Búcsúzóul még bevisznek egy balhorgot Trumpnak a képviselőházi demokraták

Donald Trump előző amerikai elnök ugyan november közepén bejelentette, hogy 2020-as választási veresége ellenére ismét el akar indulni a republikánus elnökjelöltségért, kampánya nem kezdődött valami fényesen.

• A november eleji félidős szövetségi és tagállami választásokon az elnök támogatását élvező radikális jelöltek számos fontos versenyt buktak el olyan helyeken, ahol a történelmi tapasztalatok, a magas infláció és a demokrata párti kormány alacsony népszerűsége miatt inkább a republikánusoknak állt a zászló.
• Ugyanezen a voksoláson nagyot erősödött Trump egy jobboldali kihívója, az exelnök populista szövegeit és a jobbos kultúrharcot egy koherensebb csomagban előadó Ron DeSantis floridai kormányzó, aki egyes felmérések szerint már jóval népszerűbb Trumpnál a republikánus választók körében.
• Közben pedig az exelnök jogi problémái is sokasodnak: számos büntetőügy és magánvádas eljárás folyik ellene a 2020-as választás elcsalására tett kísérletei; a kongresszus épülete, a Capitolium 2021. január 6-i trumpista ostroma; államtitkok eltulajdonítása; valamint homályos adóügyei miatt.

Ezeket a jogi problémákat a Demokrata Párt is igyekszik tetézni: a napokban a törvényhozás alsóházának, a képviselőháznak két bizottsága is Trump szennyesének kiteregetése mellett döntött.

A 2021-es ostrom és az elnökválasztás elcsalására tett trumpi kísérletek hátterét vizsgáló bizottság a héten közzétette másfél éves nyomozásának eredményeit, és a volt elnök vád alá helyezését javasolta az igazságügyi minisztériumnak.

Ezzel párhuzamosan a ház költségvetési ellenőrző bizottsága nyilvánosságra hozta Trump évek óta titkolt adóbevallásait, amelyekből kiderült, hogy a magát üzleti zseniként és milliárdos ingatlanbefektetőként eladó exelnök az utóbbi években (bevallása szerint legalábbis) méretes veszteségeket vallott be az adóhivatalnak, és emiatt alig fizetett valamit az államkasszába.

Ezek a lépések önmagukban nem járnak jogi következményekkel Donald Trump számára, és egyelőre egyáltalán nem biztos, hogy valóban vádat emelnek majd ellene – bár egyelőre ez sem kizárható. Mindenesetre az ügyek kiteregetése párton belüli meggyengülése és enervált novemberi kampányteljesítménye fényében újabb kihívást jelent Trumpnak.

Az utolsó pillanatban

A demokrata párti össztűz időzítésének oka, hogy a párt hiába szerepelt a várakozásoknál jobban a novemberi félidős választáson, elvesztette többségét a képviselőházban. Miután a republikánusok már jó előre belengették, hogy a január 3-i hivatalos hatalomátvétel után elkaszálják a Trump és pártja számára kényelmetlen vizsgálatokat, a mostani volt az utolsó lehetőség, hogy a nagyrészt demokrata párti, valamint Trumpot és magatartását ellenző republikánus kisebbség tagjaiból álló vizsgálóbizottság befejezze munkáját.

A testület hétfőn lázadás szítása, az alkotmányos rend elleni összeesküvés és a kongresszus munkájának akadályozása miatt Donald Trump büntetőjogi felelősségre vonását javasolta, arra hivatkozva, hogy ő volt a január 6-i ostrom fő felelőse.

A bizottság azt is megjegyezte, hogy a kongresszusnak mérlegelnie kellene Trump és segítői eltiltását közhivatal viselésétől, miután az alkotmány 14. kiegészítése alapján a lázadást szítók „nem viselhetnek semmilyen polgári vagy katonai hivatalt az Egyesült Államokban vagy bármely államában”. (Az vitatott, hogy ez a passzus az elnökségre is vonatkozik-e, és arról nem rendelkezik, hogy hogyan és ki tilthatja el az illetőket a hivatalviseléstől, ezért a bizottság az erre vonatkozó törvények konkretizálását is javasolta.)

