Le Penék a legesélyesebbek a győzelemre, de a visszalépések döntőek lehetnek a francia nemzetgyűlési választáson

Az egy héttel korábbi első fordulóban az élen végzett szélsőjobboldali Nemzeti Tömörülés (RN) a legesélyesebb arra, hogy a legtöbb képviselői helyet szerezze a francia nemzetgyűlési választások vasárnapi második fordulójában. Azonban kérdés, hogy pontosan mennyi helyen tudnak győzni, miután több mint kétszáz választókerületben léptek vissza a baloldali és az Emmanuel Macron elnök pártszövetségéhez tartozó jelöltek egymás javára, így próbálva összefogni a Marine Le Pen pártját elutasító választókat.

A választás eredménye nemcsak a francia társadalom törésvonalait mélyítheti el, hanem egy nehezen feloldható, elhúzódó politikai válságot is hozhat, ha senki sem tud majd stabil többséggel kormányt alakítani. A Nemzeti Tömörülés a nyilatkozataik alapján könnyen lehet, hogy nem él a lehetőséggel, ha ugyan a legnagyobb párt lesznek a francia parlament alsóházában, a nemzetgyűlésben, de nem sikerül az abszolút többséghez közel végezniük.

Az RN viszont mindenképpen jelentősen megerősödik, és a baloldali pártok széleskörű szövetsége, bármi is történik, szintén jól járhatott az előrehozott választással. Az azt kiíró Macron viszont sehogy sem fog jól kijönni abból a gödörből, amit maga ásott meg: bebizonyosodott, hogy a mögötte álló Együtt! (Ensemble!) pártszövetség gyenge lábakon áll, és mindenképpen jelentősen visszaszorul majd, miközben az elnök második ciklusából még közel három év hátra van.

A várható eredményeket és a különböző forgatókönyveket Szűcs Anitával, a Budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok tanszékének docensével elemeztük.

Minden úgy alakult, ahogy jósolták

Emmanuel Macron az európai parlamenti választások estéjén írt ki előrehozott törvényhozási választásokat, ezzel reagált arra, hogy a Nemzeti Tömörülés látványos győzelmet aratott az EP-választáson, míg a francia elnök pártszövetsége alaposan visszaesett. A választások két fordulóból állnak, az elsőt június 30-án rendezték.

Az első fordulóban született eredmények nagyjából megfeleltek annak, amit a közvélemény-kutatások jósoltak: Marine Le Pen pártja szövetségeseivel együtt 33,4 százalékot szerzett országosan, míg a baloldali szövetség, az Új Népfront (NFP) 27,98, az Emmanuel Macron elnök mögött álló szövetség pedig 20,76 százalékot ért el. Ezek országos százalékok, de a francia választási rendszerben valójában egyéni képviselői helyekért megy a küzdelem.

A szavazásra jogosult franciák 66,71 százaléka ment el szavazni az első fordulóban, ami évtizedek óta a legmagasabb arányt jelenti nemzetgyűlési választás esetében. Ez nagyon sikeres mozgósításra utal – mondta Szűcs. Ez is közrejátszhatott abban, hogy az első fordulóban az 577 szavazókörzetben már 76 mandátum sorsa el is dőlt, ezekben az élen végzett jelölteknek sikerült 50 százalék feletti eredményt elérniük. Még soha nem volt olyan, hogy ennyire sok körzetben született volna végeredmény rögtön az első körben. Összehasonlításképpen: 2017-ben négy, 2022-ben pedig csak öt mandátumot vittek el az első fordulóban. Most az RN 39, az NFP 32, az Ensemble viszont csak 2 helyet szerzett meg egyből.

Szűcs szerint azért is érdekes, hogy most ennyire sok helyen az első fordulóban eldőlt a választás, mert a francia politikai rendszer úgy van kitalálva, hogy a második fordulóba a legnagyobb pártok kerüljenek be. Mindez a stabilitást hivatott elősegíteni.

