Ha jelentős részben el is pusztult Gáza, akkor is ott akarnak maradni

Miután öt héttel ezelőtt életbe lépett a közvetítők útján tető alá hozott ideiglenes tűzszünet Izrael és a Hamász terrorszervezet között, palesztin civilek százezrei hagyták el a Gázai övezetben az ideiglenes menedékhelyeket, ahová délen zsúfolódtak, és visszatértek északra. A jelentős részben lerombolt területre csak az első napokban, egyetlen folyosón keresztül több mint 300 ezren vándoroltak vissza. Rajtuk kívül is több százezer ember van, aki arra készül, hogy visszatérjen a korábban evakuált lakhelyére, de sokan bizonytalanok abban, hogy mikor érdemes indulniuk, és hogy kiújulhatnak-e a harcok.

Egy visszatérés mellett döntő családot mutatott be a Reuters fotósorozata. Mióta ők visszatértek északra, a tűzszünet első fázisa alatti fejlemények bizonytalanná teszik, hogy mi következik majd a következő hetekben.

Izraelt 2023. október 7-én érte történetének legsúlyosabb terrortámadása, amelyet a Hamász hajtott végre a Gázai övezet felől. A véres támadásokban megöltek közel 1200 izraelit, akiknek nagyjából kétharmada volt civil, 251 embert túszul ejtettek és a Gázai övezetbe hurcoltak. Izrael előbb légicsapásokkal válaszolt a 2,2 milliós Gázai övezetben, majd pedig szárazföldi offenzívába kezdett, ennek céljaként a Hamász és infrastruktúrájának felszámolását, valamint a túszok kiszabadítását jelölték meg. Az izraeli hadsereg a terrortámadás október 7-i évfordulója előtt kezdett új szárazföldi műveletbe a Gázai övezet északi részén, ahonnan újból evakuálásra szólította fel a civileket.

A több mint egy év alatt a Gázai övezet épületeinek és infrastruktúrájának jelentős része megsemmisült vagy megrongálódott, miközben a Hamász által ellenőrzött egészségügyi minisztérium szerint több mint 47 ezer ember halt meg, az ENSZ adatai szerint 1,9 millió palesztinnak kellett elhagynia otthonát. Izrael ezeket a számokat vitatja. Az izraeli támadásokban az egész övezetet nézve az épületek 60 százaléka megsemmisülhetett vagy megrongálódhatott, ez az északi részen inkább 70 százalék közelében lehet.

A január közepén nyélbe ütött és 19-én életbe lépett, háromfázisú gázai tűzszüneti megállapodás fő elemét a fegyvernyugváson túl egy átfogó túsz- és fogolycsere jelentette. Emellett az izraeli hadsereg az első túszok elengedése után megkezdte a csapatkivonást a lakott területekről, elkezdődött a menekültek visszatérése a fő hadszíntérnek számító Észak-Gázába, és a megállapodás része volt, hogy közben megindul az addig csak csordogáló segélyszállítmányok folyama.

A tűzszünet első szakaszában eddig 25, az október 7-i terrortámadásban elhurcolt izraeli túsz nyerte vissza szabadságát; rajtuk kívül a Hamász Thaifölddel kötött különmegállapodása értelmében január 30-án öt, Izraelben dolgozó thai vendégmunkást is elengedett. A tűzszünet első fázisának hat hetére a Hamász (illetve a néhány túszt fogságban tartó Iszlám Dzsihád) összesen 33 túsz elengedését vállalta. Izrael a korábban nyélbe ütött cserékhez hasonlóan kirívóan egyenlőtlen feltételeket is hajlandó volt vállalni állampolgárai hazahozatala fejében. A 33 túszért cserébe 1900 palesztin kerülne szabadlábra, köztük több olyan személy, aki izraeli katonák meggyilkolásáért vagy ártatlan civilek halálát eredményező terrortámadásért életfogytiglant kapott.

Ugyan leállások, fenyegetések és provokációk kíséretében, de hat túsz- és fogolycsere is lezajlott Izrael és a gázai palesztin terrorszervezetek között. Többen aztán az egyik legnehezebb napnak nevezték a Hamász támadása óta Izraelben, amikor csütörtökön a tűzszüneti megállapodás kezdete óta először adták át túszok holttesteit a gázai terrorszervezetek. Azt állították, hogy a holttestek között van a Bibasz család három tagja; az anyáért és két kisgyerekéért több mint 14 hónapig aggódott egész Izrael.

