Ha a nukleáris fegyvereket nem is veti be Putyin, a háborúnak egy még véresebb, brutálisabb fejezete kezdődhet

2022. szeptember 24. – 11:12

frissítve

Ha a nukleáris fegyvereket nem is veti be Putyin, a háborúnak egy még véresebb, brutálisabb fejezete kezdődhet
Az önhatalmúlag kikiáltott Luhanszki Népköztársaság (LPR) katonái felsorakoznak, hogy szavazzanak a Luhanszk régió Oroszországhoz való csatlakozásáról szóló népszavazáson, 2022. szeptember 23-án – Fotó: Alexander Ermochenko / Reuters

Másolás

Vágólapra másolva

A Putyin által bejelentett részleges mozgósítás egy új, még véresebb perspektívába helyezte az orosz-ukrán háborút. Az amerikai elemzők a potenciális forgatókönyvek valószínűségét vizsgálják, Románia neve, mint lehetséges célponté, többször is felmerült. Mindeközben Oroszország a megszállt megyéket készül annektálni egy úgynevezett népszavazással. A béketárgyalások lehetősége ezzel beláthatatlan időre kitolódott, és egy dolog biztos, hogy egyhamar nem hallgatnak el a fegyverek. Cosmin Popa történész, Oroszország-szakértő elemezte a Transtelex számára a helyzetet.

Vlagyimir Putyin videóüzenete csak részben fedi az általa aláírt mozgósítási rendelet tartalmát. Putyin valójában fegyverbe szólítja mindazokat, akik az orosz hadsereg nyilvántartásában szerepelnek – mondta el Cosmin Popa történész a Transtelex számára. Az elemző szerint ez mindenképpen egy fordulópontot jelent ez az orosz-ukrán válságban, Putyin mindent megpróbál, hogy a maga javára billentse a háború kimenetelét, csak abban az esetben kezd el gondolkodni a béketárgyalásokon, ha ez a mozgósítás nem lesz sikeres. Ami az amerikai hírszolgálatok által jelzett forgatókönyveket illeti, miszerint Oroszország megtámadhatja akár az Ukrajnával szomszédos államokat is – Lengyelországot, Romániát és Moldovát – a történész úgy értékeli, hogy a NATO-tagországok esetében kicsi ennek a valószínűsége, azonban a Moldovai Köztársaság nehéz helyzetben van.

Az interjú során a következő fő témákat érintettük a Bukaresti Egyetem oktatójával:

  • Milyen üzeneteket rejt Putyin beszéde? Az orosz elnök nemcsak politikai ellenfeleinek üzent, hanem az orosz népnek is.
  • Elkezdődött a népszavazás a négy ukrajnai régió Oroszországhoz való csatolásáról. Biztosíthatja-e ezzel az orosz elnök azt, hogy valóban orosz fennhatóság alatt maradnak ezek a területek?
  • Milyen problémákat vet fel a részlegesként meghirdetett mozgósítás?
  • Hogyan alakul a továbbiakban a háborús helyzet, veszélyeztetve van-e Románia, mint Ukrajna közvetlen szomszédja?

Putyin nem adja fel: véresebbé válhat az elkövetkező hónapokban a háború

Veszélyes fordulatot vett az Ukrajna elleni orosz agresszió, miután Putyin elnök szerda reggel részleges mozgósítást rendelt el – hívta fel a figyelmet az új helyzetre Popa, hozzátéve, hogy érdemes mélyrehatóan elemezni Putyin szövegét, aki ismét „nácinak” nevezte az ukrán vezetést. Mint mondta, „Oroszország szuverenitásának, biztonságának és területi integritásának védelméhez szükséges sürgős lépésről van szó”, mert a Nyugat „el akarja pusztítani országunkat” és „ágyútöltelékké tették az ukrán népet”.