Összesen 501 körzet maradt tehát, amelyekért vasárnap megküzdenek a pártok. Küzdelem és taktikázás márpedig van bőven, ugyanis Macronnak és az NFP-nek a legfontosabb célja, hogy a szélsőjobboldali pártot megakadályozzák abban, hogy többséget szerezzen a parlamentben. Emiatt a két pártszövetségnek a kampányban látványos szembenállás ellenére muszáj volt egyes körzetekben egyezségre jutni, és visszaléptetni a jelöltjét a legesélyesebb talpon maradt induló javára.

Az első fordulóból ugyanis a két élen végzett jelölt jutott tovább, de mellettük bármelyik olyan jelölt is, aki a regisztrált szavazók körében 12,5 százalékot, a leadott szavazatoknak pedig legalább 25 százalékát elérte. Miután most három nagyobb tömbre szakadt a francia társadalom, ezért különösen sok ilyen felállás alakult ki. Az első fordulóban a Nemzeti Tömörülés jelöltjei 297, az Új Népfronté 159, az Együtt! pedig 70 körzetben végzett az első helyen.

A Le Monde szerint összesen 224 jelölt lépett vissza, tehát nagy azoknak a választókerületeknek a száma, ahol kiszálltak egymás javára.

Az NFP vitte ebben a prímet, 134 jelöltjük vonta ki magát a versenyből, az Együtt! 82 indulót léptetett vissza, az RN 4, a jobboldali A Köztársaságiak (Republikánusok) pedig 3 embert nem indít a második fordulóban (és van egy ezeken felüli visszalépés is). Az NFP két jelöltje például olyan fontos politikusok javára lépett vissza, mint Élisabeth Borne volt kormányfő vagy Gérald Darmanin belügyminiszter, Macronék pedig a radikális baloldali François Ruffin javára léptek hátrébb Amiens városában.

Jordan Bardella, a Nemzeti Tömörülés vezetője „a becstelenség szövetségének” nevezte az eddig egymást támadó erők összefogását velük szemben, és elítélte a visszalépéseket. Eredetileg összesen 306 háromjelöltes és 5 négyjelöltes körzet volt, a visszalépések után ezek száma összesen is 100 alá csökkent.

Egy hét intenzív kampány a két forduló között

A második fordulós kampányban a főbb témák nem változtak az egy héttel korábbiakhoz képest, de a centrista és baloldali visszalépések azért hoztak változást. Szűcs szerint Macronék kampánya abból a szempontból nagyot fordult, hogy hogyan kommunikálnak a baloldali riválisokról, hisz több helyen is egymás javára lépett vissza a két szövetség. „Az első forduló előtt az volt a narratíva, hogy ők a középerő, ami se nem szélsőjobb, se nem szélsőbal. Most viszont megfordul a politikai narratíva annak érdekében, hogy ne az RN legyen a kormányon” – magyarázta a Corvinus docense.

Az első kör óta a centristák és a baloldal is arra koncentrált, hogy a visszalépések megtörténjenek. Ez azonban összezavarhatja a választókat – vélt Szűcs. Ezt a narratívaváltást aztán ki is használta a Nemzeti Tömörülés. A Marine Le Pen vezette párt azzal próbálta támadni a két oldalt, hogy „azok össze vissza beszélnek” – mondta a szakértő. Emellett azt próbálták hangsúlyozni, hogy Macronék összefogtak a baloldallal, azon belül is a kompromittált, antiszemitaként emlegetett szélsőbalos Jean-Luc Mélenchonnal.

Macron az első forduló előtt azt próbálta hangsúlyozni, hogy a szélsőjobb és a szélsőbal is veszélyt jelenthet a köztársaság intézményére. „A szélsőjobboldal vallás vagy származás szerint kategorizálja az embereket, megoszt és polgárháborút idéz elő, míg az Engedetlen Franciaország egyfajta kommunitarizmust, azaz közösségi gondolkodást képvisel, ami szintén polgárháborút jelent” – mondta. Szűcs szerint azonban Macron az elmúlt hetekben kifejezetten visszafogta magát, nem kampányolt annyira látványosan. Ennek egyik oka, hogy az EP-választás eredménye lényegében az ő személyének szólt. Sokkal többet szerepelt viszont az Együtt! miniszterelnök-jelöltje, Gabriel Attal mostani kormányfő.

