Ha megosztott is lesz a törvényhozás, ritka erős demokrata eredményt hozott a félidős választás

• A Demokrata Párt megtartotta a felsőház feletti irányítást a félidős választáson, bár a vasárnapi állás szerint az alsóházban nagyon szűk republikánus többség jöhet.
• Ez volt a kormányzó párt legerősebb félidős választási teljesítménye 2002 óta, Joe Biden elnök már-már győzelemként értékelte azt.
• Ha a képviselőházat azonban végül elbukják, Biden nem lesz képes újabb, nagyobb reformokat átnyomni, és a következő költségvetés is veszélybe kerülhet.
• A magas infláció és az elnök alacsony népszerűsége ellenére a fiatalokat, a nőket és a pártfüggetlen szavazókat sikerült meggyőzniük a demokratáknak.
• Az abortusz korlátozása, a kultúrharcos ügyek és a radikális jelöltek a jelek szerint a billegő államokban betettek a republikánusoknak.
• A republikánusok eredménye vélhetően felújítja a pártelit és a tábor keménymagja közötti nézeteltéréseket a trumpizmus politikai hatékonyságáról, és megágyaz a 2024-es választás előtti szervezkedésnek.

A Demokrata Párt a történelmi példáknak és az inkább pesszimista előrejelzéseknek is ellentmondva, rendkívül kedvezőtlen környezetben tudta már legalább döntetlenre kihozni az amerikai félidős választásokat.

Vasárnapra eldőlt, hogy a törvényhozás felsőházában, a szenátusban a demokraták már biztosan megtartották technikai többségüket, sőt egy fővel még növelhetik is azt Georgia államban, ahol december elején a szoros eredmény miatt második fordulót tartanak.

A törvényhozás alsóháza, a képviselőház egyelőre nem dőlt el, de a rekordlassú számolási procedúra vasárnapi állása szerint nagy valószínűséggel a Republikánus Párt kerülhet nagyon szűk, néhány mandátumos többségbe az eddig demokrata vezetésű kamarában. A vasárnapi állás szerint a republikánusok 211, a demokraták 204 biztos helyet szereztek a 435 fős képviselőházban.

A maradék húsz körzetben Dave Wasserman politikai számmágus értékelése szerint kilenc helyen a demokratáknak, hat helyen a republikánusoknak áll a zászló, és öt hely sorsát még nem lehet megmondani. Ez azt jelenti, hogy elméletben még a demokraták is megszerezhetik a képviselőházi többséget, bár ez a kevésbé valószínű eredmény jelenleg. A döntő körzetek közül három is Kaliforniában van, ahol a levélszavazásra vonatkozó laza szabályok miatt mindig nagyon sokáig elhúzódik a beérkezett voksok ellenőrzése. A helyi hatóságok azt mondták, remélhetőleg azért a jövő héten végeznek.

Az elnök pártja szinte mindig nagyot bukik a félidős választáson, idén ráadásul a demokraták a magas infláció és a csökkenő reálbérek fényében különösen nehéz helyzetből indultak. Ezért egyes stratégák, illetve a – végül valóban megvalósult – szoros versenyt ígérő felmérésekben kételkedő sajtó a republikánus tarolást sem zárta ki. (Ennek okairól és részleteiről előzetesünkben írtunk.) Ehhez képest

ez volt az elnök pártjának legjobb félidős szereplése a történelmi kivételt jelentő 2002-es félidős választás óta, amikor a republikánusokat a 2001. szeptember 11-i terrortámadás utáni nacionalista–militarista lázban megerősítette a nép a hatalomban.

Az exit pollok alapján ez a választás előtt is megjósolt két fontos körülménynek tudható be. A republikánusok abortuszellenes lépései és egyes, radikális trumpista jelöltjei a jelek szerint arra sarkallták a szavazók egy jelentős részét, hogy ne a pénztárcája, hanem a demokrácia állapota alapján szavazzon. Kivételesen a fiatalok is elmentek szavazni, és a nők erős többsége is a demokratákra voksolt.