A történész arra is rávilágított, hogy az orosz elnök beszéde hemzsegett a hamis állításoktól, olyan bűncselekményekkel vádolta az ukránokat, amelyeket tulajdonképpen az orosz hadsereg hajtott végre ukrán területen. Az már csak hab volt a tortán, hogy Putyin fenyegetésként hozzátette, „azoknak, akik atomfegyverrel próbálnak zsarolni bennünket, tudniuk kell, hogy a szélrózsa az ő irányukba is fordulhat”, nem törődve azzal, hogy éppen hazája zsarolt atomfegyverek esetleges bevetésével.

Az időzítése is érdekes a beszédnek: Putyin nyilatkozatára akkor került sor, miután az orosz elnököt „kikosarazta Kína és India”, amikor az oroszok által megszállt ukrajnai területeken úgynevezett népszavazások készülnek az Oroszországhoz csatolásról, és Szergej Lavrov külügyminiszter megkapta az amerikai vízumot, hogy kimehessen New Yorkba az ENSZ Közgyűlésére – foglalta össze az elmúlt napok leglényegesebb történéseit a Bukaresti Egyetem tanára, akinek fő kutatási területe a jelenkori Oroszország.

Alakítsd velünk a féléves Transtelexet!

Szeretnénk tudni, mit szerettek, mit hiányoltok a Transtelexről, és szívesen meghallgatnánk az építő jellegű kritikai észrevételeket is. Megköszönjük, ha egy kis időt szánsz rá: kérdőívünket itt töltheted ki!

Putyin beszédét tovább elemezve a kutató rámutatott, hogy ez nemcsak a külvilágnak szólt, hanem legalább ugyanolyan mértékben az orosz állampolgároknak is. Egyrészt az elnöknek fel kellett mutatnia, hogy a logisztikai, katonai, szervezési problémák enyhítésére, amelyekkel Oroszország az elmúlt két hónapban a frontvonalon szembesült, van megoldása: a részleges mozgósítás, amellyel azt üzeni, Oroszország számára egyetlen járható út van, a teljes győzelem. Ez valójában egy csapdahelyzet, magyarázta a szakértő, mert miközben Putyin nem ismerheti be, hogy eddig teljesen hiábavaló minden harc, a 70 ezer halott, nem beszélve a gazdasági szankciók hatásáról, egyre inkább távolodik attól a lehetőségtől, hogy béketárgyalásokat folytathasson az ukrán féllel.

„Népszavazás”: rendőrök járnak házról házra a szavazóbiztossal

Öt napig tartó „népszavazás” kezdődött pénteken az ukrajnai szakadár Donyecki és Luhanszki Népköztársaság, valamint Herszon és Zaporizzsja megye orosz ellenőrzés alá került területeinek Oroszországhoz való csatlakozásáról.

A szeparatista vezetésű területek lakói arra a kérdésre fognak válaszolni, támogatja-e a lakosság, hogy a régió Oroszországhoz csatlakozzon. De ahogy azt Cosmin Popa kiemelte, különböznek a Herszonban és Zaporizzsjában, illetve Donyeckben és Luhanszkban feltett kérdések. Az előbbi két megyében az a kérdés, hogy támogatja-e a lakosság, hogy a megye függetlenné váljon Ukrajnától, majd pedig csatlakozzon Oroszországhoz. Utóbbi kettő viszont 2014 óta már létezik Donyecki, illetve Luhanszki Népköztársaság néven. Mivel a két terület függetlenségét Oroszország már elismerte, az ottani lakosságot csak arról kérdezik meg, hogy akarnak-e Oroszországhoz csatlakozni, mert a függetlenségük már úgymond adott.

Azon túl, hogy az akció Ukrajna szempontjából illegális, az első és legfontosabb kérdés, hogy egyáltalán kik szavazhatnának – mutatott rá az elemző. A harcok elől ugyanis mind a négy megyéből jelentős számban menekült el a lakosság Ukrajna más részeire.

Másik probléma, hogy az elszakadással szemben állók nem kampányolhatnak szabadon. Nem elhanyagolható az sem, hogy nem fogják biztosítani a szavazás titkosságát. Orosz forrásokra hivatkozva Cosmin Popa elmondta, több helyen úgy fogják szavaztatni a lakosságot, hogy a szavazóbiztosok rendőrökkel együtt fognak házról házra járni, és egyénileg kérdezik meg a lakosok véleményét.

