Az előítéletek helyett az emberi arcokat kell meglátnunk – japán táncművész rendezett roma-magyar gyerekelőadást Csíkszeredában

2022. szeptember 21. – 18:07

frissítve

Az előítéletek helyett az emberi arcokat kell meglátnunk – japán táncművész rendezett roma-magyar gyerekelőadást Csíkszeredában
Junya Ishii japán koreográfus a gyerekekkel – Fotó: Márkos Tamás / Transtelex

Másolás

Vágólapra másolva

Japán színész és táncművész által koreografált magyar és roma táncelőadást mutattak be kedden a csíkszeredai Csíki Moziban. Az előadással párhuzamosan fotókiállítást is szerveztek Márkos Tamás képeiből. A szervezők a rendezvény bevételeit a tűzeset miatt az Arénában elszállásolt roma családok konténereire és a Somlyó 33 romatelep fejlesztésére fordítják.

Lassan már két év is eltelt a csíksomlyói tűzeset óta, és azóta már mi is megjártuk párszor Csíkszeredát, de egy japán színész által koreografált magyar-roma táncelőadással és fotókiállítással összekötött adománygyűjtő est miatt ismét autóba szálltunk, és újra ellátogattunk a városba, ahol az önkormányzat a Somlyó 33 romatelep tűzesetét követően belekezdett a romák felzárkóztatásába. Azokkal a roma családokkal kezdve a foglalkozást, akiket 2021. január 7. után ideiglenesen az Erőss Zsolt Arénában szállásoltak el.

Az azóta eltelt idő alatt a bürokrácia és egyes városlakók hozzáállása miatt lemondásokban sem volt hiány a városháza részéről, de előrelepések is történtek, például Sógor Enikő szociális ügyekért felelős alpolgármestertől tudjuk, hogy mindegyik családból dolgozik valaki, és minden gyermek iskolába vagy óvodába jár. A gyerekek és szüleik pedig szociális kompetenciák tekintetében is sokat fejlődtek. Mivel azonban 16 család él egy fedél alatt már lassan két éve, a jelenlegi helyzet bár szükséges, de nem optimális az arénások számára. Ezért azok, akikkel az arénában sikerült beszélnünk már nagyon várják, hogy kiköltözhessenek.

Ennek érdekében pedig a romatelep vezetőjétől, Cine Vilmostól a Somlyó 33-ban jártunkkor azt is megtudtuk – és saját szemeinkkel is láthattuk – , hogy a roma telepen már be van vezetve a víz, a kanalizálás, a föld el van egyengetve és kavicsok vannak kiszórva. Amihez a héten még pár réteg érkezik. Az önkormányzat legutóbbi terve ugyanis az, hogy a roma családokat az arénából október közepéig lakókonténerekbe költözteti, amelyekből első körben négyet fognak napokon belül a telepre helyezni. A csíkszeredai városháza a Máltai Szeretetszolgálattal és a Gyermekvédelemmel együttműködve itt fogja tovább folytatni a romákkal való foglalkozásokat, ezért a szociális munkások közülük is lesznek olyanok, akik állandó jelleggel ott lesznek a helyszínen.

Még két konténer hiányzik

Mielőtt azonban az arénások kiköltözhetnének, a Máltai Szeretetszolgálatnak tizenegy lakókonténerből még kettőt meg kell vásároljon, és szintén adományokból, a közösség anyagi hozzájárulásával 4-et még be kell rendeznie. Ezért Márkos Tamás fotográfus, aki a tűzvész utáni közös tudósításunkat követően az arénában vállalt önkéntes feladatokat, Junya Ishii tokiói színész és táncművésszel közösen kitalált egy roma-magyar táncelőadást, és Sógor Enikő kérésének eleget téve nem csak a Márkos Tamás Tűzpróba című fotókiállításával, de egy adománygyűjtéssel is összekötötték.

A szervezők az esemény alatt összegyűjtött adományokat, illetve a fotókiállítás előtt, alatt és után eladott képek bevételét a konténerek berendezésére (kagylók, zuhanyzó, WC, kályhák, elektronikus bojler), a somlyói romák által lakott telep lakhatási körülményeinek fejlesztésére és egy somlyói játszótér létesítésére fordítják. De rajtuk kívül az önkormányzat és a Máltai Szeretetszolgálat is tevőlegesen tesz azért, hogy az esemény után a szükséges összeg összegyűljön.

Résztvevők a fotókiállításon – Fotó: Tőkés Hunor / Transtelex
Résztvevők a fotókiállításon – Fotó: Tőkés Hunor / Transtelex

„A cél 4000 euró összegyűjtése lenne, de nem tartom valószínűnek, hogy ez az előadás végéig begyűlne. Ez inkább a hosszú távú célunk, de bízunk abban, hogy a közösség adományozni fog. A Tűzpróba című fotókiállítás képeit az előadás után is meg lehet majd vásárolni, és a Máltai Szeretetszolgálattal és a városházával együttműködve az adománygyűjtés folytatódni fog” – mondta Márkos Tamás, az esemény társszervezője, aki egy videót is közzétett az előkészületekről. A képeket ugyanis már hétfőn is meg lehetett tekinteni, de korábban vándorkiállításként több városban is láthatta a közönség. Tíz képet pedig szakmai zsűri is díjazott.