A baloldali szövetségnél szintén hasonlóan alakult a kampány: Mélenchon, az Új Népfront legnagyobb erejét adó Engedetlen Franciaország (LFI) vezetője az elmúlt időszakban szintén visszahúzódóbb volt.

Valószínűleg a baloldali szövetség többi tagja kérte arra, hogy fogja vissza magát, tekintettel arra, hogy az RN kommunikációjában ő a „mumus”.

„Mi vagyunk, akik megvédünk titeket a szélsőbaltól, aki ugye Mélenchon” – ez a szélsőjobb kampányának egyik fő üzenete a Corvinus docense szerint.

Bár Jordan Bardella, az RN miniszterelnök-jelöltje kihívta őt vitázni, Mélenchon azt is kijelentette, hogy nem ő a pártszövetség miniszterelnök-jelöltje (az NFP ugyanis még nem egyezett meg erről), és Bardellának az NFP soron következő politikusával kell kiállnia. Ez a Zöldek veterán vezetője, Marine Tondelier lett volna, aki ki is hívta Bardellát vitára, a 28 éves politikus azonban ezt elutasította. Szűcs szerint Bardella ezzel azt a látszatot kelthette, hogy félresöpri a környezetvédelem ügyét, és a női politikusokat is – márpedig ez két olyan téma, amire a franciák különösen érzékenyek.

Ha az RN nyer, akkor sem egyértelmű, hogy ki kerül kormányra

Ahogy az első forduló előtti elemzésünkben, most sem írhatunk mást, minthogy a kétfordulós felépítés miatt nagyon nehéz becslésekbe, jóslásokba bocsátkozni. Szűcs Anita megfogalmazása szerint jellemző, hogy az első fordulóban a franciák a szívükkel, a második fordulóban az eszükkel szavaznak. Csakhogy ez a magatartás elmosódni látszik, már csak azért is, mert a Nemzeti Tömörülés az utóbbi években átszabta a szélsőjobboldali, antiszemita imázsát egy mérsékeltebb formára.

A visszalépések után készült utolsó, július 5-én, pénteken közreadott felmérések a következő eredményeket valószínűsítik:

• a Harris Interactive szerint az RN 185 és 215 közötti, az NFP 168 és 198 közötti mandátumot szerezhet, Macron szövetségének 115-145, A Köztársaságiaknak 32 és 68 közötti képviselői helyet jósolnak;
• az Elabe 200 és 230 közötti képviselőt vár Le Penéknek, a baloldali összefogásnak 165 és 190, Macronéknak 120 és 140, A Köztársaságiaknak 35 és 50 közötti eredménnyel számol;
• az Ifop-Fiducialnál a szélsőjobboldal 170-210, az NFP 155-185, az Együtt! 120-150, míg A Köztársaságiak 50-65 közötti képviselővel végezhetnek;
• a legkevesebb maximális képviselői helyet pedig az Ipsos-Talan jósolta a Nemzeti Tömörülésnek, 175-205 között, a mérésükben a baloldali összefogás 145-175, Macron szövetsége 118-148, míg a jobbközép 57-67 képviselői helyet szerezne.

A részvételi arány az említett közvélemény-kutatók szerint az első fordulóhoz hasonlóan magas lesz majd, és akár még meg is haladhatja a június 30-ait. Most kevésbé várható, hogy ez lenne a helyzet, de a legutóbbi, 2022-es nemzetgyűlési választásnál az intézetek alaposan alulmérték a Nemzeti Tömörülést. Le Penéknek 25-45 közötti képviselőt jósoltak, végül 89-et szereztek. Macron szövetségét pedig a két forduló között jellemzően az abszolút többséget jelentő 289 képviselő fölé tették, míg végül 250-nel elbukták az addigi törvényhozási többségüket.