Az önhatalmúlag kikiáltott Luhanszki Népköztársaság (LPR) egyik katonája szavaz az LPR Oroszországhoz való csatlakozásáról szóló népszavazáson, 2022. szeptember 23 – Fotó: Alexander Ermochenko / Reuters
Az önhatalmúlag kikiáltott Luhanszki Népköztársaság (LPR) egyik katonája szavaz az LPR Oroszországhoz való csatlakozásáról szóló népszavazáson, 2022. szeptember 23 – Fotó: Alexander Ermochenko / Reuters

Cosmin Popa arra is figyelmeztetett, hogy miközben az Oroszországhoz való csatlakozásról kellene dönteni, valójában a harctéren nagyon nagy feszültségek vannak a reguláris hadsereg és a szakadár területek önkéntes alakulatai között az eltérő jogi bánásmódot, a katonai felszerelést és a fegyvereket illetően.

A luhanszki és donyecki önkénteseket „vasfejűeknek” nevezik a köznyelvben, mert még mindig nagyon régi sisakokkal vannak felszerelve, és felszerelésükben 1943–1944-ben gyártott fegyverek is vannak.

A népszavazás jelentőségét és következményeit összefoglalva az elemző a következő pontokat emelte ki:

  1. Putyin megpróbálja politikailag alárendelni ezeket a területeket azáltal, hogy egyetlen egységként kezeli őket;
  2. Az orosz nemzeti és katonai törvényhozás védelme alá helyezi ezeket, amely előírja az atomfegyverek alkalmazását abban az esetben, ha egy külső erő támadást intéz a nemzeti terület ellen.
  3. Ez is egyik módja annak, hogy e régiók lakosságát toborzó bázisként használják fel további katonai akciókhoz, és minden bizonnyal az egyik fő következménye az általános mozgósítás lesz ezekben a régiókban.
  4. Az annexió után orosz jog szerint Ukrajna immár nem a saját területén harcol, ami a fentiek értelmében magában hordozza a nukleáris eszkaláció kockázatát is. Oroszország természetesen tudatosan rá is játszik ezekre a félelmekre, nem is csak Kijevvel, hanem a Nyugattal szemben is. Utóbbi vonatkozásában az orosz cél az lenne, hogy az eszkalációs fenyegetéssel elrettentse a Nyugatot az Ukrajnának nyújtandó további támogatástól.

Láthatóan Oroszország sem elsősorban nukleáris megoldásban gondolkodik, nem atomfegyverekkel, hanem hagyományos erőkkel akarja legyőzni Ukrajnát. Ezt mutatja, hogy szeptember 21-én reggel Putyin elnök részleges mozgósítást rendelt el „a felszabadított területek védelmében”. Az elnököt követően Szergej Sojgu védelmi miniszter elmondta, összesen 300 ezer tartalékos behívására kerül most sor. Igyekezett megnyugtatni a lakosságot, hogy csak azokat fogják behívni, akik már rendelkeznek valamiféle katonai tapasztalattal, ami gyakorlatban a volt hivatásos és szerződéses katonákat jelenti, valamint azokat, akik korábban szolgáltak sorkatonaként.

Számos kérdőjelet vet fel a részleges mozgósítás

Jelentős akadályokba fog ütközni a Kreml célja, hogy háromszázezer embert is mozgósítson az ukrajnai harcokra. Még ha sikerül is, nem biztos, hogy ez megakadályozza, hogy Oroszország elveszítse a háborút – véli a Transtelex által megkérdezett elemző.

A mozgósítás „meghosszabbíthatja az oroszok lehetőségét arra, hogy valamilyen módon fenntartsák a háborút, de nem változtatja meg az események általános pályáját és kimenetelét” – vélte Cosmin Popa, rámutatva, hogy a mozgósítás néhány hónapra megoldhatja a létszámproblémát, de nem jelent hosszú távú megoldást. „Még mindig úgy gondolom, hogy Ukrajnának jelentős előnye van a jövőre nézve” – mondta.