A család tragikus sorsát tetézte a Hamász mindenféle kegyeleti szempontot felrúgó koporsós parádéja, majd már a holttesteken elvégzett vizsgálatok után az a felismerés, hogy nem az anya, hanem egy ismeretlen gázai nő maradványai jutottak vissza Izraelbe. A terrorszervezet péntek este átadott egy újabb holttestet a Nemzetközi Vöröskereszt képviselőinek, és Izraelben azonosították: ezúttal valóban Siri Bibaszé volt.

Szombaton aztán újabb hat izraeli túsz szabadult, de Benjámin Netanjahu izraeli kormányfő hivatala vasárnap reggel jelezte, hogy elhalasztja több mint 600 palesztin fogoly szabadon engedését, amíg nem kap biztosítékokat, hogy a Hamász véget vet a megalázó ceremóniáknak, amik keretében egy színpadon, propagandavideók és -üzenetek kíséretében adták át az eddigi túszokat a maszkos fegyveresek. A Times of Israel szerint a Hamász válaszul vasárnap délután bejelentette, hogy a palesztin foglyok szabadon bocsátásáig leállítja az Izraellel közvetítőkön keresztül zajló tárgyalásokat. Ugyan a terrorszervezet nem tisztázta, milyen tárgyalásokról is van szó, valószínűleg a tűzszünet második fázisának feltételeiről szóló megbeszélésekről.

Így a tűzszünet jövője megint kérdésessé vált, miközben közeledik az első fázis hivatalos vége. Steve Witkoff, Donald Trump közel-keleti megbízottja azt mondta, arra számít, hogy életbe lép majd a tűzszünet még körvonalaiban is alig létező második fázisáról való megállapodást, egyelőre az első fázis meghosszabbításán dolgozik. Miközben pedig az amerikai diplomácia saját érdemének tudja be a tűzszünetet, és ragaszkodna annak további fázisokon keresztüli stabilizálásához, másfelől Marco Rubio amerikai külügyminiszter Izraelben kijelentette, hogy az Egyesült Államok teljes mértékben támogatja Izrael háborús céljait a Gázai övezetben.

Trump február elején dobta be azt az ötletét, hogy a palesztin lakosságot kitelepítve az Egyesült Államok égisze alatt építené újjá a területet, és csinálná meg „a Közel-Kelet riviéráját” az övezetből. Ez sokak szerint etnikai tisztogatással érne fel, és a morális ellenvetéseken felül Amerika régiós partnereinek sem áll érdekében. Egyiptom és Jordánia azonnal elítélte az ötletet, míg Szaúd-Arábia egy hivatalos nyilatkozatban nyomatékosította, hogy csak egy önálló palesztin állam megalakulása vezethet tartós békéhez.

A gázai szárazföldi műveletek elején Izrael elrendelte, hogy a civilek hagyják el az északi területeket. A távozókat a múlt hónapban kötött tűzszüneti megállapodásig és a túszok szabadon bocsátásáig nem engedték vissza.

A Reuters által követett Mohammed család Észak-Gázából származik, de már egy ideje az övezet déli felében, Deir al-Balahban, a kitelepítettek táborában laktak egy sátorban. A 47 éves Ismael Mohammed, felesége, a 42 éves Badreya, gyermekeik, a 25 éves Waseem, a 22 éves Naseem, a 15 éves Maysoon, a 10 éves Yasser, a 8 éves Abdulrahman és az 5 éves Mohammed, valamint Waseem felesége és két kisgyermekük a háború elején elmenekültek Dzsabáliából.

Miután megkötötték a tűzszünetet, a homokból összegyúrt tűzhely körül ülve beszélték meg, hogy hogyan is lehetne hazatérni. Ekkorra már a rokonaiktól értesültek arról, hogy egy légicsapás megsemmisítette az otthonukat, de mégis a hazatérés mellett döntöttek. Tizenöt hónapja ezt várták, a hazatérési tervet pedig éjszakába nyúlóan átbeszélték.

„Az elmúlt három éjszaka nem aludtam az örömtől. Vágyom a földemre, a városomra, Dzsabaliára, és az északi népre, hogy lássam a rokonainkat” – mondta Ismael Mohammed.