A felmérések alapján tehát a legvalószínűbb, hogy az RN szerez többséget, viszont a két forduló között kijött pollok egyre távolabb tették Le Penéket a 289 képviselői helytől. Ha bárhogy mégis ennyit szereznének, az abszolút többséget jelentene, és semmi nem állna a kormányalakításuk útjába. Ez esetben Macron a szabályok szerint felkéri Jordan Bardellát miniszterelnöknek, aki kormányt alakít. Szűcs Anita szerint a másik két végkimenetel, amelyeket még kifejtünk, valószínűbb. Matematikailag lehetséges, hogy ennyi helyet szerezzen a Nemzeti Tömörülés, a közvélemény-kutatások azonban a fentebb is látott nagy szórással dolgoztak, és mindegyik több tíz képviselővel kevesebbet jósolt nekik. A sok kétjelöltes körzet szintén csökkenti az RN-féle abszolút többség esélyeit.

Nagyobb esélye van annak a forgatókönyvnek, hogy az RN-nek nem sikerül abszolút többséget szereznie, csak a legnagyobb párt lesznek. Ezen belül két eshetőség látszik most: amennyiben a pártnak sikerül legalább 270 helyet szereznie, akkor kormányt alakítanak. Ezt Marine Le Pen jelentette be a héten, szembemenve Bardella első forduló előtti nyilatkozatával, aki korábban azt mondta, hogy egyszerű többség esetén nem alakít kormányt, mert úgyis csak megkötnék a kezét. Le Pen szerint az utóbbi időszakban felbukkant náluk néhány köztársasági és Együtt!-képviselőjelölt, akik jelezték, hogy amennyiben ilyen magas eredményt ér el az RN, hajlandók átülni hozzájuk. Persze ebben a helyzetben okozhat még problémát a frakciófegyelem is, de összességében ez lehetne az RN számára a legjobb forgatókönyv – legalábbis egyesek szerint.

Ha azonban az RN 270 mandátumnál kevesebbel végezne az élen, akkor a nyilatkozatok alapján valószínűbb, hogy nem alakul meg a Bardella-kormány. Ez esetben Macronnak a második legjobb eredményt elérő szövetséget kell felkérnie, ami nagy valószínűséggel az NFP lesz. Ezzel a legnagyobb probléma, hogy a baloldali pártszövetségen belül a legnagyobb erő Mélenchon pártja, de az ő miniszterelnökségét nem támogatják a többiek. És itt jön be ismét Tondelier neve, amit az utóbbi napokban sokan emlegetnek. Az ő személye ugyanis mindenkinek elfogadható lenne a baloldalon miniszterelnökként, ez azonban csak nagyon képlékeny találgatás – mondta Szűcs. Nyilván akkor is ez az állás, ha az NFP szerezne többséget, de a felmérések alapján inkább úgy tűnik, hogy a baloldal csak akkor kerülhet kormányra, ha az RN nem él a lehetőséggel.

A szakértő szerint összességében a baloldal mindenképp jól jár, persze a legjobb eredmény, ha sikerül megakadályoznia az RN-t a kormányalakításban. De még az RN győzelme esetén is tudnák azt kommunikálni, hogy ők tettek a legtöbbet a szélsőjobbellenes szavazókért. „Lehet hogy mandátumszámban visszaesnek, de az, hogy együtt tudtak fellépni, és hogy koalícióképesek, jó jel az elnökválasztás előtt, amire lehet építkezni” – vélt Szűcs Anita. Ha pedig Mélenchon továbbra is visszahúzódik, akkor lehetőséget kaphatnak a baloldal más politikusai arra, hogy elnökjelöltté építsék fel magukat. Olyanok is vannak, akik azonban pont a 2022-es elnökválasztás első fordulójában 22 százalékot elért Mélenchon elnöki reményeinek javulását látják egy jó vasárnapi eredményben.

Ezzel szemben a Corvinus docense szerint nehéz megmondani, hogy van-e olyan forgatókönyv, amiből Macron tényleg jól jönne ki. Az elmúlt időszakban kiderült, hogy a mögötte álló pártját nem sikerült eléggé felépíteni és intézményesíteni, az a hátország is, amije volt, megremegett. Már a visszalépésekből is lehetett látni, hogy Macronék nagyon nehezen mondtak le a körzetekről, és akkor sem fognak neki sok lapot osztani, ha a baloldal alakít kormányt. Emellett a „Gabriel Attal, mint második Macron” narratíva is kapott egy nagy ütést, mert hiába népszerű politikus, nincs mögötte senki – mondta Szűcs. Macron tulajdonképpen mindenképp vesztese a mostani választásnak, mert a megjelenési lehetőségek és a finanszírozás terén biztosan visszaesik a párt az eddigiekhez képest.

