Komoly politikai zűrzavart hozott, hogy az USA-ban kivették az abortuszt az alapjogok közül

Legfontosabb

2022. július 2. – 12:00

frissítve

Komoly politikai zűrzavart hozott, hogy az USA-ban kivették az abortuszt az alapjogok közül
A szolgálólány meséje című sorozat jelmezeibe öltözött abortuszjogi tüntetők Denverben 2022. június 27-én – Fotó: Jason Connolly / AFP

Másolás

Vágólapra másolva

Pénteken lépett életbe az amerikai legfelsőbb bíróság múlt heti döntése, mellyel a konzervatív többségű testület megsemmisítette az elmúlt évtizedek egyik legfontosabb alkotmányjogi döntését, a nők abortuszhoz való jogának alkotmányos védelmét. A védelem megszűnésének napján republikánus vezetésű államok sora aktiválták drákói törvényeiket, melyek végrehajtása azonban a valódi tiltás mellett legalább ugyanakkora jogi káoszt okozott az eleve számos tilalomfával körülvett területen. Sokan egy reakciós korszak nyitányaként értelmezik a jogszűkítést, de az abortusz betiltásáért évtizedek óta harcoló republikánusok sem ünnepelhetnek felhőtlenül.

Az Egyesült Államokkal kapcsolatos egyik leglaposabb közhely, hogy „nincs történelme”, hogy az építkezéseknél római romok helyett Burger King-maradványok kerülnek felszínre. Bár ez a klisé – a klisék legtöbbjéhez hasonlóan – nyomokban igazságot is tartalmazhat, de esszenciáját tekintve hamis. Ugyanis az Egyesült Államok államiság tekintetében rettentően régi; alkotmányos és intézményi alapjai kétszáz éve alig változtak, miközben a büszkén „ezeréves”-nek nevezett magyar állam ezalatt az abszolutista monarchiától az államszocializmuson és fasizmuson át a demokráciáig rengeteg radikális kanyart vett (ez a szlalomozás a NER historizáló hajlama ellenére jelenleg sem bír csillapodni).

Miközben Európában – különösen annak keleti felén – a nemzeti identitás fő forrása a kulturálisan-történelmileg definiált nemzeti „karakter”, addig az Egyesült Államokban az alkotmányos jogok és az alkotmányos hagyomány, mely összefogja az óriási autonómiával bíró tagállamokat és az egymással rivalizáló hatalmi ágakat.

Ennek az alkotmányos hagyománynak az egyik legkevésbé politikus eleme az alkotmánybíróságként és fellebbviteli bíróságként is működő szövetségi legfelsőbb bíróság volt – egészen eddig.

Ugyanis miközben a kilenctagú testületnek korábban is voltak különböző megfontolások alapján megkérdőjelezhető, valamely politikai lobbi nézeteit tükröző döntései (így például a politikai kampányok finanszírozásáról vagy a fegyverviselésről szóló homályos alkotmányos passzus értelmezése), az amerikaiak számára csak az abortusz alkotmányos védelmének múlt heti eltörlésével vált nyilvánvalóvá, hogy a legfelsőbb bíróságon egy olyan konzervatív klikk került többségbe, mely a társadalom kisebbségének ideológiai nézeteit igyekszik érvényre juttatni. A közvélemény többségét az is sokkolta, hogy miközben az amerikaiak hagyományosan a „szabadság”-ot tartják a legfőbb politikai értéknek – még akkor is, ha a szabadságról alkotott fogalmaik meglehetősen homályosak –, a legfelsőbb bíróság pont egy fontos szabadságjogot törölt el.

A női egyenjogúság pillére volt

A republikánus vezetésű Mississippi állam 2018-as drákói abortuszellenes törvényének életbe léptetését bíróságon támadta meg a tagállam egyetlen abortuszklinikája, és az ügy a legfelsőbb bíróságig jutott, ahol a 2021 decemberében tartott meghallgatáson a tagállam jogi képviselői azzal érveltek, hogy az (1787-ben írt) amerikai alkotmány nem rendelkezik az abortuszról, így az azt alapjogként elfogadó 1973-as, ún. „Roe v. Wade” legfelsőbb bírósági döntés, majd az azt részben megerősítő, részben kiegészítő 1992-es „Planned Parenthood v. Casey” precedenserejű ítélet hibás, ráadásul az elmúlt csaknem 50 év alatt kiderült, hogy a magzat már a fejlődés korai szakaszában „teljes mértékben embernek tekinthető”, a 10-12 hét körül már fájdalmat érez, melyre reagál is. Ezért Mississippi állam képviselő indítványozták a legfelsőbb bíróságnak mindkét, a nők terhességmegszakításához való joga szempontjából kulcsfontosságú döntés eltörlését.