Joe Biden amerikai elnök is arról beszélt a félidős választást követő napokban, hogy a november 8-i szavazás jó nap volt a demokráciának, és azt jelezte, hogy kormányának nem kell irányt váltania. Ugyanakkor a képviselőház potenciális elvesztése véget vethet Biden jogalkotási programjának, és a következő két évben a rendeleti kormányzásra és a szenátuson átverhető ügyekre korlátozódhat a demokraták tevékenysége. Ezzel szemben a republikánusok a képviselőház felügyeleti jogköreit Biden és kormánya ellen fordíthatják, és a költségvetés elfogadásának akadályozásával komolyabb politikai-gazdasági kötélhúzással is megpróbálkozhatnak.

Egy esetleges szűk többség és egy ideológiailag sokszínű alsóházi frakció mellett azonban számos ügyben nem feltétlenül lenne egyszerű egységbe terelniük a képviselőiket. A republikánus oldalon a gyenge szerepléssel kapcsolatos bűnbakkeresés és a 2024-es elnökválasztás körüli, fokozódó feszültségek, valamint a jobbszél elfajulásának megakadályozása jelentenek kihívást. A viták és egymásra mutogatások a választás utáni napokban meg is indultak.

A rozsdaövezetben visszajöttek a demokraták

Az már az előzetes felmérésekből látszott, hogy a képviselőház várhatóan republikánus kézre kerül, az igazi kérdés a szenátus összetétele volt. Itt a demokraták a szoros államokban jól szerepeltek, és az előrejelzések alapján várható legjobb forgatókönyv jött be nekik.

• Pennsylvaniában a kapucnis pulóverben, egyszerű embernek öltözött, a kampány során sztrókon átesett és emiatt a tévévitán a beszéddel is küszködő John Fetterman kormányzóhelyettes magabiztosan, több mint négy százalékponttal verte a Donald Trump által támogatott muszlim Mehmet Ozt, aki Dr. Oz néven tévés személyiségként szerzett országos ismertséget.
• Georgiában kevesebb mint egy százalékponttal ugyan, de a demokrata szenátor, Raphael Warnock fekete lelkész végzett az élen Herschel Walker szintén fekete volt amerikaifutball-sztár előtt, akit szintén támogatott Trump, de eleve gyenge kampánya végképp kisiklott, amikor két nő is azzal vádolta meg, hogy a nagy keresztény abortuszellenesként szónokló Walker fizetni akart nekik közös magzatuk elvetetéséért.
• Arizonában, Nevadában és New Hampshire-ben szintén trumpista kihívók ellen védték meg a széküket a demokrata szenátorok, volt, hogy a felmérések által valószínűsített szoros verseny helyett kényelmes előnnyel.

Georgia még nem dőlt el, miután egyik jelölt sem ugrotta meg az 50 százalékos küszöböt (a harmadik helyen egy libertárius politikus 2 százalékot kapott), így az állam szabályai szerint december 6-án második fordulót tartanak. Addig vélhetően még ádázabb kampány indul az államban a székért, de ez a szenátusi erőviszonyokat rövid távon csak mérsékelten befolyásolja: a jelen állás szerint a demokratáknak 50 biztos székük van a százfős felsőházban, és miután a szavazategyenlőség esetén a demokrata alelnök voksa dönt (ahogy az elmúlt két évben is), technikailag már többségben vannak.

New Yorkon múlhat a képviselőház

Ha a képviselőházban végül a republikánusok szereznek szűk többséget, akkor a jelek szerint a Demokrata Párt New York államban bukhatja el többségét, ahol a republikánusok négy körzetet is átfordítottak. Jellemző, hogy Sean Patrick Maloney, a demokraták képviselőházi kampánybizottságának vezetője is kikapott, és a kormányzóválasztás is sokkal szorosabb volt a szokásosnál.

• Ebben vélhetően szerepet játszott, hogy az előző demokrata kormányzó, Andrew Cuomo tavaly szexuális zaklatások vádja miatt lemondani kényszerült, ami nem tett jót a párt helyi megítélésének.
• Más teóriák szerint az is a jobboldalnak kedvezett, hogy a növekvő bűnözés központi választási téma volt, valamint hogy a demokraták New York állam összes hatalmi ágát a kezükben tartották, és a választók ellensúlyozni akarták a hatalmukat.
• Fontos elem, hogy a választókörzetek erősen a republikánusoknak kedveznek. A körzeteket a demokraták megpróbálták a saját előnyükre átrajzolni az idei voksolás előtt, ám a folyamatot bírósági úton elkaszálták.
• Az is az itteni győzelem alapvető összetevője volt, hogy a New York-i republikánus jelöltek nem trumpista platformon futottak, hanem a régi vágású, rendpárti, adócsökkentő vonalon, és a kultúrharc helyett/mellett a demokraták inkompetenciájára és konkrét vezetési hibáira összpontosítottak.
• A kampányban központi szereplő volt Ronald Lauder, az Estée Lauder kozmetikai cég milliárdos örököse, aki sokat áldozott a republikánusok jogi panaszának és jelöltjeinek támogatására. (A demokraták szerint a sztori háttere, hogy Lauder meg akarja akadályozni, hogy szélkerekeket építsenek.)