Miután elég valószínűnek tűnik, hogy az eddig látott forgatókönyvek esetén is csak kisebbségi kormány tudna megalakulni, van még két kevésbé valószínű, de annál érdekesebb végkifejlet is. Ezek pont ezt a problémát próbálnák valamilyen módon áthidalni.

„Van egy olyan felvetés is, hogy létre lehetne hozni egy centristákat és baloldalt is tömörítő nagykoalíciót. Ezt már Gabriel Attal is javasolta. Csakhogy ez nem jön ki számszerűleg”

– mondta Szűcs. Bár az NFP elődje, a Nupes Macronék számára időnként szövetségest jelentett a múltban, Mélenchon és pártja olyan tényezők, akikkel Macron nem közösködött. Így nyilván az elnök sem akarja, hogy Mélenchon legyen a miniszterelnök – nem mintha egy ilyen esetben nagy beleszólása lenne, ugyanis ha a választáson mögöttük végezve csatlakozna is az Együtt!, már az is szerepcsökkenést jelentene. A nemzetgyűlésben az NFP-ben résztvevő pártok már külön ülnek, és Mélenchonék hetvenvalahány mandátumot hozhatnak a közösbe, amiről viszont nem lehet lemondani, mert nélkülük nem jön ki a matek – mondta a szakértő. Emiatt Szűcs Anita nem is tudja elképzelni, hogy nagykoalíciós kormány alakulhatna.

Érdekes kérdés lehet A Köztársaságiak szereplése is, és hogy ők kivel lennének hajlandóak közösködni a választások után. A jobbközép pártnál már nem sokkal az EP-választás után állt a bál: a pártelnök Éric Ciotti bármilyen egyeztetés nélkül elfogadta Marine Le Pen ajánlatát a két párt közötti választási szövetségre, amivel azonban a vezető konzervatív politikusok közül senki nem értett egyet. Egy vezetőségi ülésen egyhangúlag kizárták a pártból Ciottit, aki viszont utána jelezte, hogy továbbra is pártelnöknek tekinti magát. Az első fordulóban voltak a Nemzeti Tömörüléssel közösen támogatott jelöltjeik, de külön indulók is.

Ha viszont semelyik párt sem tudna kormányt alakítani, akkor jöhet a szakértői kormány, ami ritka jelenség. Egy ilyen kabinet hasonlóan épülhetne fel, mint a második világháború után. Minden párt delegálhatna kormánytagot, de ilyenre már nagyon rég nem volt példa. „Furcsa is lenne, mert ez azt jelenti, hogy megbukott a demokratikus szavazás intézménye” – mondta Szűcs.

Az előrehozott választások miatt 12 hónapig viszont biztosan nem lehet új választásokat tartani.

Belpolitikai szempontból így könnyen intézményes válságba csúszhatnak bele a franciák, hisz várhatóan bármelyik, abszolút többséget nélkülöző esetben nagyon nehéz lesz törvényeket keresztülvinni. Szűcs legutóbbi cikkünkben azt mondta, a költségvetés elfogadtatása lesz az első nagy teszt, bárhogy is alakul a nemzetgyűlési választások eredménye.

Ha pedig egyik erőnek sem lenne meg magában a 289 képviselője, akkor az is elég valószínűnek tűnik, hogy nem ahhoz hasonló „cohabitation” (társbérlet), azaz a hatalommegosztás időszaka következne, mint amilyenekre már volt példa az V. Köztársaság történetében. Ilyenkor más politikai erő adja az elnököt, és másik a miniszterelnököt és a kormányt, de ezekben az esetekben korábban megvolt a kormánypártnak a parlamenti többsége.

Mi jöhet egy RN-kormány esetén?

Az RN mindenképp sikert érhet el azzal, hogy soha ennyi ember még nem szavazott rájuk, mint most (leszámítva Marine Le Penre a legutóbbi elnökválasztáson). De Szűcs szerint a 289 és a 270 mandátum feletti számok lesznek az igazi siker mérőszámai az esetükben.

