Magyarország az EU első önkényuralmi rendszere, vagy csak egy woke boszorkányüldözés áldozata?

A vita zárófelszólalását a vitát indító jelentéstevő, Gwendoline Delbos-Corfield tartja, aki megismétli azt, hogy Magyarországon rendszerszintű problémák vannak. Azonban a jelentésen túl az EP-nek már nincs több eszköz a kezében, és a Bizottságon a sor, hogy érdemi lépéseket tegyen.

Az utolsó felszólalással közvetítésünk is véget ér. Csütörtökön jön a jelentésről szóló szavazás, melyet az Európai Néppárt, a szociáldemokraták, a liberálisok, a zöldek és a radikális baloldaliak is támogatnak – a támogatók simán kiteszik a 705 képviselő kétharmadát, de lehet, hogy háromnegyedét is.

A vita végén újból Didier Reynders igazságügyi biztos kap szót, aki már a jelentés jövőjéről beszél (az EP erőviszonyainak ismeretében garantált, hogy csütörtökön megszavazzák a tervezetet). Reynders szerint a hetes cikk alapján indult eljárás tovább folyik, sorsa leginkább a Tanácson múlik – ugyanúgy, mint az uniós támogatásokat a jogállami gyakorlathoz kötő úgynevezett feltételességi mechanizmus, vagy a befagyasztott újjáépítési alap sorsa is.

Eugenia Rodríguez Palop spanyol baloldali képviselő élesen kritizálja azt a friss abortuszrendeletet, mely szerint Magyarországon az abortuszt kérő nőket vizsgáló szülész-nőgyógyászoknak „rögzíteniük kell, hogy a magzati életfunkciók működésére utaló tényezőt egyértelműen azonosítható módon bemutatták pácienseiknek”. Palop szerint az ilyen szigorítások csak megalázó helyzetbe hozzák az amúgy is nehéz helyzetben lévő nőket, ráadásul

mi, nők nem vagyunk senkinek az inkubátorai!

Michal Šimečka szlovák liberális képviselő szerint Orbán „a kleptokráciát választotta a demokráciával szemben”, és ő Európa Putyinja, aki rendre keresztbe akar tenni az Oroszország elleni szankcióknak. Šimečka vádjait nem hagyja annyiban Deutsch Tamás, aki azt kérdezi szlovák kollégájától, hogy mikor akar foglalkozni a liberális Guy Verhofstadt állami támogatással épült villájával.

Gál Kinga metaforagazdag felszólalásában állítja, kártyavárként épülő boszorkányüldözés zajlik Magyarország ellen, és azzal vádolja, hogy a baloldal elárulja a pedagógusokat és az egészségügyi dolgozókat, amikor segít az uniós források folyósításának megakadályozásában.

Spanyol, francia és lengyel jobboldali képviselők nagy egyetértésben kifogásolják, hogy miközben az Európai Unió a magyar demokráciát félti, nem tartja tiszteletben a magyar választók többször is kinyilvánított akaratát, és egyfajta antidemokratikus ideológiai hevülettől vezéreltetve támadják a magyar kormányt, miközben – ahogy egy francia politikus megfogalmazta – Orbán csak megvédi saját gyerekeit a woke-kultúrától.

Marcel de Graaf holland jobboldali populista képviselő szerint a korrupt, hazug Európai Unió nem létező járványokkal, nem létező klímaváltozással riogat, és támadja a magyar kormányt, mely védi a keresztényi értékeket, olcsó energiát biztosít állampolgárainak, és védi őket a migrációtól.

Vincze Loránt, az RMDSZ néppárti színekben politizáló képviselője szerint „hazugság” az, hogy a magyar kormány kisebbségellenes lenne. Vincze kritizálja azt a tényt, hogy a roma- és zsidóellenesség vádját a jelentés nem tudja tényekkel alátámasztani, ezzel szemben több zsidó szervezet méltatja a magyar kormányt a zsidók támogatásáért és az antiszemitizmussal szembeni fellépéséért.

Moritz Körner német liberális politikus megrökönyödésének ad hangot Orbán fajkeveredős tusványosi beszéde miatt, és kifakad:

Hányszor kell még jelentéseket írni, még végre valaki döntést hoz?

A német zöldpárti Terry Reintke szerint „Nem hagyhatjuk meghalni a demokráciát!”