Nem Lauder volt az egyetlen aktív milliárdos, Soros György 128 millióval tolta meg a demokratákat, a kevésbé ismert Richard Uihlein wisconsini logisztikai mágnás 67 millióval és Ken Griffin befektető 66 millióval a republikánusokat. Az amerikai milliárdosok idén 880 millió dollárt adtak kampánycélokra, ami 44 százalékkal magasabb összeg, mint 2018-ban.

Florida republikánus bástya lett

A demokraták egy keveset erősödtek a kormányzóválasztásokon is, miután Massachusetts és Maryland vezetését is átvették. Ez a két, keleti parti állam inkább balra húz, de egyes mérsékelt, jobbközép republikánus jelöltek simán labdába rúgtak. Nevadában ezzel szemben republikánus fordítás volt, ott Joe Lombardo republikánus Las Vegas-i seriff nyerte a kormányzói posztot. Így eggyel nőtt a demokrata kormányzók száma, bár 26–24 arányban így is több republikánus kormányzója van Amerikának.

Lombardo kivételével ugyanakkor nem jött be a trumpizmus a republikánusoknak a szoros államokban, Pennsylvaniában és Arizonában a két radikálisabb trumpista jelölt elbukott, illetve bukásra áll, máshol papírforma eredmények születtek.

A republikánusok legnagyobb sikerét Ron DeSantis floridai kormányzó hozta, aki nagyon magabiztosan, közel 20 százalékponttal nyert, és a jelek szerint bebetonozta a harmadik legnépesebb államot a jobboldalnak. Amikor DeSantis 2018-ban hatalomra jutott, Florida hagyományosan szoros állam volt, mára viszont egyértelműen jobbra tolódott. Ebben nagy szerepe volt, hogy képes volt megszólítani az ott élő konzervatív latinók nagyobb tömegeit és az állam jobbra hajló nyugdíjasait, miközben a trumpista tábor kultúrharcétvágyát is ki tudta elégíteni.

DeSantis az utóbbi években a koronavírus-járvány alatti lezárások hangos ellenzésével és a „washingtoni diktatúra” ekézésével, a transznemű iskolások szívatásával, a rabszolgatartó múlttal, a diszkriminációval és a genderrel kapcsolatos, károsnak bélyegzett nézetek közoktatásból való kiüldözésével vált a jobboldal sztárjává, mindez pedig a jelek szerint a floridaiaknak is bejön.

A georgiai szenátorválasztástól eltekintve délen is jól futottak a republikánusok, a két éve Donald Trump alaptalan csalásvádjai ellenére az exelnök kritikáit álló, gerinces magatartást tanúsító Brian Kemp például magabiztosan, 8 ponttal megvédte kormányzói székét Georgiában, és Texasban is elmaradt a kétévente megénekelt demokrata áttörés.

Egyes szoros államokban a republikánusokra szabott választási rendszer is sokat számított: Wisconsinban az állami törvényhozási választásokon a demokrata jelöltek kapták a voksok 51 százalékát, ám ez csupán a képviselői helyek 30 százalékára volt elég a körzetek erősen egyenlőtlen elosztása miatt. Michiganben és Minnesotában ugyanakkor a demokraták az állami törvényhozást is bevették, és Pennsylvaniában is közel kerültek a többséghez, azaz állami szinten is jól végeztek.

