Arra ügyelnek, hogy Putyint ne kritizálják, de a hadsereg vezetése már szabad préda az orosz állami médiában

Legfontosabb

2022. október 18. – 17:26

Arra ügyelnek, hogy Putyint ne kritizálják, de a hadsereg vezetése már szabad préda az orosz állami médiában
Illusztráció: Török Virág / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

Vlagyimir Putyin orosz elnök rezsimjének lényeges eleme a szigorúan irányított információs ökoszisztéma, amelyben főműsoridős televíziós beszélgetésektől a katonai bloggerek Telegram-csatornáiig mindenhol dübörög a valóság ilyen-olyan mértékű eltorzítása. Az orosz hadsereg folyamatos kudarcai azonban nehéz helyzet elé állították a legedzettebb propagandistákat is – de az nem valószínű, hogy ez közvetlen veszélyt jelent az orosz elnök hatalmára. Felbátorodott erős emberek, eszkalációmánia, nyílt kritika a hadvezetés felé, de aztán a rakétacsapás-sorozat méltatása: így reagált az orosz államhoz köthető média az elmúlt hetek eseményeire.

„És?” – posztolta ki október 8-án reggel Telegram-csatornájára Margarita Szimonjan RT-főszerkesztő, az orosz propaganda egyik legismertebb arca. Szimonjan írta annak az államilag támogatott orosz játékfilmnek a forgatókönyvét, amely a Krím félszigetet Oroszországgal összekötő kercsi hidat ünnepli. Utóbbi pár órával a hozzászólása előtt megsérült egy robbantásban. Máskor lelkes rajongótábora nem fogadta kitörő örömmel az üzenetét.

„Hát, ennek kell az utolsó vörös vonalnak lennie, ami után megtudjuk, a Kreml vajon tervezi-e beváltani a fenyegetéseit, és megnyeri-e ezt a háborút” – ez pedig az egyik legnagyobb angol nyelvű oroszpárti Twitter-fiók, az összesen 200 ezer követővel rendelkező Russians With Attitude kommentárja volt a hídrobbantás után. A néha burkoltan Kreml-kritikus, de annak propagandáját rendszerint szó nélkül átvevő fiók hamar eljutott oda, hogy lefizetett őrök engedték át a bombát szállító teherautót.

A két hozzászólás két különböző propagandaszférát mutat be, ám közös bennük a kercsi hidat ért támadás utáni sokk, majd a robbantást megtorló, múlt hét hétfőn indult orosz rakétatámadások üdvözlése.

Elégedetlenkedő keménymag

Október 10-én reggelre virradóra hónapok óta nem látott intenzitású rakétatámadások érték Ukrajna nagyvárosait, köztük Kijevet is. A polgári infrastruktúrát ért találatok a katonai helyzetet, vagyis az ukránok lépéselőnyét a frontokon, nem valószínű, hogy komolyabb mértékben megváltoztatnák, de az ukrán emberek életét jelentősen megkeserítik: napokig tartó áramkimaradásokat, súlyos anyagi károkat és civil áldozatokat eredményeztek a csapások.

Az egyesek szerint háborús bűncselekménynek minősülő támadásokat pedig nyíltan vállalta fel Vlagyimir Putyin. Az orosz elnök egyértelművé tette, hogy mindez válasz volt a krími hidat ért szabotázsra, egyúttal meg is fenyegette az ukránokat, hogy további „terrortámadások” esetén hasonló reakcióra számíthatnak. (Egyes szakértők azonban azt feltételezik, hogy Oroszországnak egyszerűen nincs annyi precíziós lövedéke, amennyi az ilyen jellegű támadások hosszabb távú fenntartásához szükséges.)

Többen azon a véleményen vannak, hogy a civil infrastruktúrát pusztító támadásokkal Putyin nemcsak Ukrajnának, de a hazai közönségnek is üzent.

A szíriai polgárháborúban tanúsított brutalitásáról elhíresült Szergej „Armageddon” Szurovikin új általános parancsnok kinevezését önmagában pozitívumként értékelte a közvélemény eszkalációt sürgető része, hát még a keze nyomát viselő megtorló csapást.

„Kis válaszunk földet ért” – utalt a becsapódó rakétákra Szimonjan, egyik magas rangú beosztottja pedig egy ökölrázós videóval és „Boldog vagyok” felirattal reagált. De olyanok is elégedetten csettintettek, mint például a katonai frusztráció telegramos szelepének számító Ramzan Kadirov csecsen hadúr, aki korábban a taktikai atomfegyverek bevetésén kívül azt is követelte, hogy az orosz vezérkarban ülő felelősöket fosszák meg rangjuktól, és közkatonaként, kézifegyverrel a kezükben küldjék a frontra, hogy „saját vérükkel mossák le a gyalázatot”.