Emellett az exelnök öt közeli munkatársa, Mark Meadows volt fehér házi kabinetfőnök, Rudy Giuliani, Trump ügyvédje és a 2020-as választási csalásról szóló összeesküvés-elméletek fő terjesztője, valamint a választási eredmény aláásásában szintén tevékeny szerepet játszó John Eastman, Jeffrey Clark és Kenneth Chesebro jogászok ellen is büntetőjogi vádemelést javasoltak. Emellett Kevin McCarthyt, a republikánusok képviselőházi frakcióvezetőjét, valamint három további képviselőt a ház etikai bizottsága elé utaltak, amiért megtagadták a vallomástételt a vizsgálóbizottság előtt.

Donald Trump 2020 novemberében ugyan elvesztette az elnökválasztást, de nem volt hajlandó elismerni a vereségét, majd arról kezdett el hadoválni, hogy csalás miatt kapott ki. A bizottság csütörtökön kiadott

zárójelentése tanúvallomások alapján részletezi, hogy a Fehér Házban is tudták, hogy nem történt választási csalás, és tisztában voltak vele, hogy Donald Trump elvesztette az elnöki posztot, mégis megpróbálták elkaszálni a hatalomátadást.

A vallomások szerint Trump és körei megpróbálták rávenni az igazságügyi minisztériumot, a választás lebonyolításáért felelős állami szerveket, a választás törvényhozási szentesítésében procedurális szerepet játszó Mike Pence alelnököt, valamint a Joe Biden által megnyert államok elektorait, hogy szabotálják el a választás eredményét, sőt „alternatív elektorokat” toboroztak, akik hajlandóak lettek volna Trumpra szavazni Biden helyett (az Egyesült Államokban nem közvetlenül választják az elnököt, hanem az egyes államok választási eredményét leképező elektorain keresztül).

Trump végül 2021. január 6-án, a választási eredményt szentesítő kongresszusi ülés előtt a törvényhozás épületétől nem messze beszédet tartott, ahol ismét megismételte a csalásvádat. Ezt követően hívei betörtek a Capitoliumba, és erőszakkal próbálták megakadályozni a hatalom átadását. Ezért a bizottság szerint elsősorban Trumpot terheli a felelősség.

Trump körei is ellene vallottak

Az eljárás során meghallgatták többek között Bill Barr volt igazságügyi minisztert, aki arról beszélt, hogy badarság a Trump által a 2020-as választáson elkövetett állítólagos csalásokról előadott összeesküvés-elmélet. Pat Cipollone, a Fehér Ház volt jogásza azt ecsetelte, hogy Trump hatalma végnapjaiban egy lojalistát akart az igazságügyi miniszteri székbe ültetni, hogy majd minden alól felmentse őt.

Cassidy Hutchinson, Mark Meadows volt fehér házi kabinetfőnök egyik jobbkeze pedig azt mondta,

Donald Trump 2021. január 6-án, a Capitolium ostromát megelőzően tartott beszéde előtt a fémdetektorok leszerelését követelte, és azt mondta, nem érdekli, hogy ha híveinél fegyver van, „nem azért vannak itt, hogy bennem tegyenek kárt”.

Azt is elmondta, hogy az exelnök megpróbálta magához ragadni a kormányt a limuzinban, amikor a biztonsági helyzetre hivatkozva az őrség nem volt hajlandó felvinni őt a Capitoliumra, és főnöke szerint Trumpot nem érdekelte, ha a tömeg esetleg rátámad Mike Pence alelnökre. (Pence bűne az volt, hogy nem akart belemenni a választási eredmény szentesítésének elszabotálásába, amire Trump utasította.)

Vallomást tett a bizottság előtt Trump két fehér házi munkatársa, Hope Hicks és az „alternatív tények” nevű fogalom megalkotója, Kellyanne Conway is, akik ellentmondtak a trumpi narratívának, bár különösen meglepő dolgokkal nem álltak elő.

Trump a kongresszusi bizottság előtt tett vallomásokra rendre azzal reagált, hogy a tanúk hazudnak, inkompetensek és irigyek rá, a bizottság zárójelentését pedig egyoldalúnak és elfogultnak nevezte. Trump a jelentésben elmarasztalt munkatársai azt hangoztatták, hogy a bizottság „már nagyrészt halott, és január 3-án teljesen kimúlik”, ezért nincs vesztenivalójuk.

