Az invázió megindítása óta első komoly külföldi útján vett részt Putyin, Erdoğan unszolására sem enged a blokádból

Vlagyimir Putyin a háború megindítása óta eddig egyszer utazott külföldre, akkor is csak a szomszédos Türkmenisztánig jutott. Kedden azonban már valóban komoly diplomáciai útra vállalkozott; Teheránba utazott, ahol iráni vezetők mellett az őt megfricskázó Recep Tayyip Erdoğan török elnökkel is találkozott. Elemzők szerint útja nem véletlenül követte szorosan Joe Biden közel-keleti körútját; ő is meg akarta mutatni regionális befolyását.

Oroszországot és Iránt nem csak a szankciós sors vagy a markánsan Nyugat-ellenes ideológia köti össze. A két ország jó évtizede szövetségben támogatja a szíriai Aszad-rezsimet, Irán ráadásul az orosz hadiipar megbízható megrendelőjének is számít. Szóval nem véletlen, hogy Ali Hámeini, az ország legfelsőbb vezetője (a poszt ötvözi az államfői és vallási vezetői elemeket) teljes mellszélességgel kiállt az ukrajnai orosz invázió mellett, amikor az orosz hivatalos álláspontot lényegében felmondva kijelentette, hogy ha Oroszország nem indított volna támadást, akkor előbb-utóbb úgyis szembe kellett volna néznie egy NATO-offenzívával. Putyin viszont Ebrahim Raiszi elnöknek azt ígérte, hogy támogatja Iránt az atomalku egyre inkább diplomáciai rétestésztává nyúló újratárgyalásában és az ország elleni szankciók felszámolásában. Az iráni propaganda diplomáciai áttörésként ünnepelte a látogatást, az Iráni Forradalmi Gárda lapja egyenesen odáig ment, hogy

Putyin és Erdoğan látogatása egy új nemzetközi rendhez vezet, egy új szövetség kovácsolódik az amerikai szankciók és az amerikai dollár ellen.

A diplomáciai gesztusokon túl valószínűleg az egyik legfontosabb konkrét tárgyalási pontot a harci körülmények között is bizonyított iráni drónok vásárlása jelenti (az orosz drónvásárlásról először az amerikai kormányzat számolt be, de a orosz-iráni drónkapcsolat azóta más forrásból is megerősítést nyert). Ami a konkrét megállapodást illeti, kedden az iráni állami energiavállalat egy 40 milliárd értékű megállapodást is nyélbe ütött az orosz Gazprommal iráni gázmezők kitermeléséről és új cseppfolyós gázvezetékek építéséről – az új tranzitútvonalak kialakítása roppant fontossá vált az európai piacairól lemondani kényszerülő orosz állami energiavállalat számára.

A másik teheráni vendég, Recep Tayyip Erdoğan – ahogy az Erdoğannal lenni szokott – igen sokrétű és ellentmondásoktól sem mentes viszonyban áll Putyinnal. Egyfelől a NATO tagjaként egyértelműen ellenzi az ukrajnai inváziót, és nincs ínyére az, hogy a Fekete-tenger túlpartjának nagy részét már egyedül Oroszország tartja ellenőrzése alatt – arról nem is beszélve, hogy az orosz katonai jelenlét komolyan hátráltatja Ankara líbiai és szíriai törekvéseit is. De miközben Törökország csúcstechnológiás drónokat ad el a kijevi vezetésnek, addig elzárkózik a szankcióktól, mivel a megroggyant török gazdaság a turizmustól az energiahordozók importjáig ezer szállal kötődik Oroszországhoz.

Erdoğan elsősorban az orosz blokád miatt az ukrán fekete-tengeri kikötőkben rekedt 20-25 millió tonna gabonát akarja kiszabadítani (részben Törökország ellátása, részben saját nemzetközi közvetítői imázsának erősítése céljából). Törökország konkrétan azt akarja elérni, hogy az ukrán kézen maradt kikötőket – főleg Odesszát – kijelölt útvonalakon hagyhassák el a teherhajók, a járműveket a blokádot fenntartó orosz haditengerészet kutathatná át, nincsenek-e felfegyverezve, vagy visszatérve nem szállítanak-e fegyvert. A sürgető kérdésben azonban úgy tűnik, nem született megállapodás, mivel Putyin az orosz állami médiának csak azt a semmitmondó nyilatkozatot tette, hogy „Még nem oldottunk fel minden nézetkülönbséget a kérdésben, de jó, hogy történt némi haladás”.

Az orosz-iráni-török háromoldalú találkozón a szíriai helyzet került terítékre – ez a három ország számít a polgárháború három legfontosabb külföldi szereplőjének, és együtt garantálják a törékeny, de évek óta működgető fegyverszünetet is. Ankara ugyanis szeretné, ha Moszkva és Teherán ha nem is bólint rá, de legalább vállalt von a határ szíriai oldalán kialakítandó 30 kilométeres „biztonsági zóna” újabb szakaszáért indítandó offenzívára – az alapvetően a szíriai kurd autonóm területek megsemmisítéséről szóló törekvésről itt olvashat részletesen. Azonban annak ellenére, hogy egyetértettek a „terroristák” elleni közös fellépésben, ez nem sok mindent jelent, ugyanis miközben Irán és Oroszország a Törökországgal szövetséges iszlamista milíciákat tartja terroristáknak, addig Törökország a kurdokat, Hameini ráadásul óvva intette Törökországot a levegőben lógó katonai akció megindításától.

(Politico, CNN, Al-Monitor)