Azokban a menekülttáborokban, ahová az evakuálás során be kellett költözni, nomád körülmények uralkodtak. Ráadásul ezek a helyek sem számítanak túl biztonságosnak a Mohammed család tapasztalatai alapján. Az itt tartózkodásuk alatt légicsapás is érte a tábort Ismael felesége szerint.

A Deir al-Balah-i tábor, ahol a család addig lakott, mindössze 18 kilométerre van a dzsabáliai otthonuktól. Nem sok működő autó van az övezetben, ezeknek megszerzéséhez pedig órákig kellett sorban állni egy izraeli ellenőrzőpontnál. Akinek sikerült kocsit szerezni, az pedig jó sokat fizethetett érte. A legtöbb civilnek viszont amúgy is olyan kevés holmija van, hogy a hátára kötve haza is tudta vinni. A legtöbb útra kelő palesztin – köztük a gyerekek és az idősek is – ezért inkább a gyaloglást választotta.

Az utak is nagyon rossz állapotban vannak. A Salah al-Din úton a tűzszünet életbe lépése utáni napokban csak az kelhetett át, akit átvilágított az izraeli hadsereg. A part mentén futó Al Rasheed főút pedig teljesen megsemmisült a támadásokban – írta a CNN. A körülmények miatt a Mohammed család is inkább úgy döntött, hogy gyalog megy vissza a szülővárosukba.

„Nincs pénzem, se másom. Ezzel a négy szatyorral megyek haza. Nem tudom, hogy áll-e még a házam, de én hazamegyek Beit Hanounba” – mondta Eyad Al Masri a CNN-nek, miközben a sátrát bontotta. A férfi egyik fia meghalt a háborúban. a másikról két hónapja nem tudott semmit, őt magát egy időre letartóztatta az izraeli hadsereg.

Az akár napokat igénybe vevő hazaút ráadásul váratlan veszélyeket is tartogathat. Az ENSZ szóvivője szerint a tűzszünet óta is előfordult, hogy az épületek romjai alatt lévő robbanószerkezet megölt több, hazafelé tartó embert.

Egy CNN-nek nyilatkozó nő Gázavárosba indult el a tűzszünet megkötése után. A kisfia, aki időközben született, nem látta még az édesanyja otthonát. „Han Júniszban született. Leírhatatlan érzés, hogy most visszamehetek Gázavárosba. Korábban 10 perc volt, hogy átjöjjünk, de most másfél évbe telt” – mondta a nő. Az asszony azt mondta, hogy ha hazatér, a földet és a falakat is meg fogja csókolni. „Legyen ez a háború vége, és tartson ki a tűzszünet” – mondta a nő, akinek a férje eltűnt.

Egy másik, Gázavárosba tartó nő viszont nem tudott örömmel gondolni a hazatérésre. „Hazamegyek, de bárcsak ne így lenne. A gyerekeim odavesztek, teljesen le vagyunk sújtva” – mondta Saadiya AbdulAl, aki szerint egyetlen családtagja sem maradt.

Gázaváros volt korábban a legnépesebb település a térségben, és ide is térnek vissza a legtöbben. Ugyanakkor a Hamász legtöbb rejtekhelyének is helyet adó várost érte a legnagyobb pusztítás a területen. Nincs normálisan működő kórház, nincsenek iskolák. Nincs ivóvíz, nincs áram, a létfontosságú szolgáltatások is alig működnek, még úgy is, hogy amióta megkötötték a tűzszünetet, azóta állandóan érkeznek a segélyek.

A Mohammed család gyerekeinek szerencséjük van, mert nem szakadtak el a rokonaiktól. Az ENSZ szerint azonban rengeteg gyerek kavarodik el a családja mellől, miközben napokig gyalogolnak vissza Észak-Gázába. Az Unicef elkezdett olyan karszalagokat osztogatni a 4 éven aluli gyerekek családjainak, amelyre fel lehet írni a gyermek és a hozzátartozói nevét is, valamint a család elérhetőségeit. Ezzel próbálják meg elérni, hogy az elveszett gyerekek minél hamarabb visszakerüljenek a szüleikhez.

A szervezet emellett kiemelt figyelmet fordít a gyerekek jólétének fejlesztésére. Orvosi ellátást, dietetikai vizsgálatokat is indítanak, valamint pszichológiai támogatással akarják segíteni a traumán átesett gyerekeket.