Anton Kraszovszkij ökölrázós videójának részlete – Forrás: Anton Kraszovszkij / VK Video
Anton Kraszovszkij ökölrázós videójának részlete – Forrás: Anton Kraszovszkij / VK Video

Az örömujjongás nem véletlen, hiszen a „vegyük már végre komolyan a dolgot”-tábor régóta sürgette az ukrán polgári infrastruktúra lerombolását. Grigorij Judin, a Moszkvai Társadalom- és Gazdaságtudományi Iskola munkatársa szerint azonban a múlt hétfői támadás mindössze egy kétségbeesett cselekedet, amelynek célja elsősorban Putyin belső problémáinak megoldása. A bosszúból elkövetett légicsapások pedig azt mutatják, Putyin kénytelen egyre jobban a hadserege szélsőséges szárnyára támaszkodni.

Új, de nem újdonság

A szkeptikus hangok léte önmagában nem újdonság, a mértéke viszont igen. Az orosz nyilvánosságban, különösen az online vasfüggöny felhúzása után megmaradt platformokon, a VK-n, a Telegramon és a YouTube-on az invázió kezdete óta aktívan működnek a „különleges katonai művelet” nyílt kritikusai, de az állami médiában is fel-feltűntek dorgáló hangok.

A volt katonatisztekből, elemzőkből és katonai bloggerekből álló réteg azonban nem elsősorban magát az inváziót kritizálja, hanem azt, ahogy Oroszország megpróbálja megnyerni a háborút.

A stratégiai fiaskókon túl általában azt kérték számon, hogy a Kreml nem állt bele elég keményen a konfliktusba, a hátország nyugalmának biztosítása miatt kényszeresen kerülte a mozgósítást.

A szeptember elején Harkiv-Izjum térségében végrehajtott ukrán ellenoffenzíva, az orosz védőerők kiszorítása a fontos kelet-ukrajnai vasúti csomópontról, az alig egy nappal azelőtt Donyeck megyével „annektált” Limanból, illetve a herszoni fronton védekező orosz erők napokban kezdődő visszaszorítása után ez a kritika általános felháborodássá terebélyesedett, amely korábban nem látott, meghökkentő jelenetekhez vezetett a hónapok óta egysíkú propagandát nyomó mainstream orosz adókon is.

A már említett Kadirov Telegram-csatornáján folyamatosan fűtötte az indulatokat, majd csatlakozott hozzá Putyin egy másik bizalmasa, Jevgenyij Prigozsin, a Wagner katonai magáncég (amely valójában az orosz hadsereg árnyékháborúira kiszervezett katonák foglalkoztatója) alapítója is.

A közösségi médián terjedő, hivatalosan meg nem erősített videófelvételen Prigozsin fogvatartottakból toboroz hadseregébe
A közösségi médián terjedő, hivatalosan meg nem erősített videófelvételen Prigozsin fogvatartottakból toboroz hadseregébe

Andrej Guruljov egykori tábornok, jelenlegi képviselő egy népszerű youtuber-propagandista műsorában szintén óriásit vert a vészharangra, amikor bejelentette, hogy „képtelen magyarázatot találni Liman feladására”, és ez valószínűleg szimbolikus értelemben egy vízválasztó pillanat, nemcsak katonai, hanem politikai értelemben is. Jellemző módon amikor Guruljov rátért volna a vezérkar kritizálására, akkor a „Skype-kapcsolat hibája miatt” megszakadt az adás.

Tud egyáltalán Putyin arról, ami itt folyik?

A politikai felelősség kérdése természetesen az orosz nyilvánosságban nem vonatkozhat Putyinra, hiszen a diktatúrákra jellemző alattvalói logikát követve soha nem a Jó Cár, hanem a helyes döntésekhez szükséges információkat elhallgató tanácsadói/hírszerzői/tábornokai a felelősek a kudarcokért.

Jellemző, hogy a népszerű blogger, Anasztaszja Kasevarova amiatt aggódott, hogy Putyint környezete elzárhatja a döntéseihez szükséges információktól: „Tud egyáltalán az elnök arról, ami itt folyik? Hol van az utánpótlás? Hol vannak az Armata tankjaink? Hogyan jutottunk ide? Mindent elloptak? Eladtak? Léteztek egyáltalán ezek [az utóbbi években óriási nyilvánosságot kapott, ámde Ukrajnában be nem vetett »csodafegyverek« – TG]?”

