nem csupán egy mű címe McCartney életében. A latin mondat – jelentése: „Íme az én szívem” – annyira meghatározóvá vált számára, hogy később ezt választotta családi jelmondatául is, amikor lovaggá ütését követően elkészült a saját címere. A koncert plakátján szereplő ECM-monogram is ebből az eredeti arculatból származik.

Gyász, hit és zene – hogyan született meg az Ecce Cor Meum?

A történet 1997-ben kezdődött, amikor az Oxfordi Egyetem Magdalen College kórusa felkérte a zeneszerzőt, hogy írjon egy nagyszabású kórusművet az új koncerttermük avatójára. Olyan alkotást szerettek volna, amelyben a kórus központi szerepet kap, és amelyet később más együttesek is szívesen műsorra tűznek.

A felkérés idején McCartney New Yorkban járt, ahol a Loyolai Szent Ignác templomban megakadt a szeme egy latin feliraton: Ecce Cor Meum – „Íme az én szívem”, melyet a Jézus Szent Szíve szobor alatt olvasott. A mondat annyira mély benyomást tett rá, hogy végül ez lett a készülő mű címe, sőt később családi címerének jelmondata is, mesélte Molnár Botond a keletkezéstörténetét a műnek, amely pár nap múlva megszólal Kolozsváron.

McCartney elkészítette az első két tételt, majd 1998-ban a komponálás váratlanul megszakadt. „Bekövetkezett élete egyik legnagyobb tragédiája. Meghalt az első felesége, Linda, és egyszerűen nem tudta folytatni. Az egész projekt félbemaradt” – mondta Molnár Botond, hozzátéve, hogy a zeneszerző csak évekkel később vette elő újra a kéziratot. Ekkor született meg a mű talán legfontosabb és legmegrendítőbb része, az Interlude, vagyis a közjáték.

A karvezető szerint ez a tétel tulajdonképpen egy lamentáció, amely Linda emléke előtt tiszteleg. „Szövege gyakorlatilag nincs. A kórus szinte végig a cappella énekel, fölötte pedig megszólal az oboa. Rendkívül mély, fájdalmas zene. Érezni benne a veszteséget, de ugyanakkor a hálát is mindazért, amit együtt megéltek” – fogalmazott.

Molnár különösen erősnek tartja a tétel lezárását. Ahogy magyarázta, a zene végén fokozatosan elhallgatnak az alsó szólamok, egyre kevesebb hang marad, míg végül szinte csak a magas szopránszólam és az oboa szól együtt.

„Mindig úgy érzem, mintha azt komponálta volna meg, ahogyan az ember lassan elengedi mindazt, ami ehhez a világhoz köti. A mély szólamok sorra eltűnnek, és a végén egyetlen közös hang marad. Számomra ez az örökkévalóság szimbóluma” – mondta.

A gyász azonban nem a végpontja a műnek, hanem fordulópontja. Molnár Botond értelmezésében az oratórium négy tétele valójában egy lelki utat rajzol ki. Az első rész, a Spiritus egyfajta kérés, megszólítás: az ember segítséget kér valami nála nagyobbtól. A második, a Gratia a hála tétele. Ezt követi a veszteséget feldolgozó Interlude, majd a mű fokozatosan eljut a Musica és végül az Ecce Cor Meum tételig.

„A zene lesz a közös nyelv. A zene segítségével találjuk meg a szeretetet és a békét. Az utolsó tételben pedig rájövünk, hogy mindennek a forrása valójában bennünk van. Innen jön a cím is: Íme az én szívem.”

A karvezető szerint éppen ezért nem feltétlenül vallásos műként kell tekinteni az oratóriumra, még akkor sem, ha latin címet és spirituális motívumokat használ.

„McCartney úgy írta meg, hogy vallási hovatartozástól függetlenül is érthető legyen. Végső soron a szeretetről, a háláról, a veszteségről, a gyászról és a reményről szól – olyan dolgokról, amelyeket minden ember ismer.”

