Az előítéletek helyett az emberi arcokat kell meglátnunk – japán táncművész rendezett roma-magyar gyerekelőadást Csíkszeredában

2022. szeptember 21. – 17:07

frissítve

Az előítéletek helyett az emberi arcokat kell meglátnunk – japán táncművész rendezett roma-magyar gyerekelőadást Csíkszeredában
Junya Ishii japán koreográfus a gyerekekkel – Fotó: Márkos Tamás / Transtelex

Másolás

Vágólapra másolva

Japán színész és táncművész által koreografált magyar és roma táncelőadást mutattak be kedden a csíkszeredai Csíki Moziban. Az előadással párhuzamosan fotókiállítást is szerveztek Márkos Tamás képeiből. A szervezők a rendezvény bevételeit a tűzeset miatt az Arénában elszállásolt roma családok konténereire és a Somlyó 33 romatelep fejlesztésére fordítják.

Lassan már két év is eltelt a csíksomlyói tűzeset óta, és azóta már mi is megjártuk párszor Csíkszeredát, de egy japán színész által koreografált magyar-roma táncelőadással és fotókiállítással összekötött adománygyűjtő est miatt ismét autóba szálltunk, és újra ellátogattunk a városba, ahol az önkormányzat a Somlyó 33 romatelep tűzesetét követően belekezdett a romák felzárkóztatásába. Azokkal a roma családokkal kezdve a foglalkozást, akiket 2021. január 7. után ideiglenesen az Erőss Zsolt Arénában szállásoltak el.

Az azóta eltelt idő alatt a bürokrácia és egyes városlakók hozzáállása miatt lemondásokban sem volt hiány a városháza részéről, de előrelepések is történtek, például Sógor Enikő szociális ügyekért felelős alpolgármestertől tudjuk, hogy mindegyik családból dolgozik valaki, és minden gyermek iskolába vagy óvodába jár. A gyerekek és szüleik pedig szociális kompetenciák tekintetében is sokat fejlődtek. Mivel azonban 16 család él egy fedél alatt már lassan két éve, a jelenlegi helyzet bár szükséges, de nem optimális az arénások számára. Ezért azok, akikkel az arénában sikerült beszélnünk már nagyon várják, hogy kiköltözhessenek.

Ennek érdekében pedig a romatelep vezetőjétől, Cine Vilmostól a Somlyó 33-ban jártunkkor azt is megtudtuk – és saját szemeinkkel is láthattuk – , hogy a roma telepen már be van vezetve a víz, a kanalizálás, a föld el van egyengetve és kavicsok vannak kiszórva. Amihez a héten még pár réteg érkezik. Az önkormányzat legutóbbi terve ugyanis az, hogy a roma családokat az arénából október közepéig lakókonténerekbe költözteti, amelyekből első körben négyet fognak napokon belül a telepre helyezni. A csíkszeredai városháza a Máltai Szeretetszolgálattal és a Gyermekvédelemmel együttműködve itt fogja tovább folytatni a romákkal való foglalkozásokat, ezért a szociális munkások közülük is lesznek olyanok, akik állandó jelleggel ott lesznek a helyszínen.

Még két konténer hiányzik

Mielőtt azonban az arénások kiköltözhetnének, a Máltai Szeretetszolgálatnak tizenegy lakókonténerből még kettőt meg kell vásároljon, és szintén adományokból, a közösség anyagi hozzájárulásával 4-et még be kell rendeznie. Ezért Márkos Tamás fotográfus, aki a tűzvész utáni közös tudósításunkat követően az arénában vállalt önkéntes feladatokat, Junya Ishii tokiói színész és táncművésszel közösen kitalált egy roma-magyar táncelőadást, és Sógor Enikő kérésének eleget téve nem csak a Márkos Tamás Tűzpróba című fotókiállításával, de egy adománygyűjtéssel is összekötötték.

A szervezők az esemény alatt összegyűjtött adományokat, illetve a fotókiállítás előtt, alatt és után eladott képek bevételét a konténerek berendezésére (kagylók, zuhanyzó, WC, kályhák, elektronikus bojler), a somlyói romák által lakott telep lakhatási körülményeinek fejlesztésére és egy somlyói játszótér létesítésére fordítják. De rajtuk kívül az önkormányzat és a Máltai Szeretetszolgálat is tevőlegesen tesz azért, hogy az esemény után a szükséges összeg összegyűljön.

Résztvevők a fotókiállításon – Fotó: Tőkés Hunor / Transtelex
Résztvevők a fotókiállításon – Fotó: Tőkés Hunor / Transtelex

„A cél 4000 euró összegyűjtése lenne, de nem tartom valószínűnek, hogy ez az előadás végéig begyűlne. Ez inkább a hosszú távú célunk, de bízunk abban, hogy a közösség adományozni fog. A Tűzpróba című fotókiállítás képeit az előadás után is meg lehet majd vásárolni, és a Máltai Szeretetszolgálattal és a városházával együttműködve az adománygyűjtés folytatódni fog” – mondta Márkos Tamás, az esemény társszervezője, aki egy videót is közzétett az előkészületekről. A képeket ugyanis már hétfőn is meg lehetett tekinteni, de korábban vándorkiállításként több városban is láthatta a közönség. Tíz képet pedig szakmai zsűri is díjazott.