Norma McCorvey 1985-ben – Fotó: Bettmann / Getty Images
Norma McCorvey 1985-ben – Fotó: Bettmann / Getty Images

A Roe v. Wade néven elhíresült döntés 1973-ban született, amikor egy kétgyerekes texasi anya, a perben Jane Roe néven szereplő Norma McCorvey el akarta vetetni magzatát, és amikor ezt jogi akadályok miatt nem tudta kivitelezni, akkor egészen a legfelsőbb bíróságig vitte ügyét, ahol a testület 7:2-es arányban azt a precedensértékű határozatot hozta, miszerint a nőknek joguk van állami korlátozás nélkül az abortuszra egészen addig, amíg a magzat nem érte el azt a fejlődési szintet, hogy életben maradhasson a méhen kívül. Az igen izgalmas érvekkel megtámogatott és ugyanilyen izgalmas ellenérvekkel elutasított döntés alapján ez a 22–24. hét körül következik be, bár a Roe v Wade kortárs kritikusai joggal mutatnak rá arra, hogy az orvostudomány fejlődésének köszönhetően ma már ennél jóval korábban megszülető babáknak is van esélye az életben maradásra.

A Roe v Wade kétség kívül a női egyenjogúság, a női élet tervezhetőségének egyik mérföldkövévé vált. Azonban a melegházassággal ellentétben az abortuszt a legfelsőbb bíróság ítélete egyáltalán nem emelte ki a pártpolitikai ügyek közül, sőt, pont a döntéssel vált az abortusz női alapjogként való támogatása (a „pro-choice”, azaz „választáspárti”), illetve az abortusz kvázigyilkosságként való megbélyegzése (a „pro-life”, azaz „életpárti”) a liberális, illetve konzervatív identitás fontos elemévé.

Álljunk csak meg! Mi az a szövetségi legfelsőbb bíróság?

Az Egyesült Államok legfelsőbb bírósága (Supreme Court) egyszerre működik alkotmánybíróságként és fellebbviteli bíróságként. A bírák kinevezése élethosszig vagy önkéntes visszavonulásukig szól, és gyakorlatilag lehetetlen őket tisztségükből elmozdítani. A legfelsőbb bíróság döntései ellen nem lehet fellebbezni, azokat vagy maga a testület bírálja felül egy új döntésével – ahogy az a Roe v Wade-del történt –, vagy pedig alkotmánymódosítással avulnak el, ami szintén elképzelhetetlen.

Ma már jól látszik, hogy a „pro-life” mozgalom tudatosabban készült a Roe v. Wade eltörlésére, mint az abortuszjogok védelmezői az ítélet megvédésére. Előbbiek évtizedek szívós munkájával elérték, hogy a Republikánus Pártban hitvallás szintjére emelkedett az abortuszellenesség, ezzel párhuzamosan pedig generációkon átívelő bírói kiválasztási folyamatokkal biztosították azt, hogy a különböző szintű bíróságok republikánus kinevezettjei kizárólag az ő nézeteiket vallják a terhességmegszakításokról.

Az évtizedek óta várt pillanat, pontosabban az évtizedek óta várt három pillanat akkor jött el, amikor Donald Trumpnak – részben a véletlennek, részben néhány cinikus húzásnak köszönhetően – három legfelsőbb bíró jelölésére is lehetősége nyílt négyéves ciklusa alatt. És Neil Gorsuch, Brett Kavanaugh, majd közvetlenül a 2020-as elnökválasztás előtt Amy Coney Barrett megválasztásával 6:3-as többségbe került a legfelsőbb bíróságon belül a konzervatív blokk – és a hat konzervatív bírón belül öten elkötelezettek voltak az abortuszszabályok felülvizsgálatára.

2020 után azután a republikánus vezetésű tagállamok egymásra licitálva hozták a szigorúbbnál szigorúbb abortusztörvényeket, tudván azt, hogy a legfelsőbb bíróságban érik a Roe v. Wade eltörlése – Mississippi állam is 2020 után vette be a legfelsőbb bírósági indítványába a vonatkozó ítéletek felülbírálatát.