Nem nyertek a legsúlyosabb trumpisták

Hogy miért maradt el a vörös hullám (ami már az előzetes felmérésekből is látszott), annak számos potenciális oka van. A választás előtt az egyik visszatérő teória volt, hogy a legfelsőbb bíróság konzervatív többségének döntése az abortuszhoz való hozzáférés szövetségi védelméről szóló precedens eltörléséről jelentősen rontotta a jobboldal megítélését, és a demokrata kampány egyik fontos ügyévé vált. (Erről itt írtunk részletesen.)

Egy másik elmélet arról szólt, hogy a Republikánus Párt sok fontos körzetben túlságosan radikális jelölteket indított, akik nem tudták megszólítani a mérsékelt választókat, és céltáblaként szolgáltak Joe Biden és a demokraták számára, akik azt hangoztatták, hogy a republikánusok veszélyt jelentenek az amerikai demokráciára.

A választási eredmények és az AP hírügynökség 94 ezer ember megkérdezésével végzett exit polljai alapján mindkét elméletben van igazság. Ugyan a republikánusoknak kedvező módon az infláció volt a választókat leginkább foglalkoztató kérdés, és akik a gazdasági helyzet alapján döntöttek a voksukról, inkább a republikánusok felé hajlottak.

Ám a szavazók 44 százaléka a demokrácia állapotát is fontos kérdésként jelölte meg, és számos demokrata téma, például az abortusz, a klímaváltozás és az egészségbiztosítás is elérte a 10 százalékos küszöböt.

Ebben Donald Trump pártbéli befolyása minimum megkérdőjelezhető jelöltválasztásai mellett az is szerepet játszott, hogy egyes demokrata kampányszervezetek a republikánusok radikalizmusát hangsúlyozandó, jelentős pénzeket öltek abba, hogy a kifejezetten szélsőséges trumpista jelölteket támogassák a republikánus előválasztásokon. Ezt a stratégiát korábban sokan bírálták, erkölcstelennek és veszélyesnek tartották a pártban, de politikai szempontból a jelek szerint bejött: a demokrata pénzen megtolt radikális jobbosok rendre elbuktak.

Ez ugyanakkor nem jelenti, hogy a trumpista szárny ne lett volna erős. A Washington Post számításai szerint a 291 olyan jelöltből, akik tagadják a 2020-as választás eredményét, és a trumpista összeesküvés-elméletekre hivatkozva nem ismerik el Joe Biden győzelmét, 173-an nyertek szövetségi vagy állami törvényhozásbeli vagy kormányzati pozíciót.

Számított az abortusz

Az exit pollok szerint a szoros államokban, mint Michigan, Pennsylvania, Arizona vagy Nevada, a választók több mint harmada mérgesnek, további jó 25-30 százaléka pedig elégedetlennek nevezte magát a legfelsőbb bíróság döntésével szemben.

Abban az öt államban, ahol a félidős választással párhuzamosan népszavazást is tartottak az abortuszról, mindenhol a „pro-choice” néven emlegetett, azaz a nők szabad választását képviselő oldalnak kedvező eredmény született. Az erősen demokrata Kaliforniában és Vermontban, valamint a billegő Michiganben is megszavazták az abortuszhoz való jog állami alkotmányba foglalását, az erősen jobbos Kentuckyban és Montanában pedig elvetettek két olyan törvénymódosítási javaslatot, amelyek erősítették volna az abortusz tilalmát.

A demokraták (illetve a fenti elméletek szerint a republikánusok retorikája) a korábbiaknál jobban tudták mozgósítani a fiatalokat és a nőket. A 18 és 29 év közti korosztályban az elmúlt 30 év második legnagyobb (bár még így is csupán 27 százalékos) részvételi aránya jött össze, és ahogy a fejlett világ minden országában, a fiatalság itt is balra szavazott, 28 ponttal nyertek körükben a demokraták. A fiatalok és a teljes népesség körében is látványosan több nő szavazott a demokratákra, és a szoros szenátusi helyek esetében is döntő volt, hogy a nők többsége a demokrata jelölt mellé állt.

Az AP exit polljai alapján a demokraták a pártfüggetlen (azaz egyik párt választójaként sem regisztrált) szavazók körében két ponttal nyertek, ami nagyon jelentős változás az elmúlt húsz év félidős választásaihoz képest. A pártfüggetlen szavazók körében a korábbi félidős szavazások jellemzően erős kilengést hoztak: 2018-ban 13 ponttal többen szavaztak közülük az ellenzéki demokratákra, míg a demokrata Barack Obama alatt 2014-ben 12, 2010-ben 18 ponttal győztek a függetleneknél a republikánusok, 2006-ban, a republikánus George W. Bush alatt pedig 18 ponttal a demokraták. Ezúttal különösen erősen szerepeltek a demokraták a függetlenek körében a kulcsfontosságú szenátusi versenyekben, azaz Pennsylvaniában, Nevadában, Arizonában és New Hampshire-ben.