Márkos Tamás elmondása szerint Junyával Kászonaltíz községben, a Minimum Party alkotótáborban találkozott – a japán művész egy ösztöndíj révén van az országban. Ezután még véletlenszerűen összefutottak Budapesten is. Sokat beszélgettek a fotós csíkszeredai élményeiről, ami Junyából érdeklődést váltott ki. Közösen el is határozták, hogy valamilyen módon be fognak kapcsolódni az arénás romákkal való foglalkozásba, amelyet a csíki városháza tárt karokkal fogadott. Junya pedig a cél érdekében szeptember 12. és 19. között műhelymunka foglalkozást tartott az Erőss Zsolt Arénában elszállásolt roma gyerekek és a csíkszeredai Gyermekek Háza Serke és a Borsika táncosai számára.

„Junyának egy teljesen új helyzet volt kisebbségekkel foglalkozni. Az első pár napban állandóan jegyzetelt, gondolkodott, hogyan lenne jobb táncművészetet oktatni a magyar-roma és a székely gyerekeknek. Végül a workshop foglalkozásai alatt Junya alaposan megfigyelte a gyerekek sajátos jellemzőit, meghallgatta történeteiket és emlékeiket, majd lehetővé tette számukra, hogy a mozgás és a tánc segítségével fejezzék ki tapasztalataikat és vágyaikat”

– tette hozzá a fotós-szervező.

Junya a Transtelexnek úgy fogalmazott, hogy itt ismét igazolást lelt, hogy „igazán csak közelről lát az ember”. Ahogyan a táncosok is érintkezés útján számos dolgot megtudnak a partnerükről, úgy a kisebbségek megértése is tapasztalás által történhet meg leginkább. A roma közösség tagjaival pedig eddig még sosem találkozott, így fontos volt számára, hogy mindenféle prekoncepció és előítélet helyett előbb az embert lássa meg. A japán médiából ugyanis megtanulta, hogy az a kép, amit közvetítenek, nem elégíti ki az igazság fogalmát.

A roma gyerekekről úgy vélte, magukban hordozzák a tűzeset traumáját, de bennük is él egyfajta tűz vagy fény, amit a táncelőadás alatt igyekeznek megmutatni. A próbafolyamatok kapcsán megjegyezte: a gyerekekkel való foglalkozás alatt rájött, hogy nem feltétlenül az használ, ha túl sokat gondolkozik, inkább figyelnie kell és hagynia, hogy a gyerekek kibontakozzanak. Már csak azért is, mert a roma gyerekeknél azt tapasztalta, nehezebb is kiszámítani, hogy egy-egy alkalom miként fog történni, mert a próbafolyamatot nagyban befolyásolja a hangulatuk.

Azt pedig csak külön érdekesnek tartja, hogy a romániai magyar kisebbség roma kisebbségéről van szó. Úgy vélte a kisebbségi lét miatt talán a magyarok többsége jobban is érti a roma közösség helyzetét. Ugyanakkor belekóstolva a roma felzárkóztatás kérdéseibe, Junya nagyon értékeli azoknak az embereknek a munkáját, akik a roma közösséggel foglalkoznak Csíkszeredában. Ez benne is felkeltette a kíváncsiságot és szívesen csatlakozna majd a kezdeményezéshez a későbbiekben is. Így az is lehet, hogy a workshopot követően még visszatér különböző foglalkozásokat tartani.

Alakítsd velünk a féléves Transtelexet!

Szeretnénk tudni, mit szerettek, mit hiányoltok a Transtelexről, és szívesen meghallgatnánk az építő jellegű kritikai észrevételeket is. Megköszönjük, ha egy kis időt szánsz rá: kérdőívünket itt töltheted ki!

A japán táncművész által vezetett munkaműhely eredményét kedden láthatta a közönség,

de mi már péntekén már belenézhettünk a próbafolyamatba, ahol a roma és magyar gyerekek könnyedén mozogtak a térben, sokat nevettek, és Junya vezetése alatt és „Tamás bácsi” tolmácsolásával lassan összeállt a koreográfia is.

A gyerekek előbb a tűzesetet idézték fel, ami egyre csak terjedt a telepen, és amit az előadásban a tüzet megszemélyesítő gyerekek számával érzékeltettek. Majd a tűz megfékezésénél megjelentek a magyar gyerekek is, az arénások mögötti összefogást szimbolizálva, ami azon az estén gyors segítséget nyújtott, s aminek egy része máig megmaradt. Ezután roma és magyar táncosok találkoztak a térben, igyekeztek megismerni egymás kultúráját, táncát, zenéjét, a kíváncsiság pedig közös táncokat eredményezett. A táncokat gyerekek egy kis csoportja fúvós vagy pengetős hangszerrel kísérte, élő zenét biztosítva, ami az Arénában tartott pénteki próbán jórészt a roma közösség tagjaiból állt.

