Meghalt György Péter író, esztéta, a Transtelex következetes támogatója

Meghalt György Péter író, esztéta, médiakutató, írja a Telex. A 71 éves alkotó az ELTE BTK professzora volt, az MTA doktora és a magyar kritikai kultúrakutatás egyik legmeghatározóbb alakja.

1954-ben született, magyar–történelem–esztétika szakon végzett az ELTE-n. Első munkái a magyar avantgárd történetével foglalkoztak. Doktori dolgozata a múzeumelmélet filozófiai kérdéseit vizsgálta, pályája későbbi szakaszában a kultúra emlékezetpolitikai működését, a média társadalmi szerepét, a kortárs művészet társadalmi beágyazottságát elemezte.

Részt vett az ELTE média szakának megalapításában, meghívott oktatója volt a New York-i New Schoolnak, nemzetközi konferenciák rendszeres előadója. Tanulmányai és könyvei idegen nyelven is megjelentek. Vezette az ELTE filozófiai doktori iskoláján belül létrejött Film-, Média- és Kultúraelméleti Doktori Programot, ennek keretében több generáció szellemi útját indította el.

Állatkert Kolozsváron – Képzelt Erdély

György Péter 2013-ban megjelent könyve, az Állatkert Kolozsváron a kultúra eszközeivel mutatta meg, milyen irányt vett a nemzetépítő jobboldali diskurzus a második Orbán-kormány idején, amikor a Fidesz kétharmados hatalommal kezdett bele a kulturális tér újraszervezésébe. A könyv kulturális diagnózis volt: részletesen elemezte, hogyan épül fel az új, hivatalos Erdély-kép a magyar közgondolkodásban, és milyen szerepet játszanak ebben az emlékművek, irodalmi hagyományok, térképek és vizuális panelek.

Különös figyelmet fordított a Trianon-trauma köré épített nemzeti identitáskonstrukcióra, arra, hogy milyen eszközökkel válik a múlt feldolgozatlansága a jelen politikai eszköztárává. Szisztematikusan bemutatta, hogyan kezdik el újraírni azokat a kulturális kódokat, amelyek a székelyföldi régióról, a magyarságról és a veszteség tapasztalatáról szólnak. A manipulatív etnikai térképészet, a táj etnicizálása, a „kultúrtáj” fogalmának beemelése a nemzeti közbeszédbe mind olyan példák, amelyeket elemzésekkel, példákkal, kontextusokkal tett láthatóvá.

A könyv fókuszában az irodalom állt, de nem irodalomtörténeti érdeklődésből. Az irodalmat társadalmi és identitásformáló szerepe miatt vizsgálta: hogyan válaszoltak a szerzők 1920-ban a traumára, mit kezdtek a feldolgozhatatlannal, hogyan kerestek szavakat és formákat a veszteségre. A könyv középpontjában épp ez a kérdés áll: hogyan lehet továbbmenni úgy, hogy közben ne legyen szükség kollektív önáltatásra, sem elhallgatásra.

A Képzelt Erdély – Állatkert Kolozsváron egyik alaptétele éppen az volt, hogy a magyarországi közgondolkodásban Erdély sokszor nem is valóságos hely, hanem nemzeti vágyképek színtere, amelyet emlékművek, versek, térképek, slágerek és emelkedett mondatok erősítenek, miközben a mindennapi valóság, a valódi emberek, történetek, viszonyok kívül maradnak a képen.

Már az indulás pillanatától a Transtelex mellé állt

Ezért is tartotta fontosnak a Transtelex létrejöttét, aminek indulását Tamás Gáspár Miklóssal együtt a Telexen köszöntötte. Szerinte túl sokan beszélnek Erdélyről anélkül, hogy valóban ismernék, mi történik ott. A lap – ahogy ő fogalmazott – lehetőséget teremt arra, hogy Erdély ne a nemzeti giccs díszletei között jelenjen meg újra meg újra, hanem visszakerüljön oda, ahová való: a kortárs magyar kultúra eleven szövetébe. Olyan fórumként képzelte el, amelyben nem szimbolikus gesztusok, hanem valódi tapasztalatok, valódi nevek, valódi események kapnak helyet.

Fontosnak tartotta, hogy legyen Erdélyben egy olyan magyar nyelvű újság, amely nem igazodik politikai elvárásokhoz, és amely egyszerre képes helyben gondolkodni és európai módon tájékozódni. Írt is a lapba: a Transtelexen búcsúzott jóbarátjától, TGM-től, majd utolsó, nagy visszhangot kiváltó írásában határozottan felszólalt az antiszemita összeesküvés-elméleteket terjesztő Drábik János ügyében, aki a kolozsvári színházban lépett volna fel, egyértelműen kijelentve, hogy a színháznak nem feladata, de nem is joga, hogy a gyűlöletbeszéd platformjává váljon. Nem a konfliktus mozgatta, hanem az, amit mindig komolyan vett: hogyan bánunk a nyilvánossággal, mit engedünk meg magunknak benne és egymásnak.

György Péter ismételt és következetes kiállása a Transtelex mellett, sokat jelentett lapunknak, mert támogatásával nem pusztán szolidaritását jelezte, hanem világos értékválasztását is. Nemcsak érvelt a független nyilvánosság fontossága mellett, hanem a gyakorlatban is képviselte. Emlékét, írásainak súlyát és mondanivalóját megőrizzük.