Uniós vita van arról, hogy segíti-e Orbán kampányát a vétó miatti brüsszeli kritika

A brüsszeli csúcstalálkozón Orbán Viktor több fronton is látványosan szembement az uniós fősodorral: megvétózta az Ukrajnának szánt mintegy 90 milliárd eurós hitelcsomagot, élesen támadta az energiapolitikai javaslatokat, amelyek szerinte „atombomba jellegű mellberúgást” jelentenének a magyar gazdaságnak, és a beszámolók szerint még Volodimir Zelenszkij videóbeszéde alatt sem volt jelen a teremben. Tette ezt úgy, hogy pontosan tudta, az EU vezetői az egység demonstrálására törekedtek az orosz–ukrán háború ügyében, és nyilvánvaló volt, hogy Orbán különutas politikáját ismét felzúdulás fogadja.

A csütörtöki eseményeket elemezve a Politico felveti a kérdést, ami egyébként több uniós politikust foglalkoztat, hogy vajon Orbán Viktor tudatosan provokálta-e ki ezt a konfliktust, hogy aztán a közelgő választás előtt politikai hasznot húzzon belőle, vagy egyszerűen csak a régóta ismert stratégiáját követte, amelyben szinte mindegy, hogy mit mond Brüsszel, ő biztosan azzal szöges ellentétben pozicionálja magát.

A Politico írása a kibontakozó politikai vita metszetét adja: különböző uniós politikusok, elemzők és kormánypárti szereplők értelmezik eltérően, hogy mi történt a brüsszeli csúcson, és hogy Orbán Viktor helyzete erősödött-e vagy sem. A francia Chloé Ridel, az Európai Parlament korrupcióellenes munkacsoportjának társelnöke szerint az uniós vezetők stratégiai hibát követtek el azzal, hogy a választási kampány hajrájában nyíltan konfrontálódtak Orbánnal: úgy látja, hogy a magyar miniszterelnöknek kifejezetten érdeke volt egy ilyen konfliktus, mert így otthon ismét a „Brüsszellel szemben harcoló” vezető szerepében jelenhet meg, ezért az EU-nak inkább halasztania kellett volna az ukrajnai hitel körüli összecsapást, és nem megadni neki azt a politikai helyzetet, amellyel mozgósítani tudja saját táborát és megszólíthatja a bizonytalan szavazókat is.

A kérdés azért merült fel, mert Orbán korábbi választási győzelmei is rendre valamilyen külső fenyegetés köré épültek, legyen szó nemzetközi pénzügyi szereplőkről, liberális elitről vagy magáról az Európai Unióról, és a cikkben is megszólaló Michael Ignatieff szerint valójában mindegy, hogy az EU keményen vagy óvatosan reagál, Orbán politikája ettől nem változik, mert a konfliktus maga a működésének alapja.

A Fidesz részéről László András igyekezett átkeretezni a történteket, hangsúlyozva, hogy nem az uniós kritikák segíthetik Orbánt, hanem az, hogy „kitartott”, miközben a kormányzati kommunikáció tovább erősíti azt a képet, hogy az EU, Ukrajna és az ellenzéki Magyar Péter egy oldalon állnak Magyarországgal szemben — még akkor is, ha ez a leegyszerűsítés több ponton vitatható.

A cikk végső, kritikus felvetése az, hogy még ha Orbán rövid távon profitál is ebből a konfliktusból – különösen a vidéki szavazók körében, ahol a „Brüsszel ellen harcoló vezető” képe működőképes –, ez könnyen visszaüthet: Krekó Péter szerint egy újabb Orbán-győzelem után az EU várhatóan keményebb eszközökhöz nyúlhat, ami nemcsak politikailag, hanem gazdaságilag is súlyos következményekkel járhat Magyarország számára, így a mostani helyzet akár egy klasszikus pürrhoszi győzelem előszobája is lehet.