Kevin McCarthy és más republikánus politikusok részrehajlással és boszorkányüldözéssel vádolták a bizottságot. Republikánus képviselők szerdán egy ellenjelentést is kiadtak, amelyben a biztonsági szolgálatok hibáit és felkészületlenségét okolják a január 6-i ostromért, nem pedig Trumpot. A hírszerzés és rendvédelem mulasztásaira a képviselőházi jelentés is kitér, de a jelentés szerint azt előre tudták a hatóságok, hogy egyes csoportok, például a Proud Boys és az Oath Keepers nevű szélsőjobbos milíciák erőszakra készülnek. Ugyanakkor a képviselőházi jelentés szerint az erőszak mértékét nem látták előre, és ennek oka Trump kiszámíthatatlan magatartása és felbujtása volt.

A kilenctagú bizottságban csak két republikánus, Trump két régi pártbéli ellensége, Liz Cheney wyomingi és Adam Kinzinger illinois-i képviselő volt jelen, miután McCarthy és pártja úgy döntött, a republikánus frakció hivatalosan nem vesz részt a testület munkájában. Egyikük sem lesz ott a következő kongresszusban: Kinziger el sem indult újra a székért, Cheneyt pedig leváltották a választók. A bizottság két demokrata tagja sem jutott be idén (egyikük szintén el sem indult, másikuk vereséget szenvedett).

McCarthy azt ígérte, hogy a képviselőházi hatalomátvétel után jövőre létrehoznak majd egy vizsgálóbizottságot a vizsgálóbizottság vizsgálatára. Ez azt a célt szolgálja, hogy a republikánusok aláássák a bizottság megállapításait.

Az igazságügy is rajta van

A vizsgálóbizottság által javasolt vádemelés egy politikai, és nem jogi aktus: vádat csak az igazságügy emelhet, a törvényhozás nem. A javaslatok végrehajtása pedig bár nagyrészt törvényhozási hatáskör, január 3-a után nem reális. Eddig egyetlen javaslat valósult meg: a csütörtökön a szenátusban elfogadott költségvetési törvénybe sok minden más mellett beletuszkolták az elektori szavazatok számolásáról rendelkező 1887-es jogszabály módosítását is. Trumpék részben ezen törvény kiskapuit kihasználva próbálták ugyanis megakasztani a választás szentesítésének folyamatát, de ez innentől jóval nehezebb lesz.

Az sem biztos még, hogy Trump megússza a büntetőjogi felelősségre vonást. A képviselőházi bizottság munkájával párhuzamosan ugyanis az igazságügyi minisztérium is vizsgálódik az elnök után a 2021 januári ostrom és a 2020-as elnökválasztás elcsalására tett kísérletek, valamint amiatt, mert az exelnök titkosított kormányzati dokumentumokat hurcolt magával mar-a-lagói birtokára, és azokat nem, vagy csak később volt hajlandó visszaadni a kormánynak.

A két ügy felügyeletére Merrick Garland igazságügyi miniszter (egyben az Egyesült Államok szövetségi főügyésze) novemberben egy külön ügyészt jelölt ki Jack Smith személyében, aki korábban a délszláv háborús bűnöket vizsgáló nemzetközi bíróságon dolgozott. A képviselőházi vizsgálóbizottság a hírek szerint átadta az általuk begyűjtött bizonyítékokat Smithnek, akinek csapatát elsősorban Mark Meadows és John Eastman szerepe foglalkoztatta.

Ugyanakkor az igazságügyi minisztérium volt munkatársai szerint a Trump elleni nyomozásokon dolgozó ügyészek munkájára nem valószínű, hogy hatással lesz a képviselőházi bizottság javaslata: ők saját kútfőből dolgoznak, és a politikusokból álló, politikai célokat szolgáló vizsgálóbizottsággal szemben jóval komolyabb bizonyítási teher nehezedik rájuk.

