Reflektorfénybe lépett Putyin szakácsa, aki a börtönből indulva lett hadúr
2022. november 21. – 15:30
Putyin szakácsa becenéven ismerték a Kreml kulisszái mögött Jevgenyij Prigozsint, aki a hatalom csúcsán előbb az étkeztetésért felelős bizalmi ember volt, később szürke eminenciásként netes trollhadsereget, majd valódi zsoldoshadsereget szervezett a Wagner-csoporttal. Ezeket a projekteket korábban titkolta, ám az ukrajnai háború alatt a nyilvánosság elé lépett, mindezeket nyíltan vállalva. Kérdés, hogy az orosz elnök ellenére vagy támogatásával jelenik meg erős emberként, aki az Ukrajnában rosszul teljesítő orosz katona vezetést is kritizálja. Fellépése távolabbi elnöki ambícióinak jele is lehet, még ha egyelőre lojális is Vlagyimir Putyinhoz.
„Beavatkoztunk, beavatkozunk és be fogunk avatkozni” – mondta november elején Putyin séfje az amerikai elnökválasztásról. Az orosz elnökkel való bizalmas viszonyáról – és a Kreml étkeztetésével összefüggő konkrét feladatról – árulkodó becenevet viselő Jevgenyij Prigozsin éveken át háttérember volt. Azonban a február 24-én Oroszország által Ukrajna ellen indított háború elmúlt két hónapja alatt az addigi háttérember látványosan a nyilvánosság elé lépett, elismerve mindazokat a hozzá köthető ügyeket a Kreml utasításait követő trollhadsereg megszervezésétől a nagyon is valódi zsoldoshadsereg irányításáig, amelyekről éveken át csak találgatott a külföldi és a ma már csak egykor létező oroszországi független sajtó.
Prigozsin a néhai független sajtó egyik emblematikus szereplője ellen még perre is ment, amikor Alekszej Venegyiktov – a tartalmában a Gazpromhoz köthető tulajdonosi köre ellenére is valódi sajtóként működő Eho Moszkvi rádió egykori, mára hivatalosan is külföldi ügynöknek bélyegzett főszerkesztője – azt állította, hogy a Szíriában, majd Kelet-Ukrajnában, végül a jelenlegi Ukrajna elleni háborúban is szerepet vállaló „Wagner magánhadsereg” (orosz rövidítéssel CSVK Wagnera) létrehozója nem más, mint Prigozsin.
Úgy alakult, hogy az üzletember nyert is a bíróságon, amely szerint Venegyiktov kijelentése nem voltak megalapozott. Alig egy hónappal később Prigozsin előlépett azzal, hogy bizony, a Wagnert valóban ő hozta létre – amit egyébként addig is nyílt titokként kezeltek, Venegyiktov sem véletlenül említette.
De miért Wagner?
A zsoldoshadseregnek nincs köze Liszt Ferenc vejéhez, a német opera 19. századi óriásához, de valóban az ő nevét kölcsönözték hozzá. Ennek eredete, a zsoldoscsapat terepen lévő parancsnokához, Dmitrij Utkinhoz köthető, akinek Wagner volt a hívókódja – hogy miért épp ezt választotta az ukrajnai születésű, most 52 éves férfi, aki az orosz belső elhárítás (GRU) különleges egységénél is szolgált, az kérdés. Utkinról és a zsoldossereget létrehozó Prigozsinról még 2018-ban írtunk a korábbi Indexen egy kiugrott zsoldossal beszélve.
Nem klasszikus oligarcha
A most 61 éves, Putyinhoz hasonlóan szentpétervári – akkor még leningrádi – születésű Prigozsin tizenévesen sífutónak készült, de egyre inkább lesodródott a pályáról: 18 évesen lopásért két év felfüggesztettet kapott, 1981-ben pedig szervezett bűnözésben való részvételért és sikkasztásért 12 év börtönre ítélték. Jó magaviselettel kilenc év után, 1990-ben szabadult – a brezsnyevi éra helyett már a peresztrojka végét járó, széteső Szovjetunióban. Sokakhoz hasonlóan vállalkozni kezdett, hot dog biznisz, kisbolthálózat után a vendéglátás felé nyitott, később a Néva folyón egy régi hajót alakított át Új Sziget néven, ahol éttermet működtetett.
Ezen a vonalon került kapcsolatba Putyinnal,
aki szovjet hírszerzőként az NDK-ban töltött évek után a liberális reformer Anatolij Szobcsak vezette Szentpétervár külkapcsolatokért felelős alpolgármestere volt. Kapcsolatuk pontos története kevéssé ismert – Prigozsin nem a klasszikus vörösdirektoros vagy újorosz oligarcha a '90-es évekből, és gyerekkori barátság sem fűzte Putyinhoz.