A hivatalos orosz álláspont szerint a részleges mozgósítás a katonai tartalékosok tagjaira korlátozódna, különösen azokra, akik harci tapasztalattal vagy különleges képességekkel rendelkeznek, azonban Popa szerint ez valójában egy általános mozgósításnak az első hulláma. „A legnehezebb nem is az emberek összeterelése, nem a besorozás, hanem ezeknek a katonáknak a kiképzése, ellátása és felszerelése lesz” – mutatott rá az elemző.

Oroszországban több mint kétmillió volt sorköteles és szerződéses katona van tartalékban – papíron – a Háborútudományi Intézet szerint. Ugyanakkor közülük csak kevesen estek át aktívan kiképzésen vagy vannak felkészítve a háborúra. Ezzel szemben az Egyesült Államokban a katonai tartalékosok tagjainak havi gyakorlaton és egy kéthetes éves kiképzésen kell részt venniük.

Képernyőmentés a videóból, amiben Vlagyimir Putyin bejelenti a részleges mozgósítást Moszkvában, 2022. szeptember 21-én – Fotó: Orosz Elnöki Sajtószolgálat / Kreml / Reuters
Képernyőmentés a videóból, amiben Vlagyimir Putyin bejelenti a részleges mozgósítást Moszkvában, 2022. szeptember 21-én – Fotó: Orosz Elnöki Sajtószolgálat / Kreml / Reuters

„Nagyjából mindenki szerepel a katonai komisszáriumok nyilvántartásában, akkor is, ha megvan a katonai szolgálata, akkor is, ha nincs. Ez egy álcázott általános mozgósítás. Vannak olyan kérdések is, amelyek a katonai fegyvergyárakban dolgozókkal kapcsolatosak, nevezetesen, hogy őket is a katonai személyzethez fogják számolni, vannak olyan rendelkezések is, amelyek szerint az önkénteseket, a ’vasfejűeket’, akikről beszéltünk, szintén a katonai személyzethez fogják asszimilálni. Ez a dokumentum valójában az oroszországi valóságot hozza összhangba a hadszíntérrel. Eddig eltérés volt az orosz hátország és a hadszíntéren kialakult valós helyzet között, ami katasztrofális volt Oroszország számára” – magyarázta a szakértő.

Cosmin Popa rámutatott, hogy bár a számok ijesztően hatnak, a több százezer friss „katona” nem fogja megoldani az orosz válságot. „Nem számít, hogy hány katonát mozgósítanak – bármennyi is legyen a szám, amit elképzelünk –, az orosz hadsereg valójában eléggé korlátozott a hadszíntéren fenntartható és irányítható csapatok számát illetően” – jelentette ki Cosmin Popa, aki szerint a hadseregből évekkel korábban kikerült egykori sorkatonák két hét kiképzés után nem lesznek olyan helyzetben, hogy sokat tudjanak tenni, ha nem rendelkeznek már fejlett készségekkel.

Mivel Putyin hatalmának megtartása a tét ebben a háborúban, és úgy tűnik, hogy a jelenlegi szakaszban Ukrajna tartja a lendületet, nem biztos, hogy Putyin megáll a jelenlegi, részleges mozgósítás bejelentett határszámánál – figyelmeztetett az elemző. Azt is megemlítette, hogy Putyin mozgósítási rendeletének egy részét visszatartották a nyilvánosság elől, ami megerősíti a gyanút, hogy egy általános mozgósításnak az első hullámáról van szó.

„Oroszországban mindenki érti, hogy benne lehet a következő hullámban, és hogy ez csak a kezdet, ezért is próbálnak hanyatt-homlok menekülni az országból. Mindaz, amit eddig az oroszok csak a tévében láttak vagy a rádióban hallottak, elért a közvetlen közelükbe.

Eddig könnyű volt hinni a propagandának, és annak, hogy valójában nem háború, hanem csak »speciális hadművelet«, ahogy eufemisztikusan Putyin elnevezte. Azonban most fordult a kocka, mindenki felfogta, hogy háborúról van szó, és Putyin nem retten vissza attól, hogy ágyútölteléknek használja az orosz népet” – jelentette ki a Bukaresti Egyetem tanára.