Jack Smith nyomozása természetesen a nyilvánosság kizárásával zajlik, de a CNN forrásai azt állítják, hogy gőzerővel folyik a bizonyítékgyűjtés, Smith és csapata a Trump elnöksége alatti Fehér Ház számos volt dolgozóját kihallgatta az utóbbi hetekben, és igyekszik utánamenni a volt elnök közeli munkatársainak vallomásain keresztül. Arról ugyanakkor megoszlanak a vélemények, hogy mekkora egy büntetőjogi vádemelés esélye, ahogy a különleges ügyész karakteréről és szakmai stílusáról is számos, gyakran szögesen ellentétes sajtóhír kering.

Hasonló a helyzet a Trump által elhurcolt államtitkok ügyében, amely az exelnök birtokának augusztusi hatósági megszállása után kevésbé izgalmas bírósági aktatologatásba torkollott. Itt az nem kétséges, hogy Trump vétett a szabályok ellen, a kérdés az, hogy tette az amerikai igazságszolgáltatás szerint mennyire súlyos, illetve az igazságügy mennyire hajlandó beleállni egy politikailag kényes ügybe.

Furcsa adóügyek

Bár a fent említett büntetőjogi ügyek nem foglalkoznak Trump pénzügyeivel, a demokraták e téren is igyekeznek megszorongatni az exelnököt. A költségvetési felügyeleti bizottság hivatalosan azért akarta megszerezni Trump adóbevallásait, hogy ellenőrizze, az adóhivatal betartja-e az elnökök bevallásának ellenőrzésére vonatkozó szabályokat. Trump a dokumentumok átadását bírói úton próbálta megakadályozni, és az ügy a legfelsőbb bíróságig is eljutott, ám az erős konzervatív többségű testület nem talált kivetnivalót a képviselőházi kérésben.

Trump adóbevallásaiból pedig kiderült, hogy az elnök 2015-ben és 2016-ban több mint 30 millió dolláros (kb. 11,3 milliárd forintos), 2017-ben 13 millió dolláros üzleti veszteséget vallott be az adóhivatalnak. Elnöksége második évében, 2018-ban aztán hirtelen beindult a biznisz, 24 millió dolláros pluszban volt, ám ez 2019-re 4,4 millióra olvadt, 2020-ban pedig már ismét 4,8 milliós veszteséget írt le.

Ez idő alatt Trump összesen 3,2 millió dollárnyi szövetségi személyi jövedelemadót fizetett, de 2020-ban egyáltalán nem, 2016-ban és 2017-ben pedig csupán 750 dollárt utalt át az adóhivatalnak.

A sztori annyiban nem nagy újdonság, hogy két éve a New York Times a birtokába került adóbevallások alapján részletesen írt Donald Trump cégeinek anyagi helyzetéről és adóügyeiről. Az akkori tényfeltárásból kiderült, hogy az elnök vállalatbirodalma hivatalos bevallásai szerint hatalmas veszteségeket termel, és emiatt nem nagyon fizet adót. Trump vállalatainak adatai alapján az is feltételezhető, hogy az exelnök vagyona kisebb, mint amekkorának beállítja, bár a Forbes üzleti magazin szerint azért így is dollármilliárdos.

Demokrata politikusok azzal vádolták Trumpot, hogy a különböző üzleti költségei leírásával próbálta minimalizálni az adóterheit, ami nem méltó az ország első emberéhez, és az adócsalás gyanúját is felveti. Azt is felhozzák, hogy míg az exelnök politikai imázsának egyik központi eleme, hogy egy sikert sikerre halmozó üzletember, a bevallások alapján nagyon nem erről van szó. Arra is gyakran utalgatnak, hogy nem mindegy, ki finanszírozza Trump és családja veszteséges bizniszeit, és ezért milyen esetleges politikai szívességeket kértek vagy kérhetnek tőle.

Trump szóvivője ezzel szemben azt hangoztatta, hogy az adóbevallások kiteregetése mögött politikai motiváció áll, és igazságtalanság áldozata lett az exelnök. Republikánus képviselők szintén arról beszéltek, hogy a demokraták „egy veszélyes új fegyvert vetettek be” Trump ellen, és az adóbevallások nyilvánosságra hozatala potenciálisan „minden amerikai magánélethez való jogát sérti”.