„Kicsavarták a döntés jogát a nők kezéből”

Vezető amerikai lapok legfelsőbb bírósági tudósítói már 2021 decemberében figyelmeztettek, hogy a legfelsőbb bíróság hajlik arra, hogy elfogadja Mississippi államnak a Roe v Wade ellen felhozott érveit, 2022 májusában pedig kiszivárgott az ügy februári keltezésű, a testület többsége által támogatott határozattervezete, melyet a republikánus George W. Bush által 2005-ben kinevezett, a második legkonzervatívabb legfelsőbb bírónak számító Samuel Alito jegyzett.

Lényegében ez a szöveg minősült át az abortusz alapjogi megszüntetéséről szóló végzéssé, és az a fő érv sem változott, miszerint a terhességmegszakítás nem szerepel sem az alkotmányban védendő egyéni jogok, sem pedig az alkotmány által fel nem sorolt, de abból „származtatható” jogok között, ezért „elhibázott” döntés volt az abortuszt alapjoggá minősíteni.

Samuel Alito – Fotó: Chip Somodevilla / Getty Images / AFP
Samuel Alito – Fotó: Chip Somodevilla / Getty Images / AFP

A tervezet 5:4-es többséggel vált határozattá; a legfelsőbb bíróság vezetője, a szintén republikánus elnök által kinevezett John Roberts a testület integritását és presztízsét féltve valóságos alkotmányjogi kötéltáncot adott elő, és úgy érvelt, hogy Mississippi állam abortusztilalma alkotmányos, de ettől még nem kéne kidobni a Roe v. Wade-et. Érvelésével azonban egyedül maradt, ugyanis a főbírák vagy csatlakoztak Alitóhoz, vagy pedig kategorikusan ellenezték az egész döntést.

A három liberális főbíró kritizálta azt, hogy a konzervatív többség „nem tulajdonít alkotmányos jelentőséget a nők saját testük és saját életútjuk feletti rendelkezésének”, és a döntést „a nők kezéből kicsavarva” a tagállamokat hatalmazza fel arra, hogy „akár a legnagyobb személyes és családi áldozatvállalás árán is” kényszerítsék a nőket magzatuk kihordására.

Az ellenvélemény megfogalmazói szerint a döntés olyan precedenst teremtett, mely alapján további jogok szűkítésére lehet számítani.

A határozatot elfogadó bírák sem voltak egységesek saját döntésük értelmezésében. A szöveg szerzője, Samuel Alito a döntést ellenző főbírák ellenvéleményére válaszolva állította, hogy az érvelés kizárólag a „gyenge jogi megalapozottságú” Roe v. Wade-re vonatkozik, más jogokra nem. John Kavanaugh pedig kijelentette, hogy az amerikai alkotmány „semleges”, azaz sem az abortusz, sem annak tilalma mellett nem áll ki.

Azonban a legkonzervatívabb és legbizarrabb döntésekkel büszkélkedő főbíró, Clarence Thomas saját megjegyzésében nem rejtette véka alá, hogy az 1965-ös, a fogamzásgátlás jogáról szóló, a 2003-as, a „szodómiaellenes” törvényeket semmissé tévő, illetve a 2015-ös, a melegházasságok országos elismerését előíró határozatokat is felül kell vizsgálni.

Az ítélet: káosz

Az ítéletet az alkotmányjogi semlegesség konyharuhájába burkoló magyarázatok ellenére mindenki az abortusz betiltásának megfellebbezhetetlen parancsaként ünnepelte/szidalmazta. A legfelsőbb bíróság washingtoni épületegyüttese előtt már hónapok óta egymást érik a tüntetések, ahol „életpártiak” és „választáspártiak” vívnak parázs megafonháborút; egyedül csütörtökön 81 embert tartóztattak le, köztük egy demokrata kongresszusi képviselőt is.

A legfelsőbb bíróság épületének védelmét megerősítették, a Brett Kavanaugh elleni halálos fenyegetést követően a főbírák mellé testőröket rendeltek ki. A belbiztonsági minisztérium belső feljegyzése szerint mindkét oldalról erőszakos cselekményekre lehet számítani – az abortuszklinikák alkalmazottai ellen eddig is mindennaposak voltak a támadások, melyek száma 2020 és 2021 között 128 százalékkal nőtt.