Több mint száz előadóval szólal meg a McCartney-oratórium

McCartney eredetileg nagy apparátusra írta az oratóriumot: vegyeskarra, gyermekkórusra, szoprán szólistára, szimfonikus zenekarra és orgonára, és a kolozsvári előadás is ezt a monumentális hangzást próbálja megidézni.

A zenészek számára azonban nemcsak a produkció mérete jelent kihívást. Bár az Ecce Cor Meum hallgatóként könnyen befogadható, a próbák során gyorsan kiderült, hogy előadóként jóval összetettebb feladat elé állítja a kórust és a zenekart. „Minden szólam nagyon dallamos, ezért első hallásra nem tűnik különösebben nehéznek. Amikor viszont elkezd dolgozni vele az ember, rájön, hogy egyáltalán nem egyszerű mű” – mondta Molnár Botond.

A karvezető szerint a nehézséget nem a virtuóz szólamok jelentik, hanem az, hogy McCartney egészen más zenei logika szerint építkezik, mint amihez a klasszikus zenészek hozzászoktak. A műben gyakoriak a hirtelen hangnemváltások, az előjegyzések folyamatos változásai és az egymást gyorsan követő ütemmutatók. A legnehezebb pillanatok közé azok a belépések tartoznak, amelyeket semmilyen egyértelmű zenei kapaszkodó nem vezet fel. „A kórus sokszor kérdezi, hogy ezt most honnan fogjuk elkapni? És ilyenkor csak azt tudom mondani, hogy meg fogjuk szokni. Van, amikor semmi nem segít, egyszerűen tudni kell, mikor jön a belépés” – mondta nevetve a karvezető.

McCartney számos olyan elemet használ, amit a könnyűzene világából vesz át, és Molnár szerint az ilyen megoldások teszik izgalmassá a művet. Ez a klasszikus képzésű énekeseknek és hangszereseknek sokszor szokatlanabb feladatot jelent, mint egy hagyományosan nehéz oratórium előadása.

A Visszhang kórus mellett közreműködik a Visszhang Szimfonikus Zenekar, a Kolozsvári Magyar Gyermekkórus, valamint Kele Brigitta szoprán, akit Molnár Botond a világ egyik legismertebb erdélyi operaénekeseként jellemez. Szerinte már önmagában az is különleges, hogy sikerült megnyerniük a nemzetközi karriert befutott művészt a produkcióhoz. „Óriási megtiszteltetés számunkra, hogy Kele Brigitta elvállalta a közreműködést. A New York-i Metropolitan Opera és a Pekingi Opera szólistájáról beszélünk. Egy ilyen mű esetében különösen sokat jelent, hogy ilyen színvonalú szólista csatlakozik hozzánk” – mondta a karvezető.

A produkció zenei gerincét a Visszhang Szimfonikus Zenekar adja. Molnár szerint az Ecce Cor Meum hangszerelése első pillantásra talán kevésbé látványos, mint például Karl Jenkins Stabat Mater című művéé, de egészen más eszközökkel teremt monumentális hangzást. „A zenekar valamivel kisebb, mint a Stabat Mater esetében volt. Jenkins nagyon szeret különleges ütőhangszereket használni, McCartney visszafogottabb hangszerelést választott. Az ütősszekcióban például csak üstdob és pergődob szerepel. Helyette viszont ott van a gyermekkórus, az orgona és a rendkívül gazdag kórushangzás” – magyarázta a karvezető. Az előadás így nem a hangerővel vagy a látványos effektusokkal próbál hatni, hanem azzal a fokozatosan építkező hangzással, amelyben a kórus, a zenekar, az orgona és a szólista szinte folyamatos párbeszédben áll egymással.