Márkos Tamás elmondása szerint Junyával Kászonaltíz községben, a Minimum Party alkotótáborban találkozott – a japán művész egy ösztöndíj révén van az országban. Ezután még véletlenszerűen összefutottak Budapesten is. Sokat beszélgettek a fotós csíkszeredai élményeiről, ami Junyából érdeklődést váltott ki. Közösen el is határozták, hogy valamilyen módon be fognak kapcsolódni az arénás romákkal való foglalkozásba, amelyet a csíki városháza tárt karokkal fogadott. Junya pedig a cél érdekében szeptember 12. és 19. között műhelymunka foglalkozást tartott az Erőss Zsolt Arénában elszállásolt roma gyerekek és a csíkszeredai Gyermekek Háza Serke és a Borsika táncosai számára.

„Junyának egy teljesen új helyzet volt kisebbségekkel foglalkozni. Az első pár napban állandóan jegyzetelt, gondolkodott, hogyan lenne jobb táncművészetet oktatni a magyar-roma és a székely gyerekeknek. Végül a workshop foglalkozásai alatt Junya alaposan megfigyelte a gyerekek sajátos jellemzőit, meghallgatta történeteiket és emlékeiket, majd lehetővé tette számukra, hogy a mozgás és a tánc segítségével fejezzék ki tapasztalataikat és vágyaikat”

– tette hozzá a fotós-szervező.

Junya a Transtelexnek úgy fogalmazott, hogy itt ismét igazolást lelt, hogy „igazán csak közelről lát az ember”. Ahogyan a táncosok is érintkezés útján számos dolgot megtudnak a partnerükről, úgy a kisebbségek megértése is tapasztalás által történhet meg leginkább. A roma közösség tagjaival pedig eddig még sosem találkozott, így fontos volt számára, hogy mindenféle prekoncepció és előítélet helyett előbb az embert lássa meg. A japán médiából ugyanis megtanulta, hogy az a kép, amit közvetítenek, nem elégíti ki az igazság fogalmát.

A roma gyerekekről úgy vélte, magukban hordozzák a tűzeset traumáját, de bennük is él egyfajta tűz vagy fény, amit a táncelőadás alatt igyekeznek megmutatni. A próbafolyamatok kapcsán megjegyezte: a gyerekekkel való foglalkozás alatt rájött, hogy nem feltétlenül az használ, ha túl sokat gondolkozik, inkább figyelnie kell és hagynia, hogy a gyerekek kibontakozzanak. Már csak azért is, mert a roma gyerekeknél azt tapasztalta, nehezebb is kiszámítani, hogy egy-egy alkalom miként fog történni, mert a próbafolyamatot nagyban befolyásolja a hangulatuk.

Azt pedig csak külön érdekesnek tartja, hogy a romániai magyar kisebbség roma kisebbségéről van szó. Úgy vélte a kisebbségi lét miatt talán a magyarok többsége jobban is érti a roma közösség helyzetét. Ugyanakkor belekóstolva a roma felzárkóztatás kérdéseibe, Junya nagyon értékeli azoknak az embereknek a munkáját, akik a roma közösséggel foglalkoznak Csíkszeredában. Ez benne is felkeltette a kíváncsiságot és szívesen csatlakozna majd a kezdeményezéshez a későbbiekben is. Így az is lehet, hogy a workshopot követően még visszatér különböző foglalkozásokat tartani.

Alakítsd velünk a féléves Transtelexet!

Szeretnénk tudni, mit szerettek, mit hiányoltok a Transtelexről, és szívesen meghallgatnánk az építő jellegű kritikai észrevételeket is. Megköszönjük, ha egy kis időt szánsz rá: kérdőívünket itt töltheted ki!

A japán táncművész által vezetett munkaműhely eredményét kedden láthatta a közönség,

de mi már péntekén már belenézhettünk a próbafolyamatba, ahol a roma és magyar gyerekek könnyedén mozogtak a térben, sokat nevettek, és Junya vezetése alatt és „Tamás bácsi” tolmácsolásával lassan összeállt a koreográfia is.

A gyerekek előbb a tűzesetet idézték fel, ami egyre csak terjedt a telepen, és amit az előadásban a tüzet megszemélyesítő gyerekek számával érzékeltettek. Majd a tűz megfékezésénél megjelentek a magyar gyerekek is, az arénások mögötti összefogást szimbolizálva, ami azon az estén gyors segítséget nyújtott, s aminek egy része máig megmaradt. Ezután roma és magyar táncosok találkoztak a térben, igyekeztek megismerni egymás kultúráját, táncát, zenéjét, a kíváncsiság pedig közös táncokat eredményezett. A táncokat gyerekek egy kis csoportja fúvós vagy pengetős hangszerrel kísérte, élő zenét biztosítva, ami az Arénában tartott pénteki próbán jórészt a roma közösség tagjaiból állt.