A republikánus vezetésű tagállamok – melyek, ahogy arról feljebb is szó volt, előre számítottak a Roe v. Wade eltörlésére – azonnal elkezdték törvénybe iktatni az abortusz tilalmát, és bár a részletek államról államra változnak, több helyen vallási fundamentalista szellemben még a nemi erőszak vagy vérfertőzés útján fogant magzatoknál sem engedélyezik a terhességmegszakítást.

Több állam már előre betárazta a maga jogszabályát, melyet automatikusan aktivált a legfelsőbb bírósági döntés; szakértők szerint 25 szövetségi államban fogadtak vagy fogadnak el abortuszkorlátozó jogszabályokat.

Ezeknek köszönhetően az USA abortuszklinikáinak mintegy negyede bezár, több helyen előjegyzéssel rendelkező pácienseket fordítanak vissza a retorziótól tartva. Az elkövetkezendő egy év alatt 100-140 ezer nő eshet el az abortusz lehetőségétől, ami – 2020-as adatokat alapul véve – 15 százalékos csökkenést jelenthet a legális tehességmegszakítások számában, azonban közben 20 százalékkal nőhet a valamilyen terhességhez vagy abortuszhoz köthető ok miatt elhalálozott terhes nők száma.

Az abortusz Amerikában

Az amerikai nők nagyjából negyede esik át abortuszon, de a fogamzásgátlásnak és a tinédzserek lankadó szexuális aktivitásának köszönhetően a terhességmegszakítások száma a 80-as évek végéhez képest felére csökkent. A terhességmegszakítás sokszor a tudatos családtervezés része, nem a lustaság vagy felelőtlenség diktálja: a szövetségi egészségügyi hatóság szerint 2019-ben tízből hat abortuszon átesett nőnek már kettő vagy annál több gyereke volt, és a rájuk való tekintettel dönt az újabb terhesség megszakítása mellett.

Azonban az abortusz tilalmának gyakorlati megvalósítása nem megy olyan egyszerűen. Floridában a szolgáltatók a helyi alkotmányra hivatkozva kérik az állam abortusztilalmának feloldását, Texasban a nagyvárosok ügyészei kerek perec megtagadták az abortuszszolgáltatók elleni fellépést, mondván, egy eddig törvényesen működő gyakorlat politikai szándékú kriminalizálása csak elvonja a forrásokat a valódi bűncselekmények üldözésétől.

A keleti- és nyugati part nagy lélekszámú és demokrata vezetésű államaiban pedig szinte mindenhol megindult az abortuszhoz való jog tagállami alkotmányokba való beemelése.

Egyelőre csak annyi biztos, hogy a legfelsőbb bírósági döntés, és az arra rávetődő abortusztilalmi törvények tovább növelték az egyes tagállamok közti különbségeket, és kiélezték a liberálisabb város és a konzervatívabb vidék ellentétét.

Pedig a terhességmegszakításhoz való tényleges hozzáférést egy sor republikánus vezetésű tagállam eddig is irtózatosan megnehezítette; a folyamatot szándékosan – és a szándékot nyíltan elismerve – drágábbá, körülményesebbé és megalázóbbá tette; még azon az áron is, hogy ezzel sok nőt a saját életét és egészségét nagyságrendekkel jobban veszélyeztető illegális terhességmegszakítás útjára terelt.

Ezekben az államokban rendszeresen ítéltek el gyilkosságért vagy „magzatgyilkosságért” terhességmegszakításon átesett nőket – mondjuk többségük rendszerint az ítélet után kegyelmet kap –, és most 25 államban aggódhatnak amiatt, hogy az abortusz rekriminalizálásának köszönhetően vegzálni kezdik az „abortuszgyanús” nőket.

Új ismeretlen a politikában

A legfelsőbb bíróság döntése új, ismeretlen lapokat csempészett a rohamosan közeledő novemberi félidős kongresszusi választási játszma paklijába is.

Az abortuszkérdés meg úgy általában a legfelsőbb bíróság alapvetően nem tartoznak a választókat megmozgató ügyek közé – miközben az amerikai társadalom 85-90 százaléka stabilan azon az állásponton van, hogy a nőknek legalább korlátozott módon biztosítani kell a terhességmegszakítás jogát, és szintén többségük (kutatástól függően 50-69 százalékuk) alapvetően egyetértett a Roe v. Wade-del. A CBS és a YouGov közös, a legfelsőbb bírósági döntést követően készített felmérése szerint a választók csaknem 60 százaléka – a megkérdezett nők kétharmada – nem értett egyet az abortuszjogok szűkítésével.