Mindenesetre az elnökké lett Putyin mögött felívelt az ő karrierje is: cégei a Kreml étkeztetéséért is feleltek, 2008-ban Dmitrij Medvegyev elnöki beiktatási bankettjét is ő szervezte – érthető, hogy ilyen bizalmi feladatok ellátásával ráragadt a Putyin szakácsa elnevezés.
Iskolai menzától a zsoldosseregig
Vállalkozásait az állam rubelmilliárdokkal támogatta, egyik üzemének avatásán Putyin is ott volt. Szentpéterváron, majd Moszkvában az iskolai étkeztetést látta el egyre nagyobb tételben – 2016-ban a főváros iskolai menzáinak 90 százalékát már a Konkord látta el –, az elmúlt tíz évben 184 milliárd rubel értékben kötött közétkeztetési szerződéseket. (Hogy ez mennyi, azt az árfolyamváltozások miatt nehéz megmondani, 2010-ben egy euró 43, jelenleg 62 rubel, de egy időre 100 felett is járt, de öt éves átlagban 80-nak számolva is 2,2 milliárd euró, mai árfolyamon 900 milliárd forint.)
A közétkeztetésben működő céghálóról tavaly a Novaja Gazeta írt – a lap a háború kezdete óta Oroszországban már nem dolgozhat, újságíróinak jó része külföldre kényszerült –, de Prigozsin tagadta, hogy mind a 30 céghez köze volna, bár a cégek vezetősége, működési címei feltűnő átfedést mutattak.
Prigozsin nem állt meg a Kreml és az iskolák étkeztetésénél, és olyan bizalmi feladatokat is felvállalt, amelyektől az állam formálisan távol akarta tartani magát: ilyen volt a havi egymillió dollárból fenntartott internetes trollhadsereg – ez valójában nagyon is olcsó eszköze volt az információs harcnak – és a nagyon is valós térben harcoló Wagner magánhadsereg.
Ami eddig vád volt, most büszkeség lett
Előbbi a 2016-os amerikai elnökválasztásba is bekavart – tavaly az FBI körözést is kiadott Prigozsin ellen –, utóbbi többek között Szíriában és Ukrajnában volt aktív, valamint Afrikában: csapatai Líbiában is megjelentek, de 2018-ban a Közép-afrikai Köztársaságban is meghalt három orosz újságíró, akik a Wagner helyi tevékenységét akarták felderíteni.
Abban nincs semmi meglepő, hogy a Kreml kiszervez a jogilag szürke zónában és azon is túlnyúló tevékenységeket:
mindig vannak piszkos ügyeket intéző bizalmi háttéremberek, merőben új az volt, hogy Prigozsin ezzel a nyilvánosság elé lépett.
Nem is akárhogy, szeptemberben egy börtön udvarán toborzott katonákat az ukrajnai háborúhoz – a felvétel láthatóan nem ellenére, hanem a tudtával került nyilvánosságra. Fél év szolgálat után amnesztiát ígért, de nem árult zsákbamacskát: elmondta, hogy a harcokban könnyen el lehet esni, a dezertőrőket pedig a magánhadsereg löveti le.
Bontókalapáccsal kivégzett dezertőr
Novemberben erről már videót is közzétett a Wagner, amelyen egy bontókalapáccsal végeznek ki egy börtönben verbuvált férfit. Az 55 éves Jevgenyij Nuzsin szeptemberben állt át ukrán oldalra, ahol több interjút is adott arról, hogy a putyini rendszer ellen akart harcolni, ezért szándékosan esett fogságba.
A wagneres videón élete utolsó másodperceiben arról beszélt, hogy Kijevben az utcán ütötték le, és ezután már az orosz magánhadsereg pincéjében tért magához. Az egykori hivatásos katonát egy bandaháborús gyilkosságért ítélték el 1999-ben, 24 évet kapott, amit egy szökési kísérlet miatt megtoldottak, így 2027-ben szabadult volna. A videó közlése Prigozsin jóváhagyása nélkül nem történhetett volna meg, és nyilvánosan is arról beszélt, hogy a volt zsoldos áruló volt.
Azonban a videó nemcsak az erő, hanem a harctéri gondok jeleként is értékelhető a defenzívában lévő orosz hadseregnél, amely szeptemberben Harkiv megyében szorult vissza, novemberben pedig Herszon megye nyugati részét is feladta – alig öt héttel azután, hogy Oroszország egyoldalúan bejelentette a megye saját területéhez csatolását. A herszoni helyzetről itt olvashatja részletes cikkünket. A videó figyelmeztetés minden orosz zsoldosnak – és katonának –, aki az orosz erők visszavonulása láttán a dezertáláson gondolkodna.
Készülődés a Putyin utáni időkre?
Kérdés, hogy Prigozsin nyilvános színre lépése Vlagyimir Putyin ellenére vagy az orosz elnök egyetértésével történik.
