„Dögöljön meg Vlagyimir Putyin!” – helyszíni riport a lebombázott laktanyából, ahol több mint százan halhattak meg

„Minden rakétát nem tud megfogni a légvédelmünk” – mondta egy ukrán katona a mikolajivi laktanya romjainál, dühösen cigarettára gyújtva. A péntek hajnali rakétatámadáskor ő éppen a bejáratnál lévő őrházban volt, így személy szerint megúszta, de ez nem az a pillanat, amikor megkönnyebbülve ez jutna az eszébe.

„Dögöljön meg Vlagyimir Putyin! – mondta egy társa. – Minket vádol azzal, hogy Donyecket támadjuk 2014 óta?! Ha mi olyan tempóban pusztítanánk, ahogyan ő tette itt három hét alatt, akkor Donyeckből már semmi sem lenne!” Márpedig az orosz támogatással létrejött szakadár köztársaság fővárosa létezik, cáfolatául annak a Donyeck és Luhanszk elleni népirtásnak, amelyről az orosz elnök beszélt, mielőtt megindította a háborút Ukrajnában.

Miközben a katonák beszélnek, a romok alól egyre több holttest kerül elő. Párszor a mentőautó is elhúz, de többször gurul ki a halottas furgon.

„Azt mondja Putyin, hogy atomfegyvert készítünk és vegyi fegyvert vetnénk be. De hát mi senkit nem támadtunk meg, az ő csapatai pusztítanak itt, hogy rohadjanak meg. De nem sokáig teszik, látszik, hogy csak a rakétákkal tudnak odacsapni, a szárazföldön elbánunk velük.”

Kétségtelen, hogy az eredetileg villámháborúval számoló orosz erők már három hete támadnak, de igazán nagy várost egyelőre nem sikerült bevenniük – és hiába számolt Moszkva azzal, hogy Ukrajna orosz nyelvű lakossága melléjük áll, ehelyett a korábban Oroszországhoz lojálisabbakban is inkább az ukrán öntudat erősödött meg.

A katonák szerint fontos lenne a NATO által biztosított légtérzár, mert az orosz légierő támadásai is súlyos nyomást jelentenek. Ez azonban már olyan közvetlen beavatkozást jelentene, amely a nyugati katonai tömb és Oroszország összeütközését jelentené, így Ukrajna továbbra is inkább fegyverszállítmányokra számíthat nyugatról – a Javelinek kiemelt szerepet játszanak az orosz páncélosok likvidálásában.

A katonák közül többen már nemcsak Putyin felelősségéről beszélnek, hanem azoknak az oroszországiaknak a felelősségéről, akik elhiszik a Kreml propagandáját, amely szerint az ukrán erők saját magukat lövik, és egyébként is háborúra készültek.

„Egy nyúl agyával is fel lehetne mérni, hogy mekkora baromságokat hordanak össze az orosz propagandisták. Lehet azért tájékozódni máshonnan is. Például meghallgatni a rokonokat. Nekem is vannak Oroszországban, de már nem tudok velük szót érteni” – idézte fel egyikük azt a tapasztalatot, amelyet sok ukrajnai átélt már oroszországi ismerősökkel, rokonokkal.

A tűzoltók és a katonák pénteken folyamatosan kutattak a romok között, ahol frissen szerződött önkéntesek és nemrég behívott fiatalok voltak. „Még szinte fegyvert sem fogtak.”

A beszámolók szerint öt rakétát lőttek ki a Mikolajivtól északkeletre lévő orosz erők, ebből négy találta el a laktanyát, amelytől alig egy kilométerre néhány nappal ezelőtt egy lakótelepet ért támadás. A Szmercs típusú rakéták akkor kilenc embert öltek meg, akik egy boltnál álltak sorba.

„Én is gondolkodtam már egy ideje, hogy szerződésesnek állok – mondta egy mikolajivi szállóban dolgozó 40 éves férfi. – Egy jóbarátom be is vonult egy hete. Pont abba a laktanyába. Egész nap nem értem el. Mondtam a családjának, hogy talán a telefonja ment tönkre, nem kell rögtön a legrosszabbra gondolni. Mégis, mit mondhattam volna?”

Helyszíni tapasztalataink szerint a félmilliós Mikolajiv városa a támadások ellenére működik. Van víz és áram, a tömegközlekedés is működik, nincs élelmiszerhiány a boltokban, és az utánpótlással sincs gond, mivel a városba biztosított a bejárás nyugat felől. Viszont a helyiek is megjegyezték, hogy egyre drágább minden – ehhez viszonyítási alapként annyit érdemes tudni, hogy sokan húszezres nyugdíjból és hatvanezres fizetésből élnek, és egy hidegebb hónapban a gázfűtés akár egy egész fizetést is elvisz.

Ha az orosz erők bevennék Mikolajivot, megnyílna előttük az út a 130 kilométerre nyugatra lévő Odesszához. Előző mikolajivi helyszíni riportunkat itt olvashatják.