Ha ők nyernek, akkor Macron a szabályok szerint nem teheti meg, hogy nem kéri fel Bardellát a kormányalakításra, úgyhogy az elnök most szokásától eltérően nem fog tudni előállni ilyen meglepő húzással. Szűcs szerint viszont a köztársasági elnök a kormánytagok kinevezésekor tud még játszani. Megteheti, hogy átszabja a kormány napirendjét, ez ugyanis elnöki jogkör. Emellett vannak még bizonyos „domaine réservé” néven emlegetett külön jogkörök, Macron alakítja például a külpolitikát, és a hadseregnek is ő a feje.

Ugyanakkor Le Pennek és Bardellának is vannak olyan nyilatkozatai, amelyek arra utalnak, hogy az elnöki jogköröket szűkítenék, vagy elkezdenének lebontani egyes intézményeket. Le Pen például azt sugallta egy nyilatkozatával, hogy amennyiben ők lesznek kormányon, akkor Macron hadseregvezetői posztja csak névleges lesz. Ezen viszont csak akkor tudna változtatni az RN-kormány, ha ezt a módosítást az alkotmánytanács, a köztársasági elnök, a nemzetgyűlés és a szenátus is jóváhagyná – de nem valószínű, hogy ez megtörténne.

Szűcs azt is megemlítette, hogy Bardella belengette, hogy megkezdenék a műsorszórók államosítását, ami a médiaviszonyok teljes átalakításához vezetne. Szűcs szerint ez szintén nem egy súlytalan téma, hanem fontos a franciáknak. A sajtópluralitást ugyanis 1947 óta törvény védi, ami miatt például az újságárus köteles minden lapot árulni, hogy kiegyensúlyozott legyen a tájékoztatás. Mivel a közszolgálati adók pozícióját maga az alkotmány is rögzíti, ezért ehhez ugyanazzal az ügymenettel lehetne csak hozzányúlni, mint az elnök jogköreihez – így megint nem valószínű, hogy ezt a szándékot siker koronázná.

Az, hogy Bardella ilyen intézkedéseket tervez, pont azt mutatja meg, hogy milyen intézményes válság vár Franciaországra abban az esetben, ha a Nemzeti Tömörülés kerül kormányra

– mondta a szakértő.

Szűcs szerint ugyanakkor az abszolút többség lehet akár a legrosszabb kimenetel is a párt számára, bár elismeri, hogy ez a vélemény megosztó. Ha Macron nem fog velük együttműködni, ha nincs frakciófegyelem, akkor nem fognak tudni szövetségest szerezni, és számos programpontjukat nem fogják tudni megvalósítani. Márpedig egy évig nem írhatnak ki újabb törvényhozási választásokat, Le Pen, Bardella és a párt pedig erre az egy évre bebetonozhatja magát egy nagyon kellemetlen pozícióba.

Ha viszont most erős szereplés mellett beáldozzák a miniszterelnökséget, akkor nagyon jó esélyekkel indulhatnak az elnökválasztáson, az elnöki poszt pedig már valódi hatalom.

Megmozdulásokra is számítani lehet, bármi lesz is a végeredmény

A franciák esetében megszokottak a tüntetések, így most is számolhatunk velük, függetlenül attól, hogy melyik fél nyeri a választást. Szűcs Anita szerint az előző fordulónál nem lehetett polgárháborút vizionálni, noha Macron azt mondta, hogy a szélsőségek programja polgárháborúhoz vezethetne, de a második fordulóra 30 ezer rendőrt és csendőrt mozgósítanak.

Ráadásul miután Le Penék elővették, hogy szerintük becstelen, sőt alkotmányellenes a baloldal és a centristák politikai szövetsége, több feszültségre is számíthatunk. Ha pedig Bardella kerül hatalomra, akkor a baloldal automatikusan megmozdulást fog szervezni. Hogy ezek a megmozdulások átcsapnak-e majd erőszakba is, azt egyelőre nehéz megjósolni. Szűcs szerint mindenesetre nem egyszerű feladat elsimítani a francia társadalmi feszültségeket, és nem is számíthatnak nyugalomra az országban. „Azt várhatjuk hogy elmélyülnek a törésvonalak.”