A modern orosz államtól nem idegen a neofeudális modell, amelyben bizonyos területeken a legfőbb vezér önálló cselekvési teret biztosít a vazallusnak. A putyini Oroszországban ebben külön kategóriát képvisel Ramzan Kadirov, akinek Csecsenföld vezetőjeként konkrét feuduma is van, de vannak olyan vazallusok – ilyen lehet az állami szervként működő orosz egyház is –, amelyek önállóságának nem földrajzi kiterjedése, hanem bizonyos cselekvési köre van. Ennek a típusnak leglátványosabb képviselője mára épp Prigozsin lett.
Ezt a vazallusi szuverenitást azonban szigorúan a vezér iránti lojalitás alapozza meg – miközben magát a vazallust bármikor megsemmisítheti a legfőbb vezető –, erről elmélkedett a február 24. után Oroszországból elűzött Carnegie moszkvai intézetének egykori főmunkatársa a már említett, külföldi ügynökként megbélyegzett Alekszej Venegyiktov által összehozott Zsivoj Gvozgy Youtube-csatorna podcastjában.
Alekszandr Baunov szerint az orosz társadalom vevő erre a neofeudális berendezkedésre, amely a korporatív állammal is rokonítható, Benito Mussolini Olaszországától a 70-es évek dél-amerikai diktatúráiig.
Prigozsin nyílt megjelenése a Moszkva eredeti tervei helyett elhúzódó, veszteségekkel teli háború szülte kényszer is, amelyben a hatalom háborúpárti szárnya kerekedett felül a liberálisabb oldallal szemben, és a hadsereg vezetését már bőven érték is bírálatok. De mindez láthatóan egybeesik Prigozsin ambícióval is.
A piszkos munkát elvégző hadúrrá változott bizalmi ember most nélkülözhetetlen a Kremlnek.
Prigozsin a hiperpatrióta vonalat testesíti meg, amelyet Putyin évről évre egyre inkább próbálgatott, kezdetben sokkal óvatosabban. Ebben a világban a hazáért való kiállás felülírja a börtönmúltat is – ezt azonban az idősödő Putyinnál meggyőzőbben képviseli Prigozsin, akinek ezt saját életútja is tükrözi és a börtönben felvett verbuválós videója is jól mutatja.
Egyszer akár elnök is lehet, de el is tűnhet
Az elnöknél nyolc évvel fiatalabb Prigozsin mára a második-harmadik legbefolyásosabb politikai entitás lett, aki „a csúcson van, a nép nyelvén beszél”, Baunov szerint a mai oroszországi viszonyok között kvalitásai elnöki ambíciók felé is terelhetik, ahol a börtönviselt múlt nem akadály, sőt, előny.
„Putyin után ez a típus következhet” – adta meg az elemző a Kreml következő vezetőjének leírását, hangsúlyozva persze, hogy egyelőre lehetetlen megjósolni, hogyan is alakulhat az utódban láthatóan 2024 után sem gondolkodó, 70 éves Putyin sorsa, különösen a mostani háború fényében. Mindenesetre beszédes, hogy Prigozsin Ramzan Kadirov csecsen vezetővel együtt kritizálja Szergej Sojgu védelmi minisztert is az ukrajnai háború eddigi menetéért, ami szintén kettős jelentésű:
egyrészt a hatalmi vertikum ismeretében ez Putyint célzó kritika is lehetne, másrészt felmentését is jelenti azzal, hogy a felelősséget alsóbb szintekre viszi.
Prigozsin típusának elemeiben megvan a posztszovjet előképe: ilyen a Borisz Jelcinnel 1993-ban a parlament élén fegyveresen is szembeszegült Alekszandr Ruckoj – Oroszország első és egyetlen alelnöke –, az elnökaspiráns altábornagy, Alekszandr Lebegy krasznojarszki kormányzó, aki helikopterbalesetben halt meg 2002-ben, vagy épp a szintén börtönviselt Viktor Janukovics, Ukrajna 2014-ben elmenekült elnöke.
Baunov szerint Prigozsinnak a középkorú, középfokú végzettségű nők körében is bőven akadnak támogatói, láthatóan jól beszél a nyilvánosság előtt – ez jött le a már említett verbuválós videóból is
„Vazallusként azonban Prigozsin nyilván kockáztat is” – vélte Baunov a már említett podcastban. „Nem a jövőben, 2024-ben vagy 2030-ban lehet potenciális konkurense Putyinnak, hanem már most konkurál vele. Igaz, ezt a feudális keretek között teszi. Ez nem egyenlő küzdelem, mint Donald Trump és Joe Biden között, hanem egyoldalú verseny a legfőbb vezető és a vazallus között, amely a ritka kivételektől eltekintve a vazallus szempontjából rosszul végződik.”
A Transtelex egy egyedülálló kísérlet
Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!
Támogató leszek!