Most meg kell oldania az emberi tényező problémáját a fronton, mert vannak olyan szakaszai a frontvonalnak, ahol az emberi tényező 1:8 az ukránok javára. Az általános mozgósítás hullámokban történik, nem lehet mindenkit egyszerre felfegyverezni. Még a második világháborúban sem egyszerre, hanem kontingensekben történt. Ezért nem ülnek nyugodtan az orosz férfiak, mert tudják, hogy ha most nem is, de a következő szakaszban sor kerülhet rájuk.

Mostanáig lényegében önkéntes volt a részvétel, azaz komolyabb következmények nélkül lehetett nemet mondani. Mivel ugyanis hivatalosan nem háború zajlott, hanem különleges katonai művelet, azokat a katonákat, akik nem akarták, hogy Ukrajnába vezényeljék őket, legfeljebb leszerelni lehetett, de ennél súlyosabb retorzió nem érte őket.

Azzal viszont, hogy immár mozgósított tartalékosokat vetnek be Ukrajnában, az orosz társadalom jelentős rétegei közvetlenül is érintetté válnak. Milliós nagyságrendű társadalmi rétegeket érint az intézkedés, hiszen a 300 ezer tartalékosnak vannak családtagjai, rokonai. És immár megjelent a kemény kényszer is mint motiváció, hiszen a mozgósítás kötelező. Nem véletlen, hogy az orosz parlament éppen a hét elején, két nappal a mozgósítás előtt drasztikusan szigorította a mozgósítási parancs megtagadására, elkerülésére, illetve a dezertálásra vonatkozó büntetési tételeket. Új elemként bűncselekmény lett az is, ha valaki önként az ellenség fogságába esik. Láthatóan az orosz törvényhozók is tisztában vannak azzal, hogy a kényszerrel a frontra küldött katonák morálja milyen szinten lehet – részletezte az orosz hírforrásokban megjelenő témákat az elemző.

Autók állnak sorban, hogy beléphessenek Finnországba Oroszországból, Vaalimaaban, mintegy háromórányi autóútra Szentpétervártól, 2022. szeptember 23-án – Fotó: Janis Laizans / Reuters
Autók állnak sorban, hogy beléphessenek Finnországba Oroszországból, Vaalimaaban, mintegy háromórányi autóútra Szentpétervártól, 2022. szeptember 23-án – Fotó: Janis Laizans / Reuters

Cosmin Popa kiemelte, hogy az intézkedések hatására a hadköteles korú, potenciálisan mozgósítható orosz férfilakosság tömegesen igyekszik elhagyni az országot, menekülve a behívó elől. Egyetlen nap alatt drasztikusan megdrágultak az országból kifelé irányuló repülőjegyek, a finn–orosz határon pedig hosszú sorok alakultak ki a távozni próbáló orosz férfiak miatt. Ezzel párhuzamosan több nagyvárosban is tiltakozó megmozdulások kezdődtek, a rendőrség százakat tartóztatott le.

A mozgósítás kapcsán felmerülő kérdések kapcsán Popa arra is felhívta a figyelmet, hogy Oroszországnak sosem volt ahhoz elegendő erőforrása, hogy egy jól működő tartalékos rendszert hozzon létre. Ugyanakkor, a modern szovjet–orosz történelem során ez mindössze a harmadik mozgósítás, a legutóbbi a második világháborúban volt, így aztán egyáltalán nem lehet tudni, hogyan fog vizsgázni a rendszer.

„Azoknak a hivatásos katonáknak, tiszteknek jelentős része, akiknek a frissen behívott tartalékosokat ki kellene képezniük, éppen Ukrajnában harcol, ezért előfordulhat, hogy a most mozgósított tartalékosok képzésének legalább egy részét – egyéb megoldás híján – a tavaly ősszel behívott, mostanra leszerelés előtt álló sorkatonákra fogják bízni” – részletezte a lehetséges forgatókönyveket az elemző, hozzátéve, hogy a sorkatonák nem fognak megoldást jelenteni a problémára, mert tapasztalt tisztekre és tiszthelyettesekre is szükség van, akik ezeket a tartalékosokat irányíthatják.