Újabb magyar felszólalók következnek:

Gyöngyösi Márton, a Jobbik képviselője a kormány rendeleti kormányzását emeli ki, és felemlegeti a kormánypropaganda olyan hazugságait, mint hogy az Európai Unió nemváltó műtéteket akar népszerűsíteni az iskolákban.

A KDNP-s Hölvényi György állítja, az egyre radikalizálódó európai baloldal gyámság alá akarja venni Magyarországot, a jelentés a vesztes magyar ellenzéket visszhangozza. A KDNP-s politikus szerint az EU azt üzeni a magyar választóknak, hogy nem számít az akaratuk, ha nem lépnek egyszerre Brüsszellel, majd úgy fejezi be felszólalását:

Nyugodtan alapítsanak meg egy hungarofób baráti kört!

Ujhelyi István elmondása szerint „büszke magyarként” mélységesen elszomorítja Magyarország helyzete; a jelentés tartalmára kevéssé reflektálva felhozza a „vágtázó inflációt”, a növekvő rezsiköltségeket, és kárhoztatja a kormányt az állandó bűnbakkeresésért.

Nekünk jár a pénz, jár az európai uniós forrás, de nem azért, hogy az Orbán-kormány ellopja.

Cseh Katalin felszólalásában felhívja a figyelmet arra:

ez a jelentés lesz az első dokumentum, mely kimondja, hogy Magyarország nem teljes jogú demokrácia, és ezt fájdalmas lesz olvasni.

A momentumos politikus arra biztatja a jelentés szerzőit, hogy utazzanak Magyarországra, és találkozzanak azokkal az önkormányzatokkal, civilekkel, akik megszenvedik „az EU első autokráciájának” uralmát.

A magyar ellenzéki politikusok egyébként egyöntetűen azt javasolják az uniós döntéshozóknak, hogy a Magyarországnak szánt támogatásokat a magyar kormányt kikerülve, önkormányzatoknak, esetleg közvetlenül az „embereknek” ossza ki.

A jelentés támogatói után a jelentés kritikusai következnek:

Jean-Paul Garraud, az Identitás és Demokrácia szélsőjobboldali frakció francia képviselője szerint „keresztes hadjárat zajlik Magyarország ellen”, a jelentés abból az imperialista gondolatból indul ki, hogy az Európai Unió egy mindenható entitás, és nem vesz tudomást arról, hogy a Fidesz egymás után négyszer is kétharmados sikert aratott a választáson.

Az Európai Konzervatívok és Reformerek frakciójának lengyel képviselője azt kifogásolja, hogy miközben Ukrajnában háború dúl, az EU tagállamai pedig energiaválsággal és inflációval küzdenek, az EP egy ország szuverenitását képző döntéseibe akar beleszólni.

Jönnek a magyar felszólalók, kezdjük a kormánypártiakkal:

Hidvéghi Balázs, a Fidesz európai parlamenti képviselője képviselője szerint a „rágalomhadjáratnál” lenne fontosabb dolgunk is. Magyarországgal lehet tárgyalni és megállapodni, azonban a „hazug jelentéseket fabrikálók” zsarolni akarnak, nem megállapodni.

El a kezekkel Magyarországtól!

Trócsányi László kérdést tesz fel Paulo Rangel néppárti képviselőnek, azonban a Fidesz EP-frakcióvezetője valójában nem kérdez, hanem francia példákkal akarja azt illusztrálni, hogy más országokban is van probléma az igazságszolgáltatás függetlenségével, azonban a 30 másodperces időhatárból kicsúszva megvonják tőle a szót.

Első körben a jelentést támogató frakciók képviselői tartanak rövid felszólalást:

• Isabel Wiseler-Lima, a Fidesz egykori pártcsaládja, az Európai Néppárt képviselője szerint Magyarországon nem elszigetelt esetekben sértik meg a demokratikus értékeket, hanem szisztematikus gyakorlatról van szó, mely évről évre egyre súlyosabbá válik.
• Bettina Vollath osztrák szociáldemokrata képviselő azzal vádolta Orbán Viktort, hogy egy romániai beszédében (talán Tusványosra gondolt) Oroszország pártjára állt.
• Ramona Strugariu, a frissen alakult Renew liberális frakció képviselője arra figyelmeztetett,
• Nem kényszeríthetjük az európai polgárokat arra, hogy ezt az őrületet finanszírozzák!
• Daniel Freund, a Zöldek német képviselője szerint „Magyarország nem működő demokrácia már”, „állami terror zajlik”, és miközben ezt már évek óta lehet tudni, az európai adófizetők 30 milliárd eurót biztosítottak Magyarországnak, melynek jelentős része az Orbán család és Orbán barátainak zsebében landol.