A triumfáló republikánusokat is óvatosságra intik a közvélemény-kutatási adatok, és a párt vezetői attól tartanak, hogy az abortuszellenes-hullámon szörföző politikusaik túl messzire merészkednek. Ugyanis az egymásra licitáló szigorral meghozott abortuszellenes szabályok után felmerült a tagállamok közti abortuszturizmus megfékezése/büntetése, az első 10 hétben hatásos abortusztabletták forgalmazásának betiltása – ami lényegében egyet jelentene egy új „drogpiac” kialakulásával –, a retrográd tagállamokban dolgozó alkalmazottaiknak a terhességmegszakításban segítséget nyújtó cégek befenyítése.

Republikánus stratégák attól tartanak, hogy ez utóbbi lépés komolyan megtépázza a párt „vállalkozásbarát” imázsát, és a floridai kultúrharcba belerángatott Disney után olyan megbízható donorokat is elriaszt a republikánus jelöltek támogatásától, mint a Trump-kormányzatba is több tagot delegáló Goldman Sachs.

De a legkiszámíthatatlanabb politikai tényező kétségkívül az, hogy az abortuszügy elhúzódása mekkora veszélyt jelent a 2022 novemberében esedékes kongresszusi választásokon remélt átütő győzelemre, mennyire szorítja háttérbe a pártnak az időközi választásokon több sikert is hozó ügyeket, az elszálló inflációt és az üzemanyag-áremelkedést. Különösen az a tény lehet veszélyes a republikánus jelöltekre, hogy

a legfelsőbb bírósági döntés a felmérések szerint sokkal jobban felpaprikázza a demokrata-szimpatizánsokat, mint amennyire a republikánusokat mozgósítja jutalomszavazásra,

és a mozgósítóképesség mindig döntő tényező az elnökválasztáshoz képest hagyományosan alacsonyabb részvételt hozó „midterm”-ön. A New York Times szerint magánbeszélgetésein az elővárosi női szavazók dühétől félti a republikánusokat Donald Trump is, aki amúgy a nyilvánosság előtt melldöngetve deklarálta, hogy ez a siker az ő érdeme.

Fotó: Stefani Reynolds / AFP
Fotó: Stefani Reynolds / AFP

A Demokrata Pártban leginkább saját tehetetlenségük miatt aggódhatnak. Joe Biden elnök szikár megfogalmazásában: „az amerikai nők egészsége és élete veszélybe került”, és a választók ez ellen csak úgy tudnak tenni, ha idén novemberben több demokrata törvényhozót küldenek a kongresszusba, és az így kialakuló többség szövetségi szintű törvénybe önti az abortuszhoz való jogot (ami így felülírná a tagállami tilalmakat).

A „válasszatok több demokratát” üzenet és az ehhez párosuló kampányadomány-gyűjtés azonban sok demokratát bőszít fel, mivel úgy látják, hogy azonnal fel kellene lépni a legfelsőbb bíróság ellen, mely sorra hozza a retrográd döntéseket: a múlt héten megsemmisítette New York állam több mint százéves, a közterületeken való fegyverviselést korlátozó törvényét (az államban néhány héttel korábban egy 18 éves fehér fajvédő 10 embert mészárolt le), csütörtökön pedig megkurtította a szövetségi kormány alá tartozó környezetvédelmi ügynökség (EPA) jogköreit.

Azonban a képviselőházban varkocsnyi, de a szenátusban már csak hajszálnyi többséggel lavírozó demokratáknak hiányzik a politikai többsége és a politikai elszántsága a legfelsőbb bíróság reformjára, például a balszél által követelt főbírói ciklus korlátozására vagy akár a testület demokraták által kinevezett tagokkal való kibővítésére, ezért minimum jövő januárig lényegében tehetetlenül kell várniuk a legfelsőbb bíróság újabb döntéseit olyan érzékeny ügyekben, melyek meghatározhatják az állam és egyház elválasztását, az egyenlő választójog érvényesítését vagy a melegházasság fennmaradását.

Nélküled nem tudunk működni

A Transtelex egy órányi működése nagyjából 80 lejbe kerül. Az olvasói mikroadományok azonban nem tartanak ki a hónap végéig. Legyél te is a támogatónk, csak veled együtt lehet Erdélynek saját, független lapja.

Támogató leszek!
Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!