Kérdéses az is, hogy hol fogják elszállásolni és képezni ezeket a tartalékosokat. mit esznek, milyen egyenruhát, bakancsot kapnak, milyen lesz a felszerelésük.

Oroszországban a mai napig kötelező a sorkatonai szolgálat, évente két turnusban körülbelül 260 ezer fiatal férfit hívnak be alapesetben egyéves szolgálatra. Valószínű, hogy ezt a 300 ezer tartalékost nem egyszerre, hanem több részletben fogják behívni, néhány tízezres csoportokban, mert így könnyebb őket elhelyezni és kiképezni is. Tehát hiába rendelték el most a mozgósítást, az még hónapok kérdése, hogy nagyobb számú tartalékos jelenjen meg az ukrajnai fronton – mutatott rá Popa.

Jelenleg, röviddel a mozgósítás bejelentése után még korai volna hosszú távú következtetéseket levonni az eseményekből. Az mindenesetre nem tűnik valószínűnek, hogy a mozgósított egységekkel Oroszország képes lenne új frontot nyitni Ukrajna ellen. Ehelyett a tartalékosokat minden bizonnyal a már megszállt területeken fogják bevetni – összhangban az elnöki beszéddel –, Herszon, Zaporizzsja és Luhanszk megyékben alapvetően védelmi feladatokat fognak ellátni, Donyeck megyében viszont támadásban is be fogják vetni őket, hiszen itt még Moszkvának meg kell szereznie a megye nyugati részét, ahol olyan, komolyan megerődített települések is vannak, mint Szlovjanszk és Kramatorszk.

Akár évekig elhúzódhat a háború, mert Putyinnak létkérdés a győzelem, és az Egyesült Államok abban érdekelt, hogy minél inkább legyengítse az oroszokat

Az elmúlt napok eseményeinek kontextusában került szóba Románia helyzete is. Főként az Egyesült Államokbeli külpolitikai elemzők részéről a mozgósítás meghirdetése után több olyan forgatókönyv is napvilágot látott, amelyben arra figyelmeztetnek, hogy ez a váratlan fordulat azt is jelentheti, a sarokba szorított nagyhatalom úgy próbál visszavágni, hogy megtámadja azokat a katonai támaszpontokat, ahonnan a fegyverszállítmányok érkeznek Ukrajnába. Mivel maga az orosz külügy vádolta meg Romániát szeptember elején azzal, hogy lőszert, fegyvert és egyéb katonai segédanyagokat szállít a szomszédos országnak, elképzelhető, hogy felkerül az Oroszország által célba vett országok listájára. Ezzel kapcsolatosan Cosmin Popa hangsúlyozta, hogy a NATO-tagállamoknak nem kell félniük egyelőre, azonban a Moldovai Köztársaságban sokkal nehezebb a helyzet.

Az oroszoknak nyilvánvalóan meg kell változtatniuk a háború dinamikáját, ha nem akarnak belekényszerülni egy zsákutcába. A kulcs az, hogy több irányból is fenyegetést jelentsenek az ukránok számára, taktikai és stratégiai szempontból is – magyarázta az elemző. Ezt úgy tudják megvalósítani, ha eloszlatják az amerikai logisztikát azáltal, hogy komoly katonai fenyegetést jelentenek egy másik amerikai szövetségesüknek, vagy közvetlenül megtámadnak egyet.

Az Egyesült Államok képes lenne ellátni két frontot is, de ez mégiscsak kibillenthetné az egyensúlyát, és arra kényszeríthetné, hogy csökkentse a támogatást Ukrajna irányába, ami esetleg lehetőségeket nyitna Oroszország előtt.