Didier Reynders, az Európai Bizottság igazságügyi biztosa ismerteti a lentebb már említett bizottsági jelentést; sérelmezi, hogy a magyar kormány nem hajlandó foglalkozni a testület kifogásaival, mely többek között a média függetlenségének csorbítását, a korrupciót, a nepotizmust, az igazságszolgáltatás politikai befolyását, a civil szervezetek vegzálását veti a szemére.

– adja meg az alaphangot a jelentés szerzője bevezető felszólalásában. Gwendoline Delbos-Corfield hangsúlyozza, hogy egy színvonalas dokumentum, mely öt frakció közös munkáját dicséri, és melyet borítékolhatóan nagy többséggel fogadja el a plénum. Delbos-Corfield ismerteti a jelentés főbb pontjait, és aggályát fejezi ki, hogy Magyarország kezdi maga mögött hagyni a demokráciát, és kezd hibrid, választási autokráciává válni. Ez a folyamat pedig aláássa a 27 ország konszenzusán alapuló Európai Unió döntéseinek legitimitását is.

Egyetlen magyar kormánytag, így Orbán Viktor miniszterelnök sem utazott el Strasbourgba, amit a kormány azzal indokolt, hogy „nem kaptak meghívót”. Azonban az Európai Parlament Médiaszolgálata arról tájékoztatta a Telexet, hogy

Az Európai Parlament belső szabályai alapján a tagállamok miniszterei alapesetben nem vesznek részt a vitákban, kivéve a Tanács soros elnökségét képviselő minisztereket.

Abban az esetben, ha a saját ügyében kap meghívást egy érintett kormány, akkor jellemzően a kormányfőt hívják meg. A meghívás nem automatikus, de mindkét fél kezdeményezheti a tagállami kormányfő részvételét, azonban ebben az esetben ez nem történt meg.

A jelenleg tárgyalandó jelentés mellett az EU kvázi-kormánya, az Európai Bizottság is elkészítette a maga jelentését a magyar jogállamiság helyzetéről. Ugyan a két dokumentum teljesen párhuzamosan járja a maga útját, főbb megállapításaiban egyeznek:

• továbbra is magas a korrupció szintje;
• jelentős állami források folynak a kormánypárti médiába, ami egyenlőtlen feltételeket teremt;
• a demokratikus intézményrendszer működésével kapcsolatban pedig arra hívják fel a figyelmet, hogy „a nyilvános konzultáció hiánya és a felgyorsult jogalkotási folyamat tovább gyengítette a szabályozási környezet minőségét”.

Az EP-vita alapjául szolgáló jelentés első változatát 2022 májusában publikálta Gwendoline Delbos-Corfield francia zöldpárti EP-képviselő, melyet júliusra öntött végső formába. A 30 oldalas jelentés megállapítja, hogy Magyarország folyamatosan távolodik az uniós alapértékeitől, és 2022-re már illik rá a „választási autokrácia” jelző.

Az EP-képviselő többek között a veszélyhelyzet meghosszabbítását; a Kúria elnökének kinevezését; a Pegasus nevű izraeli kémprogram újságírók, aktivisták, politikusok ellen történő felhasználását; a közel 500 médiaterméket magába foglaló kormánypárti médiabirodalom, a KESMA létrejöttét és a Magyar Tudományos Akadémia és a Színház- és Filmművészeti Egyetem autonómiájának csorbítását kifogásolja jelentésében. Szintén problémásnak látja, hogy előzetes nyilvános konzultáció nélkül fogadnak el törvényeket, alkotmánymódosításokat, hogy az állam beleavatkozik önkormányzati feladatokba, és hogy az április 3-i választásokon nem egyenlő feltételek mellett indultak a kormánypártok és az ellenzék. Szó esik még a kormánnyal szemben kritikus civil szervezetekre nehezedő nyomásról és egyes kisebbségek hátrányos megkülönböztetéséről.