Mindazonáltal ezen jelenségek mögött nem országos, hanem helyi tényezők is állnak. A New York Times választási guruja például azt írta, hogy egyes helyeken a demokraták erősödtek, de más államokban valóban összejött a republikánusoknak az áttörés. Hogy hol melyik irányba billentek a választók, azt nagyrészt az abortuszhoz való hozzáférés mint ügy fontossága, valamint a demokrácia állapotának megítélése befolyásolta. Az AP az exit poll-adatok alapján szintén azt írta, a félidős választás végeredménye nagyrészt az adott államok és körzetek helyi jellegzetességeinek lenyomata volt, és a nagy országos folyamatok nem mindenhol ugyanúgy érvényesültek.

Mindkét oldalon van gond

Bár Joe Biden úgy értékelte, hogy az eredmények őt igazolják, a kép nem annyira fényes számára. Az AP számai szerint Biden támogatottsága idén egy ponttal rosszabb volt, mint Trumpé a 2018-as félidős választáson, amikor a republikánusok erős vereséget szenvedtek. Még a demokrata szavazók sem különösebben elégedettek az elnökkel: harmaduk szerint nem elég erős vezető, ötödük szerint nem rendelkezik a megfelelő mentális képességekkel (avagy a jobbos média megfogalmazása szerint túl öreg és szenilis) ahhoz, hogy hatékonyan ellássa feladatát, és 30 százalékuk elégedetlen a kormány gazdasági programjával.

Ez arra enged következtetni, hogy nem feltétlenül Bidennek köszönhetően, inkább az ő népszerűtlensége ellenére szerepeltek jól a demokraták. Bár a 80 éves elnök az utóbbi hetekben azt mondta, nem merült fel, hogy ne indulna 2024-ben, Gretchen Whitmer kormányzó michigani újraválasztásával már elindult a felhajtás körülötte (ami persze két évvel a következő választás előtt talán még korai).

A másik oldalon DeSantis elnöki reményeit egyszerre erősítette és gyengítette a választás. Florida a republikánusok nagy sikerállamává vált, és DeSantis a jelek szerint a vad trumpista kultúrharcot képes volt a többség számára eladható módon csomagolni. A floridai kormányzót eddig is a trumpizmus kompetensebb, a pártelit által támogatott arcának tartották, ezt a reputációját pedig megerősítette az utóbbi napokban.

A probléma számára, hogy ezzel óhatatlanul is magára haragította Donald Trumpot, aki az utóbbi hetekben erősen célozgatott rá, hogy hamarosan bejelenti indulását a 2024-es elnökjelöltségért.

Ezt várhatóan november 15-én, kedden fogja megtenni. Trumpot a pártelit sokáig próbálta jegelni, mert attól tartottak, hogy személye több embert riaszt el, mint amennyit megnyer nekik a választás előtt. Ezt a félidős választás is igazolta, ahol az exelnök által támogatott radikálisabb jelöltek nem szerepeltek jól.

Ugyanakkor az AP exit pollja szerint a republikánus szavazók közel kétharmada támogatja a MAGA (Make America Great Again, azaz kb. Tegyük Újra Naggyá Amerikát) mozgalmát, tehát a Trump által képviselt, ideológiailag eléggé eklektikus, harsány nacionalista politikai vonalat. A republikánus táboron belül még mindig nagyon erős Trump nimbusza, és a volt elnök ezt kihasználva – és DeSantis megerősödésétől tartva – már el is kezdte kóstolgatni a floridai kormányzót, felemlegetve, hogy DeSantis nélküle sehol nem lenne.