A földrajz erre kevés lehetőséget ad, de az amerikai elemzők szerint a legmegfelelőbbnek egy ilyen elterelő hadműveletre Moldova és Románia mutatkozna. Ezt felmérte az Egyesült Államok, és ezért már most nagyon határozott üzenetben közölték, hogy egy esetleges támadás Románia ellen milyen NATO-választ vonna maga után: „jelenleg egy katonai támadás szinte kizárt forgatókönyv lenne, mert az Oroszország részéről egy NATO-állam elleni agressziót, a NATO elleni hadüzenetet jelentene”, szögezte le a szakértő.

Popa véleménye szerint, ahelyett, hogy katonai támadást indítana Románia ellen, Oroszország inkább kibertéren, logisztikailag vagy gazdaságilag támadhatná az országot. Az Oroszország és Fehéroroszország felől érkező fenyegetés inkább pszichológiai, mint kézzelfogható veszély. Oroszország „nem fenyegeti kifejezetten Romániát. Románia egy ideig a rakétapajzs miatt a Moszkvából érkező támadások célpontja volt. Úgy látom, hogy most már inkább a keleti határ menti országokat, a balti országokat, Lengyelországot, Moldovát próbálják megfélemlíteni. Az is lehet, hogy egyetlen céljuk a negatív pszichológiai hatás keltése, ami főként Moldova esetében működik, ugyanis ott is van egy szakadár köztársaság, Transznisztria, amely egy időzített bomba is lehet akár” – foglalta össze az Ukrajnával szomszédos országok helyzetét a történész.

Az elemző szerint az oroszországi mozgósítással beláthatatlan ideig kitolódik a háború vége. „Jelenleg nagyon messze vagyunk a háború végétől. Miért? Mert egyrészt a két oldal politikai álláspontjának kiéleződésével állunk szemben. Ukrajna abból indul ki, hogy felszabadítja területeit, Oroszország pedig azzal fenyegetőzik, hogy atomfegyvereket vet be, ha területi biztonsága veszélybe kerül. Ezek az álláspontok nem feltétlenül vezetnek egy kompromisszumos megoldáshoz”, részletezte Cosmin Popa, hozzátéve, hogy minél inkább elhúzódik a háború, annál nagyobb károk maradnak mögötte. Putyin pedig valószínűleg arra számít, hogy a látszatnépszavazásokkal valamennyit megtarthat a meghódított területekből.

Mindeközben a valódi tragédiák, az élet-halál harc azokat fogja érinteni, akik nem tudnak kitérni a háború elől. A tartalékosok sem megfelelő kiképzést, sem felszerelést nem fognak kapni, ezért komplex, támadó műveletek helyett az a valószínű, hogy a véres, felőrlő harcmodor alapvetően nem változik meg.

Oroszország ugyanúgy a tüzérségi túlerejére próbál majd építeni, mint eddig, a modernebb, Nyugatról kapott ukrán fegyverek által okozott veszteségeket pedig létszámmal igyekszik kompenzálni.

A veszteségek természetesen ukrán oldalon is nőni fognak, de bármekkora is legyen az emberáldozat, Ukrajna sem adhatja fel a háborút, különben az ukrán állam léte lenne veszélyeztetve. A háború tehát minden valószínűség szerint véresebbé válik, a harcok intenzitása nőni fog.

Mindeközben Luhanszk, Donyeck, Herszon és Zaporizzsja elcsatolása a politikai megoldást belátható időn belül szinte lehetetlenné teszi, mivel ezeknek a területeknek a státusát Moszkva épp most igyekszik bebetonozni. Mindez pedig, ha a Kremlben nem történik alapvető – akár politikai, akár személyi – változás, a háború további elhúzódását vetíti előre.

Cosmin Popa történész, a Román Akadémia Nicolae Iorga Történeti Intézetének kutatója, a Szovjetunió és az európai kommunizmus történetére szakosodott, több mint 80 tanulmánya jelent meg különböző tudományos folyóiratokban. Bukarestben és Moszkvában tanult, és a Bukaresti Egyetemen doktorált. Fontosabb munkái: A birodalom születése (2002), Oroszország a birodalmi kísértés és a stratégiai szövetség között (2012), Ceaușescu kultúremberei (2018).