A próbafolyamat és az előadás – Fotó: Tőkés Hunor / Transtelex A próbafolyamat és az előadás – Fotó: Tőkés Hunor / Transtelex
A próbafolyamat és az előadás – Fotó: Tőkés Hunor / Transtelex

A próba alatt a roma szülők elmondták, nagyon büszkék gyerekeikre és nagyon örültek, hogy részt vehetnek az előadásban. A gyerekek pedig nagyon lelkesek, izgatottak és kíváncsiak voltak. Sokaknak ez volt az első előadás, amiben részt vehettek, ezért kedden, néha a szerepükből kilesve, nézték a közönség sorait, szüleik büszke tekintetét keresve.

A roma szülőkhöz hasonlóan a magyar szülők és gyerekek sem voltak másként ezzel, viszont tőlük azt is megtudtuk, hogy az első próbák alatt a magyar gyerekek egy része azért még óckodott attól, hogy a közös tánc során fizikailag is érintkezniük kell, hisz eddig sosem volt még rá lehetőségük, hogy együtt játszanak a roma gyerekekkel. Amikor viszont kis idő eltelt, már magabiztosan mutatták nekik a körtánc lépéseit és nagyon könnyen megbarátkoztak. A szülők közül is voltak, akik bevallották, hogy nekik is kérdés volt az elején, hogy el merjék-e engedni a gyerekeiket a közös táncokra, mert eddig magukban egy képzeletbeli falat húztak fel a roma közösséggel szemben, amely előítéletekkel nekik is meg kellett birkózniuk.

Tehát mondhatni, hogy a kis táncosok között már elkezdett munkálkodni az, amire az előadás kedd estére letisztult koreográfiája is utalt, hogy az előítéletek helyett az emberi arcokat kell meglátnunk – és ez a folyamat csak a tapasztalás útján kezdődhet el bennünk. És tudatosítanunk kell, hogy jó vagy rossz körülmények között, de a közösségeknek együtt kell élniük.

Az előadást a gyermekek fotói előzték meg, illetve egy videó levetítése zárta, amelyet részben a Tűzpróba című fotókiállításból, részben a roma gyerekek rajzaiból és a gyermekek által elmesélt történetekből, vágyakból, álmokból készítettek.

Márkos Tamás szerint ugyanis az előadás el nem titkolt célja volt a közösség iránti érzékenyítés, és akkor, amikor a romáknak szánt adományokról beszélünk, akkor ezek az arcok és álmok, vágyak is részesülnek a támogatásból. Ugyanakkor úgy vélte, ahogy neki is fontossá vált egy tőle több száz kilométerre lévő kisközösség, úgy a Csíkszeredában élő embereknek is fontos átadni az előadás üzenetét. A magyar és roma táncosok kapcsán pedig megjegyezte:

„Ezek a korai években elvetett kis magok mindkét oldalról megváltoztathatják a percepcióját ezeknek a gyerekeknek. Ha a gyerekek a jövőben hasonló jellegű dolgokkal találkoznak, akkor már lehet bennük egyfajta nyitottság, érzékenység, ami amúgy nem alakult volna ki”

– tette hozzá.

Az előadás pedig, úgy tűnik, elérte a célját, hiszen vastaps és számos jótékony adomány követte, amelyeknek sora nem ért véget a Csíki Moziban, csak más helyszín biztosít majd teret az adománygyűjtésnek és a közösségek találkozásának.

Adományozni a Tűzpróba jeligére (címmel) itt lehet: Asociaţia SERVICIUL DE AJUTOR MALTEZ ÎN ROMÂNIA, Cluj-Napoca, Str. Nuferilor nr 1, ap. 9, (93/PJ/14.06.91) cod fiscal 4289018, cont RO81BACX0000003026889000 Unicredit Ţiriac Bank, tel: 0264/595801, email: [email protected]

Ha valaki fényképet venne, az Márkos Tamással az e-mail címén keresztül veheti fel a kapcsolatot ([email protected]). Bankszámla számai, szintén Tűzpróba címmel: RON: Banca Transilvania Markos Tamas RO07BTRLRONCRT0572378101, EURO: Banca Transilvania – Markos Tamas – RO54BTRLEURCRT0572378101, REVOLUT: Romániából – Tamas Markos – RO96 BREL 0005 5060 4209 0100, REVOLUT külföldről IBAN: LT45 3250 0287 8739 1151 – BIC: REVOLT21

A fotók árának 70 százalékát továbbítja a Máltai Szeretetszolgálatnak (30 százalék nyomdaköltség, csomagolás, postázás költségei).