A számoknál is érdekesebb megállapítás a bizottságot vezető Richard Neal demokrata képviselőtől, hogy a szövetségi adóhivatal csak 2019-ben tartott részletes adóügyi vizsgálatot Trumpnál, miközben az adóügyi szabályok szerint a hivatal köteles minden hivatali évben részletesen utánanézni, hogy a mindenkori elnök és alelnök bevallásai rendben vannak-e.

Nehéz út a jelöltségig

És az exelnök ellen számos további nyomozás is folyik.

• New York állam legfelsőbb bírósága decemberben bűnösnek találta Trump családi cégét tizenhét rendbeli adócsalásban, az ítélethirdetés januárban következik, bár itt a cégre maximum 1,6 millió dolláros büntetést lehet csak kiszabni;
• a New York-i főügyész további pénzügyi visszaélések ügyében vizsgálódik Trumpék ellen;
• Georgia államban a helyi hatóságok szintén a 2020-as elnökválasztás elcsalási kísérletével vádolják, miután arra szólította fel a helyi republikánus vezetőket, hogy találjanak neki pár szavazatot;
• valamint számos magánvádas eljárás is folyik Trump ellen.

Hogy ezek hova vezetnek, azt nehéz megmondani: Donald Trump az utóbbi években számos olyan ügyet megúszott, amiért más politikusok már páriává váltak volna vagy börtönben ülnének. Ugyanakkor egyre több jel utal arra, hogy kezd elfogyni Trump szerencséje, és ha az igazságszolgáltatás malmai lassan őrölnek is, pártja egy része szépen lassan ellene fordul.

A fősodorbeli sajtó és a mérsékelt jobbosok jelentős részben a Republikánus Pártnak az exelnök köré gyűlő (bár számos témában, például az abortusztilalom esetében Trumptól is jóval radikálisabb álláspontot képviselő) jobbszárnyát okolták azért, hogy gyenge gazdasági helyzetben, magas infláció mellett, kedvező választási rendszer ellenére sem tudták bevenni a washingtoni törvényhozás mindkét házát, sőt a szenátusban egy helyet vesztettek is.

Eközben a párton belül nagyot javult Trump fő potenciális kihívója, Ron DeSantis renoméja,

aki magabiztosan tudott nyerni a floridai kormányzóválasztáson, és a jelek szerint egy erős republikánus bástyát faragott Amerika harmadik legnépesebb, és eddig hagyományosan szoros államából. Két decemberi felmérés szerint DeSantis 56–33, illetve 52–38 arányban vezet Trumppal szemben a republikánus táboron belül, és sajtóhírek szerint jobboldali pénzemberek és vezető politikusok is szívesebben látnák a trumpista populizmus és szélsőjobbos kultúrharc jól fésült verzióját előadó DeSantist elnökjelöltként.

Erre az exelnök eddig csak gúnyolódással reagált, de nem tudott sebességet váltani. A Trump-kampány gyenge startja még közvetlen környezetében is aggodalmat keltett, és egyes, Trump iránt kevésbé lelkes republikánusok azt is felvetették, hogy a médiaszereplései és kampányeseményei már régen nem képesek annyira megmozgatni az embereket, mint a 2016-os választás előtt. „Ironikus módon olyan ez, mint egy lejtmenetben lévő reality show. Az emberek már ráuntak, még a támogatói is”, mondta egy volt republikánus képviselő a New York Timesnak.

Nate Silver politikai adatmágus megjegyezte, Trump régóta nem volt ilyen sebezhető, kampánya mégsem csinál semmit. Szerinte több racionális oka is lehet rá, hogy ugyan bejelentette az indulását, de valójából még nem döntötte el, hogy ringbe száll-e 2024-ben: az elnökjelöltség politikailag nehezebbé teheti a vádemelést az ellene folyó büntetőügyekben; nagyobb médiafigyelmet kap; és az indulás lebegtetése megnehezíti, hogy a Republikánus Párt összezárjon egy másik jelölt (DeSantis) mögött.

Mások ugyanakkor arra emlékeztettek, hogy Trumpnak még most is jelentős tábora van, akik nem feltétlenül követik ezeket a botrányokat, illetve ha igen, akkor a Trump-féle boszorkányüldözés-narratívában hisznek.

Az exelnök korábban képes volt politikai tőkét kovácsolni a mártírszerepből, és nagyon messze van még attól, hogy eltűnjön a süllyesztőben.