A keserűség nem csak az interneten bugyborog: az állami televízió haditudósítója korábban nem látott realizmussal próbálta szétoszlatni azokat az illúziókat, miszerint a hivatalosan 300 ezer tartalékos szeptemberben bejelentett mozgósítása azonnali fordulatot jelenthet a harcok menetében. Azt jósolta, hogy legkorábban két hónap múlva állhat be változás, és addig az orosz erők hátrányban harcolnak – és épp ezért szükséges a frontok „kiegyenesítése”: „Én megértem, hogy a visszavonulás csalódással tölti el az embereket, olyan, mint amikor hirtelen kettéhasad a kezedben a dinnye.”

Az orosz Riposzt, a Komszomolszkaja Pravda a limani visszavonulás okait elemezve szintén lerázta a korábbi propagandaszólamokat, és kritikusan számolt be a létszámhiányról, a soványka utánpótlásról, az egységek közti rossz koordinációról és a katonai vezetés hibás húzásairól. Milliónyi orosz láthatta Alekszandr Kotsz haditudósító komor jelentését is:

„Nincs elegendő emberünk… fásultság uralkodott el mindenkin… már nincs elég erőnk ahhoz, hogy megtartsuk azokat a területeket, amelyeket ellenőrzésünk alá vontunk.”

Az orosz állampolgárokra hosszú hónapokat követően most hirtelen szakad rá a háborús valóság. Egyes, több százezres követőtáborral rendelkező újságírók például nyíltan írnak a herszoni front áttörésgyanús helyzetéről, amit már a Rosszija 1-es vezető állami tévécsatornán is „kemény helyzet”-ként jellemeznek.

Az oroszpárti Kukufffka karikatúrája – Forrás: Kukufffka cartoons / Telegram
Az oroszpárti Kukufffka karikatúrája – Forrás: Kukufffka cartoons / Telegram

Indul a helyezkedés

A hirtelen támadt kritikai attitűd a duma falai között is felütötte a fejét; október elején az orosz parlament alsóháza védelmi bizottságának elnöke a rendszeres napi beszámolót azzal kommentálta, hogy a hadsereg igazán „abbahagyhatná a hazudozást”, ami az ukrán védelmi erők gigantikus veszteségeinek ecsetelése mellett egyáltalán nem tér ki az orosz csapatokat fenyegető veszedelmekre. Andrej Kartapolov vezérezredes, bizottsági elnök (aki amúgy védelmiminiszter-helyettesként 2021-ig a hadsereg ideológiai igazgatóságát vezette) kijelentette: „Az emberek tudják, mi a helyzet. Az emberek nem hülyék.”

A washingtoni stratégiai elemzőintézet, az Institute for the Study of War elemzése szerint „a vereségek, illetve a mobilizáció hatékony és méltányos lebonyolítására való alkalmatlanság együttesen alapjaiban változtatja meg az orosz információs teret”.

Ez az alkalmi információs vákuum pedig megteremtette a feltételeket ahhoz, hogy beinduljanak a második vonalbeli hatalmi harcok.

A már korábban említett hangadók közül Kadirov helyezkedik a leglátványosabban, de az a Prigozsin is nyíltan vállalja a Wagnerrel való kapcsolatát (és az orosz hadsereg többi részéhez képest relatíve sikeres katonai akcióit), aki eddig újságírókat perelt be, amiért ezt állították. Mindketten ügyeltek arra, hogy Putyint személyesen ne kritizálják, de a hadsereg vezetése már szabad prédának számít.

A két főszereplő mellett pedig feltűntek potenciális szövetségesek is: Alekszej Djumin, Tula régió kormányzója, Dmitrij Medvegyev volt elnök és Vjacseszlav Vologyin, a duma elnöke is a keményvonalasok táborát erősíti. Egyes spekulációk szerint velük szemben formálódik egy vezérkari tisztekből és FSZB-tagokból álló csoport, de kremlinológus legyen a talpán, aki teljesen tisztán átlátja a helyzetet.

Az, hogy mindez mennyire veszélyezteti Putyin hatalmát, egyelőre nem világos. Mihail Hodorkovszkij külföldre szorult orosz üzletember, aki egy időben Putyin fő ellenlábasának számított, és aki évekig börtönben is ült, úgy gondolja, gyorsan fog kicsúszni az irányítás az orosz elnök kezéből. Mások azonban ezt vágyálomnak tekintik, köztük Emily Ferris, a brit Royal United Services Institute oroszszakértője is. „Nem tudom, mennyire tudnak terveket szőni. Putyin mindig is ösztönözte a rivalizálást, ez egyfajta »oszd meg és uralkodj« stratégia” – mondta.

További források:

Kapcsolódó
Kövess minket Facebookon is!