Az orgonaszólamokat a Visszhang kórus állandó zongoristája/orgonistája, Lokodi Lehel, szólaltatja meg, ami önmagában nem lenne rendkívüli feladat. A helyszín adottságai azonban váratlan technikai kihívást jelentenek, magyarázta a karvezető. A londoni ősbemutatón a Royal Albert Hallban az orgonista a zenekar közelében helyezkedett el, a Szent Mihály-templomban viszont egészen más a helyzet, az orgona a karzaton található, nagyjából ötven méterre a kórustól és a zenekartól. Ez első hallásra talán nem tűnik jelentős távolságnak, a zenészek számára azonban nagyon is az. „Ötven méteren a hangsebesség már tényező. Egyszerűen idő kell ahhoz, hogy a hang eljusson egyik pontból a másikba. Emiatt az orgonista, a zenekar és a kórus nem ugyanabban a pillanatban hallja egymást” – magyarázta Molnár.

A probléma megoldására külön rendszert kellett kialakítani. Az orgonista monitorfülhallgatón keresztül követi a zenekart és a kórust, miközben folyamatosan korrigálnia kell a játékát. „Neki talán még nehezebb dolga van, mint nekünk. Hallja a saját hangszerét, hallja a zenekart, és közben érzékeli a kettő közötti időbeli eltérést is. Folyamatosan alkalmazkodnia kell ahhoz, hogy mikor szólaljon meg ahhoz, hogy a közönség számára minden egyszerre hangozzon el.”

A helyzetet tovább bonyolítják azok a részek, ahol orgonaszóló után a kórusnak kell belépnie. Ilyenkor az énekesek nem arra figyelhetnek, amit hallanak, épp ellenkezőleg. „Azt mondtam a kórusnak és a zenekarnak is, hogy ne várják meg, amíg meghallják az orgonát. Ha meghallották, azt jelenti, hogy már elkéstek. Előbb kell belépnünk, mint ahogy a hang fizikailag eljut hozzánk” – mesélte nevetve a karvezető.

A kórus ezért hónapok óta tudatosan készül erre a helyzetre, és azt remélik, végül az összhatás olyan lesz, hogy élményt jelent a hallgatóság számára. „A fizikát nem tudjuk legyőzni” – fogalmazott Molnár. „Aki közelebb ül majd az orgonához, az az orgonát fogja hamarabb hallani. Aki közelebb ül a kórushoz és a zenekarhoz, az azok hangját fogja előbb érzékelni. Mi csak annyit tehetünk, hogy a lehető legtöbbet dolgozunk rajta, hogy a közönség számára mindez természetesnek hasson.”

A koncertnek ugyanakkor nemcsak a mű és az előadók miatt van különleges jelentősége. Az előadás egybeesik a kolozsvári egyetemi kórusmozgalom kétszáz éves jubileumával, így a szervezők egyfajta ünnepként is tekintenek rá. Ráadásul az Ecce Cor Meum is évfordulós, mert világpremierjét 2006 novemberében tartották Londonban, így a kolozsvári koncert húsz évvel később valósul meg. A dátum kiválasztását eredetileg praktikus okok indokolták, később azonban újabb jelentésrétegek kapcsolódtak hozzá.

„Utólag vettük észre, hogy június Jézus Szíve hónapja, ami összecseng a mű címével is. Ezeket nem terveztük előre, de valahogy minden a helyére került” – mondta Molnár Botond.

A szervezők abban bíznak, hogy olyan zenei eseményt sikerül létrehozniuk, amelyre évekkel később is emlékezni fognak azok, akik ott ültek a Szent Mihály-templom padsoraiban. Mert bár Paul McCartney végül nem tud eljönni Kolozsvárra, az ő története, Linda emléke, a kétszáz éves kolozsvári kórushagyomány és több mint száz előadó munkája június 7-én egyetlen este erejéig ugyanabban a térben találkozik. A szervezők ezért azt remélik, hogy minél többen élnek majd a lehetőséggel, és részesei lesznek ennek az egyszeri zenei eseménynek. A június 7-én, este 20 órától kezdődő koncertre a belépés ingyenes.