A próbafolyamat és az előadás – Fotó: Tőkés Hunor / Transtelex A próbafolyamat és az előadás – Fotó: Tőkés Hunor / Transtelex
A próbafolyamat és az előadás – Fotó: Tőkés Hunor / Transtelex

A próba alatt a roma szülők elmondták, nagyon büszkék gyerekeikre és nagyon örültek, hogy részt vehetnek az előadásban. A gyerekek pedig nagyon lelkesek, izgatottak és kíváncsiak voltak. Sokaknak ez volt az első előadás, amiben részt vehettek, ezért kedden, néha a szerepükből kilesve, nézték a közönség sorait, szüleik büszke tekintetét keresve.

A roma szülőkhöz hasonlóan a magyar szülők és gyerekek sem voltak másként ezzel, viszont tőlük azt is megtudtuk, hogy az első próbák alatt a magyar gyerekek egy része azért még óckodott attól, hogy a közös tánc során fizikailag is érintkezniük kell, hisz eddig sosem volt még rá lehetőségük, hogy együtt játszanak a roma gyerekekkel. Amikor viszont kis idő eltelt, már magabiztosan mutatták nekik a körtánc lépéseit és nagyon könnyen megbarátkoztak. A szülők közül is voltak, akik bevallották, hogy nekik is kérdés volt az elején, hogy el merjék-e engedni a gyerekeiket a közös táncokra, mert eddig magukban egy képzeletbeli falat húztak fel a roma közösséggel szemben, amely előítéletekkel nekik is meg kellett birkózniuk.

Tehát mondhatni, hogy a kis táncosok között már elkezdett munkálkodni az, amire az előadás kedd estére letisztult koreográfiája is utalt, hogy az előítéletek helyett az emberi arcokat kell meglátnunk – és ez a folyamat csak a tapasztalás útján kezdődhet el bennünk. És tudatosítanunk kell, hogy jó vagy rossz körülmények között, de a közösségeknek együtt kell élniük.

Az előadást a gyermekek fotói előzték meg, illetve egy videó levetítése zárta, amelyet részben a Tűzpróba című fotókiállításból, részben a roma gyerekek rajzaiból és a gyermekek által elmesélt történetekből, vágyakból, álmokból készítettek.

Márkos Tamás szerint ugyanis az előadás el nem titkolt célja volt a közösség iránti érzékenyítés, és akkor, amikor a romáknak szánt adományokról beszélünk, akkor ezek az arcok és álmok, vágyak is részesülnek a támogatásból. Ugyanakkor úgy vélte, ahogy neki is fontossá vált egy tőle több száz kilométerre lévő kisközösség, úgy a Csíkszeredában élő embereknek is fontos átadni az előadás üzenetét. A magyar és roma táncosok kapcsán pedig megjegyezte:

„Ezek a korai években elvetett kis magok mindkét oldalról megváltoztathatják a percepcióját ezeknek a gyerekeknek. Ha a gyerekek a jövőben hasonló jellegű dolgokkal találkoznak, akkor már lehet bennük egyfajta nyitottság, érzékenység, ami amúgy nem alakult volna ki”

– tette hozzá.

Az előadás pedig, úgy tűnik, elérte a célját, hiszen vastaps és számos jótékony adomány követte, amelyeknek sora nem ért véget a Csíki Moziban, csak más helyszín biztosít majd teret az adománygyűjtésnek és a közösségek találkozásának.

Adományozni a Tűzpróba jeligére (címmel) itt lehet: Asociaţia SERVICIUL DE AJUTOR MALTEZ ÎN ROMÂNIA, Cluj-Napoca, Str. Nuferilor nr 1, ap. 9, (93/PJ/14.06.91) cod fiscal 4289018, cont RO81BACX0000003026889000 Unicredit Ţiriac Bank, tel: 0264/595801, email: [email protected]

Ha valaki fényképet venne, az Márkos Tamással az e-mail címén keresztül veheti fel a kapcsolatot ([email protected]). Bankszámla számai, szintén Tűzpróba címmel: RON: Banca Transilvania Markos Tamas RO07BTRLRONCRT0572378101, EURO: Banca Transilvania – Markos Tamas – RO54BTRLEURCRT0572378101, REVOLUT: Romániából – Tamas Markos – RO96 BREL 0005 5060 4209 0100, REVOLUT külföldről IBAN: LT45 3250 0287 8739 1151 – BIC: REVOLT21

A fotók árának 70 százalékát továbbítja a Máltai Szeretetszolgálatnak (30 százalék nyomdaköltség, csomagolás, postázás költségei).

Támogasd a Transtelexet!

Az erdélyi közösségnek saját, független lapja csak akkor lehet, ha azt az olvasótábora fenntartja. Támogass minket akár alkalmi jelleggel, ha pedig teheted, állíts be rendszeres támogatást!

Támogatom!
Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!