Az esetleges szűk képviselőházi többség is kihívás a republikánusoknak, miután ez megkövetelné, hogy egy lapra hozzák a trumpizmus legradikálisabb képviselőit és a párt mérsékeltebb arcait. Ez már Trump elnöksége alatt sem ment gördülékenyen – az adócsökkentésen kívül nem sok mindenben tudtak megegyezni egymással –, és egy néhány fős többségben lévő frakcióban a korábbiaknál jobban is felerősödhetnek a jobbszél szeszélyei (ahogy az elmúlt két évben a demokrata balszélre is jellemző volt, hogy néha a protestszavazatokkal jelezte nemtetszését a párt mérsékeltjei felé). Az is reális opcióként kering az amerikai sajtóban, hogy kivágják Kevin McCarthy jelenlegi frakcióvezetőt, a házelnöki poszt várományosát, és komolyabb belharcok indulnak a pozíciókért.

Törvényhozási patthelyzet?

Ha a végén a demokraták elvesztik a képviselőházat, nem lesznek képesek folytatni eddigi, erős vitákkal tarkított, de relatíve sikeres törvényalkotási programjukat. Joe Biden beiktatása óta az infrastruktúra fejlesztéséről, a zöldenergia támogatásáról és a szociális rendszer enyhe erősítéséről, valamint az amerikai csúcstechnológiás kutatás-fejlesztés és ipari gyártás állami kitöméséről is külön törvénycsomagot fogadtak el, amivel kicsit felvizezve ugyan, de Biden ígéreteinek jelentős részét teljesítették.

A jelenlegi washingtoni klímában nem tűnik valószínűnek kétpárti támogatás megszerzése a házban további, jelentősebb demokrata prioritások teljesítésére – bár nem is kizárható a dolog: a kevésbé vitás kérdésekben, például az infrastruktúra fejlesztése terén az utóbbi két évben is volt példa a részleges kompromisszumokra.

Az egyezkedés helyett valószínűbb forgatókönyv, hogy az esetleges republikánus többség a képviselőház felügyeleti jogköreit a kormány ellen fordítja. Korábbi ígéreteik szerint például feloszlathatnák azt a vizsgálóbizottságot, amely a Capitolium 2021. januári ostromának körülményei után nyomoz, és kényelmetlen dolgokat tárt fel Trump és körei felelősségéről. Egy másik, régen hangoztatott tervük, hogy saját vizsgálóbizottságot indítanak Joe Biden fia, Hunter Biden üzleti ügyei után, akit régóta korrupcióval vádolnak. De indulhat bizottság az exelnök elleni FBI-házkutatás ügyében vagy bármilyen más politikai kérdésben is.

A másik fontos fegyver a kezükben a költségvetés lenne. Barack Obama elnöksége alatt volt már rá példa, hogy a republikánus képviselőház nem szavazta meg a demokrata elnök által benyújtott költségvetést, és a huzavona vége az lett, hogy költségvetési felhatalmazás hiányában leállt az amerikai szövetségi állam működése. A republikánusok most is belengették, hogy ha a kormány nem hajlandó megvágni a kiadásait, akkor nem szavazzák meg a következő büdzsét.

Szintén érdekes kérdés, hogy mi lesz Ukrajna segélyezésével. Kevin McCarthy korábban felvetette, hogy ha pártja szerez többséget a törvényhozás alsóházában, akkor korlátozhatják az Ukrajnának küldött amerikai támogatást. Ugyanakkor ezt a párt több prominens külpolitikusa ellenzi, és bár a jobbszélen erős Vlagyimir Putyin orosz elnök népszerűsége, az országos politikában vélhetően nehezen eladható lépés lenne Ukrajna alól kihúzni a szőnyeget. Másrészt a kormány megpróbálhatja megkerülni a kongresszust, és saját jogkörében támogatni Kijevet, még ha ez jogi buktatókkal is jár.

A demokraták szenátusi többsége mindazonáltal azt biztosítja, hogy a republikánusok a képviselőház felállásától függetlenül nem fognak tudni törvényeket elfogadni,

bár a centrista Joe Manchin nyugat-virginiai demokrata meggyőzésével akár megpróbálkozhatnak kevésbé megosztó kérdésekben. Ezzel együtt az elnöknek várhatóan nem kell majd vétózással hadakoznia a kongresszussal, ami optikailag is jó Bidennek. További fontos dolog, hogy a szövetségi bírói kinevezések és diplomáciai pozíciók jóváhagyása a szenátusban történik, így e téren megtartják a kontrollt a demokraták.