Miután a Mohammed család lebontotta sátrát, átadta azt egy szomszédnak, hogy őrizze meg. A legkisebb gyerekek kivételével mindenki nagy csomagokat cipelt ágyneművel, ruhákkal, konyhai eszközökkel, élelmiszerrel és vízzel megrakodva.

Az út sokszor szinte teljesen romos városrészeken vezetett keresztül. Az egykori épületek helyén már csak törmelékhalmok voltak. Baljukon a Földközi-tenger, jobbjukon a homokos, romvárosok között vezetett az út. Amikor Gázavárosba értek, az enklávé északi részén lévő izraeli ellenőrzőponton túl, találtak egy kocsit, ami némi pénzért cserébe az utolsó szakaszon elvitte őket. Nehezen, de bepréselték magukat a járműbe.

Ismael Mohammed számára különösen ijesztő volt az utazás. A férfi cukorbeteg, és még a háború előtt elvesztette egyik karját a betegség miatt. Ezt tetézte, hogy tavaly egy izraeli légicsapás után megsérült a lába, és csak bicegni tud. Egy durva botra támaszkodva cipelte haza a táskáját.

A hazautazást sok civilnek két dolog árnyékolta be. Az egyik Trump terve, amiről ebben a cikkünkben írtunk részletesebben. „Trump döntése ellen vagyunk. Véget vetett a háborúnak, de a kitelepítésünk az életünknek vetne véget” – mondta egy északról származó férfi.

„Másfél évnyi háborút éltünk át. Most, hogy végre kivonultak innen, el akarjuk takarítani a romokat, és ezen a földön akarunk élni. (…) Az USA rávette Izraelt, hogy lerombolja a házainkat Gázában, most meg azt mondják nekünk, hogy Gáza elpusztult, és nekünk el kell mennünk? Ha csak egy csepp vér is marad a gyerekeinkben, nem megyünk el Gázából. Nem adjuk fel!” – jelentette ki egy palesztin nő a BBC-nek a hírre reagálva.

Trump külügyminisztere később enyhíteni próbálta az elnök kijelentését. Marco Rubio szerint a gázai lakosságnak csak átmenetileg kéne elhagynia a területet, amíg tart a terület átépítése. Trump terve „nem ellenséges, hanem nagylelkű lépés”, ami „az Egyesült Államok hajlandóságát mutatja, hogy felelősséget vállaljon a terület újjáépítéséért” – mondta.

A másik körülmény, ami árnyékot vetett a hazatérésre, az a települések állapota. A kezdeti öröm után sokan kiábrándulnak, amikor hazatérnek, és látják, hogy az otthonuk a földdel egyenlővé vált – mondta el az ENSZ szóvivője.

A Hamász sokszor civil épületekbe vagy azok alá rejtette fegyverraktárait és parancsnoki központjait. Dzsabália és környéke, ahol a Mohammed család is élt, teljesen lepusztult a támadásokban. A képek alapján úgy tűnik, hogy bár állva maradt néhány ház, sértetlen épületet nem nagyon látni. A Mohammed család házának teteje és első szintje rádőlt a földszintre.

Egy régi szomszéddal való találkozás örömteli pillanatokat hozott Mohammedéknek. A család fiatalabb tagjai, akik a romok között kutakodtak, találtak egy, a régi életükből megmaradt plüss egyszarvút, amivel játszhattak. Néhány matracot is kerítettek, amikre ledőlve kifújhatta magát Ismael. „Van öröm, de nem teljes. Nincs otthon, nincs víz, nincs élelem. Nem tudom, hogyan fogok ma éjjel aludni” – mondta Ismael Mohammed.

A család remélte, hogy a tűzszünet tartós lesz, és újjá tudják építeni az életüket. Ismael korábban a biztonsági erőknél szolgált, amikor Gáza még a Palesztin Hatóság ellenőrzése alatt állt. Miután a Hamász 2007-ben átvette a hatalmat Gázában, azt mondták neki, hogy ne térjen vissza dolgozni – mesélte a Reutersnek. A sérüléseivel nem is tudna bármilyen munkát elvégezni. Az a terve, hogy egy hagyományos helyi étel – főtt, sózott bab – árusításával szeretne foglalkozni az út szélén.